Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-10 / 39. szám

2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. február 10. Egy kétségtelen, revízió alá kell venni a párt szervezetét, az agitáció módszereit s a politikai taktikáit. Az eddigi módszer bukáshoz veze­tett. ui evezők kellenek az uj vi­zekre s uj evezősök is kellenek a kisebbségi sors gályapadjaira. A későbbi események, az országos politika küszöb előtt álló eseményei fogják kijelölni a magyar kisebbsé­gi politiká útjait, amelyeknek irá­nyát azonban nemcsak az önérzet és faji büszkeség úri gesztusai, de az okosság, a céltudatosság és a rendelkezéssel álló erővel s az előtte tornyosuló akadályokkal számoló bölcseség fogják megszabni. Andrássy Gyula gróf az uj főrendiház ellen „Össze fog omlani a mai kormányzati rendszerrel együtt“ ^Budapestről jelentik: Andrássy Gyula gróf, aki hosszú iđeie té'iesen visszavonult a politikai szereplés­től. most bejelenti egy nyilatkozatá­ban. hogy kíméletlen harcot indít a kormány választójogi törvényjavas­lata ellen. — Az a véleményem. — mondja Andrássy — hogy a titkos választó­jog ellen ma már-nem lehet, érvelni. Én feltétlenül híve vagyok. Ezzel szemben az általános és egyenlő vá­lasztójogot nem tartom aktuálisnak. A mai választójoggal biztosítva van minden társadalmi réteg képviselete és igy az általános, egyenlő válasz­tójog elvesztette időszerűségét. Po­litikai és taktikai szempontból nem tartanám szerencsés gondolatnak a két kérdésnek: az általános és a titkos választójognak összekap­csolását. A titkosságra kell fektetni h fősulytj és főleg á választások tisztaságának biztosítását kell min­den eszközzel garantálni. A kor­mány főrendiházi javaslatát részle­teiben még nem ismerem. Nem is érdekel. A megalakítandó ui főrendi­házat átmeneti intézménynek tar-ar r MMüaMBte teLSi Barbette... ? Bées, február. A varictó-szinpad függönye szétreb­ben: — távoli ligeteket ábrázoló háttér­ből egyetlen tárgy: — egy félméteres, karcsú deszka, hintának felfüggesztve, huszméteres kötélen. Feszült várakozás: — a színpad két oldalán váltakozó táb­la a slágerszámot jelzi, Barbette-et, a hinta-fenomént. Mint egy csipkelegyező, könnyedén és habosán felbomlik a zenekar, epedő ak­kordok nyújtogatják kóta-nyakukat a rivalda peremén. S a reflektor . . . mint­ha a reflektor fénykúpja dobta volna oda, képnél és ábránál anyagtalanabbal, már ott libeg a színpad közepén Bar­bette. Szőke- örvényében hajának gyé­mántszivárvány, — magasra emelt hosz- Szu karjai, kigyólábai úgy kóvályognak a selymek és csipkék közt, mint valami fantasztikus uszály, átlátszóan és el­folyva; a tengerfenék súlytalan közegé­ben. Most valóban akváriumbeli csoda­lénynek rémlik, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban felszökken a kiíeszitett drótra, amit észre se vettél a hinta alatt, — lábujjhegyen fut rajta végig, sietve, a drót meg se borzong belé . . . szarkalábat kerget a tavaszi szél! Dehogy is tengeri rózsavirág, ki­bomlott nárcisz, pompás nőszirom, kör­­beforgó, hajladozó derekán libeg: a leg­szebb fükszia, lila szirmok közt remegő kehely. Most a hintára pattan, — szinte cso­dálkozol, hogy lebillen alatta. De már röppen is fölfelé. Ott szárnyal tnár a nézőtér fölött, kiegyenesedve, kétfelé feszülő karokkal, a szoknyaszirmok duz­zadó és feszülő viharában. Nem állat és nem virág immár, de nem is ember, a szárnyas angyal ez, úgy, ahogy a tóm. amelyet előreláthatóan úgy al­kotnák meg. hogy a mai. rendszer­rel együtt fog összeomlóin. A pasz­­szivitás eredményét előre megjósol­ni nem lehet. Lehet, hogy a balol­dal győzelmét eredmén- ezi. az is lehet, hogy a kormány fog íegerő­södni. Annyi azonban bizonyos. hogy a passzivitás miatt vészit a nemzetgyűlés intézménye, de vesz­tes lesz ebben a harcban az egész mai rendszer. Efölött azonban azok sírjanak, akik a mai rendszert fen­­íartani óhajtják. A szubotícai választás eilen a parlament igazoló bizottságához nyújtják be a petíciót Összeültek a választási főbizolfságok Jelentettük már, hogy a bunyc­­vác-sokác-párt részéről nef fióval támadják meg a szubotícai v aasz­­tásokat. A bunyevác-sokác-oi rt — mint dr. Ivkovics-lvandékics Imre volt főispán, a párt elnöke, kijelen­tette munkatársunk előtt — nem tartja szabályszerűnek a szubotícai választást, minthogy az illetőségi igazolvány kényszere következtében a választók egyrésze nem szavaz­hatott le. A bunyevác-sokác-párt részéről rámutatnak arra, hogy az egész or­szágban csali Szuboticán volt a vá­lasztóknak külön igazolványra ■ szük­ségük, hogy a szavazóhelyre belép­hessenek és igy nem lehet szó kor­mányrendeletről, hanem csak a he­lyi hatóságok rendelkezéséről. Dr. Ivkovics - Ivandékics Imre szerint ezért a tanyai választók — elsősor­ban az ellenzékiek — csaknem tel­jes számmal elestek szavazati joguk gyakorlásától, ami főképen a bu­­nyevác-S'okác-pártot érinti súlyo­san, tekintettel arra, hogy a párt hívei főképen a Szuboticához tarto­zó tanyák és szállások lakosai. Ed­dig már mintegy kétezer bunyevác választó irta alá a választások meg­semmisítését kérő beadványt.! A? aláírások gyűjtését folytatjuk.1 v f Arra a kérdésre, ho'”' a bunvé­­vác-sokác-párt hol fogja megpeti­­cionálui a szubotícai választásokat, dr. Ivkovics-lvandékics Imre kije­lentette munkatársunknak, hogv er­­re nézve a párt még nem döntött. A A főbizottságnál sorra jelentkez­tek a választási elnökök és átnyúj­tották Putnik elnöknek a lepecsé­telt borítékban levő szavazási jegy­zőkönyveket. A szuboticai választási kerületnek nyolcvannyolc választási helye van és a főbizottság minden egyes vá­lasztási helyen fölvett szavazási jegyzőkönyvet tüzetesen átvizsgálja és pontosan megállapítja a válasz­tás eredményét. Ennek megtörténte után kiállítják a mandátumokat és az elnök átadja a megbízó levelet a megválasztott képviselőknek. A főbizottság délelőtt 9 órától déli 12-ig és délután 3-tól este 6-ig ülé­sezik. Munkája több napig tart. Selyemcsempészés — péazszekréuyekben A zagrebi vámhivatalnál nagyarányú csempészést fedeztek fel A zagrebi fővámhivatalnál néhány nap­pal ezelőtt teljesen újszerű, nagyarányú csempészésnek jöttek nyomára. A vám­­vezérigazgaióság főfelügyelősége nem­régiben bizalmasan értesült, hogy selyem- és csipkeárukat vas-pénzszekrényekben csempésztek be az országba, olyan mó­don, hogy a pénzszekrény vasfalai közé rejtik, a homok és hamu szigetelőanyag helyére a csempészárut, A vámvezér­­igazgatóság erről értesítette a vámhiva­talokat és fokozott ellenőrzésre hiVta fel a közegeket. A figyelmeztetés alapján a zagrebi fővámhivatal az elmúlt napokban egy nagyobb pénzszekrény-küidemenyt ala­posan megvizsgált és megállapította, hogy a kasszák falai gyanú;an véko­nyak. A pénzszekrényeket felbontották és mindegyikben nagymennyiségű, több mint száz kiló selyem- és csipkeárat találtak. A, küldeményt, amely a Darl cs és Társa szállitó-cég utj n, Ivanovícs podgorcai kereskedő címére érkezett, fa vámhivatal e kobozta. Meg llapitották, I hogv a címzés fiktiv, A nyomozás meg­indult az áru tulajdonosának megálla­pítására, hogy a bizonyára tekintélyes v mbir<ágot ’ iróhassák. felhőíigurába rajzolja képzeleted. A föl­döntúli inga emelkedik és sülyed, föl, egészen a vízszintesig . . . s mikor sze­med és szived szédülni kezd már, oda­­iönt, a holtponton, mikor a hinta haboz­­jva inog, kirepüljön-e végleg, átiordul­­jon-e, vagy visszatérjen: a magasban 1 Barbette megkezdi a produkciót El­ereszti kezével a kötelet . . . halk sikoly indul a torkodból, de félúton megáll: a pompás nővirág térdhaj lásával kapta cl a rudat, s most úgy csüng le róla, a bi­bék és porzók ingadozó táncában. Kör­­bcperdül, lendületet vesz, újra felkuszik. Egyre magasabbra szárnyal... alig lá­tod már... elandalogsz és megbiivölten követed... s már nem is tudod, percek, vagy órák teltek el, mióta figyeled. Arra térsz magadhoz, hogy a zene elhallga­tott: mintegy elfulladva rémületében, tá­­tott szájjal, dermedtem S a kísérteties jcsöndben, mint a spiritiszta szeánszokon, mikor megkezdődik a materializáció, ijesztő suhogással feszül meg patta­násig a kieresztett kötél. Barbette egye­nesen áll, emelkedik, sülyed ... az ar­ca, ez a szinte fájóan szép szcllemkép, nyugodt, figyelmes, szinte közönyös. Vár és figyel, valamire, aminek történ­nie kell. S mikor az inga harmadszor éri cl cdafönt a holtpontot: Barbette nyugodtan és természetesen, mintegy folytatva a mozdulatot, kezével és lá­bával elereszti a hintát. És repül . . és megfordul a levegőben ... és a szív­verésed megáll ... és azt hiszed, ál­modsz ... és nem is síkoltasz, mert azt hiszed, úgyis föl kell ébredned azonnal... és arra ébredsz, hogy már megint ott lóg a hintán, amit a szaltó után lábfej­jel kapott el megint. Tuss, függöny^ ordítozó taps. S az idegesen szétnyíló függöny közepére előrelép Barbette, megköszöni a tapsot. visításokat vagy a most működő ticai választási főbizottságnál, .. ,y pedig a parlamentben lehet megtámadni. A szubotícai választási főbizottságnak dr. lvkovics-lvandé­­kics Imre is' tagja és igy bizonyosra vehető, hogy már itt el fog hang­zani tiltakozás a szubotícai válasz­tások lefolytatása ellen, mivel azon­ban vitás, hogy a főibizottság illeté­kes-e ebben a kérdésben dönteni, valószínű, hogy a szubotícai man­dátumok elleni petíciót a bunyevác­­sokác-párt az összeülő uj parlament igazoló bizottságához nyújtja. így valószínűleg még hosszabb időt fog igénybevenni, amíg ez a kérdés végképp tisztázódik. Érdekes, hogy a bunyevác-sokác­­párt akciójához — értesülésünk sze­rint — eddig egyetlen más ellen­zéki párt sem csatlakozott. Egyébként a szubotícai kerület választási főbizottsága hétfőn reg­gel ült össze a városháza kis ta­nácstermében. A főbizottság elnöke dr. Putnik Száva semmitőszéki el­nök helyettes elnöke Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök, a bizottság tagjai: Malagurszki Albe polgár­­mester, lűva tálból dr. Ivkovics­­l'j'-ndókics Imre volt f^ispán-pol- Járfnestér. Mihajlovtcs Stanisa alek­­szandrovói görög-keleti lelkész, dr. Vécsei Samu ügyvéd, Prcsics Tve, Macskovics Bencze mérnök, Sergios Vasa. dr. Veréb Gyula ügyvéd. Vuk­­manov Básó, Peics Jásó és Udicski Szveti szláv. Előrelép, kecsesen hajladozik, bánatos­­fáradtan mosolyog. S a harmadik füg­­gönynyilásra egészen a sugólyukig jön előre. Meghijtig magát, utoljára aztán két kézzel megfogja a szőke hajkoroná­­ját, s mint egy királynő, aki önként száll le a trónról . . . leemeli a' fejéről ezt a koronát ... és ott áll előttünk, borotvált fejjel, mosolyogva, férfiszép­ségének ragyogó teljében \ Itt nincs nevetés, komikum ... ez nem egy nőimitátor önleleplezéséuek mulatságos fordulata, nem felhők közül való lepottyanás, nem megtörése a va­rázsnak. Itt valóban egyik ámulatból a másikba esünk, teljes fordulattal lendü­lünk át a legnagyobb lehetőségek túlsó oldalára. Barbette nem a női ruhába öl­tözött férfi és Bafbo nem a nőt maj­moló komédiás . . . mert Barbette fér­finek és nőnek is egyformán tökéletes szépség. A férfias szépségről és nőies szépségről való minden csinált elképze­lés és elmélet egyszeriben felbillen és tótágast áll, mint egy akrobata: Barbet­­te-bo egyszerűen beleszeretett a néző­tér minden íérfitagja, mint nőbe és a nézőtér minden uőiagja, mint férfiba. Dehát hogy lehet ez? Hiszen férfias és nőies alatt, testi értelemben, és kü­lönösen testi értelemben, valami ellen­téteset, egymást kiegészítő ellentmondást szoktunk érteni, igy tanított bennünket művészet és tudomány, igy hitettük el magunkkal az ébredő szerelem egész életünkre és minden szemléleti formánk­ra kiható korszakában. S most íme, egy emberi lény, akinek, ha szerelmi siker­nek, nevezzük el a másik nem elkápráz­­tatását sajátos nemi mivoltunkkal, sze­relmi sikerei lehetnek mindkét nemmel szemben . . . hol és miben keressük hát ezt a sajátos megkülönböztető jegyet, ezt a nemi karaktert, amit a szerelem» keltés föltételének, föltételnél többnek, lényegnek tartottunk? Régen gyanítom, hogy szerelem és szerelemkeltés több vagy kövesebb, min­denesetre más valami, mint amennyit a mernek vonzalma« meghatároz. De távol legyen tőlem, hogy ezzel bizonyos vonatkozásokra célozzak, amiket lélek­tan és erkölcs, valószínűleg helyesen, »betegeseknek« minösit. Óvatosan ta­lán csak annyit, hogy úgy látszik, van a szerelemben valami, a nemektől, a nemiségtől független vonás, amit nem nevezhet erkölcstelennek a művészet és nem bélyegezhet müvészietlennek az erkölcs... valami nemektől független és mégsem nemtelen, sőt a legnemesebb és legmagasztosabb, mert az ember szép­ségét hirdeti. Azt a tökéletes példányt, akit íme a pillanat káprázatában hajlandó voltam embernek nevezni, a nők tökéletes fér­finak, a férfiak tökéletes nőnek érzik. Kétfélének kell lennie, ha egyfélekép diadalmaskodni akar — az ellentmon­dás kettősége teszi egységessé tevé­keny hatását, mint a villamosságét, mely cseleicvő erővé csak akkor válik, ha akaró és tagadó ellentét harcol benne egymással. Az ember, önmagában, nyo­morult féreg, kétlábon járó tollatlan ál­lat — férfi és nő alakját kénytelen fel­venni, ha valami kis örömhöz akar jutni, azzal, hogy örömet okoz. Éhez a kény­szerítő feltételhez van kötve a boldog­ságnak az a pislákoló kis szikrája is, amit, alamizsnaként, odavetettek nekünk — és ha Schoppenhauer, nagy müvét a megismerésnek befejezve, igy sóhajt fel: »élet és halál!... úgy látszik, nem ér­demeltünk jobbat e kettőnél!« ... bátran sóhajthatunk mi is, kilépve a színházból, a februári éjszakába: »férfi és női... úgy látszik, nem érdemelnek jobbat egymásnál«. , Karinthy Frigyes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom