Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-05 / 93. szám
\ é 16. oídai. BACSMEGYE1 NAPLÓ tezné az említett veszedelem lehetősé-j gét. A király különben ismét hangsúlyozta) előttem, hogy a legjobban annak örülne,! ha Garasanin helyén maradna. Ha azonban ezt nem lehetne megvalósítani, ak-: kor az említett okokból az ellenzék felé j szeretne Orientálódni. Dönteni még nem döntött, különben nem is tudia, hogy i Risztics eliogadná-e a királynéval tör- j íént megállapodást és hogy vállalná-e j ezen az alapon a kabinet megalakítását, jj Én erre Excellenciád instrukciója ér- f telmében kijelentettem a királynak, hogy j bár mi Szerbia érdekében a lcgsziveseb- ] ben vennők, lia ez a kormány továbbra ] is megmaradna hivatalában, de minden 1 minisztérium iránt bizalommal vagyunk,] mely az ő bizalmából kerül az ügyek j élérc. Hengelmuller már c.crv előző jelentésében megemlíti, h'osrv Milán. király a válság folyamán Persiany nrosz követ lakásán találkozott Riszticcsel és tárgyalt vele. Erről a _ tárgyalásról szó! a következő jeleli-] tés: i Belgrád, 1887 május 15.: 41. szám. Excellencies Uram! A király összejövetele Riszíiccse! csütörtököu este megtörtént az orosz kö- j vétségén, S amint nekem őfelsége ezt je-, lentette, tiz órától éjjel kettőig tartott.: A megbeszélésnél jelenvolt Persiany úri és a felesége is. Amikor utóbbi vissza I akart vonulni, hogy 'az urakat magukra j hagyja, a király nyilván Risztics legna- j gyobb bosszúságára, maradásra birta 1 a ház asszonyát, mert súlyt helyezett j arra, hogy a beszélgetés a követné je- ] lenlétében történjék. A király elbeszélése ‘ szerint a beszél-[ getés a királynéval kötött egyezség kö-: rü! forgott. A király kifejezte óhaját, iiogy megismerje az ellenzék álláspontját is erről a kérdésről és megkérdezte Risztics urat, hogy hajlandó volna-e a létrejött egyezséget akceptálni. Risztics szintén aggodalmasnak tartotta a trónörökös külföldi neveltetését, de tekintve a kész tényeket, nagyjában igenlő választ adott, mire a király megkérdezte, hogy hajlandó volna-e a királynéval kötött megállapodást erőszakkal végrehajtani abban az esetben, ha őfelsége a királyné később nem tartaná be a megállapodásokat. Minthogy Risztics erre kitérő magatartást tanúsított.' Persiany nr beleavatkozott a társalgásba azzal a megjegyzéssel, hogy a megegyezést a pétervári és a bécsi kabinetek jóváhagyták és ennek folytán a helyzet bázisát alkotják. A legjobb kiút volna ebből a kényes helyzetből, ha Szerbia Oroszországhoz közeledne, .árra kérte őfelségét, hatalmazza fel, hogy ezt megsürgönyöZ- hesse Pétervárra és ennek alátámasztására bizza meg Riszticset kormányalakítással, ily módon aztán kielégítő megoldást nyerne minden. A király kétségbevonta, hogy a Persiahy és előttem tett bizalmas nyilatkozat egyenértékű volna hivatalos notifikációval. A bécsi kabinét nem Válaszolt és- ennek folytán ezt a kérdést nem igy értelmezte. Egyebekben pedig Risztics úrral a királynéhoz való helyzetéről és nein az országnak külpolitikai viszonyairól óhajtott beszélni. Ö most személyes téren mozog és nem akar átlépni a politikai térre. A király azt a látszatot igyekezett benem felkelteni, rnintHh ö Persianyval és Riszticcsel csak komédiát játszott volna és ismét' hangsúlyozta, hogy őt elszakíthatatlan kőtelkek fűzik hozzánk. En megelégedtem azzal, hogy őszinte megelégedésemnek adtam kifejezést a krízis lefolyása iránt és.hozzátettem, hogy már kezdettől fogva láttam annak ily módon való elintézését. A király megjegyezte, hogy, észrevette rajtam ezeket a benyomásokat és ez nagyon indulatba hozta, mert nem tudta I megmagyarázni magának magatartásom biztonságának okát. Hengélmüller. Oroszországban közban a .legnagyobb melegséggel fogadták a szám-! [űzött királynét, amire jellemző a kö! vetkező értesítés: Sürgöny. Belgrad, 1887 május 16 [ Chiffre No. 21. Az orosz cár rendelkezésére bocsátotta a szerb királynénak a kimádfai; cári palotát arra az időre, amig Yeltában tartózkodik és szolgálataira kiren- 1 I deit egy hadihajót. Odesszán való át- i utazásának idejére felajánlották öfelsé- j ; gének a kormányzói palotát. Henkelmiiller. jj Képzelhető, hotrv a cári család [előzékenysége milyen hatalmas asri- i táV? jegy ver volt a szerbiai nánszlá!vök kezében! ] A szerb kormányválság formális i elintézéséről számol be a következő I jelentés: Bc’grád, 1887 május 16 42. a—b. szám. Excellcnciás* Uram! I Tegnapelőtt délben Milán király kc-I ronaíanácsot tartott és az események feltárása után. amelyek Garasanin le] mondásához vezettek, azt a kérdést Jn• tézte a miniszterelnökhöz, hogy milyen I' feltételek melleit maradna meg továbbra is az ügyek élén. Garasanin kijelentette, hogy ellenzi a trónörökösnek külföldön : való neveltetését, ezenkívül, ezzel az cileniéttel párhuzamosan van még egy ’ speciális kérdés, amely döntő hatással I van elhatározására, öfelségéék egy a megállapodást kötöttek és aláírtak, a, ■trónörökös neveltetésére vonatkozólag,! anélkül, hogy a kabinet tanácsát kikér- • ték volna. Ez a kérdés azonban politikai természetű és a fölötte való döntés a kormány hatáskörébe tartozik. Ennek a princípiumnak az elismerése mindkét felség részéről a feltétele hivatalba való maradásának. A király ezt a kikötést elfogadta, mire Garasanin visszavonta lemondását. A ' királyné beleegyezését i levél utján kérték ki. tekintve azonban,^ hogy a Garasanin által lefektetett prin-; cipium megegyezik a királyné álláspontjával, erről a részről pent várható akadály. Így beszélte el nekem Garasanin az események lefolyását. Az ő előadása csak annyiban tér el a királyétól, hogy utóbbi azt mondta nekem, hogy ö maga ruházta rá a jogot a kormányra, hogy befolyást gyakoroljon a trónörökös neveltetésére, holott Garasanin ur azt mondotta, hogy 3 kormány részére ,a döntést követelte. Hengelmiiller. j A döntő minisztertanácsról tehát" úgy a király, mint a miniszterelnök másképen számolt be az osztrák- ■ magyar követnek. Mindakettő úgy] állította be a dolgokat, ahogyan azt, !a saját presztízse szempontjából aj 'legkedvezőbbnek tartotta. Huszonnégy éves fiatalember irta a párisi színházi szezon legnagyobb sikerét A „Le gre schon deiieat“ a modern színműi, odalom eseménye A gyatra színházi szezon legkimagaslóbb eseménye egy huszonnégyéves fiatalembernek, Jaques Mutánson-nak »Le greluchon delicat« cimü színdarabja, amelynek akkora sikere van, hogy egy kis színházból, ahol eddig játszták, dfl kellett vinni egy nagyobb színházba is. A »Le greluchon deiicat -t, ami potisyolaíorditásban finnyás szeretőt jelent, már Európa valamennyi számottevő színpadja részér© megvásárolták és rövidesen a budapesti Vígszínház is bemutatja »Szeretők iskolája« címen Holtai Jenő fordításában. A valóban értékes, szellemes és érdekfeszitő színdarab csak az öt megillető helyet foglalja el akkor, amidőn az idei francia drámatermékek díszéül emlegetik. Bizonyos, hogy szerzője kivételes tehetségű ember, aki még kivételes sikereket fog aratni. Két részro osztott színpaddal kezdődik a darab. A jobboldali, nagytbb rész Simone hálószobája, a baloldali kisebb rész nyilvános telefonállomás. Simoné aiszik az ágyban, a telefonfülkében Henri, jóképű fiatalember, felcsapja a könyvet és felhív egy számot: — Mac Mahon 11—13! A nő ágya mellett, a telefon cseng. Felemeli a hallgatót. Diskurzus indul meg. — Te vagy, Emile?.— kérdi a nő. — Nem úgy hívnak, — válaszol a fiú. Kiderül, hegy egy telefonvicc. A nő dühösen lecsapja a hallgatót. Pici szünet. A fiú ismét kéri a számot. — Haile! Simone Destrellc lakása? — Igen. Michel? — Nem, itt sem Emile, sem Michel. ! Csúnyán összevesznek a telefonban. Illetve csak a nő zsörtölődik,-a fiú vic!ccl. Hajnali négy óra van, ezzel szórakozik. A nő gyávának nevezi, mondván, [hogy- mellette a barátja, áld majd nieg; tanítaná az Ízléstelen viccelőd ha az kilépne az ismeretlenség homályából. A fiú válaszol: — Odamegyek, hogy megkapjam a leckét. . . — Ne merjen! — De odamegyek. Leteszi a kagylót. Pillanatig sötét lesz a .színen, ezalatt eltűnik a telefonfülke, most már csak a hálószobát látjuk, a ’széles ágyat és benne a szép Simone-t, 'akit a szinlap kitartott nőnek nevez. Csengetnek. A fin eljött. — Hogy mert idejönni? Honnan tudta, hol lakeni? — Benne van a telefonkönyvben. — Az emelet nincs benne. — Minden lakásba becsengettem. • Húszéves, kedves fiú. A nő először szidja, aztán megkedveli. Diskurálnak. Éppen el akarja küldeni, amikor cseng a telefon. Jön Michel, akit a szinlap a komtoly barátnak titulál. I — Lássas hegy milyen helyzetbe hozott? — szól a nő szemrehányóan, i Henrit botuszkclja a ruhaszekrénybe. Michel — finom ötvenes ur — gyanúsan néz szét a szobában, j — Feljöttem,- mert világosságot láttam Íaz ablakában. A nő hazudik, de minden jel — két égő cigaretta, hideg agy — azt mutatja. 1925. április 5. hogy nem aludt, hanem fogadott valakit — Kutassa ki a lakást! — kiáltja a férfi célzásaira dühösen. De a jó Michel finom ösztönnel csak a szekrényt szeretné kikutatni. Éppen annak nincs meg a kulcsa. A szobalány magával vitte. Furcsa. Michel azzal a biztos érzéssel távozik hogy a valaki At van a szekrényben. És Simoné húsz izgalmas perc után kiszedi a fiút, aki húszéves, joghallgató, előkelő szülők gyermeke, kevés zsebpénze és sek jó[barátja van, — kiveszi ezt a kedves, fáradt, vidám gyermeket, beülteti egy fotöjbe és gyengéden elaltatja, Tiz nappal később, este tiz óra. Simone lakásán: ez a második felvonás. Henri és a nő viszonya tiz napja tart, a késő esti órában hagyja el a íiu Simone hálószobáját. Emile, a mellőzött kedves, egy jólelkü ripacs, aki pénzt fogad el a nőtől, azt hiszi, hogy a hivatalos barát miatt nem látják itt szívóén, utoljára még kölcsönkér ezer frankot^ összeszedi a pizsamáit és távozni készül. De beleütközik Henribe és megtudja, hogy neki miért kell innen elmeni:i. Mig- Henri hazamegy átöltözni, meg jő Michel és követeli, hogy Simone ez estien vele vacsorázzon. Bár a nő a szivbéli kedvesnek ígérte ezt az estét, kény-Í télen elmenni, levelet hagy hátra Henrinek, hogy jöjjön el a legelegánsabb étterembe s ott kérje fel őt táncra. Tudja, hogy nincs pénze, mindjárt 500 frankot is mellékel. Henri sirógörcsöket kap, mikor t levelet és a pénzt megkapja. Zokogva találja őt Emilé; aki zsebrevágja a földredobott 500 frankot és vigasztalja vétélytársát: — Ebbe bele .kell törődni, mi csak a morzsákon tengődhetünk. Hirtelen betoppan Michel. Barátaival hagyta Simonét, eljött, mert látni akarta a két gentlemant. Magándetektívektől mindent tud. Csak a másik veszélyes. A finnyás szerető. Ragyogó dialógus. Michcl megmagyarázta Henrinek, hogy tulajdonkénen 6 is seiycmfiu, mert elfogadja egy olyan nőnek a szerelmét, akit más fart el. — De szerelmes vágyóik a nőbe! — A maga korában én !s szerelmes voltam a finom, nagy nőkbe, akik estefelé végigkocsiztak a Champs Elysées-n, de mégis csak kis midinettek osztották meg velem az ágyat. Harminc évig kell dolgozni, hogy az ember egy ilyen nőt megvehessen magának. És a fiú ■ megszégyenítve elhatározta, hogy lemond Simone-ró! és dolgozni fog. Harmadik felvonás. Reggel. Henri jön szakítani. Ö nem akar osztozni. Padlásszobát ajánl fel a nőnek és örök szereimet. De Simone a padlásszobából indult el, nem akar oda újra visszatérni. És Michel? Neki egy célja van: a nőt nem elveszíteni. Aztán mégis — éppen ennek az érdekében, — egy időre lemond Simonéról, nagy összeget nyújt át neki és kéri, hogy utazzon el. Simc-ne a fiúval akar menni. A fiúval, aki jogi könyvekkel jár és belépett egy ügyvédi irodába. De Nizzában, ahol ilyenkor ég a tavasz, kevés a 800 frank, a finnyás szerető pedig nem akar a nő pénzén utazni. Sokáig habozik, de aztán az asszony ei mondj a, hogy miiyen gyönyörű most a cote d’azur, bebeszéli a fiúnak, hogy majd havi résztelekben megadja a kölcsönvett« pénzt és a finynyás szerető megtörtén nyúl a pénzért. S EREDET? MWM-BENZ KOMPRESSORNÉLKÜLI DIESELMOTOROK I 5—500 lóerő teljesítményekre NEHÉZ, KÖZÉPNEHÉZ és KÖNNYŰ KIVITELBEN I a LEGTÖKÉLETESEBB ÜZEMGÉPEK viüamosmitvek- malmok, hajók és műhelyek részére |g Vezérképviselet: BARDÖS I BRACHFELD, NOVISAD Zeljeznicka uL 105-107
