Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-19 / 76. szám
2. oldal, BACSMEGYE1 NAPLÓ tikus lépésnek a klerikálisok provokálésát, akikkel való együttműködés reményéről még mindig nem mondtak le. A miniszterelnök Zserjávon kívül hosszasan tárgyalt Srkics Mi lánnal, ez igazolóbizottság elnökével és Jovanovics Ljubával, a parlament volt elnökével. IJjabb módosítások a lakástörvény-tervezeten A lakástörvény letárgyaliisára kiküldött miniszteri bizottság elkészült munkájával. A bizottság hir szerint bizonyos móaositásnkat eszközölt a szociálpo itikai miniszter eredeti tervezetén. A változások oiyon jellegűek, hogy erősen fovori élj ik a gazdaságilag gyeng bb lukókat és iuiziu akx. A tisztviselők és szellemi munkások javára az eredetinél jóval nagyobb könnyítéseket esz közöltek, viszont a jómódú lakók nrm fogják élvezni a lakástörvény kedvezményeit és lakásbéreiket a báziu ftjdonosok szabad megegyezés utján állapíthatjuk meg. A „Politika“ különvéleménye a Radicspiirti mandátumokról A fceogradi sajtóban a Radicspárti mandátumoknak az itrazoióbizottságban történt megsemmisítésére vonatkozólag az egyes lapok politikai pártállása szerint oszlanak meg a vélemények. Az egyedüli páríonkivüli orgánum, a »Politika« ezzel szemben tisztán jogi -formalitás szempontjából ítéli meg az igazolóbizottság határozatát. A lap szerdai vezércikke érdekes fejtegetései során megáHáoitia. hogy az államvédelmi törvény alapján a varr lamenti többségnek^ ha bizonyítékokat gyűjtött a képviselő kommunista. vagy hasonló hitvallásáról, joga van megsemmisíteni a mandátumot. akkor is, ha a képviselő tagadja a vádat. »Ez a képviselők számára — Írja a Politika — valóságos gilottin, de — parlamentáris gilottin. amely a törvényéül alapul Ha erre annak-Egy kritikus albumából i Irta: Baedeker Erénykémek Kiírtam egyszer a »Memorial de Salute Helétie«-ből Napóleonnak, következő sorait: — A nagy háború lezajlása után ismét belügyekkel szándékoztam foglalkozni s az lett volna egyik álmom, hogy kiválasszak egy tucat embeibarátot ama becsületesek felkutatására, akik állandóan gyakorolják az erényt; szétküldötteni volna őket szerte az országba, hogy bejárják ionnak minden vidékeit s nekem a tapasztalásaikról jelentést tegyenek. Az erény kémet lettek volna ezek; állandó összeköttetésben álltam volna velük s a segítségükkel titkon tehettem volna jót azokkal, akiket ők jóknak, önzetleneknek, becsületeseknek találtain FéÜs-mcddig nyugalomba vonulva az lett vclna a főíoglalkozásom, hegy hatalmam erejével megjavítsam a társadalmat, lebocsátkoztam volna az egyéni életviszonyok mélységeibe s felkutattam volna ott a titokban gyakorolt nemes cselekedeteket Mily jól hangzik ez az elmélkedés s mily kedves olvasmány azoknak, akik hisznek a nyomtatott betűnek! Bizonyára akadt ez érdekes emlékiratok olvasói között nem egy, aki ennél a meghátó részletnél ősz’ntén megsajnálta a »császár«-t és szívből busult azon, hogy e nemes emberbarátot Szent-Ilona barátságtalan szigetére deportálták, s nem helyezték inkább vissza a francia trónra, ahol őfelsége a nagy háború után >smét belügyekke! bíbelődött s megvaló-1925. március 19. idején gondoltak volna, akkor talán az ilyen mandátumok verifikálása a legfőbb állami bíróság hatáskörébe tartozna. £s a mai parlamenti többségnek. amely a gillottint kezeli, a Radics-pártt mandátumok ügyében teljesen igaza volna, ha a kommunistákkal való kapcsolatoknak, a kommunista célok és harcimódszerek elsajátításának kérdését a kormány nem utalta volna már előzőleg — a bíróság elé. így azonban a kormány magát is. a nemzetgyűlést is amaz esetlegességnek tette ki, hogy a bíróságok dezavuálni fogiák. A bekövetkezhető ellentétes bírói döntés nem fog ugyan változtatni a oarlamenti határozat érvényességén, de megfosztja azt minden morális alaptól.« Körözőlevelet bocsátanak ki a volt magyar népbiztosok elen A budapesti ügyészség száztizenkileuc gyilkossággal vádolja Kun Bélái r ráckevei halálos Ítéleteket felemlíti végül a Hollán testvérek és Berend Miklós egyetemi tanár, valamint Madarász Béla orvosnövendék meggyilkolását. j Szerdán az ügyészség a vádiratot átküldte a főügyészségre és kérte, hogy a- körözőleveleket az iaazság- ügyminisztérium utján továbbítsák valamennyi európai állam kormányához. A főügyészség néhány napon belül dönt az .