Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-03 / 91. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 3, Beálltam kisegítő kucsébernek A kucsíber-mestcrséguek világéletemhen lelkes tisztelője voltam. A kucséberek közt vannak ugyan rideg prózai lények, akik azért hordozzák hátukon a jellegzetes kucséb'er-kosarat a jellegzetes legfinomabb csokoládéval, legfinomabb datolyával, legfinomabb cukorral és legfinomabb szardíniával, "hogy megéljenek. Ezek soha nem esznek se csokoládéi', se datolyát, se cukrot, se] szardíniát. Virslit esznek és spriccert isznak rá . . . Vannak azonban ideális kucséberek is, akik nem törődnek az iiz^ lette!, akiket a játékszenvedély sodor lettesében pályára. Ezeknek kipirul az arca, csillog a szeme, amikor a pasas par-unpart játszik, de nem a skatulya szardínia.- vagy a valódi .Miika tejcsokoládé miatt izgul, hanem a játék gyönyörűsége hozza izgalomba. Ez annál szebb tőle, mert a kucséber rendszerint nem is veszíthet. Hiszen az a skatulya datolya, amit szerencsés esetben kap a nyertes, nem éri meg az öt dinárt, amit \ a húzásért fizet. A kucséberekhez való, méla vonzalmamat még egy súlyos ok magyarázza. A kucséber éjszakai lény, tehát müvésztermészet. Éjjel él, mint a költő, a cigány, vagy a csalogány, ha nem hagyják aludni. Hogy nappal mit csinál a kucséber, ezt a természettudományi kutatás még nem állapította meg. Ez egyelőre sötét titok. Alszik? Lehetetlen! Csak nem alussza át az egész uapot. Próbálnia sem kell neki, mint a színésznek, vagy a cigánynak. Minden kucséber tudja mesterségének összes fortélyait s a legújabb változatokat próba nélkül is . . . Ennyit a kucséberröl. mint stréberségről, általában. A nyájas olvasó, aki végig kísérte nagybecsű figyelmével több liras természetű írásom, bizonyára visszaemlékezik arra, hogy többiajta mesterség iránt érzett ambíciómról lelkiismeretesen informáltam, Azt azonban eddig még nem' árultam el, hogy kora ifjúságomtól kezdve, tnár akkor, amikor este 8-ra ágyba parancsoltak, kucséber szerettem volna lenni. Eddig nem beszéltem erről, hiszen teljesen kilátástalan volt. hogy ez az ábrándom valaha megvalósuljon. Azonban a napokban rám mosolygott, direkt rám vigyorgott a szerencse. Kucséber lettem, igaz, hogy csak kisegítő kucséber, az is igaz, hogy csak egy pár érára, de ez mit sem von !e dicsőségemből ugyebár? A dolog úgy történt, hogy este bent ültem az egyik kevésbé előkelő s kevésbé jóhirü vendéglőben. Itt ismerkedtem meg a kucséberrel, aki éppen káromkodott. A segédjét szidta, mert nem jött a kosárért, s neki most két kosarat kell cipelnie és így is kevesebb üzletet csinál. Ebbő! nyomban megállapítottam, hogy ez a kucséber az üzletes kucséberek sorába tartozik. De mit törődtem én ezzel? Elfogott a láz s az a szenzációs gondolatom támadt, hogy csak egy éjszakára, majd én helyettesítem a kucsébersegédet. ügy látszik bizalmat keltő volt az ábrázatom, mert rám bizta a kucséber-kosarat. Csupán a téli kabátom kívánta zálogba. Az enyhe tavaszi éjszakára való tekintettel .gőgösen átnyújtottam. Elseje táján sűrűn játszom én is a kucséberrel. — Páros — mondom ilyenkor, behunyt szemmel, mert páros a kabalám. És az ur megsegíti az igazak ügyét. Majdnem mindig nyertem. Hogy- néha vesztettem, az merő véletienségből történt. Teljes kucséberi bandázszsal állítottam be egy kávéházba. Az első ember, aki játszani akart velem, egy Zsiga nevű ur volt. Én csak annyit tudtam róla, hogy’ fakereskedő. Azóta azt is tudom, hogy a kacséberek réme. »Játszunk fixnlx-et« — indítványozta. Játszunk. A fixnlx lényege az, hogy ha a Zsiga nyer, nem fizet, de kap szardíniát, csokoládét, 'datolyát, ha nem nyer. nem kap semmit, csak fizet. Az itt felsorolt cikkek dupláját. Mit mondjam tovább? A Zsiga nyert. Egyáltalán nem volt pokoli jókedvem. Sőt. Úgynevezett betyár szerencséje volt. Megállás nélkül, egy szuszra elnyeri tőlem tiz piros szivet, öt doboz szardíniát, tizenhárom tábla csokoládét, csupán a savanvucukrok nem kellettek neki, miért is hamarosan —■ óriási egyenlőtlen eredménnyel — befejezést nyert a gyászos ügy’. A savanyú cukros doboz fedelén illetlen képek és gyönyörű szerelmes versek voltak, amikből némi vigaszt meríthettem. A költészet mindig enyhülést nyújt a szomjazónak. Gazdám, a főkucséber pontosan az ügylet végére ért oda. Nem szólt egy árva szót sem, csak fogta a kosarat, kiürítette, aztán felhúzta még elég jókarban levő télikabátomat és némán távozott. Ilyen tapintatos ember a séber. Mit tehet viszont egy leégett kisegítő kucséber a langyos áprilisi éjszakában tizenhárom doboz savanyucnkor társaságában? Szopik, szopogat. Nem is olyan rossz dolog savanyucukrot szopogatni hajnali két órakor. És a kabát nem is volt olyan kifogástalan. Annak a kabátnak az elsőrendiiségéhez még sok szó férhet. Az a kabát — mit tagadjam? — egészen vacak. Szegény kucséber alaposan becsapódott. Azért a kabátért biz isten nem adnék három szemet ebből a finom savanyucukorm. t. u Noviszadi paedagogusok plágiumpere Tanfelügyelő és tanügyi inspektor karca A noviszadi törvényszék Petkovicstanácsa pénteken érdekes plágiumpert tárgyal, amelynek szereplői: a felperes Lotics Ljubomir, nyugalmazott tanfelügyelő és dr. Gyiszalovics Veszelin, noviszadi tanügyi inspektor, mint alperes. Lotics Ljubomir 1913-ban még tanfe! ciő korában dr. Gyiszalovics Veszetanárrai egy elemi iskolai szerbnyclvil tankönyvet irt, amely phonomimikai rendszeren alapult és az elemi iskolai oktatásban annak ideién nagy’ fel- I tűnést keltett és uj rendszerénél fogva forradalmat jelentett. Dr. Gyiszalovics Veszelin tanügyi inspektor 1922-beu Terzin György tanügyi inspektorral egy újabb elemi iskolai tankönyvet jelentetett meg, amely a két újabb szerző kijelentése szerint elüt a Lotics—Üyiszalovics rendszerű tanmódszertől, uj alapokra van fektetve. Lotics Ljubomir nyugalmazott tanfelügyelő, a Matica Szrpszka tisztviselője dr. Tabakovics György nyugaimazott táblabiró, noviszadi ügyvéd utján pldgiwnpert indított dr. Gyiszalovics Veszelin inspektor ellen és panaszában azt állítja, hogy az uj tankönyv tulajdonképpen »plágium,c mert úgy a könyvben közölt képek, mint a tankönyv rendszere, sőt a legtöbb cikk és részlet szinte szószerinti másolata a Lotics—Gyiszalovics tankönyvnek és az egész tankönyvön végigvonuló gondolatmenet megegyezik a Lotics-íéle tankönyvvel. Lotics szerzői jog bitorlásáért perli dr. Gyiszalovicsot és arra kéri a bíróságot, hogy marasztalja dr. Gyiszalovicsot •40.000 dinár kártérítésben, egyben kobozíassa el a tankönyvet. Megkérdeztük a súlyos váddal illetett tanférfiut: dr. Gyiszalovics Veszelin inspektort, aki a plágiumper mibenállásáról a következőket mondotta a Bácsmcgyei Napló munkatársának: — A Lotics—Gyiszalovics-féle tankönyvet 1913-ban közösen irtuk, az egyik részt Lotics, a másikat én írtam. A tankönyv használata csak egy évig, 1914-lg volt megengedve, mert 191-!-ben betiltották és a zagrebi báni kormány 1914-ben egy másik szerbnvelvü tankönyvet íratott, amelyben azonban a Lotics—Gyiszalovics-féle tankönyvből huszonnyolc cikket önkényesen, megkérdezésünk nélkül egyszerűen szószérint átvettek. Lotics azalatt Franciaországba került, ahonnan csak 1919-ben került vissza. Én azalatt 1918-ban átdolgoztam kettőnk közös könyvét és ha ez a második kiadás kizárólag az én szellemi munkám is, a második átdolgozott kiadás utáni jövedelem telét: 500 dinárt hiánytalanul odaadtam Loticsnak. Utóbb egy magántermészetű ügyből kifolyólag összekülönböztünk. 1922-ben Terzin György tanügyi inspektorral uj tankönyvet irtunk, amelyben természetesen helyet adtam az 1913-ban közösen megjelentetett első kiadás általam megírt és igy kizárólag az én szellemi tulajdonomat képező résznek is. Ezt inkriminálja Lotics Ljubomir. A pénteki tárgyaláson mindezt igazolni kívánom. A Lotics—Gyiszalovics piágiumper már liarmadizben foglalkoztatja a növi szadi törvényszéket és péntekre szakértők is meg vannak idézve, úgy, hogy előreláthatólag ítélet is lesz. A klinikán nem lehet magánlaksértést elkövetni Bársony tanár pőre a Világ kél munkatársa ellen Budapestről jelentik: Rab Gusztáv és Lövik Károly hírlapírók, a Világ munkaijai, állottak csütörtököt) vádlottként ,a büntetőiárásbiróság előtt. A két hirlapirót dr. Bársony János egyetemi tanár jelentette fel magánlaksértésért, mert — a feljelentés szerint — engedély nélkül behatoltak a klinikára, ahol kihallgatásokat tartottak. Az ott tapasztaltaltról nagy’ cikkben számoltak be lapjukban és többek közt megírták azt is, hogy Gombos Dénes tanársegéd, amikor az egyik súlyos beteg kezében meglátta a Világot igy ordított rá: Hogy lehet ilyen szenylapot olvasni? — és kitépte kezéből az újságot. A hírlapírók kijelentették a bíróság előtt, hogy’ nem érzik magukat bűnösnek, ők az egyik tanársegéddel jártak a klinikán és a cikkük nem tartalmazott valótlanságot. A bizonyítási eljárás és a perbe>szód'ek befejezése után a bíróság ítéletében úgy Lövik Károlyt, mint Rab Gusztávot fölmentette. egy szál zsidó is él az ország területén. Nem akarjuk azt állítani, hogy ez hivatalos megerősítése és igazolása a Magyarország tekintélyét aláásó középkori kegyetlenkedéseknek. Szász Zoltán cikkeiről azt állítja az ügyész, hogy Magyarország hírnevét csorbították a külföldön. Mi azt hittük, hogy az ügyész ur beszéde tette ezt. Az ügyész ur szerint ez orgováuyi erdő mindet! kulturországbau előfordulhat. Ebben kételkedünk De nem hisszük cl azt sem, hogy ilyen ügyészi vádbeszédek kultúr államban előfordulhatnak.« Az ügyészség Raab Andor elleni vádirata szerint a cikkíró bűn tevő feldicsérésének vétségét követte el azzal az állításával, hogy Szász Zoltán köztiszteletben álló publicista. De vádat emelt az ügyészség a cikkiró ellen rágalmazás címén is, mert dr. Miskolczy Ágoston királyi ügyészről olyan tényállításokat tett közzé, amelyek valódiságuk esetén az ügyésszel szemben bűnvádi és fegyelmi eljárás okát szolgáltatnák és közmegvetésnek tennék Jd. Az elsőfokú bíróság Raab Andor hirlapirót büntevő ieldicsérése és rágalmazás vétsége miatt egv hónapi fogházra és tízezer korona pénzbüntetésre ítélte. A csütörtöki másodfokú tárgyaláson a vádlott kérte a bizonyítás elrendelését. azonban a bíróság nem adott helyet kérésének. A tábla ezután megsemmisítette az elsőioka Ítéletet a vádlott hírlapíró büntetését leszállította tizenöt millió korona pénzbüntetésre. Az antiszemita vádbeszéd Fogház helyett pénzbüntetésre ítélték Miskolczy ügyész támadóját Budapestről jelentik: A tábla csütörtökön tárgyalta másodfokon Raab Andor hírlapíró sajtóperét, aki ellen az ügyészség biintevő fehlicsérésének vétsége és rágalmazás miatt emelt vádat. A hírlapíró ugyanis Szász Zoltán emlékezetes pőrének tárgyalása után cikket irt. amelyben erőshangu bírálat tárgyává1 tette Miskolczv Ágoston dr. ügyész vádbeszédét. »A tárgyaláson — irta Raab Andor cikkében — először alkalmazták gyakorlatilag a hírhedt rend törvényt, d< nemcsak ezért volt érdekes a tárgyalás hanem azért is, mert a vádlottak padján egy nemzetközi értékű publicista ül, aki nem volt hajlandó a kurzus barbárizmusának behódolni és múltját megtagadva, a zsidóverők csapatába csatlósnak beállni. Amig a kurzus egy önmagának adott amnesztiával a társadalomba visszaeresztett sokszoros rablógyilkosokat, a pogromok vérengző és bestiális lenevadait, addig Szász Zoltán, aki ezen cselekmények egy kis töredékének krónikása volt, eljutott a vádlottak padjára. A külföld szemében az orgovdnyi és egyéb eseményekért nem Szász Zoltánnak és társainak kell a vádlottak padján ülnie. Amikor pogromuszitók büntetését elengedték, ugyanazon napon Szász Zoltán ügyében megkezdték a főtárgvalást. A tárgyaláson azután felállott az ügyész, a hivatalos hatalom képviselője, a jog és az igazság megszemélyesítője és kétórás beszédben fejtette ki. hogy ami itt három év óta történt, az minden kulturáltamban megtörténhet, hogy’ iMagyarországon az antiszemitizmus'jogosult és érthető mindaddig, amig Az óbecsei Magyar Népkör kulfurestéi Április végén jókai-emlékiinnapéiyi rendeznek Ar ó becsei Magyar Népkor, amely ^ magyar kultúra péidaadó szolgálatára válla kozott, nemrégiben kezdte meg annak a gazdag programnak megvalósítását, amely a kisebbségi feladatok legaktuálisabb részét Sleli fel. Eddig már két nagysikerű estét rendezett tneg, amelyeken nagy számban vettek részt az őbecsei magyarok. A megnyitó előadás ünnepélyes keretek között zajlott le a Legényegylet nagytermében. Draskóczy Ede dr., népköri elnök rövid bevezetőbeszéde után Petrányi Ferenc apátplébános taitotf magas nívójú, meggyőző erejű tudományos szabndelőadást az „Élet eredete“ címen. Az előadó ismertette az egész élő világot: az egysejtű állatoktól, föl egészen az emberig, miközben ismertette mindazokat a természettudományi elméleteket, amelyek az élet eredetét és mibenlétét próbálták megmagyarázni, Petrányi Ferenc közvetlen, invenció«, ötletes szabadelőadása után — amelyet a- közönség hálás elismeréssel és nagy tapssal jutalmazott — Czahaffg László népköri könyvtáros Várady Antal két költeményét szavalta el nagy sikerre1 A második kulturestén, amelyet fokozott érdeklődés kisért — Ginder József mérnök tartott előadást a képzőművészetek fejlődéséről. Ginder nagy tudással rajzolta meg a festészet őskorát, azt az időt, amikor a primitiv ember tisztán a vonal segítségével oljektiválta ősi, ösztözics művészi revelációií. A fejlődés második etappja: a szín, majd a következő: a perspektíva kérdésének megoldása, amely megvetette a modern festőművészet alapjaik Az előadó ezután hosszan ismertette a küönféle festőművészeti irányokat, a naturalizmust, az impresszionizmust és a plainairizmust. A rendkívül értékes előadás után dr. Faragó Jcnőné, Ady Endre: Uj vizeken járok, Ernőd Tamás: Ki igy magamra maradtam, Sih Sándor: A tó lelke és Alba Nevis: A proletár fia című költeményeket szavalta nagy megértéssel és rutinnal. ( Ä Népkör április 25-én Jókai emlékünnepélyt rendez, amelyen Dettre János dr. tart előadást a hallhatatlan magyar mesemondóról.
