Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-12 / 100. szám

2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 12. A kolozsvári szerbek — Riport Erdély fővárosából — Erdély fővárosában, kincses Kolozs­váron valóban csak izmagnak találhatni szerbeket. Elmagyarosodott vagy elro­­mánosodott szerbek még vannak vala­melyes csekély számban, de állandóan itt ólő, itt működő jugoszláv állampolgár alig akad. Aki szerb közöttünk munkál­kodik, nekünk kisebbségi, sorstársunk, inkább magyar, mint román, sem örö­me, sem bánata nincs több és 'nem más, mint magunknak. A legismertebb közülök kétségtelenül Joanovics fényképész, akinek a Főtéren, az Erdélyi Bank épületében van mű­terme. Maid húsz esztendeje, hogy Er­délybe, Kolozsvárra jött és itt megtele­pedett. A derék, mosolygósképü. Joano« vies mester szívesen beszél a Kolozsvár ron élő szerb testvérekről. — Kevesen vagyunk, egyszeriben ősz­­sze tudom számlálni valamennyiünket. Mi vagyunk itt a legkisebb kisebbség. Bogoljevics nyugalmazott alezredes, Shiarits nyugalmazott altábornagy, Bosznia volt csendőrfőparancsnoka, Jiu­­lievics, a Ferencrendi szerzetesek nyom­dájának vezetője, a két macedón Cveta­­novics testvér pékséggel foglalkozik, az ifjú Sniarics szigorló orvos és az egye­tem autonómiai intézetének igazgatója. Talán még néhány munkást és magamat említhetem még, aztán vége a listának. — Külön társadalmi életünk nincs, is­merjük egymást, olvasgatjuk a hazai la­pokat, főként a beogradi Politikát és a Bácsmegyei Naplót. Jugoszláv útleve­lünk van, a belügyminisztérium igen elő­zékenyen bánik velünk, évenkint meg­hosszabbítják tartózkodási engedélyün­ket, sem hatóságokkal, sem mással. nincs bajunk. Az életünk nyugalmas és az ál talános nehézségeken kivül semmiről nem lehetett tovább leplezni, rávágta hát Iskolába iár, egy év múlva leérettségl zik. akkor aztán elbúcsúzunk Kolozsvár­tól, hazamegyünk Jugoszláviába. Pi­henni vágyom már, fiatalember voltam, amikor idekerültem, itt éltem le az éle­tem iavát, de szerb maradtam és nagy szeretetni érzek minden iránt, ami ma^ gyár. Csillogó szemmel, kedves büszkeség' gél mesél hires, nagy fivéréről. Joano­vics Pálról, Sándor szerb király udvari festőjéről. — Pál a bécsi képzőművészeti akadé­mia tanára. Az osztrák fővárosban van állandó lakása, de sokat tartózkodik Beogradban, a királyi udvarnál. Sűrűn váltunk levelet, nem régen érkezett az uto'só, amelyben Pál arról értesített, hogy Sándor király aj beogradi palotá­jának berendezésén dolgozik. A király Párisba küldte műtárgyak, bútorok be­vásárlása céljából. — Itt. Kolozsváron, — mondja infor­mátorom — egy kedves anekdota kerin­gett annak idején a Szerbekkel kapcso­latban. Még a háború első éveiben, ami­kor Ferenc Szalvátor főherceg átutazott a városon, a fogadására kivonult előke­lőségek szónokától, Dózsa Endre volt alispántól megkérdezte, hogy jól vise- Iffc-e magukat a szerbek. — Nagyon jól, Fenség! — hangzott a rálasz. — Nincs semmi baj velük? — Minden a legnagyobb rendben van. Fenség. — No, de hogy lehet ez? Az előkelő vendég tájékozatlanságát nem panaszkodhatunk. A fiam magyar Dózsa Endre: — Itt nincsenek szerbek. Fenség! A főherceg álmélkodott: — Ugyan ne mondja... — aztán to­vább utazott. <o. I) Kereskedelmi konzuli sürget a párisi követség Meanyi jugoszláv alattvaló él Franciaországban —- Látogatás a párisi követségnél — Ma délelőtt felkerestük a párisi jugo­szláv követséget, hogy a Franciaor­szágban élő jugosziávok helyzetéről fel­­j vilagositásokat kapjunk. Spaíajkövics követet nem találtuk otthon, — csak néhány nap muiva érkezik vissza Pá­­jrisba, helyette Riöarzs Vladimir a kö­vetség helyettes-vezetője fogadta mun­katársunkat. Ribarzs 35 óv körüli ele­gáns, igen rokonszenves fiatal diploma­ta, fia Ribarzsnak az S. H. S. állam ismert diplomatájának. Kérdéseinkre adott válaszát a következőkben foglal­juk össze: — Szívesen állok a Bácsmegyei Napló rendelkezésére, do sajnos a Párisban élő jugoszláv alattvalókról pontos szám­adatokat ne? tadok mondani, mert nem Ivezetünk állandó nyilvántartást Mégis hozzávetőleg közölhetem, hogy Páris­ban körülbelül 1500 jugoszláv állampol­­tgdr él. Ebből mintegy ezer munkásem­ber, aki a környékbeli gyárakban van elhelyezve. A Párisban élő jugoszláv diákok száma 250 leket, ezek nagyrészt az »Institute Siave«-ban folytatják ta­nulmányaikat köztük nyolcvan a fran­cia állam költségén. A III. Napoleon ál­tal létesitett alapítványt, amelyet a há­ború előtt a montenegrói diákok élvez-Husvéti történet Irta: Stella Adorján Husvét szombatján történt tiz eszten­dővel azelőtt Vannak, akik még talán emlékeznek rá ebben az időben zajlott le az úgynevezett világháború, amiről annak ideién sokat írtak az újságok. Neuhausban vártuk a husvótot, amely ritka ajándékot Ígért. Már nagypénteken benne volt a narancsban, hogy a tiszti­­iskola önkéntesei a két húsvéti ünnepen nem rukkolnak ki. Aki akar. elmehet két nacra szabadságra. A közelben lakó cseh és német fiuk fel is iratkoztak a kétnapos szünidőre. — Szombat délután felülök a vonatra, T- mesélte nekem Jelinek, egy kedves, .szőke cseh fiú — vasárnap reggel ott­hon vazvok. délben megeszem a finom ebédet, este a finom vacsorát éjjel al­szom a finom ágyban és regg‘1 vissza­jövök. — A finom kaszárnyába. — No ez nem nagyon finom. Jó ha az ember egv napra kiszabadulhat Ebben ivaza volt Jellneknek. De hát mi. távolabb lakók, még se - mehettünk haza két napra. — Sebai. — vigasztaltuk eevmást — Neuhausban is kellemesen el lehet tölteni két szünnapot Szombaton reggel mindenki vidám arc­cal állott a sorakozóba. Ez a félnap csak eltelik valahogy. Délután úgyis szünidő, mint minden szombaton — és utána jön a nagv boldogság: a kétnapos vakáció. Hét óra helvett félnvolckor raetatott sárga lovával a sor elé kapitány ur Ka­nász. az iskola félelmetes parancsnoka. A. kapitány ur :>en szigorú ember volt. Nacv sárga balliszt és magas kitünteté­seket viselt. Nevéhez kénest elég Jól be­szélt maevarul de ha valami fontos dol­got szeretett volna megmondani, vagy tek, most á jugoszláv állam diákjai kö­zött osztják szét. Az Institute Slave-ban két kiváló jugoszláv tanár is — Arnaa­­tovics és Breznik — tart előadást. — A kereskedelmi élet a két állam között csak most kezd kibontakozni. Újabban erős kereslet mutatkozik a francia vas- és gépipari termékek iránt“ Jugoszláviában. A párisi piac viszont el­helyezési terrénumot keres. Hogy ebben az irányban nem foiyik eléggé agilis munka, annak az az oka, hogy a követ­ség mdlett nem működik egy kereske­delmi konzul is, akinek az volna a hi­vatása, hogy a> két állam közötti keres­kedelmet hivatalosan is támogassa. Spalajkovlcs követ nr már régen sür­geti a kereskedelmi konzuli tisztség be­­töltését és azt hiszem, hogy erre most már rövidesen sor is kerül. — Azt hiszem, felesleges, hogy a Franciaország és Jugoszlávia közötti jóviszonyról beszéljek. Ez tudott dolog. Csak annyit talán, hogy a francia ha­tóságok részéről mindig a legnagyobb elő iékenységget találkozunk, valahány­szor egy jugoszláv alattvaló valamilyen ügyes-bajos dolgáról van szó. Végül elragadtatással emlékezett meg Ribarzs Vladimír a minap lefolyt szláv hangversenyről, amelyen a Jugoszláv művészek nagy sikert arattak. Különö­sen fényes ünneplésben volt része Jo­­vanovlcs hegedűművésznek. Az estélyen tekintélyes összeg gyűlt egybe a szláv egyetemi hallgatók segélyalapja javára, Novisad nj automata telefonközpontot kap Kibővítik a snbotieai központot Somborban C. B. rendszerű központot rendeznek he A napokban Beogradban konferenciára ültek össze a jugoszláv postaigazgató­ságok technikai osztályfőnökei. Az ér­tekezleten Gyorgyevies Milán, a posta­­minisztérium távirda- és távbeszélő osztályának főnöke elnökölt és megbe­szélték azoknak a szükséges aj telefon­vezetékeknek létesítését, ameíyekEek el­készítése további halásztást nem tűrhet: Beograd—Flume, Beograd—Zagreb, Beograd—1Cettinje, Beograd—Szombor-* Oszijek, Zagreb—Spilt, Zagreb—Ljub­ljana, Skoplje—Bitolj—Ochrida (az Al­bániával való forgalom lebonyolítása végett.) A konferencia elhatározta, hogy Szm botica C. B. rendszerű, de a forgalom lebonyolítására elégtelen központját lé­nyegesen az eddiginél legalább kétsze­resére bővítik ki, Szombor telefonkor pontját C. B. rendszerűre cserélik fel, végül, hogy Noviszad egyelőre ezer telefonállomás bekapcsolására alkalmas uj automata központot kap. A p. ^igazgatóság e határozatából kN iolyólag elrendelte, hogy Noviszadcn azonnal kezdjék meg 3—4 kilométer hosszúságú telefonkábelek lefektetését, amelyekkel lehetővé válik, hogy Novt­­szadon további 80 uj telefonállomás az uj automata központba bekapcsolható legyen. Az automata központ a szük­séghez képest további uj szekrények* kel egészíthető ki. A kábelmunkák le­fektetésére már a lövő héten kiírják a pályázatot Itt említjük meg, hogy Nikodievics Dragutin novlszadi postaigazgatót Sza­rajevóba, hasonló minőségben helyezték át, helyébe Száríts Jovan zagrebi inspek­tor kerül a novlszadi postaigazgatóság élére. káromkodni akart, akkor mindig eltért a hivatalos némtet nyelvre. Az az önkéntes, 'aki ezen a napon a zázadoarancsnoki tisztet látta el az Is­kolában. remegve szalutált előtte: — Kapitány urnák a.lássan jelentem 122 ember! — Jól van. — mondta az öreg és vé­­cietáncoltatta a lovát a sorfal előtt Már a végére ért a balszámynak. ami­kor az irodából iéiekszakadva rohant ki Qrün. az irodista: — A kapitány urat kérik a telefonhoz! — Kicsoda? — Neon tudom. — fiát kérdezze meg. Marha! Qrün szaladt megkérdezni, de nagy ’óhalálában megcsúszott a csatakos ud­varon és vév'gvágódott a sárban. A még mindje hantákban álló századon vé­­meviharzott a nevetés. Hiába, fegyelem ide. fegyelem oda. mégis komikus volt. ahozv ez a evikkeres Qrün hempergőit ott a lucskos udvaron. Kanász kapitány ur azonban, utrv látszik, nem találta elég mulatságosnak a helyzetet mert némi németnyelvű káromkodás után izv szólt: — Nazvou jó kedvük van az, uraknak. Maid gondoskodom hozv ezv kicsit ko­molyabban vezvék a katonaságot. Már a ouszta Ígéret megölte az ajka­kon a mosofvt. Kanász kapitány ur pe­dig vésztiósló hangon adta ki a paran­csot: — A lövőtérre!' Hát ez bizony )6 két órányira volt a várostól, elég szomorúan vágtunk neki az útnak. Oda-vissza néev óra. ott Is el töltünk legalább egv órát. másfelet — lesz félkettő mire hazaérünk. Az utón aztán megvigaszíalódíurfk. Mindenütt amerre jártunk, nevetett már a tavasz és észre is alig vettük, már ott álltunk a hepehupás lőtéren. Kis szünet után meg- I kezdődött a gyakorlatozás. Az első órá­ban még csak reméltünk, a második óra után már elszontyolodtunk és a harma­dik óra után kétségbeesve vártuk a fej­leményeket. Egv óra volt. maid felfor­dulnunk az éhségtől és a fáradtságtól, de a kapitány ur Kanász csak tovább csinálta velünk a robamfelvonulásokat. — Ki akar velünk babrálni. — súgta oda nekem Belle Lajl nagy diszkréten, mintha magam ne mismírtem volna fel a helyzetet. Végre három órakor megkaptuk a pa* rancsot —Direkció a kaszárnya! Ugv meörültünk ennek a megkésett utasításnak, hogy majdnem elfelejtettük az egész szekaszivát. az éhséget, a fá­radtságot. Vígan ballagtunk hazafelé a négves sorokban. A kapitány ur elöltünk ficán­­koltatta a sárgát. Félúton voltunk már mikor a mö­göttem baktató Jelinek hátbabökött — Kánv óra? — Mindjárt négy — Akkor ió. — Hánykor indul a vonatod? — H2t óra tiz. Féltizenegykor vagyok Prágában, onnan két órakor bumlizok tovább. Aztán még hozzátette: — ötkor otthon vagyunk. Bekapom az ebédet és rohanok a pályaudvarra. Mikor megcsillantak előttünk Néuhaus épületeinél'; piros tetői, egyszerre felvil­­ianvosodott a társaság. Elkezdődött az ének.. Annyi szép katonanóta közül egy buta. értelmetlen zagyvalékot válogat­tunk ki. így zengett: »A Dunában két nagy krokodllus van Egyik jobbra néz. Másik balra néz A dúsában három krokodilus van«. A vicc az benne, hogy a krokodilu­­sok száma egvre nő tízig, aztán újra apad egyig. A dallama is éppen olyan hülye, mint a szövege, mégis gyakran énekeltük. Már a kilencedik krokodllus­­na! tartottunk, amikor visszafordult a kapitány ur Kanász, — Ne mindig ezt a bnta nótát énekeli Jetek! Erre abbahagytuk az éneklést. Pár lé­pést meneteltünk, a kapitány uira vlsz­­szaíordult. — Mi az? Nincs éneklés? Énekelje­tek! Egyszerre zendült ki 122 torokból: »A Dunában három krokodilus van«. A kapitány dühbe Jött. — Hapták! Halt! Ne ezt énekeljetek! Mást! Azt, hogy »elölték a jobb válta­mat«. Indul:! Elindultunk. Ki nem nyitotta a szálát senki. A kapitány állít vezényelt. — Mi az? Nincs ének!1 Újra elindultunk. > A Dunában négy nagy krokodilus van«. Nem beszéltünk össze. Dacos, egy­hangú reváns volt a mai déielőttért. A kapitány is észrevette, hogy mire megy a játék, ö szívesen felvette a feléje do­bott keztvüt. — Hapták! Feküdi! Lefektetett bennünket a sárba jő húszszor egymásután. Azért se énekel­tünk. Mikor a város fertlflkáclója elé értünk, ismét megpróbálta: — Énekelni! A válasz a régi volt: »A Dunában őt nagy krokodilus van*. A kapj tán v elálütotta az éneket. A ka­szárnya előtt az utolsó száz méteren még egv kísérletet tett: —- Énekelni! Mi változatlanul: »A Dunában hat nagy krokodilus van Háróm Jobbra néz Három balra néz A Dalában hét nagv krokodilul van*. Mikor az első négv ember, a menet élén haladó »doppelreien« a kapuhoz ért, kapitány ur Kanász energikus hangoa belénk vezényelt;

Next

/
Oldalképek
Tartalom