Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-05 / 62. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 7925. március 5. választási megegyezés értelmében dr. Milics Ivónak, a Pribicsevics­­párt jelöltjének kellett volna meg­kapnia. de a megválasztott radiká­lispárti Markiisev Milán nem akar lemondani mandátumáról. Pribicse­­xicsék ezért most rá akarták bírni a radikálisokat, hogy a szuboticai ke­rület egy másik megválasztott kép­­viselőié mondjon le dr. Milics Ivó tavára. Egyes verziók szerint Szíri­­lies Béla szentai képviselőt akarják rávenni a lemondásra. ellenkező esetben azonban rendkívül éles harcra van kilátás. E tekintet­ben különösen a verifikálás kérdése esik döntően a latba, mert amennyi­ben a kormány valóban nem engedi szabadon a letartóztatott Radics­­pártf képviselőket és akadályt gör­dít az ellenzéki mandátumok igazo­lása elé. a nemzeti megegyezés és narasztdemokrácia pártjai az leg­utolsó fegyverhez nyúlnak: passzi­vitásba mennek, hogy ezzel tüntes­senek a kormány parlamenti terror­ja ellen. Az egyik tekintélyes ellenzéki po­litikus munkatársunknak kijelentet­te. hogy az ellenzék nem hajlandó eltűrni a kormány erőszakosságait a parlamentben, de ha rákényszerí­tik. kész kivonni magát a parlament munkájából és más utón küzdeni a törvények uralmáért. A demokrata-párt főbizottságának ülése Uj orientáció a vajdasági politikában Vajdasági blokk, vagy vajdasági közgazdasági párt alakul Az ellenzéki pártok szintén élénk tevékenységet fejtenek ki. A demo­krata-párt főbizottsága ülést tartott amelyen belső pártügyeket — köz­tük néhány kizárási ügyet tárgyal­tak le. de határozatot netn hoztajf. A főbizottság foglalkozott az ellenzéki blokk pártjainak megegyezéséről el­terjedt hírekkel is. különösen a de­mokrata-pártot támogató Pravda közléseivel, amelyek a párt szerint nem feleltek meg mindenben a való­ságnak. A közlemény tájékoztatása vésett a főbizottság a következő kommünikét bocsájtotta ki: — Mindazok a hírek, amelyek a nemzeti megegyezés 6s Darasztde­­mokrácia blokkjába tömörült pártok megegyezésének tartalmáról a beo­­gradi és egyéb lapokban megjelen­tek. nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Az ellenzéki körökben elterjedt hírek szerint a zagrebi Hrvat csü­törtök reggeli számában a megegye­zést teljes terjedelmében le fogja közölni. Pénteken lesz az ellenzéki blokk képviselőinek plenáris illése Az ellenzéki blokk képviselői már­cius 6-ikán. a parlament összeülése előtt Beogradban plenáris ülést tar­tanak. amelyen szankcionálják a pártvezérek megállapodásait és dön­tenek a parlamenti taktika kérdésé-, ben. Az ellenzék hadi terve egyéb­ként a kormány magatartásához fog igazodni: ha az ellenzék azt tapasz­talja. hogy a kormány engedékeny, a blokk taktikája is mérsékelt lesz. Becskerekről jelentik: Beográdi: jelentés alapján közölte a Bácsme- \ gyei Napló, hogy a vajdasági ra-1 dikális képviselők között mozgalom indult meg azzal a céllal, hogy a' vajdasági radikálisok a radikális klub keretein belül külön csoportot alkossanak, hogy igy a Vajdaság ér­dekeit intenzivebben képviselhessék, A képviselők mozgalmával párhuza­mosan a vajdasági helyi politikusok között hasonló akció van kialakuló­ban. Az alakulás legelső stádiumá­ban, amikor még csak e^nnás kö­zött tesznek tapogaíódzö lépéseket a pártszervezetek, minden oldalon a legteljesebb diszkrécióval kezelik az ügyet, a Bácsme gvei Napló becskereki munkatársának föltétle­nül jól informált helyről sikerült mégis annyit megtudnia, hogy a mozgalom kezdeményezői nemzeti­ségi, osztály, sőt esetleg pártpoliti­kai különbség nélkül tömöríteni akarják a Vajdaság mindazon poli­tikai tényezőit, amelyek az országos politikában hajlandók támogatni a nacionalista-blokk kormányát, hogy ezzel szemben a Vajdaság speciális érdekeit annál jobban érvényre jut­tathassák. Ezt a tervet eredetileg dr. Bosko­­vics Dusán, a pancsevo-vrsaci kerü­let független demokrata képviselője vetette fel. Boskovics már a válasz­tások előtt igyekezett tervét valóra váltani, de az akkori nagy pártpoli­­tikai ellentétek minden tömörítési törekvést eleve lehetetlenné tettek. A választások után a helyzet lénye­gesen enyhült és Boskovics mellett most főleg a noviszadi radikális pártban és a kormánypártok becs­kereki szervezeteiben van sok hive ja vajdasági blokk eszméjének. A kezdeményezők azt hangoztat­ják. hogy a választás eredményei szerint nemcsak a vajdasági szlá­vok, hanem a nemzetiségek nagy része — románok, szlovákok és a j vajdasági magyarság tekintélyes ; része is — amellett tettek tanú­bizonyságot, hogy a vidovdáni al­kotmány alapján álló pártoktól vár­ják a viszonyok ' konszolidálását, kincs tehát semmi akadálya annak, hogy az egy célra törekvő erők ’egyesítésével a közös akaratnak közös keretet adjanak. Az egyesülés «először valószínűleg »Vajdasági blokk« néven történnék meg és a vajdasági radikális képviselők, mint a blokk parlamenti képviselői, alkot­nának külön csoportot a radikális klubban, amely csoport a Vajdasá­got érintő minden kérdésben szoro­san együttműködnék mindazokkal a képviselőkkel, akik a blokkhoz csatlakoznak. Ma ez a koncepció beválik és a vajdasági blokk élet­képesnek bizonyul, akkor a blokk — a kezdeményezők tervei szerint — a legközelebbi választásokon egy listával, mint vajdasági párt, mehet­nie a választási küzdelembe. ’ A vajdasági blokk programja — a Emlékek és jegyzetek Irla : Baedeker Negyvenesztendös történet Ferdinand Lesseps, a Szuez-csa­­toriia megteremtője, akit honfitársai annyira bálványoztak, hogy a »nagy francia«-néwel (le grand Francais) díszítették föl, már nagyon öreg, nyolcvan esztendős volt, amikor 1885-ben, az országos kiállítás al­kalmából, ötven-hatvan kitűnő fran­ciával, Írókkal, politikusokkal, mű­vészekkel és zsurnalisztákkal Buda­pesten megfordult, a kiállítást meg­nézte, Petőfi szobrát Francois Cop­­pée által megkoszorúzta s a francia­­magyar barátságot lelkes szavakkal dicsőítette. A nagy öregember már másodszor volt házas, és épp abban az időben apai örömek elé tekintett. Az a? eset, amely Jókai Kárpáthy Jánosá­nál csodaszámba ment, ennél a cso­dálatos férfiúnál egészen természe­tesnek tetszett. Hiába, a nagy em­berek minden téren tehetségeseb­bek a szürke nyárspolgároknál, és Lessepset senki se gunyplta a késő apaságért, és a legkávéliázibb vicce­lődő se vetette föl az ilyenkor szo­kásos kérdést: — Vájjon kire gyanakszik? Mindenki a nagy franciára gyana­kodott. s általános véleménye volt róla, hogy aki a szuezi csatornát meg tudta fúrni, az kizárólag a ma­ga emberségéből nyolcvanesztendős korában is tud apává lenni. S ha azt mondták róla: »nagyon tehetsé­ges ember«, akkor ebben a dicsé­retben nemcsak a mérnöki tudomá­nya iránti elismerés jutott kifeje­zésre, de az egyszersmind zászló- I meghajtás volt a propagáló talentu­­jma előtt is. ! A kitűnő ember pompás toasztozó «is volt, s arról a felköszön tőjéről, ' amelyet az ő és társai tiszteletére a jMargit-szigeten rendezett lakomán j mondott, sokáig beszéltek. S A szokásos frázisokkal s azzal az udvarias sablonnal kezdette, ainely­­lyel az effajta toasztok »indulnak -. A vendégszerető nemzetről, annak gyönyörű fővárosáról, a íovagias magyarokról s a bájos hölgyekről beszélt, úgy ahogy az banketteken szokás. Azzal a figyelemmel hall­gatták. amely a szónok jelentékeny egyéniségét megillette, s nagyobb érdeklődést a toaszt csak akkor kel­tett, amikor a »nagy francia« igy szólt: — Lehet, hogy nem néz ki ‘belő­lem, de igaz: nemsokára gyermekem születik. (Viharos derültség és lel­kes tapsorkán. A hetvenéves Pulszky Ferenc irigyen csóválja a fejét.) Ha fiú lesz, Istvánnak, ha leány, Gizel­lának fogom kereszt éltetni. Természetesen riadó éljenzés kö­vette e hízelgő szavakat, s a tet­szészaj nem akart elülni. Csak hosz­­szu idő múlva folytathatta a pohár­­köszöntőjét Lesseps: — Ha pedig ikreim születnek, ami egyáltalában nem lehetetlen — A tomboló éljenzéstől alig fejez­hette be a megkezdett mondatot, de £z vélgre mégis sikerült neki: — Ha ikreim születnek, akkor Istvánnak és Gizellának nevezem el őket. Erre a toasztra még bizonyára emlékeznek többen, mert a bankett háromszáz résztvevője közül még életben vannak jóegyn ehány an. A könyv és a no A nő a természeténél fogva ellen­sége a könyvnek, amelyet egysze­rűen férfidolognak tekiiji s vetély­­társat lát benne. Szinte féltékeny rá, s attól tart, hogy az jobban fog érdeklődni a könyvért, mint iránta. (Ami olykor elő is fordul. De ekkor a könyvnek igen szépnek és nagy ritkaságnak vagy a nőnek igen kö­zönségesnek kell lenni.) Rendesen nem szereti szenvedélyesen a köny­vet, egy: kicsit fukar is ahhoz, hogy megvegye, s azért legtöbbször nem a saját könyveit olvassa, hanem kölcsönzöttcket, s ezeket száz eset­ben kilencvenkilencszer férfiaktól kapja kölcsön, hiszen ezek férfidol­gok. Nőktől nem is igen kaphat, mert azoknak csak ritkán van könyvtáruk. Nekik nem annyira könyv kell. mint inkább olvasmány, — azért ők a kölcsönkönyvtárak legbuzgóbb olvasói és leghübb abon­­ncnseb Csak egyszer olvassák a könyvet, s nagyobbrészt olyat, ame­lyet nem is érdemes kétszer olvas­ni, s igy könnyen mentik magukat azzal, hogy nemi érdemes megvenni. Lánykorában még csak gyűjt a naiv fiatal nő néhány könyvet, de ezzel a sporttal fölhágy, ahogy férjhez­blokk kezdeményeződ szerint — ön­ként adódik: a kerületi és községi választások megtartása, az adóter­­heknek minden országrészre egyen­lő aránybem való megosztása, a vaj­dasági közigazgatásban, a pénzügyi igazgatásban és az agrárhivatalok­­oál a vajdasági tisztviselői, elem ér­vényesülése és a Vajdaság közgaz­dasági erőinek fejlesztése és oksze­rű kihasználása. Ennek a programnak keretében a nemzetiségeknek is tág érvényesü­lési teret hajlandó a blokk nyújtani, amennyiben a nemzetiségek válasz­tótömegei a vajdasági blokkhoz csatlakoznak. A vajdasági blokk megalapítását célzó mozgalom mellett — sőt már ezt megelőzőleg — sok szó esett a vajdasági népeknek a Vajdaság köz­­gazdasági érdekei alapján való tö­mörítéséről. Ez a kívánság főleg a kereskedők és az iparosok között általános és a terv legtekintélyesebb képviselői a noviszadi. szuboticai és becskereki kereskedelmi és ipari szervezetek vezetői. Ez a csoport a vajdasági közgazdasági párt zászló­ját szándékozik kibontani és — bár a jelenlegi parlamentben a mozga­lomban résztvevőknek nincs képvi­seletük. már most is kétségtelennek látszik, hogy ha a jelenlegi parla­ment kellőleg nem euvlfiti a Vajda­ságnak a többi országrészeknél jó­val súlyosabb terheit, vagy más ala­kulás nem nyújt erre több kilátást a jövőben, akkor a legközelebbi vá­lasztásokon a vajdasági kereskedők és iparosok saját pártjukban, a köz­gazdaság! pártban keresik a vajda­sági közgazdasági érdekek érvénye­sítését. A blokk hívei remélik azonban, hogy a Vajdaság gazdasági érdekeit felölelő programjukkal önálló ak­ciójuk feladására késztethetik a ke­reskedőket és iparosokat és a köz­gazdasági párt Inveit is beolvaszt­hatják a blokkba. Akármelyik is valósul meg a két terv közül, sőt még ha kivitelükre egyenlőre nem is kerül sor. kétség­telen. hogy a vajdasági politika uj orientáció' előtt áll és ez« a — vajda­sági orientáció. lenségért, — ő is megcsalta az urát. ment (mint ahogy a zongorakalapá­lással is felhagy), s az* urára bízza, hogy — ha már a müveit család nem lehet meg könyvek nélkül — tovább vásároljon. De nem látja szívesen, ha sokat költ erre a nél­külözhető objektumra, s míg ömaga örömmel és jóleső érzéssel adja ki a pénzét' parfőmre, illatos szappan­ra, körömápolásra, haj- és arccsino­­siíásra és sok hasonló kulturcikkrc, rossznéven veszi az urától, ha ha­­szomtalanságokra, azaz könyvekre • pazarol«. S ha a hitestársát tuda­kolják tőle, nem ritkán feleli keserű gúnnyal: — Mindig a könyvei közt turkál. Ott vesztegeti az idejét. Ám ez nemcsak a könyvek gyű­lölete nála. hanem az ura szeretető is. Ha azt nem szereti, akkor nem bánja, ha megvesz egy egész köny­vesboltot és hozzá még egy antikvá­riumot csupa régi skarlátéval. A könyvtől őnagysága nemcsak azért irtózik, mert egy idegen szól belőle hozzá sokszor értetlenül (s szerinte értelmetlenül, hanem azért is, mert az ura szereti azt s igy vetélytársat lát benne. Ismertem egy hölgyet, akinél ez a féltékenység annyira ment, hogy megcsalatottnak érezte magát a nagy szenvedelem folytán, amellyel a férje a köynveihez von­zódott s olyan órában is velük mu­latott, amikor az asszony számított a vonzalma lángjára. S ez a hölgy följogosítva érezte magát, hogy bosszút álljon e különös fajta hűt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom