Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-24 / 139. szám
2. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 24. Szenzációs sikerrel kezdték meg a Hudozseszlveniek budapesti vendégjátékukat A budapesti lapok ünnepük az orosz színészeket ügyében, de a kérdést véglegesen még nem rendezték, mert Jugoszláviának is van tranzitó forgalma Trieszt felé és ezért a jugoszláv kormányt is be kell kapcsolni a végleges megegye* zés/e irányuló tárgyalásokba. Értesüléseink szerint ebben o kérdésben junius elején ismét megkezdik a tárgyalásokat Fiúméban és ezeken a tárgyalásokon a magyar és olasz delegáción kivü! a jugoszláv delegáció is részt fog venni. Róma felé! A zarándokút bánáti résztvevői szombaton indultak útnak A római zarándokút bánáti résztvevői szombaton délben 12 óra 10 perckor indultak el a begaparti állomásról. A kényelmes Puimann-kocsikból összeállítóit különvonatba összesen 282 zarándok szállt fel, de útközben háromszáztizre emelkedett a számuk. A zarándokút résztvevői között vannak Kovács István prelátus, Engel Ferenc pápai kamarás, Endresz Jakab verseci esperes, Ambrus Artur novibecseji esperes-plébános, Prém Péter lordai plébános, dr. Szabó Márton begaszentgyörgyi esperes-plébános, Steintzham Sándor verseci íeikész-hittanár, Kindí Ede fehértemptomi plébános, Geszti Miklós, a bánáti apostoli- . adminisztratura igazgatója, dr. Zacskovics Pál torontáli rmegyei főjegyző, dr. Kovacsevics Dusán kerületi egészségügyi főnök stb. Kodics Rafael beogradi érsek, bánáti apostoli adminisztrátor Zagrebban fog csatlakozni a zarándokokhoz, A zarándokok különvonata délután fél hatkor futott be a suboticai pályaudvarra, ahol két órát várakozott. A vonat utasait a suboticai apostoli adminisztratura nevében Szkenderovics, az adminisztratura titkára üdvözölte. A zarándokút sentai résztvevői, öszszesen hatvanketten, vasárnap délelőtt indu'nak el Subotica felé, ahol csatlakoznak a suboticai zarándokokhoz. Budapestről jelentik: A Hudozsesztveni társulat, amely nemrégiben Szubolicán játszott nagy sikerrel, pénteken megkezdte vendégszereplését Budapesten. A világhírű orosz müvész-ensemble Csehov : Cseresnyéskert cimü darabjával debütált a Fővárosi Operettszinházban, amely ez alkalommal szinültig megtelt előkelő közönséggel. Az előadásnak példátlanul nagy sikere volt és az orosz színészek egyszerre meghódították a kényes ízlésű budapesti közönséget. A sajtó a legnagyobb elragadtatás hangján emlékezik meg az orosz színészek játékáról, akik szombaton Gorkij: Éjjeli menedékhely-ét adták elő hasonló nagy sikerrel. Az előadásról Ambrus Zoltán a Pesti Napióban a következőket írja: „Az oroszok azok közé a színészek közé tartoznak, akik nem sok darabot játszanak, de a kiválasztottakat nagyon jól, sok-sok próba után tökéletesen összevágó előadásban, amelyben nincsenek előre lépő protagonis ák, hanem minden egyes, nemcsak a legkisebb, hanem a legnagyobb is, csak az együttest és ezzel az írót szolgálja.“ Hasonló nagy megbecsüléssel ir a Hudozsesztveniekről Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban: „Nem is agyukkal — írja, — hanem testükkel, öt érzékükkel ragadják meg a darabot. Csehov lyráját, mely a szláv szellemet ellentétekből vetíti elénk. E szülészek is szüntelenül az égből a sárba pottyanak. Szerelmet val anak, könnyeznek, de közben feldöntenek egy széket. Megszólal a muzsika, a lány azonban ásít. Sokkal vidékiesebbek, sokkal parasztosabbak, mint ahogy képzeltük, müveit diákjaik, kecses asszonyaik is és sokkal gyermetegebbek.