Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-05 / 93. szám

1925. április 5. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal Milán és Natália szerelmi regénye (A bécsi udvari és állami litkos levéltár anyagából) V» A király az országa ellen — Oroszországnak és a monarchiának küzdelme Szerbia feleit ke fölött a kétsésr és keserűség. Ilyen előzmények után követke­zett a szerencsétlen végű bolgár há­ború. amely, után megerősödött a királyban az a gyanú. frócv a fele­sége is a politikai ellenségeinek a szövetségese. A fiatal Milán mellett Qarasanin. Risztics és Blasznavác tábornok töl­tötték be a régensi tisztet. 1872 augusztusában Milán mint nagykorú fejedelem maga vette kezébe a kor­mányt. Azonban nem sok szerencsé­vel. Uralkodásának elsp esztendei­ben az orosz befolyás uralkodott Szerbiában. Oroszország befolyásá­ra kezdte meg 1876-ban a szeren­csétlen. kimenetelű török háborút. Milán nem vett részt a háború fára­dalmaiban és veszélyeiben, addig, amig katonái véreztek a- harctéren, ő vidám szórakozással és vadászattal töltötte az idejét. A háború elveszté­sét annál keserűbben rótták föl neki. Ausztria - Magyarország befolyása végre a berlini kongresszuson meg­szerezte Szerbiának azt. amit Mi án fegyverrel nem tudott elérni: az or­szág. teljes függetlenségét és önálló­ságát. Milán királlyá koronáztatta magát. Ez azonban már nem tette népszerűvé országában, mert az ön­állóságot Ausztria-Magvnrország hozta neki. ezekben az években pe­dig már izzó -gyűlölet lángolt Szer­biában a monarchia ellen. A szerb gyűlölet a szomszédos Ausztria-Ma-: gyarország ellen Bosznia okkupá- j dójával kezdődött. Milán uralkodása alatt Szerbiában' három párt keletkezett. A haladó-j párt. amely nagy központi hatalmai 1 akart adni a kormánynak. A radiká­lis-párt. amelyik a takarékosságot, a régi intézmények megőrzését hirdet­te és azt kívánta, hogy a falu igaz-! gatását hagyják meg teljesen a falu népének kezében. És a liberális-párt,: amelyik a radikális párthoz hasonló, éles ellenzéke volt a haladómért po­litikájának. A haladópárt vezére volt Garasanin. A radikális párté Pasics. ] a liberális-párté Risztics. Milán, a haladók kezébe adta a , hatalmat, ] akik megegyeztek Ausztria-Ma -gyarországgal és támogatták a ki­rály monarchia-barát poliiikáát. Ettőlfogva azonban a király, a kormány és a kormánypárt ellen megkezdődött az orosz intrika az országban. A radikális bárt vezetői állandó baráti összeköttetésben ál­lottak az orosz követséggel. Az el­lenzék szenvedélyesen izgatott Mi­lán és a kormánya ellen és ebben az izgatásban a főszerepet játszotta a monarchia elleni gyűlölet. 1883-ban Boszniában és a Szandzsákban föl­kelés támadt a monarchia ellen, amire Szerbiában is kitört az elégü­­letlenség. A radikális párt maga sem tagadhatta lo azt. hogy ezzel ä lázadással, amelynek a cél ia az volt. hogy Karagyorgyevies Péter szemé­lyében visszahozzák a Karagyor­­gyevics-dinasztiát. összeköttetésben állott- A lázadást leverték. A láza­dók kemény büntetésben részesültek. Sokat kivégeztek közülök. Pasics. a radikálisok vezére kimenekült az országból. A pánszlávok szerbiai vezetőiét, Mihály Patriarchat szám­űzték. Ez a szigorúság természetesen még élesebbé tette az ellentétet Mi­lán és a szerb nép között. Arra. hogy Milán miért szállt ilven eré­lyesen ^szembe országa közhangula­tával. a következő magyarázatot olvassuk H. W. V. Temnerley angol történettudósnak a háború alatt megjelent »History of Serbia« cin munkájában: Étinek az a magyarázata, hogy Milán 1881-ben titkos szerződést kötött Auszt­­ria-Magyarországgal. Ez a szerződés legtehetségesebb és legtisztességesebb szerb kormányférfiaknak. A megegye­zésnek, amely 1889-ig volt érvényben, a lényege a következő volt: Milán Ígé­retet tett arra, hogy lemond boszniai igényeiről, viszont Ausztria-Magyaror­­szág megígérte, hogy támogatni fogja Szerbia igényeit »a Vardár-völgy irá­nyában«, vagyis Macedónia felé. A szer­ződés ellen a szerb hazafiaknak az volt az , ellenvetésük, hogy mig abban Auszt­­ria-Magyarország azonnali előnyökhöz jut, Szerbia csak egy bizonytalan jövőre szóló határozatlan kárpótlást kap. Akár­mi volt is a megegyezés eredeti célja, következménye az lett. hogy az aláírta és megpecsételte Szerbia függetlenségé­nek. föladását Ausztria-Magyarország­­gal szemben«. A könyv szerzőié hozzáteszi, begy hosszú időn keresztül tagadták ennek a szerződésnek a létezését, irrst azonban az már bizonyítottnak tekinthető. »Azt mondják, — írja azután — hogy Milán fia, Sándor király maga is kije­lentette,. hogy »ez a szerződés hazaáruló cselekedett volt. És mondják, hogy ké- j sőbb -Péter király is igy nyilatkozott ró- j la...« »Az Obrer.ovicsok ideiében Szer-! bia nem volt más, csak vazallusa Auszt­riának. Egyáltalában nem volt szabad többé. Az 1881. évi szerződéssel minden jogáról lemondott«. Az angol történetirónak ez a két-! sééíelenüi szerb forrásból táplálkozó' véleménye élénk fényt vet arra, i begv milyen helyzete volt Milánnak j Szerbiában. Egy király eev egész! orczág ellen állt küzdelemben.! Könnyű megérteni, hogy' ebben a ne-] héz harcban időnként úrrá lett a lel­A politikai harcok keserűsége így keveredett a szerelmi csalódás ürömcseppieivel. Azt hisszük. m;ndez együtt töké­letes magyarázatát adia annak, tni- 1 ért kelt Milán szivében olvan fana­tikus gyűlölet Natália ellen és a fe­leségétől va’ó szabadulás gondolata miért vált lassan a király rögeszmé­jévé . . . Milán azonban sokkal inkább di­plomata volt. semhogy olvan fontos .kérdésben, mint a bécsi és Détervári barátság közötti ingadozás, érzelmei után indult volna. Annál inkább, mert Pétervár rokonszenve Natáliáé volt. akit ő szivéből gyűlölt és aki­vel semmi áron sem akarta volna megosztani a hatalmat. .Hogy milyen váratlan és meglepő indokok vezették Mi!ánt a monar­chia ellen- irányuló burkolt, majd egyre jobban kiélesedő fenyegetések és szemrehányások rendszeres is­mételgetésében. az a később sorra kertilő dokumentumokból fog kidé- j rülni. Milán vár. hagyta, hogy az era-j menyek megérjenek. De tisztába szeretne jutni azzal, hogy mennyire számíthat a monarchiára? Sürgöny. Belgrád, 1887. április 30. j Chiffre No. 15.' Milán király ma hivatoit és azt kér- > deztp tőlem, tekintet nélkül az utóbbi eseményekre, számithat-e további támo- j gatásukra. Uj kormány alakításáról van szó és ezért határozott választ kért kér­désére. Azt válaszoltam neki. hogy az ő házi perpatvarai nem irányíthatják a EEP.ÉhYl JÁNOS A FEHÉR ASSZONY Sápadt tájról s a távozó szerelmek asszonyáról O bom’ott, csöndes, vértelen ipák! „ . . . Lépte a att kiég a felhők földje, S a forgó éji völgybe szent csil agok ezüstje csorog Es fölvigyáz az ázott, püffedt, lusta gyász, bársony sátrán sárga rést szakit s elébe önti a magas, lépcsőtlen éjek táncait. . , O megy. Kinyújtott karja ferde kés, moso i/gása tán szenvedés, a haldoklása esküvő s az esküvője temetés. Hidegsége ta’án a szeretet. —- Ki tudja merre szü.etett, testében van-e vér és a szivének gyászindu ója mit igér ? Forró ezüs'bö! kalapált száz tövis: esi la-magok aranrkarásza véres könnyét a homlokára rázza. Me szúrja, megkasitja, mert is koronázza. Es messze , mint az átok Jó borzolt, fekete virágok és rajluk vékony sugárban síró száz csoda. Es Zuhan tu'ról az éjszakán át feteje fosz’aja fojtott csatfanását a vágnak huséhes ostora . . . O vissza nem tekint.—• . . . Előtte a hord. Átsüt a testén és sikolt. Ő halad a vak álmok alatt. S ijedt fö dobbanással fáradják korhadt, mérges üreg szent mé vein a jó lakott tüzek, O meg ’. Fehértaláros hömpölygő látomás. A csodás vörös tornyok az évbe döfnek. A hazug homályokon megnyi nak a kapuk. De egy piros öldöklő kiáltás mind nt romba ront. , O mondd: merre, mért távozol lecsókolt szemmel vakon ? Hová hurcolod kinek Ígéred márványos szépséged az összetépett gi/cmántporos éji utakon ? A virrasztások ryertyái e’égnek. És az égnek pikkelyes, tükrös rejtelmeiből zsoltárom beszéd és áldott mécsek száz szirma freccsen szerteszét és a sikoltásokat elo.fja a félelem és a dac. később .éppen olyan becstelenné tette Milánt>,a szerbek előtt, mint a doveri szerződés II. Károlyt az angolok szemé­ben. Minh: a két. esetben az volt a vád, hogy a király eladta az országot a saját hasznáért. A szerződést Miiatovics ak­kori küiii^yminibzíer ina alá, egyike a Te csak hot 'adsz ... S a vértanúd, ki lelkeden aludt riadtan nézi nyomodban a feh r utat. Móré? u'án kutat és halált imádkozik a Étnek. Éi távozásod szépségének kábult csodálatát an álmokat véreslt meg és nem iud, nem mer megállást parancso'ni sima, szent lépéseidnek. mi politikánkat, mi eddig támogattuk és mindaddig támogatjuk a jövőben 1:, amig ezt ő maga nem teszt l'ehetejlenné, 1 vagy amig barátsága ei nem veszti szá­munkra értékét. De éppen úgy, mint ahogy nem avatkozunk bele a királyné» j val való konfliktusába, épugy nem avat» ; kozhatunk bele a minisztereivel fehne» ’ riilő ellentétekbe sem. A király nem volt '{teljesen' megelégedve válaszommá! és arra kért, terjesszem Excellcnciád elé az ö tcljesc-n. precíz kérdését. Jelentése­met postán küldöm. Hcngelmüller. A külügyminiszter válaszát nem I ismerjük. A most következő sürgöny i beszámol orról a kihallgatásról, 1 amelyen Kállav válaszát közük Mi» j ián királlyal: ( Sürgöny.^ Belgrád, 1887 május 6. * Chiffre No. lő. I Excellenciád 15. és 16. számú tijvira­­? tát megkaptam és annak tartalmát kö- I zöltem Szerbia királyával, őfelsége! még nem döntött az uj kormányra vonatko­zólag, de úgy látom, hogy határozpttan az ellenzék meghívásának gqndoláíávál foglalkozik. Nem hiszem azonban, hogy a döntés megtörténne a királyné elütő­­! zása előtt. Hengelmiiller. jj Időközben megérkezik a német követ is. Brav. Milán barátja, aki Berlinben. Bismarckkal íárgVa'ta meg Szerbia dolgait. Az itt követke­ző jelentésből megismerjük a német álláspontot, amely lényegesen más, j mint a monarchiáé. Nem szabad el­­fe'eiíeni: Bismarck mindaddig, amig [ Németország küliigyeit irányította, nem foglalt el. nyíltan ellenséges ál- I I.áspontqt Oroszországgal szemben, 'sőt állandóan kacérkodott vele. Eb­bői a szempontból kell megítélni a következő május 5-én kelt 36. szá­mú jelentésnek a következő sorait: Gróf Bray néhány nap előtt vissza­érkezett szabadságáról és azóta állandó megbeszélést folytat a királlyal a kü­szöbön levő krízisről, őfelsége a király beavatta "r királynéval való konflik­tus részi-: ■! és tanácsát kérte az újonnan alakítandó minisztérium tár­gyában. Gróf Brnyt Berlinben csak felületesen informálták a királyi házaspár viszá­lyáról, Vilmos császár közvetlenül el­utazása élőit tett neki említést azzal a megjegyzéssel, hogy ez a magában véve is sajnálatos esemény kétszeresen rossz befolyással lehet az ilyen fiatal dinasz­tiára. Gróf Bray közölte a királlyal a császárnak ezt a megjegyzését, amely kétségkívül nagy hatást tett rá. Német kollégám különben kijelentette nekem, hogy az 6 kormányát az összes szerb politikai kérdések közül csak-a pénzügyi rész érdekli. Az. hogy Szerbiában ki lesz miniszter, Németországnak teljesen közömbös, amig Belgráából eleget tesz­nek- a pénzügyi kötelezettségeknek. Ami azonban az utóbbi dolgot illet!, Berlin­ben nem ismernek tréfát. Hengelmiiller május 7-iki 37. a—b. számú jelentésében beszámol arról az újabb tárgyalásról, amelyben Mi­lán király előtte a helyzetről nyilat­kozik. Ennél a tárgyalásnál már ha­tározott, alakban formálódik ki az az eshetőség, hogy a királv Riszti­­cset és a monarchia ellen gyűlölkö­dő ellenzéket scgiíi kormányra Szer­biában. A jelentésnek erre vonatko­zó része a következő: A királyt nagyon nyugtalanítja a ki­rálynénak és a trónörökösnek leendő oroszországi tartózkodása, mert abból a kapott információból, hogy a bécsi nagykövetségnek nagykövetségi taná­csosa, Kantacuséne herceg Brünbe uta­zik, előjelét látja a személye ellen előké­születben levő nagy intrikának. Attól féi, hogy ennek az intrikának célja lesz megakadályozni majd a trónörökös visszatérését Szerbiába. . Beszélgetésünk folyamán annak a véleményének adott krejezést, hogy Risztics, meghívása csökkentené a pánszláv pártok elkese­redését személye ellen és . ezzel kérész-.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom