Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-12 / 100. szám

1925, április 12,

BÁCSMEGYEI NAPLÖ

19. oldal.

Vilma királynő és Vilmos ex császár barátnője lett egy zsombolyai tanítónő

Az amsterdami tőzsde elnökének regényes házassága Bár Jolánnal

a Csekonics~uradalom jószágigazgatójának leányával

A gépirókis asszony, akit feleségül vesz a vezérigazgató tpMn csak Szoinaliázy fantáziájában létezett; a színésznő, akit grófi rangba emel a szerencsés házasság, többnyire csalt opeTettíigura és az amerikai nagybácsi, alti megszámlálhatatlan tömegű dollárokat hagy örökségül havi ezer dinárból nyomorgó unokaöccsére, ma már csak a mesék világában szalonképes. Az élét fukarabb az ajándékozásban, mint a mese és az operett, szegény fiú, szegény lány a valóságban .csak! nagyon ritkán csinál szerencsét Mégis, néha a valóság is a szép regébe fordul ós az Élet fantáziája a Iegromantikusabb regényírót is meg szegy eni ti Tanitónő, aki ifjúságának gyönyörű évedben sóvárgásával a messzemese ködlovagjára vágyakozott és nem számolta az idő múlását, migy egyszer csak a fiatalság elfutott mellőle, negyvenes évének határmesgy éj én már le is mond a maga életének teljesüléséről, nem marad más számára, csak a jótékonyság áldozatában pergetni le a gyorsan tűnő éveket. Missziós küldetésben messze országokba kerül és íme, a csendes élet jutalma, a finom vágyak beteljesedése itt találja meg: a férfi — már nem fiatal, hisz túl haladt már ő is az ifjúságon, de gazdagabb, nagyobb és nemesebb, mint a legtitkosabb leányálmok lovagja. Ma bankárnak, .mindenható ipartej ed elemnek szokás elképzelni az ilyet És így ás van. A világ egyik leghatalmasabb tőzsdéjének elnöke találja meg élet társát az egykori kis tanítónőben, aki előtt most a királyi udvar ragyogó termei is megnyílnak, saját kastélyában fogadja vendégjll a királyasszonyt, szabad, gazdag, szép ország igazi uralkodóját és sokszor alkalma nyílik vigasztalni a száműzött császárt, jt z egykor oly hatalmas parancsolót, akinek intésére milliók indultak csatába, városok pusztultak, országok eltűntek, mig egyszer a nagy világégés, a nagyur trónját is elhamvasztotta és most ott él, kastély-szomszédja a kis tanítónőnek, akinek több pénze, pompásabb palotája van a császárénál és talán jótékonyságot gyakorol, amikor baráti beszélgetésre vendégül fogadja az egykor mindenható uralkodót. És aztán ... de hiszen tovább még nem jutott a mese, amelyet nem író tálalt föl romantikus irodakisasszonyoknak Sialyánylila félvászon kötésben és nem mozigépész perget le gyorsan síró cselédek és szerelmes fiatal párok előtt, Iranern az élet faragott valóságba, mert szőrói-szóra úgy történt, mint ahogy alább írva van — a Bár Jolán szerencséié,...

¥

Az egész Bánátban mindenki Ismerte Bár József famíliáját Józsi ur jószágkormányzó volt a Csekonics grófok ezer holdjain és a csitói kastélyból látogatott be gyakorta a szomszédos Zsombolyára, meg Becskerekre is, ha olykor dolga volt a megyei urakkal, vagy hálózni kellett vinni Jolán kisaszszomyt. Kétségtelen, hogy a kisasszonyt vinni kellett a bálba, mert a szőke hajú, hideg-kék szemű Jolán sokkal inkább foglalkozott a zsombolyai szutykos gyerekekkel, mint a nagyreményű megyei arany ifjúsággal, a) Bár kisasszony ugyanis tanitónösködött Zsombolyán, mert a tétlen henyélést nem szabták az 5 természetéhez. A legidősebb Bár-fiu, Jenő a közigazgatást választotta élethivatásnak, Becskereken volt szolgabiró, amikor háborúba szólította a parancs és Bár József, a legfiatalabb, éppen csak az Iskolából került katonasorba a háború okién. Az összeomlás már nyugdíjban találta az öreg Bár Józsefet Zsombolyán. Bár Jenő féllábát hagyta » harctéren és állási!*; sera térhetett

i vissza és Jolán a zsombolyai tanítónő [is' munkanéikül. maradt j Legelőbb a lány mondott búcsút Bá•nátnalc. Pestre ment és a gyermeknyar raitatási akciónak . ajánlotta fel szolgálatait Később az öreg Bár is Pestre költözött, Bár Jenő — ijgy mondják — Szegeden Laliik, egyedül a legfiatalabb testvér maradt Zsombolyán.

Bár Jolán több nehéz, felelősségteljes utazáson kísérte az éheső pesti gyerekeket, tnig egyszer 1922-ben egy gyermek-transzporttal Hollandiába, Amsterdamba utazott Bár Jolánon kivül miég egy kísérőjük volt a nyaraló kicsikékének, szintén tanítónő, fiatalabb, talán csinosabb is Jolánnál. Egy ünnepnapon a két barátnő kiutazott egy hollandiai kirándulóhelyre. Sétálgattak és elvesztették az utat. Gyönyörű kastélyra bukkantak, bementek útbaigazítást kérni A ’'kastély gazdája Wendelar, az amsterdami tőzsde elnöke éppen parkjában sétálgatott, amikor a két leány betért oda. összetalálkoztak, a lányok elmondták mi járatban vannak és az öreg urnák megtetszett a két felénkön bolyongó idegen. Meghívta őket, hogy pihenjék ki a kastélyban az útkeresés fáradalmait, a lányok — éhesek, fáradtak voltak — elfogadták az ajánlatot és a kastélyban megismerkedtek a ház úrnőjével is, aki nehéz betegségben feküdt

Az első véletlen-látogatásból kedves ismeretség lett és a két magyar tanítónő, amig Hollandiában voltait, többször felkeresték az előkelő amsterdami urat. Amikor a nyaraltatásl akció véget ért az uj barátok levélben folytatták az ismeretségeit és itthon' értesültek arról, hogy Wenderlaraé betegágyából a koporsóba került.

Wendelar, akinek felnőtt gyermekei már mind .uj otthont alapítottak, egyedül maradt az amsterdami nagy családi házban és elhagyatottságában sokszor gondolt szeretettel a kedves magyar lányokra. Amikor aztán a gyászév letelt az öreg ur azzal lepta meg családját, hogy nősül, még pedig Magyarországból. Az ősi ház családi tanácsa összegyűlt és minthogy a 65 éves öreg urat nem lehetett eltéríteni szándékától, a tanács megelégedett azzal, hogy rábírta a fiatal-szivü öreget, hogy magához való élettársat válasszon, olyat, aki már legalább is negyven esztendős.

A Bár-család bánáti ismerősei úgy tudják, hogy ez a kikötés hozta a szerencsét Bár Jolánnak, mért — állítólag

— az amsterdami ur először az lfjabblk tanítónőre gondolt és csak ezután döntött Jolán mellett, aki éppen akkor töltötte bo a korhatárt és Wendelarnak egyformán kedves volt mind a két magyar leány.

A többi már gyorsan pergett tovább. Az esküvőt megtartották — Budapesten és az egykori zsombolyai tanitónő a leggazdagabb, legelőkelőbb asszony lett Hollandiában. Férje a hollandiai gazdasági és politikai élet egyik legismertebb egyénisége, aki feleségét az udvarnál Vilma királynőnek is bemutathatta és

— Hollandiában úgy látszik az uralkodók is visszaadják a vizitet — a királynő 'is megjelent a Wendelar palotában (teán.

Wondelarné Bár Jolán uj életéből sok étuekes epizódot mesélnek Becskereken és Zsombolyán azok, akiknek alkalmuk volt uj otthonában felkeresni régi ismerősüket és akikkel Jolán asszony levélben tovább is fentartotía az érintkezést A kastély, amelyben először találkoztak a magyar tanítónők az amsterdami tőzsde elnökével, Doom mellett fekszik és szomszédos azzal a kastéllyal, a melyben Vilmos' volt nfSmct császár éil napjait. Az eves ászár is csak nemrég 'nősült és s kft íflaii.’« házaspár gyakori vendége egymásnak. Mcűdják,

hogy egy alkalommal, amikor Wendelarék két hónapra-a Riviérára utaztak, Wecdelarné a császárnak adta kölcsön szakácsnéját, akit Zsombolyáról vitt mar gávaJ, mert a magyar konyháról nem tudott lemondani és a császár Wendeiaréknái megismerte és, nagyon megkedvelte a töltött káposztát és a csirkepaprikást.

Wendelar asszonyt többszőr meglátogatták Hollandiában rokonai és egy Ízben Bár Jenő a féílábu volt főszolgabíró Is kiutazott húgához. Wendelarék

Amit még , ezenkívül a régi bánáti la-;

merősök mondanak Bár Jolán uj életéről, már nagyon is legendaszerü és salán-talán a tizedrésze igaz. Ebbe az egy tizedbe tartozhat még, hogy Weadelar asszonynak három autója van, 8 maga azonban egyszerű biciklin jár a városból a kastélyba; lu^y ruhatárát nemcsak budapesti tartózkodásakor, hanem ai Riviera világfürdőin is megcsodálták és minden kétséget kizáróan, igaznak tarthatjuk azt a verziót, hogy mikor Wendelar & a mait nyároo Bár Józsefet meglátogatták Zsombolyán

ekkor bemutatták Bár Jenőt az excsaszámak. A rokkant magyar hős és a' németek száműzött császárának találkozásáról annak idején érdekes cikkekben számoltak be a pesti lapok és valóban a háborít két rokkant katonája könnyén š megértette egymást, mindkettőjüknek ■, volt elég siratni valója.

és a jugoszláv Bánátban lakó rokonokhoz is befordultak, az amsterdami isr kijelentette, hogy bármennyire szereti is feleségét és rokonait, nem jön. el tph'bé erre a vidékre mert a magyar, jugoszláv és román határátlépés és vámvizsgálat tortúrája nem nyugati embernek való. g, ei.

Nusics Braniszláv: „Autobiografie"

! Részlet a hírneves szerb író legutóbb megjelent kengvébói

Nusics Braniszláv. a szer- f bek ervik legnagyobb írója. í aki különösen szinnadi műn-? káival tűnik ki. a múlt év no-] vemberében. Írói munkássá-: gának negyvenéves jubileumán »Autoblograiiia« címen jelentette meg önéletrajzát,; amelyben pojr.pás szellemességgel. metsző szatirávál j mondja e! életének egyes részleteit. Az önéletrajz nem annyira az eseményeket, j mint inkább az irő meglátásait _ és társadalomkritikáját tartalmazza, ami különös értéket ad a könyvének. Az itt közölt részlet a könyv e!ő- l szava.

Azt hiszem, általában nincs értelme! annak, hogy önéletrajzhoz bevezetőt lr-j junk. Ha az emberi életnek van is né-! ml előszava, az annyira intim tenné-! szetü, hogy arról nem is szokás írni. | Meg kell azonban magyaráznom, hogy! miért vállalkoztam erre a munkára —! az életrajz megírására — amivel rend-: szerint bukott politikusok, kiiildözöít.■ uralkodók, munkátlan nyugdíjasok, volt udvarhölgyek és a Tudományos Aka- i démia tagjai foglalkoznak.

Egy időben valóságos hajtóvadászatot indítottak ellenem. Mindazok, akik; irásviszketegségben szenvedtek, rajtam s vakarództak, úgy hogy Írásbeli feladat-1 hoz kezdtem hasonlítani és azok, akik kritikával kezdték irodalmi gyakorlatai- i kát, velem foglalkoztak. Valamennyien azt állították és mindenütt hangoztatták is: »nincs szelleme és nincs tehetsége«. Ilyenformán majdnem olyan ember hírébe kerültem, aki szellemtelen és tehetségtelen és már arról kezdtek suttogni, hogy ez a hírnév elegendő lesz a Tudományos Akadémia tagságához. Miután minden akadémikusnak kötelessége az önéletrajz megírása és mivel a mi akadémikusainknak ehhez több évre is szükségük van. oivanok is vannak akik meghaltak, anélkül, hogy ezt a fontos és nagy munkát elvégezték voina, úgy, hogy róluk és munkálkodásukról a tudományos téren még ma sem tudunk semmit — épen ezért elhatároztam, hogy idejekorán összegyűjtöm önéletrajzom adatait.

Életrajzom megírását születésemmel kezdtem, tekintettel arra, hogy ez a legtermészetesebb kezdet. Ebbő! a tényből. kiindulva, nem bocsáltkozom azokba a i dolgokba, amelyek a születésemet megelőzték, miután arról nincsenek közelebbi adatok, önéletrajzomat a házassággal fejeztem be, mert úgy' hiszem, hogy a nősülés után a.» embernek nincs is önéletrajza.

Egyebekben születéstől a házasságig terjedő idő az ember történetében nem más, mint egyetlen periódus, (sok alperiódussal). Például olyanforma, mint a szerbek történetében a balkáni szigeten való letelepüléstől a cárság koszovói bukásáig terjedő időszak, amely ] szintén egyetlen nagy periódus sok alperiódussal. Az ember életének történe-. *

lében a születéstől a házasságig terjedő időszakot szintén ei lehetne nevezni »a letelepüléstől a pusztulásig« való periódusnak.' Aminthogy azt a periódust, amely mindezután az életben következik, épugy, mint a históriában, itt Is igen szépen igy lehetne elnevezni: »K rabság és a szenvedések periódusa«.

Épen ezért álltam meg én is az első periódusnál: a letelepüléstől a pusztulásig. Életem további leírását egyik barátomra bíztam, egy igen. eipksiö és tehetséges urra, akiről meggyőződtem, hogy semmit sem mond úgy pl, míntaiiógy az megtörtént, hanem mindent kitölt, a helyére tesz és átfest, hogy valahogy megszépítse a dolgokat Az ilyen emberek különösen arra termettek, hogy írók és művészek életrajzát megírják, meri az ilyen életrajzoknál jogos az, hogy minden dolgot úgy' megszépít-, sének, hogy a nagy halott az utókor előtt minél magasziosabhnak és nemesebbnek tűnjék fel. Művészek és írók életrajz-iról ebben a tekinietben rendkívül nagy hasonlatosságot mutatnak fel a masamódokkal és a szabónökkel. Náluk is az a szabóizlés érvényesül: »Ez önnek nagyon jól áll!« Ennélfogva az é’ctralzoi usrv szabiák és szépítik, hogy az minél jobban feküdjék arra; akire rászabták. Ha valamelyik hölgynek csúf a dereka, a szabónő ezer szalagocskái rák körül, hoev elrejtse: ha az írónak foltos a múltja, az életrajzíró 'ezer anekdótát tervei ki. hogy a csúnya fölte kát bekenje, •" "~

Emlékszem például egy esetre, amelynek tanúja vagyok és amelyet ujjászüíve egy életrajzban olvastam később.

N. N. lírai költő borzalmasan berúgva találkozott leendő életrajzírójával. Á nagy halott életében igen sokszor volt disznó, de ebben az esetben különösen leifta magát, annyira hon' haza sem tudott találni..

— Kedves barátom, — mondja a költő teljes súlyával rátámaszkodva a leendő bíográfusra -- azok, akik velem ittak, magamra hagytak, az Isten marhái és nincs senki, aki hazavezetne. És én látod, még tudom az égen találni a nagy medvét, de a lakásomat sehogyan sem tudom megtalálni!

Ez az epizód a biográfiában (»Emlék N. N.-re, a nagy halottra«) igy hangzott:

— Egy reggel találkoztam vele. szomorú és gondterhes voltra homloka sötét és a szemei — azok a szemek, amelyek oly mélyen az emberi léiekbe "tudlak pillantani — a fájdalom és a szemrehányás csodálatos kifejezésével voltak megtelve. Mikor hozzáértem, reimtámaszkodott és igy szóit:

— Támolygok, támolygok az életen keresztül, mert minden barátom elhagyott. Ah, könnyebb az ég utalt megtalálnom mint az élet ösvényeit Elhagyatva érzem magam, vezess, óh. vezess’«

És ehhez az életrajzhoz is hozzácsatolt az Írója egy; hosszú kommentárt