“ < Kosztolányi külön fejezetet szentel Germanova asszonynak. „Csodálatos jelenség — Írja — magas, nagyon magas, vékony és ideges, mint egy versenyparipa. Sötét haj koszoruzza komoly, szép fe:ét. Arcbőre tompasárga. Nőiesen alacsony, nyomott homloka, szeme szinte ázsiai. Szavát kacajának ezüst csengője kiséri és buzgó gyermeksirása. Érzelmessége sohasem válik érzelgősséggé.“ Az Újság igy méltatja az orosz színművészek játékát: „Amit a moszkvai Müvész-szinház együttese kiél magábó', az a valami teljes és tökéletes művészet. Már nem is színjáték. A gondolatoknak az a villámszerű megrögzítése, ahogy egy-egy szó végigfut az összes szereplők arcán s egy-egy mozdulatban kifejezést nyer, olyan eggyé forrása szónak, színnek, ritmusnak és mozgásnak, amire csak a „színjátszás“ lehetne méltó kifejezés, ha ugyanezt a szót könnyelműen már el nem koptatták volna. Minden szó jelentőséget kap és minden mozdulatnak megvan a súlya. Semmi sincs, ami nem a darabot pillérezné erősen alá és minden megvan, ami annak szépségét a legnagyobb magasságokba emeli.“ Az Újság fölveti a kérdést: mi különbség a Hudozscsztveuiek „Cseresznyéskert“-je és a Vigszinház-é között. „Az összehasonlítás — írja — nem lenne igazságos. Mégis le kell vonni néhány szembetűnő tanulságot. A moszkvai színészek játéka nem volt olyan hangsúlyozottan „orosz“, mint a budapestieké és nem volt o'yan aláhúzott sem, mint ahogy Budapesten a ió előadást elképzelték. Az oroszok megjátszották, de nem játszották túl Csehov darabját s a szavak mögött nem a szerepet, de az élő embert találták meg.“ A Magyarság főleg a tökéletes osszjátékukat emeli ki: „Itt — írja a legkisebb szerep „alakítója“ is annyira együtt élt társaival, hogy nem lehet kiemelni neveket, ki volt jó és ki volt jobb. Semmi az európai szinészek agyoujátszásából, öntudatos jellemzéséből! Ha lehetne fokozni az élő jelzőt, akkor Germanova asszonyt kellene elsősorban vele illetni, de ugyanígy le1 jegyzendő Krizsanovszkája, Sarov, Maszalitinov Baksjév, Pavlov, Vasziljev, Kraszno polszkája, Grecs, Levickája neve is A Hudozsesztvenick hét estén át játszanak a Fővárosi Opercttszín* házban. Márffy védője lemondott A halálraítélt ébredővezér durva feljelentésekre készül a hatóságok ellen Budapestről jelentik: A halálraítélt Márffy József védője, dr. Kiszely István, az Ébredő Magyarok Egyesületének ügyésze, lemondott védői tisztségéről és erről Márffy Józsefet is értesítette. A lemondásnak érdekes előzményei vannak. Tudvalevő, hogy Márffy az ellene inditott eljárás alatt különböző feljelentéseket adott be a hatóságoknak, megrágalmazta vizsgálóbíróját, a rendőrséget, főleg Schweinitzer rendőrkapitányt, hogy pártosan folytatták le a vizsgálatot és különböző visszaéléseket követlek el. Az utóbbi időben Márffy tovább akarta folytatni ezeket a feljelentéseket. Fel akarta jelenteni többek között dr. Langer Jenő törvényszéki elnököt, aki őt halálra Ítélte, dr. Sztrache Gusztávot, az ügyészség elnökét, fel akarta jelenteni a Langer-tanács szavazóbiráit és az ügyészt, aki ellene a vádat képviselte és mindezeket a feljelentéseket durva sértésekkel akarta megtömni. Araikor Márffy felkérte dr. Kiszely Istvánt, hogy készítse el és adja be ezeket a feljelentéseket, Kiszely mindenképen le akarta beszélni erről Márífyt, aki azonban hajihatatlan maradt. Dr. Kiszely I azonban a saját személyével nem akart hátteret adni a durva feljelentéseknek és ezért szombaton ^mondott védői tisztségéről. M.'.rffy, akinek jelenleg nincsen védője, most olyan ügyvédet keres, aki hajlandó a feljelentéseket elkészíteni és b’eadni. Hir szerint dr. U/qin Ferenc nemzetgyűlési képviselő hajlandó elvállalni a halálraitélt ébredővezér védelmét. Virradat ■ Irta : Terescsényi György Éjféltájban elült a bóra és a végtelenbe táruló ég azúr orcáján kinyíltak a csillagszemek. Fölül kék üresség, alul a szürkületbe burkolódzó föld. távoli hegyek. szelíd lankák, a messzeség barna karjaiba omlók, közel kemény _ és vigasztalan sejtelmek, kusza drótok és jelek ... kő. kő kő .. . Sóvárgó János, a firer fölállott az alacsony árokban és széüelnézett. — Hej . . . Uramiézus . . . A cug elbuszmulva hevert a kőbevájt csatornában. Gyöngén leitő bevágás volt zegzugos árokpántlika: amolyan hevenyészett állás. Pár naD alatt robbantott és kicsáklvázott menedék: épphogy a szem és a golvó elől takart. Alig egv órája, hogy megszállották. Valami német ezred volt benne, de sürgősen leváltották . . . lehetséges, hogy azért, mert . . . _ Hej. cudarélet ... — sóhajtotta a firer és tájékozódni próbált. A sötétség csak a szétzilált spanyollovak sörénvét rajzolta elébe, a kusza, elhányt drótmotollákat. Jobbra valami erdő. mert gyönge ágsurlódást, lombzizegést szűrt ki belőle a szél . . . Elől mélyedés, völgy ... az. bizonyosan... tulnatt meg az átellenes meredély . . . itt-ott iölvillanó tüzek . . . Igen. amazok. az ismeretlen, az ellenség . . . — Összeköttetés... — motyogta János szive alatt a kötelesség. — Az inogván... Firte koppani... balra a mienk ... Na’ alzó... A teljesített parancs langyos nyugalma öntötte el. Zugsíührer Johann Sóvárgó. der brave Kerl.... fölvezette a szakaszt, összeköttetést csinált . . . Nincs . . . most még nincs. De reggel, ha jön a virradat . . . — Hej. Uramiézus ... Csönd ásított körösköriil. Á harcközi szünet. Éjjel, éjféltájban, idegen földön. Idegrendre torzult csillagok alatt a tegnapi tusakodás áiult némasága mint a vihar előtti siketség. Messze, az ismeretlen táiék peremén föl-fölszaladt egv-egv sárgaíarku rakétakigyó. Kicsi csóvának látszott innét. mintha égő gyufaszál hullana le Ívben a földre ... Ágvuszó ... de csak tompán dobogva, mintha részeg szüretelek döngetnék valami elhagyott pincében a fejükrezárt vasaitót... — Itt vónánk. — mélázott tovább, de tulaidonkénpen semmire sem gondolt. — Uj helv... itt... hetekig. Milyen lösz? ... sebösülés tán ... vagy ... — Én édös Istenöm... — buggyant el belsejében a gyermeki fohász tiszta alázatossága... és lezökkent az árok fenekére. Csak ugv ülve. mindenestül, a kőbeszakadt és nvakracsuszott hátizsák pokrócpantallériára... ölében a töltött Gewehrrel. akár a többi... Kerek, fiatal orcáján fölnvilott a száj és a szőke, serkedő bajusz halvánv árnyékokat mozgatott a megvonagló ajkak szögletében. Csönd harmatozotí rájuk, mintha az elpihent isszonvatosságokat betakarta volna a bakacsinpalástos éjszaka és elküldte volna a világra tündérét, az álmot__ Végig, a föturt hányások és gödrök, dolinák és dekkungok odvaiba. a vériszamcs. föltépett sziklatölcsérekbe... vén. hullaszagu erdők sűrűjébe, ahol megrekkennek a szagok és az utálatosságok ... völgyekbe és heevormokra... óh. Istenem ... a fegyvert szorongató szegény emberek szive fölé ... Hogv lehajolván, végigcsókolgassa az égrefordult orcákat, a hervadt, busa koponyákat. a szemeket... Sok-sok ezermillió lehunvt szem . . . amelyek alatt most az iszonyatos valóság torz képe süived alá a kifordult öntudat feneketlen kutiában . . . Az álom. amelv im. lemosolvog a kútba és a tetszhalott lélek viztükörién elvillanó emlékek habfodrait remegteti.,. És sóhajok a földön és az égen. Ezer és százezer és millió ember eloorló sóhajtása . . . Kósza mozdulások ... vasak zörgése, sziiiak roppanása... Elhulló Szavak, végig a kőárkok fenekén . . . embernvöszörgés ... óh. iszonyatos... ... Az álmok, a gyönyörűségek. az elkergetett Isten halk lépései, ahogy jár a földön, a köveken és a vizen... ahogy lehajol és bemosolvog a lélek nyitvafeleitetf kapuján, be a sötét üregek rettenetéibe . . . És száll és lebeg a csillagragvogásban. szellőfodrozásban. ahogy siet és lopakodik az elkergetett, az árva. az irgalommal teljes, a végheteílen... az elüldözött és meggvalázott Igazság. Jóság és Szeretet... . . . Oh. ki tudia ezt. ki látta és ki hallotta ezt? A fölcsukló torz sírásokat, ahogv az álmodó harcos zokog a kövek között, a lepergő könnvek drágagvöngyeit. amik elivódnak és összekeverednek a sárral és a kiontatott vérre!... Vad. bömbölő zuhogással rontott rájuk az ébredés. János fölriadt. A menekülő álom isszonvodva rebbent ‘ el szivéről, eltűnt és szétnergett a fölkomorló kövek hasadékain. elhanvatlott a meredélyek peremén és meghalt a borzalmakat őrző erdő rengetegében. -— Jaj... — nvöszörzött még. de aztán visszatért minden. 4 géeébeszáradt keserűség, az életért remegő éber öntudat. a dac és a komor, fegyelmezett, harcos elszántság. — Mi az? — fordult fektében a káplár felé. A cug már ébren volt. A puskák lövéshez peckelve sorakoztak a kősánc peremén. — Sömmi... a bal konecra erőgeti... minket nem látnak. — volt a válasz. Baloldalt vadul csattogott a gránát, búgott a vasdarázs és iégesőzött a szétvágott törmelék . . . — Azt hiszi ott vagyunk... — Azt... Eltelt vagv félóra, végre az ellenséges üteg abbahagyta. Ismét csönd. Az ébredő arcvonalakon itt-ott kézifegyverek pukkadozíak... távol, a párákat vaiudó völgvkigvó torkában valami akana robbant . . . —• Kezdődik ... — nézték össze az emberek és mindegvik a szomszédja orcáján — óh hajmeresztő eleven tükör — látta meg az önnön rémületét... Ekkor az árok fenekén. hasmánt. hogv ki ne látszhasson, négykézláb közeledett a fürer felé Panlógó Vince, a sriarposzt. Valami jelenteni valója volt. látszott a feje kapkodásán, a szeme tétovázásán. — Patruj van a válóban ... — lihegte fújva — ... ellenséges. — Patruj? — kérdezte vissza Sóvárgó és már maga is csúszott a helyre, ahol kilátás nvllt lefelé. — Az ám. . . — hagyta helyben . . . — a digó! . . . kibújt . . . mer eltévesztő tte a frontot . . . Csakugyan. A görbülő hegygerinc, amely derékszögre tört balfelé. megtévesztette az ellenséget és az előretolt husz-huszonöt harcos úgy bujt a kövek mögé. hogy eminnét takaratlan maradt. Egy sortiiz ... és véres halomba omlott volna a csoport. Biztos, kényelmes lövések . . . gyerekjáték. A szakálltartós ábrázatok a fürer felé fordultak . . . Aufracc, fertig, befél? . . . Csönd. Sóvárgó János lenézett a völgybe. Aztán föl az égre. amelyen rózsaszín felhőkeszkenőt lobogtatott a hajnal . . . — Lühetök? ... — csikordult el a sarvsücc Gölöncsér Jóska hangja, aki szerette a virtusos dolgokat és nagy lesikuskás hírében állott odahaza, a gaigonvai kukoricásokban. Sóvárgó megvetőleg mérte végig: — Hát nem szévvöllöd magad. -— förmedt rá — hát vóna szived? . . . hiszen védtelenök . . . — Dekken! — mordult a vezényszó és Golöcsér meg a többiek engedelmesen kuporodtak vissza az árok fenekére. ... A meghasadt ég szélén ebben a pillanatban kapaszkodott föl a biborsugaru. győzedelmes Nap és szétmosolygott a világ fölött . .
