Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-11 / 40. szám

4. oldat. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. február H lista támogatására utasította válasz­tóit. A bunyevác-pártban azt hangoz­tatják. hogy semmi szükség sem volt a két frakció különválására, tekintve, hogy a bunyevácok között nincs- és nem is volt nagyobb elvi illemét, hanem csupán a vezetőség tagjai .között voltak személyi termé­szetű ’ villongások. Hir szerint leg­közelebb a ' vártvezetőség elé viszik ezeket a kifogásokat, felelőssé téve egyes vezetőket a választási ku­li arcért és az azt megelőző esemé­nyekért. A mandátumok elvesztésén kívül ugyanis legjobban az izgatja a pártban a kedélyeket, hogy. ez a meglepő választási kudarc esetleg újból bomlasztó hatással léhet_ a pártra és a bunyevác-sokác-párt amugyis lecsökkent híveinek egy­­részc elkeseredésének és a párt ve vetésével való elégedetlenségéne! úgy adhat kifejezést, hogy elhagyj; a pártot és a radikális-párt bunyó vác gazda-csoportjához csatlakozik Mint a Bácsi ne gyei Naolá már je­lentette. Höfle bejelentette a biro­dalmi gyűlés elnökének, hogy le­mond mandátumáról. mivel szabad folyást akar engedni a bűnvádi eljá­rásnak. Kedden egyébként a tőál­­lamügyésznél is megjelent védője azzal a kéréssel, adjon alkalmat, hogy Höfle a vádakra nyiiatkozhás­­sék. A védőügyvéd egyúttal azt a kérést is előterjesztette, hogy az ügyészség ne tartóztassa le Höfiét, mert nem szándékozik a bűnvádi el­járás elől elmenekülni. Diplomáciai utosi kéri a magyar kormány a megszökött kém kiadatását A csehszlovák követség nem akarja kiadni Hiadics-Dobernikot Budapestről jelentik: A csehszlovák követség épületébe menekült Hlad cs- Dobernik József ügye súlyos diplomá­ciai bonyodalmak csiráját rejti magában, ugyanis a csehszlovák követség nem haj­landó a szökevényt kiadni. A magyar hatos gok úgy informálták a sajtót, hogy a szökevény fogolynak az az állítása, hogy ellene' kémkedés miatt folyik az eljárás, nem felel meg a való­ságnak s ő csak azért állította ezt, a csehszlovák követségen, mert ha beval­lotta volna, hogy sikkasztással vádolják, akkor nem részesült volna diplomáciai védelemben. Ezt a félhivatalos beállítást a budapesti lapok valószínűtlennek tart­ják és rámutatnak a ra, hogy H'adics- i Dobernik, aki csehszlovák állampolgár, ja Margit-köruti katonai fogházban volt 1 őrizetben, márpedig külföldi ilaippolgár ? csak abban az esetben kerülhet katonai ifogházba, ha kémkedés miatt tartóztat­nák le. Mit mond a nemzetközi jog ? Annie! Pel er. egyetemi tanár, a Inemzetközi jog profé:s óra az éstrtet a következőképpen vi á itóttá meg a nem- 5 zetközi jog sz mpontj: bői: — A ‘ erü etenkivü iség és az ugyne­­l'vezett mentességi jog a nemzetközi jog 1 szerint a követeket, a hivatali helyis - igékét, a követek családját, lakását és í szolgaszemélyzetét illeti meg. Ha ezt a £mentességi jogot nem élvező égvén me­lyekül exterritoráüs területre, úgy az t illető dip omáciai testület beleegyezésé­ivel a hatósági közegek az exterritoriális * területen a szökevényt e foghatják. A ^rsusszzzzzrz " 11 fprun Bünvádieljárástinditanak HtSfls vált német miniszter eilen A postahitel panamájának fejlem; nyei Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés vizsgálóbizottsága a /posta­­hitel ügyében folytatott tárgyalásait hirtelen félbeszakította, lennek oka a Vossische Zeitung értesülése sze­rint az. hogy — amint az állam­ügyész a bizottsággal közölte — Höflö vált birodalmi Dostaügyi mi­niszter ellen bűnvádi eliárást indí­tanak a Depositen- und Handelsbank részére engedélyezett ötmillió aranymárka miatt, amivel a bank igazgatója megszökött. Parlamenti körökben ■ azt várták, hogy az ügyészség negyvennyolc órán belül kérni fogja Höfle mentelmi jogának felfüggesztését. Valószínű, hogy az ügyészség a vizsgálatot Lange-He­­g ermann ceutrumpárti képviselő el­len is megindítja. Höfle azonban nem _ várta meg, inig mentelmi jogát felfüggesztik, Höndő János szőreimé Irta: Kodo ái y J no A kocsmaszobára szelíden eresz­kedett az őszi alkonyat, amikor Höndő János a szerelméről meséit. Kgy-egy pohár homoki bor sárgál­lott előttünk a kerek asztalon; a hu­nyó nap fénye véresen tört meg rajta. Szürkülő fejét a tenyerébe nyug­tatta Höndő János lielyettesbiró és közbir tokossági alelnök, nyugodt parasztképe elmerengett s szolid, dióbarna, szemei ott révedeztek az) ablakon át belátszó fákon és kerte­ken túl, a messzi ifjúság rétjein. Né­ha-néha csöndesen odakocintotta poharát az enyémhez s ivott egy kortyot. ;-Igen tiszteit ifjú iró ur,_ — mondta kis szomorúsággal, — akko­riban én még műveltem magamat. Voltak ambícióim. Tanultam, olvas­tam. Istenem, ha úgy elgondolom, hányszor talált ott a késő éjszaka a könyv mellett, amint a történekrtet olvastam, vagy Jókait, báró Kemény Zsigmondot . . • Mindezt miért? Mindezt azért, igen tisztelt , ifjú iró' ur. mert nem akartam Mariska mö­gött szégyenben maradni! Mert. hogy ő papkisasszony volt, én meg Vsak olyan... parasztgyerek, hát azért. Ámbár: tudom én azt jól, 'igen tisztelt ifjú iró uram esküvel ,is merném erősíteni, hogy Mariska szeretett engem a tudományom nél­kül is, az ambícióm -nélkül is. Pusz­­itáiií a: szivemén A beesületemer. Az ‘ogvenességemér. Mer mink, " igen tisztelt ifjú iró. ur, igen-igen szeret­tük egymást.,, — Gyakorta találkoztunk'a ker­tek alján úgy .szép estéken, amikor nemzetközi jogszokás értelmében a men­tességi jogot élvező egyének jármüvein is helyet foglalhat és mentességet élvez­het a_z az egyén, akire a mentességi jo­got annak tulajdonosa kiterjeszti. Jelen esetben valószínű, hogy a cseh követ­ség a „kiadatás specializálásának“ ál­láspontjára helyezkedik. A kiadatás specializálása kétféle lehet: első eset­ben az exterritoriális területre menekült egyént csak bizonyos büntetés végre­hajtására adják ki, a második eset pe­dig az, hogy kiadják a menekültet, de kikötik, hogy halálbüntetéssel nem lehet sújtani. Valószínűnek tartom, hogy a szökevényt ki fogják adni, hogy a sik­kasztás miatt rá rótt büntetést kitöltse, de ki Jogják kötni, hogy kémkedés miatt nem lehet ellene semmiféle eljárást indí­tani. Megindult a kiadatási eljárás A magyar külügyminisztérium még kedden érintkezésbe lépett a csehszlovák követséggel Hladics Dobernik kiadatása érdekében, az erről folyó tárgyalások­ról azonban semmi hir sem szivárgott ki. A rendőrség megállapította, hogy a szökevény még mindig a követség Al­­kótmány-uccai épületében tartózkodik, ahoi a követség személyzete élelmezi, j) A követség épülete előtt állandóan nagy tömeg tartózkodik, a tömeg kí­váncsian les az ügy fejleményeit. A I' t ’követség kapuit négy detektív és egy­sen dőrfelügyelő tartja szemmel, hogyha Hladies-Dobernyik távozni akarna a kö­vetségről, pyomban elfoghassák. a nyári szellők hordták a búzasza­kot, meg a hársvirág illatát és hát... Én őneki csak. Jánoskám voltam, ő meg énnekem... énnekem... — Legyintett, nyelt és mélyet szívott a cigarettából. — Jönnek a marhák, — pillantott föl élénken Höndő, de megint elko­­morodott s az emlékek ráborultak elhomályosodó szemére. — Hej; bi­zony-bizony azért nem jönnek az enyémek is, mert az úristen egyet­len vonással körösztiilhuzta az ál­maimat ... Hogy milyen üres az én házain, igen tisztelt iró uram, nem tudja azt még elképzelni, mert fia­tal. azt az ürességet, azt a csöndet, azt a hűvös atmoszférát nem érez­heti, csak akkor, ha majd a tükörbe nézve látja azt az őszülő hajat és a ráncokat a szeme körül és hiúiba ül le esténként a teritetlen asztal mellé, rneg a hideg kályha mellé, meg a hideg ágyba is hiába búvik,,, ,— Hallom, a földjei is ... egy ki­csit vetetlenül maradtak tavaly... No, igen igen, az okszerű gaz­dálkodás miatt, persze .mert az a föld megköveteli a pihenést. . .. Meg aztán Telest se kaptam../ Én már nem igen... nem töröm azt a föl­det, minek, kinek, o’van kényszere­dett még az a föld is ... Ahogy megállók ügy néha a sublat előtt, amelyen ott a Mariska képe,' igen­igen homályos már, kopott, de én nem tudom, igen tisztelt ifjú iró ur, mintha még most is ott volna a szá­­ia körül az a kis mosolygás, akit a fotográfus kért. hogy el ne mulasz­­sza ... Úgy el-elnézém ötöt. higvje eb úgy üszőm orodok, ellónkődok előtte, mer mit ér az én egész, öz­vegy? asMegénvkedésem . már mit­ér. igen tisztelt ifjú iró uram maga még lelkesedik, maga még ambicio­nálja, hogy minden rendben legyen és rendet igazítson magamagában is, de már én ... Ott, annál a kór­házi ágynál hagytam én mindent, igen tisztelt iró uram, nem tagadom, sirtani, ahogy ott feküdt himlőbe Pécsen, a kórházba, már aligság­­alig volt benne valami kis lángocs­ka, csalt ,a szemei, azok még ... azok még... Nagy, barna szeme volt, olyan jó szeme, melegítette az embert... Akkor nézett rám utol­jára. akkor búcsúztam el. tőle... Akkor fogadtam meg, hogy én már ... «gyedül maradok... Összekocintottuk poharainkat s hallgattuk a hegedűket próbálgató cigányok zagyva, bugyborékoló hangfutamait. — Igen tisztelt ifjú iró uram, — kezdte megint Höndő János igen erélyesen s ebből arra következtet­tem. hogy most mondja majd a leg­fájdalmasabb szavakat s a legérzel­­gősebbeket is — én csak annyit mondhatok igaz lelkernrc, hogy ab­ban a kórházi ágyban meghalt min­den tartalmasságom! Abban a két szemben lecsukódott az ifjúságom, a tavaszom, azon az arcon lehervad­­tak a rózsáim ... Már verset is számtalanszor akartam csinálni ar­ról a napról, olyan szépen ki is gondoltain, hogy csak le kellene ír­ni... De akkor is, igen tisztelt ifjú iró uram. csak egy marók földet vettem föl a sírjáról, amikor elhan­­tolták és hazahoztam, beletettem egv szép csigahéj-dobozkába, oda­tettem a sublatra a fényképe alá. Azóta 'az már az éti földem. Hiába v_'vok helyettes bíró. közbirtokos­ság! alelnök, hiába voltam én, ké­rem akármi. Hiába az én tudomá­nyom. Az emberi tudomány 'nem ér semmit. Az emberi törekvés nem A kiadatási eljárás valószínűleg egy» két napon belül befejeződik és az élel­mes szökevény sorsa eldől. A csehszlovák követség, a lapoknak ažt a közléséi, mtr.lha a követség egyik alkalmazottja revolvert rántott volna a foglyot üldöző katonákra, meg­cáfolta. Magyarországon bujkál a gyilkosságokért körözött Kmetty Budapestről jelentik: A rendőrség kedden délelőtt őrizetbe vette Abday Gusztáv volt színészt, miután az a gyanú merült föl ellene, bogy ő hívta fel te­lefonon Kmetty Károly britanniás fő­hadnagy nevében Fényes László hírlap­írót és követelte tőle vissza életveszé­lyes fenyegetések kíséretében azt a fényképet, amely Kmetty főhadnagyot dunántúli akasztásai közben ingujjban, nevető arccal ábrázolja. Kmetty Károlyra ebbő! nz ügyből ki­folyólag ráterelődött a rendőrség fi-s gyelrae és megállapították róla, hogy noha gyilkosságok, sikkasztás, lopás és; egyebek miatt évek óta körözik, állan»' dóan szabadon jár Budapesten. Kézre* kerítésére minden intézkedés megtörtént, azonban ekkor az a hir terjedt el, hogy Kmetty már félév óta Milanóban tar­tózkodik, ahol autóm obi Jgyári munkás. A „Nép“ cimü fajvedő-ujság legutóbb első oldalán diszbetükkel közölte' a syi'kos britanniás Milánóból keltezett iáviratát, amelyben Kmetty hivatkozott arra, hogy ö az olasz fascio védelme alatt áll. A rendőrség megállapította, hogy ezeket a híreket a fajvédő-sajtó csak azért Ianszirozta, hogy elterelje a figyel­met a Magyarországon bujkáló Kmetty­­ről. Kiderült, hogy Fényest nem Abday hívta fel telefonon, hanem maga Kmetty, aki azóta Kecskemétre utazott. Abday Budapesten találkozott a telefonbeszél­getés után Kmetty vei, aki egy gúnyo­lódó levelet adott neki a rendőrségnek ! címezve. Ezt a levelet, amit Abdaynál megmotozásakor meg is találtak, a bot­rány mi üt nem merte átadni. Jér cl 'az: ujjunk hegyéig. Igen tisz­telt ifjú iró urain, maga még fiatal, de maga is rájön, hogy minden hiú­ság az életben; becsület, tudomány, szorgalom, haladás, mind-mind. De azért én tisztelem magát, ifjú iró urain, mert maga szépet és jót akar. mint én is fiatal koromba . . . Fölállt, kiita maradék borát, eré­lyesen megrázta a kezemet. — Most hazanézek, olvasok egy kicsit, Acsádi Ignácunk a »Magyar jobbágyság történeté«-! olvasom... Aztán megint visszajövök vagy egy órára... Magas, erős, kissé hajlott alakja belebukott az alkonyati homályba, amint dötigő csizmáival kiment az ajtón. Tán harmadnap lehetett, hogy ék­telen szenzációra csődültek össze á parasztok minden utcasarkon. Mesz­­sziről láttam, amint élénken dispu­táinak. hányják-vetik a karjukat s a lázas asszonyok lengő biklálvkal tódulnak" ki a kapukba. — A zsivány! — lármázott egy bosiszu, sovány paraszt s kék köté­nyét ide-oda Iebben tette örömében. — Mast osztón az kellőit neki. Esz­tendők óta lopi a szomszédjait. — Szénát, szómat, fát, meg ros­­seb tug'-mi mit mindönt Iiurcót el! — A szörnénnetlen! Minnyát főtt kéne kötni, aki lap! — rikácsolták az asszonyok. — Visszék má! Nem hencög az Acsádijával! — örvendeztek a fér­fiak. —t Födje vót, osztási mégis lopott. Csak én sajnáltam Höndő Jánost Én értettem meg őt ebedül. A fakó fényképre, a marék földre gondol­tam a rideg szobában s a parlagon maradt főjére. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom