Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-09 / 97. szám
2. ofđal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 9. Agrarreform — a föiduéiküliek elien A topolai és kishegyest fö.daélkftii magyarok az általuk bevetett főidet vnzik bérbj a doiirovoljácoktől Maguk a vajdasági radikális képviselők is sürgetik már az agrárreviüáót, mert a kormánypárt vajdasági exponensei is belátják már, hogy az agrárreiorm eddigi végrehajtása súlyos károkat okozott és okoz még ma is. Az agrárcélokra lefoglalt földek felosztásánál nem vették figyelembe, hogy valóban igényjogosultaknak adjak-e ki a iöidet és hogy a telepesek alkalmasak-e a föld intenzív megművelésére. Ennek a bizonyítására annyi példa adódott már, hogy fölösleges lenne újabb adatokat felsorolni, ha nem kínálkozna egy olyan példa, amely a legjellemzőbben tünteti fel az agrárreíortn körüli visszásságokat. A Mól község tulajdonát képező 2500 hold földből, amely a kishegyesi határ mellett fekszik, az ősszel több mint 1200 holdat felosztottak dobrovoljácok és Magyarországról optáltak közölt. A felosztásra került földet Mól község előzőleg kishegyest és topolai földnélkülieknek, legnagyobbrészt magyaroknak, adta bérbe, akik megmunkálták és bevetették a földet. A dobrovoljácok már bevetett földet kaptak, a régi bérlők pedig a földdel együtt elvesztették munkájuk eredményét is. Az egzisztenciájukban tönkretett magyar gazdák kaptak ugyan Ígéretet, hogy a vetőmag árát meg fogják nekik téríteni. azonban az Ígéret beváltásából nem lett semmi. A dobrovoljácok és az optáltak viszont nem tudták megmivelni a kapott földet, mert nincs gazdasági felszerelésük és ezért most megtörtént az a furcsaság, hogy a dobrovoljácok haszonbérbe vagy felesbe kiadják a földeket azoknak a foldnélkiili magyaroknak. akii: a földet ősszel már bevetették. A bor Irta-. Baedeker — Az emiékezések könyvéből — Banketteken s vendégségben •gyakrabban kerültem egy derék úriember mellé, alát őszintén szerettem sok jó tulajdonságaiért, sőt a hibáiért is, mert ez utóbbiakban is volt valamelyes kedvesség. Úgy látszik, némi rokonszenvet ő is érzett irántam, mert szinte kereste az alkalmat, hogy a fehér asztalnál a szomszédságomba jusson. De ebben az iparkodásában öt, amint meggyőződtem, nem annyira a szimpátia, mint a szánalom vezette. A kitűnő férfiú jobbau sajnált, mint szeretett engem, — sajnált, amért nem kedveltem a bort, s az egyiittléteiniket arra törekedett felhasználni, hogy az ékesszólásával az ital nagyobb megbecsülésére bírjon. ■ — Nem is tudod, mitől fosztod meg magsad azáltal, hogy nem iszol, — Így szólt többször. — A bor a legjobb kedvcsináló, a buskornort is fölviditjá. — De hát cn nem vagyok burkomon — feleltem, — s amint láthatod, vidám tudok lenni ivás nélkül is. Ezt o nem értette, s a hitetlenségemen éppen olyan dcsperátus sajnálkozással csóválta a fejét, mint a buzgó istenthivö valamely ateistának a vakmerő isten tagadásán. Máskor igy sopánkodott benső részvéttel: — Hogy’ lehet igy élni minden Szórakozás nélkül? Erre már kérdéssel kellett váláhzolnom: k' ( /, , A bérlétért körülbelül 5000 dinárt kapnak holdanként. Ilyen körülmények közt nem lehet csodálkozni azon, hogy az agrárreform helyiden végrehajtása egyenesen kivándorlásra ösztönzi a föld nélkül maradt magyarokat. Csak igy érthető meg, horv a brazíliai kivándorlók rettentő helyzetéről csaknem naponta érkező hírek ellenére, a napokban harmincnégy Budapestről jelentik: A küszöbönálló községi választások előtt fajvédő és kormánypárti részről elkeseredett kísérletek folynak a szociáldemokratapárt egységének megbontására. A szociáldemokrata-párt választmánya ugyanis elhatározta legutóbb, hogy a községi választásokon a Vázsonyi-félc demokrata-párttal és a Rupert-félc Kossutlipárttal csryiiti közös listán veszi lül a harcot u reakció eilen. A demokratikus blokk a győzelem, biztos reményével veszi fel a harcot és minden olyan kísérlet, amely éket akart verni a szövetkezett pártok közé, csődöt mondott idáig. A fajvédők most abban az irányban fáradoznak, hogy a blokk legnagj óbb és legjobban megszervezett pártiának. a szociáldemokrata-pártnak egységét megbontsák és ezzel gyöngítsék a demokratikus blokk esélyeit. Ebből a célból a fajvédők megvásárolták a szociá demokrata-pártból kizárt kommunista -ellenzéki vezetőket, akik a szociáldemokrata pártvezetéséinek ultimátumot adtak át, amelyben azt követelték, hogy a szociáldemokrata-párt szakítson magyar család indult cl Feketicsről Brazíliába és most újabb csoportok készülnek kivándorlásra. A kivándorlók nagyrészc azokból, kerül ki, akiktől elvették a már bevetett moli földeket, valamint olyanokból, akik a múlt év-ben még Tomanovks György birtokán dolgoztaié, amikor aztán az agrár reform ezt a birtokot is lefoglalta és felosztotta, kenyér nélkül maradtak. esi párttitkár és llujchi Henrik tanár vezetésével érintkezést kerestek a Rupert-párttal, amelyet fel szól itottak arra, hegy hagyja ott a blokkot és az ellenzéki szocialistákkal együtt dili fson fel közös listát a szociáldemokrata-párttal és a Vdzsouyi-párttal szemben. Kupctt Rezső visszautasította ezt az ajánlatot, erre a kizárt ellenzékiek a fajvédő-sajtó biztatására és támogatásával Magyarországi Szociálisul Munkáspárt néven uj partot alakítottak, amelybe a kommunista érzelmű és az antiszemita munkásokat igyekeznek tömöríteni. Ez az alakulás a fajvédők és kommunisták várakozásával ellentétben igen nagy mértékben tisztázta a helyzetet. A szocialista-pártban és a szakszervezetekben ugyanis igen éles ellenhatást váltott ki az u tény, .hogy az ellenzéki csoport, amelyet eddig igen sokait elvi alapokon átló szociáldemokrata ellenzéknek tekintettek, szakitolt a pántul és árulóvá leit. Az uj pártafakitás óta állandóan jelntkczttck a szocialista párttitkárságoknál és a szociáldemokrata pártvezetőség egyes tagjainál olyan ségőkkel szemben. A szociáldemokrata-párt vezetősége a mozgalmat — amely nem uj keletű és néhány ember elszigetelt aknamunkája csupán — nem tartja komolynak, azonban hogy a velő szövetséges polgári pártok előtt dokumentálja, mennyire nincs gyökere a szociáldemokrata munkásságban a Yági-Hajdú-pártnak, elhatározta, hogy már ezen u héten lesza-. vaztatja az egész szervezett munkássá-, got, hogy ilyen módon foglaljon állás’ a szociáldemkorata-párt minden tagja Vágiék kiválásával és pártbontó akciójával szemben. A pártvezetőség határozottan reméli, hogy ezZel a szavazással husvétig elkészülnek és már erre az időpontra feltétlenül be fog bizonyosodni — amit egyáltalában nem tartanak kétségesnek —, hogy Vágiéknak tömegeik egyáltalában nincsenek. Katasztrófák pusztítanak Amerikában Száz épület rombadőlt Neivyorkból jelentik: Hanover városkában (Massachusetts állam) a National Sier Works Comv. vállalat gyára több robbanás következtében elpusztult és igen sok emberélet cselt áldozatul. A robbanások folytán a környéken száz épület teljesen rombadőlt. A robbanások következtében tűz keletkezett amelyet csak akkor sikerült némileg enyhíteni, amikor hói város segítségül hivott tűzoltósága megérkezett és az oltási munkálatokban segédkezett. ; Az áldozatok számát még eddig nem lehetett megállapítani. A munkások legnagyobb része ugyanis litván és portugál, akik egyedül, hozzátartozók nélkül élnek kint Amerikában. Fajvédő-kommunista aknamunka a magyarországi szociáldemokrata-pártban Uj pártot alakított az ellenzék — Külön listával vesznek részt a budapesti községi választásokon ü polgári pártokkal és külön listával induljon a választási harcba. Amikor a pártvezetőség elutasította ezt a fajvédők szájaize szerint való kívánságot, a kizárt ellenzékiek Vági István volt pésžakszervezeti tagok, akikről eddig köztudomású volt. hogy szimpatizálnak az ellenzékkel és minden .egyes alkalommal éles kritikát gyakoroltak a pártban tapasztalható és szerintük helytelen jelen-A veszély még most sem múlt el, sőt nagy az aggodalom, hogy egy a közelben lévő puskaporos raktár is tüzet fog s akkor a katasztrófa óriási méretű lesz. — fiát én minden szórakozás nélkül élek? — Persze, — felelte a legnagyobb határozottsággal. —- Hiszen megveted a bort s igy a jó társaságot! — S ezt te mondod, aki egy szezonban hiiszszor-liarmincszor találkozol velem vig társaságban? Az egészből csak az igaz, hogy kevés bort iszom s nem találok örömet abban, hogy félrebeszéljek tőle. Ami pedig a szórakozást illeti, nincsenek-e jó könyveim, amelyeket élvezettel olvasok? Nem utazok-c minden esztendőben szebbnél-szebb vidékeken? Nem társalgok-e müveit és szellemes nőkkel? Nem járok-e színházba, operába, koncertekbe? (Azt föl se hettitám neki, hogy mily sok bizottságnak vagyok tagja, s hogy azoknak az ülésein jobban lehet mulatni, mint a legcsapongóbb kedvű ’ banketteken.) — Oh. — felelte meggyőződéssel a barátom. — Ez mind csak időtöltés . . . Kedélyes, igazi mulatság csak a poharazás, az annak nyomában föllépő nóbel spicc, s az a iölséges hangulat, amelybe jutunk, ha a barátságért s a barátaink egészségére iszunk! Sehogyse tudtam •meggyőzni arról, hogy ezt a kedves mámort az élénkebb temperámén tumu ember ivás és becsipés nélkül is élvezheti, s hogy annak az amúgy is vidám kedélye nem szorul a trojanica élénkítésére. Ö engem szerencsétlen. sőt boldogtalan embernek tartott s — mert máskülönben -becsült egy kevéssé — szívből busult a Í hossz természet—cinen, s ha szó volt rólam, ilyenformán nyilatkozott: • igen tisztességes karakter, de nagy hibája, hogy nem tud élni. Bizony jobb sorsra lett volna méltó! . . . Egyszer egy szegény »intellektuel« javára kellett bizonyos öszszeget előteremtenem, hogy az súlyos betegségének a gyógyítását szanatóriumban kísérelhesse meg. Az ügyében íofcerestem ezt a barátomat is. Gondoltam, ha engem anynyira sajnál pusztán azért, mert bornemissza vagyok, mennyire meg fog esni a szive ezen a boldogtalanon, aki rosszul fizetett és eladósodott szellemi munkás lévén, a bajából csak akkor lábalhat ki, ha jó emberek összeadják a kúrája költségeit. Előadtam az esetet s a hozzájárulását kértem. Meglehetős hűvösen hallgatott végig s nem igen látszott élénkebben érdeklődni a pártfogoltam sorsa iránt. Folytattam hát a rábeszélésemet: — A szemei nagyon meggyöngültek. Ha nem veszik gondos ápolás alá és nem táplálják igen bőven, még megvakul és teljesen munkaképtelenné válik. Megvetőlcg felelte az én emberem: — Nem csoda! Mért oly bolond? Egész éleiében a könyveket bújta. Egyébét se tett, mint mindig irt és olvasott. S ezt oly hangon mondta, mintha ez valami főbenjáró és Isten ellen való bűntény volna. — Az idegrendszere bomlásnak indult. — folytattam, hogy hangulatot keltsek. — A sok szellemi munkától, — magyarázta megvetően a bornak s a vrgságnak barátja. I — A kezei is reszketitek a gyért»: geségtol, — próbál tani puhítani az alapjában jósaivá, de elfogult lóriit. — Mért firkál mindég? — kiáltott vissza mérgesen. S még mindig nem nyúlt a zsebébe. Ekkor egy ötletem támadt. — Nézd csak, —- szóltam, — nem ' szabad segítség nélkül hagynunk ezt az érdemes, és tehetséges embert. Minden jóindulata léleknek meg kell könyörülni rajta. A sokféle bajához még extra-szerencsétlenség is járul. Tudod, a szegény ördög nagy kedvelője a bornak, ért is hozzája — A barátom arca érdeklődést kezdett elárulni, s én tovább ütöttem a vasat, mert láttam, hogy meleg: — S most képzeld: vesebaja is támadt, s amíg ebből kü nem gyógyul, addig cl van tiltva minden szeszesitaltól. Most már föl volt keltve a rokonszctive. — Nem ihatok! bort a szegény feje? —* kérdezte szomorún. Nem bizony, még vízzel vegyítve se! — Oh. a szerencsétlen ftótás! — kiáltotta az én emberem. A tárcájához nyúlt év megkérdezte: — Mennyi az ellátási díj a szanatóriumban? — Napi húsz korona, — feleltein. Akkor annyi volt. — $ mennyi ideig kell ott maradnia? — Azt nem lehessen tudni. A gyógyulásra váló. hajlandóságától függ. — Hát akármeddig lesz ott, — mondta a barátom, — öt napon ál én fizetem a költségeit. ís kirukkolt száz koronával.
