Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-23 / 138. szám

2. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1925 május 23,

A kisebbségek elégedetlenségének megszüntetését követeli a román ellenzék ? kormánytól

Az ellenzéki pártok mamfesztuma — Tizenhat vádpont a Bratianu-kormány ellen

helyettese, a jugoszláv delegáció vasutügyi szakértője előterjesztett egy függelék-tervezetet, amelyet Jugoszlávia a szövetségi szerződéshez kivan csatolni és amely rendezi mindazokat a kérdéseket, amelyek a szalonikii vasút és a szalonikii szabadkikötő használatára vonatkoznak A delegáció tudomásul vette a '■-etet és elhatározta, hogy ált«. nányozás után tárgyalás alá veszi. Áz ülésen foglalkoztak a görög Macedóniában élő szlávok állampolgárságénak ügyével s elfogadtak bizonyos egyezményeket, amelyeket a delegáció tagjai már korábban kidolgoztak.

Az ülés végén Antics, a jugoszláv delegáció tagja felhívta a görög delegátusok figyelmét a görög royalista sajtó magatartására, amely a tárgyalásokkal kapcsolatban azzal a váddal illette Jugoszláviát, hogy a maga részére szeretné megszerezni az egész szalonikii kikötőt. Antics kijelentette, hogy a görög sajtó magatartása annál csodálatosabb, mert a megkötendő barátsági szerződésben a két állam kölcsönösen garantálja egymás területi integritását.

A német követ a kiiliigy

miniszter helyettesnél

Oishausen német követ, aki csütörtökön érkezett meg hosszabb görög- és törökországi útjáról, meglátogatta Markovics Jovánt, a külügyminiszter helyettesét, akinél távolléte alatt történt eseményekről informálódott. A német követ egyúttal interveniált a külügyminiszter helyettesnél bizonyos jóvátételt rendelések ügyében.

A kü ügyminiszter helyettesét meglátogatta Pelegrinetti pápai nuncius és Qkenski lengve! követ is.

Bukarestből jelenük: Az egyesült ellenzék végrehajtóbizottsága véglegesen megállapította annak a manifesztumnak a szövegét, amelyet legközelebb az ország népe elé terjeszt. A manifesztum, amely rendkívül éles hangon támadja a kormányt, a következő tizenhat pontban sorolja fel a Bratianu-kormány helyzetét:

1. A közigazgatás felelőtlen és lelkiismeretlen, lábbal tiporják az állami élet minden demokratikus berendezkedését.

2. A pénz elvesztette hitelét.

3. A költségvetés nem tudja leplezni az állam pénzügyi romlását.

4. A gazdasági életben a felülről jövő intézkedések zűrzavara az alantasabb hivatalnokok eljárásának szemérmetlenségével vegyül össze.

5. Az ország vagyona a párthivek nyerészkedésének és vakmerőségének van kiszolgáltatva.

6. A meggondolatlanul hozott törvények özönéből egyetlen gondolat .emelkedik ki: a pártérdek.

7. Diplomáciánk elidegenített bennünket legértékesebb szövetségeseinktől és támasz nélkül magunkra hagyott minket az ellenségekkel szemben.

8. A kisebbségek, melyek gyakran csak testvéri kezet vártak tőlünk, hogy együtt dolgozzanak velünk a haza javára, elégedetlenek.

9. Fel van dúlva az egyesült országrészek nemzeti öntudata és megrendült a hitük abban a nemzeti uralomban, mely az ott élő románok évszázados álmainak megvalósulását jelentette. Különösen elítélendő az a brutalitás, mely mint"ha szándékosan törekednék a

besszarábiai földmives nép lelkületének elidegenitésére.

10. A hadseregnek ma sincs meg a honvédelemhez szükséges teljes felszerelése és fegyverzete.

11. A vasúti szállítás szervezetlensége végzetszerüvé vált az állam közgazdaságára.

12. A mezőgazdasági 'termelés csődbe jutott szervezetlensége miatt és az agrárreform tisztességtelen és érdekeltségektől vezetett alkalmazása miatt.

13. Az ipar nélkülözi az állami védelem és a külföldi egyezmények támogatását és pártérdekeket szolgáló bankártröszt nyomása alatt áll.

14. Az adóztatási rendszer nagyobb mértékben sújtja a becsületes és törekvő emberi munkát és a tiszteletreméltó gazdasági berendezkedéseket, mint a közvagyon kizsákmányolásának eredményeit és a bűnös spekulációt.

15. A közegészségügyet teljesen elhanyagolja a költségvetés és a lakosság a tüdővész, vérbaj és más betegségek prédája.

16. A nyomor általános. Az ország tisztviselői rendetlenül és rosszul vannak fizetve, a nyugdíjasok éhhalállal küzdenek, az értelmiségi osztályok agyoncsigázva: hozzájárul ehhez a zabolátlan fényűzés, a botrányos mulatságok és a szétrombolt családi kötelékek erkölcsi nyomora, végül a román népesség csökkenése a gyermektelenség következtében!

Az ellenzéki pártok egyébként elhatározták, hogy a kamarában a legélesebb harcot kezdik a kormány ellen.

A sznboticai kiállítás

előkészületei

Vadászati, halászati és erdészeti kiállítás is lesz

A suboticai kiállítás, amelyet tudvalevőleg augusztus 22-én fognak megnyitni, máris igen nagy érdeklődést keltett. Az eddigi jelek szerint különösen mezőgazdák mutatnak nagy hajlandóságot arra, hogy a kiállításon tömegesen vésztvegyenek.

A mezőgazdasági osztályok kiküldöttei péntek délután ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a mezőgazdasági kiállítás keretén belül a bácskai népies szokásokat is bemutatják, igy lakodalmas felvonulásokat is fognak rendezni, amelyen bemutatják a bunyevác, a magyar és szerb lakodalmas szokásokat. Ezeknek a népies felvonulásoknak a megrendezésére Gyorgyevics Dragoszláv főispán nejét kérik fel.

Nagy érdeklődés mutatkozik a vadászati kiállítás iránt is. A vadászegyesület máris elhatározta, hogy a kiállítással egyidőben vadászati kongresszust rendez Suboticán, ahol legalább is 200—300 résztvevőre lehet majd számítani. A vadászati kiállítással kapcsolatban egy trofeális kiállítást fognak rendezni, azonkívül be fogják mutatni az ország vadászati statisztikáját is.

Az erdészeti kiállításra vonatkozólag elhatározták, hogy fel fogják használni az ország erdőállományának összes adatait és különösen a vajdasági erdőgazdálkodás mai állapotát fogják szemléltetően ismertetni.

Az ország halállományát élőhalas aquariumban fogják szemléltetni, azonkívül statisztikai táblákkal is ábrázolni fogják a halászat mai állását Jugoszlábiában.

Taupert tanárt felkérték arra, hogy rendezze meg a hasznos és káros állatok kiállítását. A Vajdaság faunáját egy külön kiállítási pavillonban, fogják bemutatni.

Elhatározta azonkívül a mezőgazdasági bizottság, hogy a kiállítás sikere érdekében propagandát inait.

Zárt ajtók mögött

Irta : Herényi János

A sirásó türelmetlenkedett és néha káromkodott is. Én fásultan várakoztam az emberekre, akik a testemet hozzák. Általában valami langyos közömbösség tartott fogva a halál óta. Olyan volt. akár a kellemes fürdő, amelyben a legcsekélyebb mozdulatra is lomhának érezzük magunkat. Világosan emlékeztem. hogy valaha énen őszi temetési kívántam magamnak. A zokogó, csinos sugarak záporát szerettem volna a koporsómra. Bekövetkezett. A sárga fényfoszlányok szinte pottogtak. am int szétestek a ragyogó fűszálakon. A fák sírtak és a fényes tiszta szél mint vavalmi ezüstolló vagdosta a finomvattás felhőket. És most valahogy közömbös maradtam és egyáltalában nem éreztem. hegy ilyenkor élni vagy kivált meghalni különösebb boldogság volna.

A gyászkocsi már bedöcögött a fekete kapun. Sötétruhás emberek lépdeltek utána. Szomorúak voltak. Nemsokára sírhoz is ért a menet eleje. Akkor az asszonyok könnyezni kezdtek. A pap sápadtnak látszott. de mintha unta volna az egész szertartást. — .Tó volna bosszankodni. — gondoltam. — de mégis, igazat adtam neki.

Most valami kíváncsiság ékelődött a szivembe. Éreztem, hogy igenis .annak a sötétkék ruhás lánynak a kedvéért vagyok itt. Félév óta szerettük egymást; Egy hónappal ezelőtt összekülönböztünk valami csekélységen. Juj de megkínzott. Én aztán megbetegedtem és egész betegségem alatt csak vele foglalkoztam. Rátakartam arcára a szomorúság fátvolát. hozzá küldöttem minden lázamat. Sokszor éreztem éjszakánként hogy a lelkem ott van mellette és iölégeti szeméről a fojtó sötétséget. Késő görnyedt délutánokon elvedül voltam a szobában. A kályhafény sápadt ujjal ideges véres belüket táncoltattak a falon. A csöpp asztali óra

ici-pici kalapácsa verte a szivemet.

Apró finom ütésekkel zsongó kis érzéseket kalapált belém. A sok egyforma gyönge ütésektől végül is megfájdult az egész mellem és nem tudtam fölemelkedni az ágyban. Azt hittem ez fog meggyilkolni, ez a merev zsibbadás.

Halálom előtt két nappal azt hittem, hogy jobban leszek. Talán a neve gyógyított meg. amit didergős boldogsággal suttogtam egész nap. Délután az ablakhoz ültem. Negyed óra múlva az ő alakját pillantottam meg az uccán. A lépése, testének minden megmozdulása mintha: selyemcsipkébe csavarta volna szivemet. Meghökkent amikor észrevett a zablak mögött.

— Jőj be. — kiálltottam neki. Nincs senki idehaza. Csak egy percre.

Körülnézett és besurrant a kapun.

Soha úgy nemi öleltem. Szerettem volna egész testét magamba lehelni. Hits fehér arcáról csodálatos édes álmosság bizsergett a homlokomba. Sirt. Én nevettem. Aztán mind a ketten nevettünk. Mondtam neki. hogy már jobban vagyok és nem hiszem., hogy már jobban vagyok és nem hiszem, hogy meghaljak. Alig bírtam elküldeni. Mosolygott, amikor távozott és ígérte hogy két nap múlva megint erre jön. de valamivel korábban. Ha lehet nézzek ki az ablakon. S én két nap múlva meghaltam.

Most már érdekelt, ltogv mit látok ráfit a. Határozottan szépnek láttam most is. Szemei ki voltak sírva. Remegett és amikor a koporsómat leemelték, görcsösen kapaszkodott édesanyja karjába. Nyöszörgőit, nem birta már a fájdalmat. A körötte állók ránéztek a kis fehér kendőt és igyekeztek uralkodni magán. A koporsót lassan lebocsátották a sirba. Akkor újból kibuggyant belőle a zokogás. Édes anyja karjára szorította szemét és fuldokolt, a nap é-deklődéssen pislogott feléje. Sikoltott, amikor a porhanvós föld zuhogva söpörte vég:g a koporsó födelét. Kitépte magát és egv-két támolvgó lépést tett a sireödür felé. A sir szélén vissza tartották. Édesanyja gyengéden csókolgatta.

Ereje már nem volt és nem is tudott tiltakozni, amikor elvezették onnan.

Az uccán kétszer pihent meg hazáig. Nem sirt, de láttam a belső érzéseit és tudtam .hogy' szenvedése még gyilkolóbb. Otthon magára hagyták. Tántorogva lépett a szobájába. Kimerültén rogyott Ic a díványra és újra sírni kezdett.

— Meghalok. — nyöszörögte kétségbeesés elviseletetlcnségében. Aztán sóhajtott és gondolkodni kezdett. Láttam, hogy végighalad az életén. Szivébe képzeli az első találkozás hangulatát. Láttam lelkében az első álmbt, amit velem álmodott. Értettem azt a fáradt hideglelős bágyadtságöt amit az ilyen álmok után másnál* érezni szoktunk. Aztán j vissz;-. arázsoh izgu.mak .: a halk édes szerelem ábrándképeit. Megismertem mind a .rejtett érzéseket, «.melyeken egykor átrohant és most cégig tűnődik rajtuk.

— Szeret. — gondoltam nagyon nyugodtan.

A cseléd jött be. Vacsorához -hívta. Intett a: fejével, hogy nem megy. A cseléd megvetette az ágyat és távozni akart. Még egyszer visszafordult és megkérdezte:

— A villanyt felgyújtsam?

— Ne! Hagyja. — válaszolt rekedten.

Kis idő múlva anyja lépett be. Magához ölelte, megsimogatta. Néhány vigasztaló szót suttogott a fülébe és magára hagyta ő is.

— Szeret. — állapítottam meg mégegvszer és tovább figyeltem a gondolatait.

A legutolsó találkozás emlékét bontogatta szét lelkében. Láttam mennyire különös volt neki a kis kaland. Adóst mondtam hogy azon az estén órákig hánykolódott ágyában, repeseett benne a csintalan öröm. Láttam a gondolatait rólam, a lelkemről. az érzéseimről. Úgy áll szivében a kénem, mint egy szomorú sápadt szobor és ugv érezte mintha nagy szemekkel nézném őt valami nehéz ködökön keresztül.

—Szeret és öngyilkos lesz. sut... , •■ ja.'. ____

togtam elévülteit.

Fölkelt. Befíiggönyözte az ablakot. Felgyújtotta a lámpái. Szekrényéhez támolygott. Kiemelt egy filigrán kis selyemláikót. Kíváncsian néztem bele. Vékony aranvszallaggal átkötött levélcsomót keresett ki belőle. Az én leveján. Emlékeztem, hogy tréfásan \ erekedtünk rajta a lánnyal és elvette tőlem. Ezüstvédős ceruzámat egyszer ott felejtettem náluk. Az is ott volt. Min-> dent visszahelyezett és eltette a ládíkót

Aztán lassan vetkőzni kezdett. Kigombolta mellén a ruhát, úgy a' szélére ült és percekig nézett elrévülten maga elé. Majd fölkelt. Eloltotta a lámpát és’ lázas testtel feküdt le.

Az ágyban még kinzóbb élénkséggel; nyiltak szemei elé ai víziók. Mint egy: fekete roska forgott előtte az éj. Soha,; a sötétség és kacagott a rémületén. Azsoha! — ordította gondolataim ítéletét a sötétség és kacagott a rémületén. Aztán hirtelen képek rajzolódtak szivébe.; Nyár lesz. fehér nyár. Bágyadt hangok jönnek az erdőből és én változhatalanul elmaradok. Párnája már nedves volt. szemét szúrta a fájdalom. Lelke a végtelen egyked ülvalóság érzetének pusztáján röskadt össze. ;

Éjfél után megőriztem, hogy vége szakadt a gondolatsornak. Aleglepődve néztem oda. Elaludt. Néhányszor nyöszörgött. Kis félénk, csipegő hangok szálltak el ajkáról. Teste megrándult, olykor lehelet fuldokolva meg-megbicsuklott a torkában.

— Hűtlen, — hörögtem gyűlölettel.

Elképedve bámultam rá és elfelejtettem mind a gyötrelmét

— Hűtlen. — ismételtem mézegy-', szer. Sohasem jövök hozzá, sohase gondolok rá!

A láz elöntött. Szerettem volna oda-; menni és fölráncigálni a szenvedésbe.

IMardosó ténelődéseket gyújtani a lelr-én. Irigyeltem, ostoroztam szegény szomorú alvását. És megátkoztam a

I’szobáiét, a szerelmét, lelkének szent elesitulását és fekete gyűlölettel, visszanézes nélkül rohantam ki az éjszakába.