Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-26 / 141. szám
1925. május 26, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Meghalt báró Barkóczy Sándor A magyar klerikálisok gyásza Budapestről jelentik: Vasárnap reggel, hatvannyolc éves korában meghalt dr. báró Barkóczy Sándor nyugalmazott miniszteri tanácsos, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium középiskolai ügyosztályának egykori főnöke. Báró Barkóczy 1914-ben, a Wekerleféle . koalíciós kormány idején, Apponyi vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt került a középiskolai ügyosztály élére és mint a katholikus klerikálizmus exponense jelentős reformokat léptetett életbe a valláserkölcsi nevelés terén. Az ő kedvezményezésére minden magyar középiskolában ifjúsági Mária Kongregáció-egyesületet létesítettek és a tanárok is nagy számmal léptek be az Urak Kongregációjába, amelynek Barkóczy budapesti elnöke volt. Fanatikus harcosa volt egyházának és nagy befolyást biztosított a magjmr iskolaügy irányításában a jezsuitáknak, hogy a szabadkőműves-szellemet ellensúlyozza. A megüresedő középiskolai igazgatói állásokba csupa fiatal tanárt neveztetett ki, akik a klerikális irány propagálásában engedelmes eszközei voltak. A Barkóczy-érában nagy belső harcok folytak a magyar Tanár-egyesületben a liberális és klerikális tábor között. A háború után uralomra jutott keresztény kurzustól azonban távol tartotta magát Barkóczy és több ízben éles nyilatkozatot tett a keresztény eszmék megcsuíolói ellen. Buzgó katholikus volt és mint a középiskolai ügyosztály vezetője minden alkalmat megragadott, hogy a zsidó tanárokat a’ keresztény vallásra térítse, de a terrort minden formájában elitélte. Barkóczy hosszú idő óta véredényelmeszesedésben szenvedett és halála kínos szenvedések után következett be. Holttestét Zadravecz püspök fogja beszentelni, majd elszállítják a hevesmegyei Recsk községbe, ahol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. •----------- mtmmBasmaSSBBOSSMarnemmammmm . Mii tárgyal a népszövetségi közgyűlés ? A Népszövetség döntései és a le fegyverzett országok Londonból jelentik: Genfi jelentés szerint a népszövetségi közgyűlés legközelebbi ülésszakának napirendje elkészültnek tekinthető. Chamberlain az ezévi közgyűlésen is meg fog jelenni. A Mossulbizotság jelentésének jóváhagyása, vagy helyesebben elintézése kevés politikai jelentőségű pontot tartalmaz. Három kérdés van, amely esetleg élénk nézeteltérésre vezethet. Ezek közül az első a népszövetségi bizottság működésére vonatkozik, amelynek a jövőben az lesz a hivatása, hogy a volt ellenséges országokban a fegyverkezés ellenőrzését végrehajtsa. Kérdéses, vájjon ezektől az országoktól nem fogják-e azt kivánni, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, amelyeknek az lesz a rendeltetése, hogy a Népszövetség döntéseit hatállyal ruházzák fel. Ugyancsak tárgyalásra kerül az a probléma is, hogy amennyiben a felügyelet alatt álló államok mulasztást követnek el, mik lesznek a népszövetségi szankciók és hogy ebből a célból szükséges lesz-e a népszövetségi tanács egyhangú állásfoglalása. A második kérdés a tervebevett katonaságtól mentesített rajnavidéki zóna megteremtése, megtörténhetik azonban, hogy a brit delegátusok azt fogják javasolni, hogy idevonatkozó minden vitát halaszszanak el addig, amíg á Németországgal kötendő kölcsönös paktum tekintetében a szövetségközi tárgyalások eredménye ismeretessé nem vált. Ennek a kategóriának harmadik kérdése a danzigi kikötőkerület határának kérdése, ahol — mint azt a hágai nemzetközi törvényszék eldöntötte — a lengyeleknek jogában áll saját posta- és távirószolgálatot fenntartani. Hindexiburgot nem szabad kritizálni A német nacionalisták bosszúhadjárata Theodor Lessing1 cikke imáit Berlinből jelentik: Emlékezetes még, hogy milyen energikus és kíméletlen propagandát folytattak a jobboldali lapok Ebert ellen és a bcc>ü'etsértések milyen özöne zudult a volt elnökre a junker- és a tisztviselőkörök reprezentánsai részéről. Annál feltűnőbb, hogy milyen súlyos következményekkel járt a Hiixdenburgot ért eiső szelidebb támadás. A szíjgyártólegénybő! birodalmi elnökké avanzsált tbert becsületét igen alacsonyra taksálták a német bíróságok. Tíz, húsz, harminc márkás büntetésekkel szabadultak az elnök rágalmazói, sőt gyakran azzal az indokolással mentették fel őket, hogy bármely német polgárnak joga van az állam első tisztviselőjének munkásságát kritika tárgyává tenni. Theodor Lessing, a hannoveri műegyetem tanára április huszonötödikén, tehát az elnökválasztás előtt cikket irt a Prager Tagblatt-ba, amelyben szelid megbocsájtó iróniával analizálta a Genera If eldrn arsch all szellemi, politikai képességeit. Mint afféle öreg egyetemi professzorhoz illik, a világért sem bántotta meg semmiképen sem Hindenburgot. Tizennégy nappal a választás után a hannoveri egyetemi hatóságok félhivatalosan felszántják Theodor Lessinget, hogy mondjon le állásáról. A kultuszminiszterhez feliratot intéznek a diákegyesületek és az egyetemi tanárok, hogy Theodor Lessinget távolítsák el a katedráról. A rektor képviselője bizalmasan tudatja Poroszország demokrata kultuszminiszterével: amennyiben nem óhajt cselekedni, az egyetemi hatóságok saját hatáskörükben maguk fognak rendet csinálni. A miniszter egyelőre nem válaszolt. Erre a diákság meginditotta Lessing ellen a harcot. Éjszakánként állandóan macskazenét rendeznek az ablaka a'att, hozzátartozóit nyílt uccán inzultá ják, előadásait büzbombákkal zavarják meg. A kollégák megszakították a társadalmi érintkezést Lessinggel, sőt egy bizonyos Herr Müller, egy nemrégiben magántanárrá avanzsált fiatalember a Niederdeutsche Zeitung cimü vidéki nacionalista harsonában fölényes hangon próbálja bizonyítani, hogy Lessing tudományos munkássága a semmivel egyenlő. A legfeltűnőbb mindenesetre az, hogy míg Ebert szabad prédája volt a nacionalisták rágalomhadjáratának, addig Hindenburggal szemben nem szabad megszólalni kritikának. Fajvédők napja a magyar parlament választójogi vitájában Gömbös, Friedrich és Eckhardt a budapesti községi választások eredményéről Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés hétfői ülésén a választójogi vita első szónoka Fáy Gyula volt, aki védi a nyilt szavazást. Nem habozik kijelenteni, hogy az egész vonalon, a fővárosban is, nyilt szavazást követel Gömbös Gyula kijelenti, hogy a javaslat pártpolitikai szempontból bűn, mert az a törvény hosszú időre eldönti a magyar közélet irányítását. A hatalmonlevőknek sokszor az a hibájuk, hogy nem veszik észre, hogy a történelem már régen másfelé halad. A fővárosi választások megmutatták — mondotta — hogy a konzervatív világrendnek ellenségei nemcsak a szocialisták, hanem a zsidók és a kapitalisták is. Ha a középosztály a baloldali élelmekkel szövetkezik, akkor számoljon azzal, hogy meg fog semmisül\ni. A kormánynak is le kell vonni a fővárosi választások konzekven - ciáit, hogy a középút politikája csődöt mondott. A kormány vallja be, hogy kudarcot vallott és döntsön: jobbra vagy balra! (Zaj a jobboldalon.) A Wolff-párton is le kell vonni a tanulságot. Megállapítja, hogy [soft keresztény nem szavazott, mert elitélte Wolffék eddigi működését. Ezután áttér a választójogi javaslatra, amelyben szerinte demokrata jelszavakkal játszanak. A jogkiterjesztés a lényeges, nem a titkosság. Passiziv választójogot csak annak szabad adni — mondja — aki generációkon keresztül itt lakott, akinek ősei már itt laktak, de nem szabad választójogot adni annak, akinek vérségénél fogva nincs érzéke a nemzet nagy kérdései iránt. Helyes Huszár Kárclynak az az argumentációja — folytatja — hogy ha a Népszövetségtől Magyarországon a Miüerand-féle kísérőlevél értelmében népszavazást kértünk, még pedig titkos szavazást, akkor nem érti, hogy a magunk fajtestvéreivel szemben miért szükséges a nyilt szavazás, (Helyeslés a baloldalon.) Azután arról beszél, hogy Magyarország keleti részein, különösen Szabolcsban, sok a zsidó. Helyesebb, ha ezen a vidéken titkos a szavazás. Az antiszemitizmust ezen a vidéken a kormány részéről intézményesen kell támogatni, ha azt akarják, hogy ott a magyarságnak valaha még szerepe legyen. Eckhardt Tibor: De nem támogatják. hanem üldözik az ébredő ellenőröket. Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem ellenőrzés, amit csinálnak, hanem izgatás! (Zaj a fajvédőknél.) Gömbös Gyula kijelenti végül, hogy nem fogadja el a javaslatot. Beszéde elején külpolitikai kérdésekről beszél. Szcitovszky házelnök felszólítja, hogy a tárgyhoz szóljon, mire Eckhardt kijelenti, hogy ez is a tárgyhoz tartozik és továbbra is a kormány külpolitikáját támadja. Végül tiltakozik a választójog kiterjesztése ellen. Ezután Szcitovszky Béla házelnök kijelenti, hogy a Friedrich által felolvasott nyilatkozatának azokat a kitételeit, amelyeket az ellenzék sértőnek talált, az őt meginterjúvoló újságírónak nem mondotta, sőt az interjú utáni magánbeszélgetés során sem használt olyan kifejezéseket, amelyek nem volnának méltóak a nemzetgyűlés elnökéhez. Elvárja tehát, hogy az újságíró, Szomaházy István, lapjában ismertetni fogja a való tényállást. Friedrich István felszó]allsában a fővárosi választások eredményéről beszélt. Olyan hangokat hallunk — mondotta — hogy a városházi többség nem lesz munkaképes. Ezt a felfogást nem tudom helyeselni, mert Budapest keresztény lakossága azí akarja, hogy a városházán komoly munka induljon meg és a politikát küszöböljék ki a városházáról. Ez szól a Wolif-pártnak is. (Zajos helyeslés az ellenzéken.) Sohasem bocsátjuk meg azonban a kormánypártnak, hogy ellene volt a keresztény eszme győzelmének a fővárosi választásokon. Keresztény nemzeti frontot kell teremteni a polgárság és a munkásság együttműködésé-' vei. Gömbös Gyula: Egységes frontot, de a zsidók kizárásával! Friedrich István: A történtek után azonban nem volna férfias dolog, ka most nem vonnék le a választások eredményének konzekvenciáit. Felolvassa ezután Szcitovszky házelnök,uek az egyik lap részére adott nyilatkozatát, amelyben a nemzetgyűlésen elhangzó beszédek egyrészét felszíneseknek bélyegezte meg. Ennek a nyilatkozatnak a felolvasása a baloldalon nagy vihart keltett. Beszéde végén Friedrich hangsúlyozta, hogy a legnagyobb hiba, hogy a munkásságot még alsóbbrendünek tartják a polgárságnál. Friedrich után Eckhardt Tibor beszélt. ....... nTTtamwM—■—.... —■ Uilággá megy a suszterinas Itt éltek hosszú évekig, anélkül, hogy csak egyszer is eszükbe jutott volna kíváncsiskodni: túl a nagy szántóföldeken mi lehet? Most neki akarnak vágni a nagyvilágnak, négyen, szuboticaiak. Az egyik egy kis suszterinaska. Tizenkétéves és felrúgta a kaptafát, hogy a bardeszkán keresse meg "a mindennapi kenyeret és a mindennapi dicsőséget. Mert a cipészség nem, jár hírnévvel. A kuncsaft hálátlan, veszekedő és tetejébe, hogy nem fizet, még kifogásokat is keres, válogat az undok. Ki hallott olyat, hogy tapsokkal jutalmaznák az ügyes susztert? Még örülhet ha, a vevő csak ilyen mérsékelten fejti ki a véleményét: »Na, végre elkészült ez a borzalmas csatahajó.« Mert a vevő mindig nagylábon él, csak titkolja. Az artista az egészen más. Telt ház lesi lélegzetvisszafojtva a mutatványait és amikor elhangzik a büszke »hepp!«, csak úgy zeng a ház a zugó tapsvihartól. A társulat másik apró tagja egy tiz esztendős virágáruslány, akit a mamája illő percent és szerződés ellenében engedett át a társulat fejének, egy régi, ügyes tizenhárompróbás artistának. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy ezelőtt hat héttel a kis suszterinaska cigánykereket hányt a nagytemplom előtti park pázsitján. Csak úgy magánszorgalomból, minden feltűnési viszketegség nélkül csinálta. Egy művészi cijjgánykerék volt ez és a kisfiú produkciója feltűnt Paulnak, egy jónevü artistának. aki hosszabb ideje éi Szuboticán. »Foglalkozni kezdett a kis inassal és pár "hét alatt el is készült az együttes. A kis suszterinas egy napon odaálit a majsztram elé és ahogy a hősi lovagregényekben szokás, igy szólt: — isten megáldja, én már nem leszek suszter ebben az életben. Az öreg cipésznek leesett az álla: — Mi lelt hékás? — mondta viccesen, mert a suszterek javíthatatlan humoristák. — Megyek artistának — felelt az ifjú — és ezzel lecsapta a kaptafát, megtörclte csirizes ujjait és illedelmesen elköszönt a kapufélfától. Első fellépésük a szuboficai bárban történt. Érdekes, szép mutatványokat csináltak. Gázsi fejében jegyeket kaptak és az igy eladott jegyek árának ötven százalékát. Természetes, hogy a prömiren az egész ucca, komák, szomszédok. ösmerősök és a kiterjedt rokonság tized- és ezrediziglen megjelent Mert közügy volt ez, az ucca becsület»
