Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-04 / 33. szám
oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 4. a következő lapokat: Novi List (Susák),'Hívatsko Jedinstvo (Varasdin), Medjumarski tirvat (Varasdin), Granicsar (NOva-Gradiska), Srijeni (Vinkovci), Nrvatski Branik (Sisák), Hrvatski Glas (Sisak), lirvatski Rijecs (Split), Hrvatska Dom ovin a (Dubrovnik), Slobodni Dom (Zagreb). Rendszerint elkobozzák minden rendőri határozat nélkül a független munkáspárt beogradi lapját, az Istina-1 és a beogradi Republika majdnem valamennyi számát. a bíróság feloldó határozata ellenére. A beogradi Novosti-t az utolsó két hét alatt ötszőr kobozták el és a biróság minden esetben feloldó határozatot hozott. A sajtónak ez az üldözése teljes megsemmisülése a legelemibb polgárjogoknak és lehetetlenné teszi az újságírói munkát és kritikát ebben az országban. Pribicsevics és Makszimovics a királynál A király hétfőn délután kihallgatáson fogadta Pribicsevics Szveto_ zár közoktatásügyi minisztert és Makszhtiovtés Bozsó belügyminisztert. A miniszterek a politikai helyzetről és a választási előkészületekről referáltak az uralkodónak. A horvátországi választási elnökök még nem kapták meg kinevezésüket Davidovics Ljuba levelet intézett Jovanovies Ljubához. az állami biteöttság elnökéhez, amelyben felhívja figyelmét arra. hogy Horvátországban a választási bizottságok elnökei még nem kapták mcs a kinevezésükről szóló dekrétumokat. A levélben Davidovics egyúttal megemlíti. hogy a hórvát községek képviselőtestületeit egymásután függeszti föl a belügyminiszter, ami azért aggodalmas. mert a választási törvény értelmében, ha a választási elnök nem jelenik meg, a községi hatóság nevezi ki helyettesét. Davidovics felkéri az állami bizottságot, hogy a horvátországi választási elnökök megbízólevelét sürgősen kézbesítse, nehogy a választások vezetésében zavarok támadjanak. Konferencia Pasics miniszterelnöknél A minisztertanács kedd délelőttre összehívott ülését arra való tekintettel. hogy a miniszterek egyrésze vidéken tartózkodik, elhalasztották. Pasics miniszterelnöknél a délután folyamán sziikebbkörü konferencia volt. amelyen résztvettek Makszimovies Bózsó. Pribicsevics Szvetpzár és Surmin. A konferencián a kormány választási intézkedéseiről tárgyaltak. a megállapodásokról azonban semmi hír nem szivárgott ki. Pasics később fogadta Zseriav erdőügyi miniszter és Vukicsevics postaügyi miniszter látogatását. Davidovics Ljuba embert tartóztattak le. akiket azzal gyanúsítanak, hogy Ferad Draga erőszakos kiszabadítására és hatósági" személyek megölésére szervezkedtek. A volt postaügyi miniszter panasza a független demokraták ellen A keddi napon Beogradba érkezett Müadinovics Zsarkó volt postaügyi miniszter, aki felkereste Pasics miniszterelnököt és elpanaszolta neki. hogy kerületében — a likai kerületben — a független demokraták erőszakosságokat köveinek el híveivel szemben. A likai kerületben a radikális-párt főbizottsága a független demokraták listáját ismerte el — amelyre néhány radikálist is felvettek — mig Müadinovics Zsarkó listáját szakadárlistának deklarálták. Idein semmisítették meg a délbánáti Radics-listát A pancsevói törvényszék kedden újból foglalkozott a Radics-párti listák ügyével, mert a lista aláírói közül többen viszavonták időközben aláírásukat. A biróság