ügyészség előterjesztése ügyében------------------■„ -Az Európai Egyesült-Államok terys a kisantant konferenciájáa Budapestről jelentik: A budapesti íi^-észség indítványt terjesztett elő a törvényszékhez, amelyben azt kéri. hogy a törvényszék rendelje el huszonhárom volt nénb'ztos körözését a büntetőtörvénykönyv alapján és bocsásson ki ellenük nvomozólevelet. A névsor élén Kun Béla volt külügyi népbiztos szerepel, a többiek pedig: Kanti Zsigmond volt tanár és közoktatásügyi népbiztos. Landler Jenő ügyvéd, belügyi népbiztos, maid hadseregíöparancsnok. Pogány József iró. hadügyi, maid közoktatásügyi. végül külügyi tiéob ztos. Rákosi Mátyás kereskedelmi, majd szociális termelést népbiztos, végül a vörösőrség főparancsnoka. Szántó Béla hadügyi népbiztos. Székely Béla volt pénzügyi népbiztos-helyettes. majd a népgazdasági tanács pénzügyi osztályának vezetője. Vágó Béla belügyi népbiztos, majd hadtestparancsnok. Varsa Jenő pénzügyi népbiztos, utóbb a szociális termelés népbiztosa és a népgazdasági tanács elnöke. Láda.v István miniszteri tanácsos, volt is^’zságügyi népbiztos. Lengyel Gyula pénzügy! népbiztos, majd a népgazdasági tanács elnöke. Wés Artúr közélelmezési népbiztos. Alpári Gvula külügyi népbiztos-helyettes, a tanácsköztársaság volt bécsi követe. Röfun Vilmos hadügyi népbiztos, mard hadsereefőparancsnok. Erdélyi Mór közellátási népbiztos. Fiedler Rezső sitani iparkodott volna azt az álmát, hogy fölkutassa az országában (tellát a fél világon) az ismeretlenül maradt becsületes jó embereket, hogy azokat aztán érdemükhöz képest megjutalmazhassa. Tizenkét kiváló embeibarátot (a jóság és becsületesség detektiv-marsailjait vagy marsall-detektivjelt) szerződtetett volna a császár — ha a gőgös Albion meghagyja őt a becsületesen szerzett trónján—, akik aztán az ő megbízásából keleten és nyugaton, északon és délen vadásztak volna becsületes férfiakra és erényes asszonyokra, akik a völgy liliomához s a bokrok árnyékában meghúzódó ibolyához méltó szerénységgel, a nyilvánosság teljes kizárásával. Talált volna-e a császár ilyen tizenkét erénykémet, alkalmatosad okosat, jóitéletüt, s ha igen: talált volna-e e tizenkét derék férfiú szerte a sok megyében és tartományban annvi titokban erényest, amennyire a nagyember naiv hite számított, nőm Tehetett akkor se t”dn,i, s Fannál kevésbé lehet manap eldönteni. Különös sport lett volna az minden bizonnyá! s ha a nagy számiizöttnek igazán az volt az »álma« s azt valóban megvalósithatta volna, akkor persze most más véleményünk volna a háború és a haditudomány e kétségtelenül kiváló szakértőiéről. Szívesen bocsájtanók meg nem egy megnyert ütközetét, ha azt regisztrálhatnék róla, hogy rokon&zenvveJ viseltetett a becsületesség és az erényes emberek iránt; ha nemcsak a becsületrendet alapította volna meg (amelyet egyébaránt olykor becsületes ember is megkapott), de a becsületesség számára is statuált volna hadügyi népbiztos. Garbai Sándor, a forradalmi kormányzótanács elnöke. Guth Antal közesrészs 'crüsryi 'népbiztos. Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos, végül Hevesi Gyula, a szociális termelés népbiztosa. Az ügyészség a magyar tanácskormány íelsorolt tagjait felségsértéssel. lázadással. gyilkossággal, rablás, személyes szabadság megsértése. zsarolás és egyéb bűncselekményekkel vádolja. Vádinditvánvában az ügyészség részletesen toglalkozk minden, a proletárdiktatúra alatt elkövetett büncselekménynyel. az ellenforradalmak résztvevőinek kivégzésévé) és ezekért elsősorban a tanácskormány tagjait teszi felelőssé. Kun Bélát egyedül sgáztizenkilenc gyilkossággal, öt■ vdbeü rabi ógyilkossággal vádolják. A emlékirat szerint Budapesten 19ió április 12-ikén k végezték Stenzeé János ügyvédet Nikolénv? Dezső rendörfogalmazőt és Várkonyi Bá■tVaalomtulaidmiosí. mert az ellenie r/ad alomban r?szí vettek. Szolnokon március 31-ikén két embert, Jászárokszáüáson három. Fegyverbeken két polgárt, április lóikén az cTenforradalomban való részvétel miatt a soproni forradalmi törvényszék Szemeliker füieki lelkészt agyonlövette. Ezután sorra veszi az emlékirat a váci. gyöngyösi, győri, tszíer^^ kalocsai és rendjelet Akkor nemcsak mint nagy pusztító állana előttünk a kicsi alakja, de úgy is mint embernek, sőt mint emberbarátnak az imponáló szobra. Ha... Ám aki nemcsak a ».Mémariai«-t olvasta, Napoleon hanyatlásának e szomorúan érdekes és érdekesen szomorú dokumentumát, da szellemének egyéb megnyilatkozásait is, s aki figyelemmel kísérte a Sors emberéltek'a história által megörökített fegyvertényeit, az alighanem azt foijja hinni, hogy ha császár marad ez a lángeszű katona, egyszersmind katona is marad, és nem erénykémeket nevez ki, hanem mar sail okát, nem becsületosségbirálókat, de vicckirályokat, s inkább tűz ki dijakat a hősiességre, a bátorságra és az ezekkel az »erények«-kel együttjáró kegyetlenségre, mint a titokban gyakorolt s a jutalmazás elől szégyenlősen elmenekülő becsületes és erényes cselekedetekre. Félek, hogy a császár a »M dm őri a! «-ban nem volt épp őszinte, — lehet hogy önnönntagával se. Az ő álma valószínükig még Szent-Ilona szigetén is a világfölötti uralom volt és nem az a törekvés, hegy fölkutatván nagy költséggel és fáradsággal az erényes .embereket, azokat fejedelmi módon megjutalmazhassa. Ez a »Memorial« az utókor számára készült, s a Világtörténet e tragikus hőset a maga emberfölötti szobrán dolgozott, amikor azt több célzatossággal mint őszinteséggel irta. Amig uralkodott és csatázott, vajmi kevés érdeklődést tanúsított akár a férfias erények, akár a női erény iránt, s többre becsült egy snájdlg verekedőt száz erényes férfiúnál s egy rendelkezésése álló csinos nőstényt száz erénydijra méltó asszony! Május elscij in lesz a kisantant értekezlete I Bukarestből je’en'ik : Dúca külügymi ’ niszter a szerdai minisztertanácson jeentést tett a kisan ant legközelebb összeülő konferenciájár >!< • A konferenciát annakidején Nineties külügymi* niszter kérése re május 1-re halasztották I cl és nem Bukarestben fogják megtar! tani, hanem Szíriájában. Azt hiszik, hogy ,n Uisantant-konfereüeia összeillése előtt :i‘e]c'őd ick be a görög-jugoszláv tár] gyalusok Görögországnak a kisantatb3 I va ó belépése tárgyában. Szinajában pedig azért lesz a konferencia, mert május 1-én már a román parlament nem, fog ülésezni és így a királyi család is mar Szinajában lesz akkor. A kisantant konferenciáját va'ósrinü'eg foglalkoztatni fogja Benes csehszlovák külügyminiszter aj tervezete is as Európai Egyesült Államokról, A párisi Intransigeant jelentése szerint Herriot és Benes tanács! ozrsán Beucs kész tervet nyújtott át Herriotnak az Európai Egyesült Államokról. Benes tervezete szerint két ál ami csoportnak keléne Európában alakulnia, egy nyugati ás egy ke éti csoportnak. A nyugati csoport ta ív a következők volnának: Anglia, Francaország, Belgium és Németország. A keleti csoport tagja a körvetkezők lennének : Len-yc.ország. Csehszónál, ia, Románia. Ausztria és Középes Keleteurópa többi összes államai. Oiaszorsz gnak szabad választására van Ivzva, hogv melyik államcsoporthoz ' csatlakorik. Ságnál. De a fogságban mindenki megjavul, s aki nem javul meg, az megf törik; Hogy megjavult-e ott ez az eiég;gé rejtélyes — mert igazán nagyon I kiváló, bár éppen nőm rokonszenves >— jellem, azt nehéz ilyen időtávlatból ! megítélni, de hogy alaposan megtört a í Hudson Lowe rabságában, az szentül bizonyos. A megtörtségnek e hangulatában hitethette ol az emlékirat szerzője I előbb magával s aztán a majdani olvasóközönséggel azt a füantrópikus álmot, amelynek megvalósításáról ott a puszta szigeteit persze !e kellett mondania. Nem valószínű hát, hogy Napoleon megindította volna azt az akciót, amely az erények kikémlelését és illő jutalmazását célozta. Nem lett volna rá se ideje, se kedve, s e tagadhatatlanul szép eszme — fájdalom! — csak akkor jutott eszébe a Nagy Cselekvőnek, amikor meg lévén fosztva a cselekvés minden lehetőségétől, már csak álmodnia volt szabad. De a gondodat szélt és nemes. S mivelhogy még vannak uralkodók és egyéb hatalmasságok, nagy vigasztalására szolgálna az emberiségnek, ha ezt a fenséges gondolatot — jó száz esztendővel az elgondolása után — közülünk valaki megvalósítaná. A kérdés csak az, találna-e az illető potentát tizenkét olyan lelkes emberbarátot, aki alkalmas az erénykémi állásra, s ez a tizenkét kiváló férfiú találna-e másik tizenkét embert, aki titokban becsületes és feltűnés nélkül gyakorolja az erényt.. Oroszországban, amely olyan nagyon terjedelmes, esetleg találna, de San Marino-ban, amely olyan komikusán kicsi, aligha . . «