kimondotta határozatában, hogy az egvszer már hitelesített listát nem semmisíti meg. Besszaráfaia kérdése nagy Izgalmat kelt Bukarestben Román kaíonavcnaionat indítanak el az orosz határ felé Szomborban Szomborból jelentik: Davidovics Ljuba, a demokrata-párt vezére, kedden Szomborba érkezett, ahol szükebbkörü értekezletet tartott híveivel. Kedden este Davidovics tiszteletére a szombori demokrata-párt bankettet rendezett. Többrendbeli gyilkossággal vudőljék Ferad Draga béget Ferad Draga bég. a dzsemjet-púrt letartóztatott elnöke ellen a délszer- Mai hatóságok a legsúlyosabb bűncselekmények vádját emelik. A vádak a háború és megszállás éveire nyúlnak vissza és különböző régi akták alapján, amelyeket - éppen most fedeztek fel. nem kevesebb, mint tizenkét gyilkosságért, egy gyilkossági kísérletért, számos rablásért teszik felelőssé a pártvezért. A terhére rótt bűncselekmények, közt van egy sor akasztás, a pici vet állítólag Ferad Draga emberei hajtottak végre.. Koszovó-Miírovicán legutóbb több Bukarestből jelenük: Frunze ki-j? nevez te tése T rockii helvébc az orosz haditanács elnökévé és a> szovjet hadseregének a főoarancs-f uokává. leírhatatlan izgalmat keltett! Bukarestben. Frunze besszarábiai■ román és Rakovszkival egvütt két j legelkeseredettebb ellensége volt ] mindig a mai Romániának. Az izga-I lom, amelv Frunze kineveztetése nyomán különösen a román hivata- f los körökben támadt, főleg arra ve-; zethető vissza, hogy a népbiztosok; kormánya, a belső politikai feszült- ■ ség levezetésére a nemzeti érzése- f két igyekszik Idngralobbantam, erre pedig a románok elleni hadjárat a iegalkahnasabbn ak látszik. Bizonyos az. hogy Romániának nem sikerült az elmúlt esztendők alatt gyökeret verni a visszafoglalt, Bpsszarábiában. Különösen a tartó-1 Miiáiiy déli felében, ahol a román la* I «osság számaránya, a legkisebb, to- j yábbá a városokban, amelyek a fél-1 századig tartó orosz uralom alatt' erősen russzifikáltattak. mély gyűlöletet ébresztett maga ellen g románoknak besszarábiában alkalmazott sok erőszakos intézkedése. A moldvai parasztok még a cári uralom alatt se szenvedtek jobban a közigazgatástól és a csendőrségtől, mint ma és ez érthetővé teszi Oroszországhoz való vonzódásukat. Végig egész Romániában katonavonatokkal találkozik az ember, a melyek az orosz határ felé robognak. A múlt évi szörnyű robbanás óta nem sikerült az elpusztult lőszert és egyéb hadiszerszámot pótolni és ezért azt hiszik, hogy háborúra nem kerülhet a sor. Erre vezethető vissza az európai sajtóban fölmerült az a hír is. hogy Románia területi engedményeket ajánlott föl Oroszországnak a bukovinai határ mentén. Nem valószínű, hogy ez a hír ebben a formában megfelel a valóságnak. Valószínű az. hogy Oroszország a múlt évi bécsi tanácskozások megszakítása után uiból tárgyalásokba bocsátkozik majd Romániával. FEKETE MAJÁLIS Tamás István verseskönyve Ki látja a húszéveseket, kérdezi a húszéves költő. »Lelkűk boszorkányüstjébe ki nézett, strázsát id áll a holnapjukért, ki érti hetyke hiúságuk, a robbanó vért ereikben, vad, csahos éjszakákon ki leste őket, veszett éji sírásuk indulóján ki perdült táncra s ki vérzi szemük alatt a vágy kék jegygyűrűjét?« Ki látja a húszéveseket, — kérdezzük mii is. Ki veszi észre azt a generációt, mely a nyomunkba lép? Észre se vesszük, hogy a fiatalság jogáért csak addig harcolunk, aniig magunk is fiatalok vagyunk, meglett férfikorban már csak a meglett férfiaknak követeljük a hatalmat, politikában, irodalomban, művészetben egyaránt s ha megöregszünk, megöregednek velünk meggyőződéseink is s csak a tapasztalt bölcsességnek, a sűrű évgyürüs megfontoltságnak reszkető kezébe akarjuk adni a vezetést. Ki látja harminc éven túl a húszéveseket, akik most dörömbölnek az ajtókon, köny fedeleken és kiállítási termek kapuin, ki veszi észre ezt a most felnövő generációt, amikor öszfejii forradalmárok élnek közöttünk s olyan tökéletesen elmaradtunk a repülőgépen s a Herz-féle hullámokon száguldó fejlődéstől, hogy aggastyánforradalmároknak kell osszetördeíni a régi hitek és régi formák kiaszotí tömlőit. Tamás István verseiben C2 a generáció szólal meg szinte legelőször. Az a generáció, mely egyszerre tanulta a latin deklinációt a fedezékekkel s hamarabb ismerte Hindentrarg nevét, miüt Hannibálét. Ez a fiatalság most lépte rlt a húsz esztendő hidját s költője felé akkor is a legemberibb érdeklődéssel kellene tekinteni, ha nem a tehetség kétségtelen bizonyságával jönne is. Mit hoz a jövendő, aminek meglett férfiai'már ebből a nemzedékből kerülnek ki? Mit akarnak, mit követelnek a húszévesek, melyik hit lángja világítja be útjaikat, milyen meggyőződés, dac, akarat, elszántság tárja föl előttük a kapukat? A jövendői nem a halott múlt határozza meg, hanem a serdülő élet. Az emberiség tavaszi vetése ez a nemzedék, milyen lesz a termés? Dús asztagok mellé jönnek-e majd össze aratóünnepre? Tamás István verseiben már az utánunk jövők dalolnak, íogadkoznak s készülnek a harcra — ellenünk. A fiatalok óh, akik az iskola porával lerázták magukról a régi meggyőződések jármát s a régi világszemléletek szemellenzőit. A mi bennünk tradíció, tekintély, presztízs volt, arra nekik csak egy gesztusuk van, a _ gúnyos fintor gesztusa. A mi hitünk, a mi meggyőződésünk föidnlta a világot, elszercncséíleniitetíe az emberiséget, a mi kultúránk mérges gázokat termelt és tankokat improvizált, ki meri velük szemben védeni a mi ethikat, morális és kulturális fölényünket? Joguk van.hozzá, amit tesznek. Joguk van a szemünkbe nevetni, joguk van leborulni azok előtt, akikről mi sunyt gonoszsággal még a tekintetünket is elíordítottuk s jussuk van megcibálni fülét mindannak, ami a mi »erkölcsi világnézetiünk és kultúránk tabuja volt. Kontárabb és tehetségtelenebb nemzedék nem élt, mint a mai felnőtteké. Ha még imádkozni tudunk, imádkozzunk: legalább Ők ne legyenek ilyenek. Legyenek jobbak, legyenek rosszabbak: mások legyenek. Mi csak rombolni, öldökölni és gyűlölködni tudtunk s bennük máris olyan szavak ébredeznek, olyan gondolatok cikáznak s olyan hitek tündökölnek fel, melyek ezerszer vigasztalóbbak, gyökeresebbek és lelkesebbek minden tömjénes hazugságainknál. Az a megállapítás, hogy Tamás István ennek a nemzedéknek költője, tehát költője egy nemzedéknek, nagyobb elismerés, mint .amilyent a poétika kitaposott szavai elbírnak. Véres szavak, szent álmélkodások, friss lendületek, világitó csókok, az örök egekre kitáruló álmok s minden emberi szívhez szóló scgélykiálíások fonódnak itt össze sok csakazérf/s-hetykeséggel, vihogó fintorral, szeleburdi szertelenséggel, fricskázó tekintetnélküliséggel. Itt ugyan hiába keresnéd a Wertheri keservet, hiába az aranyi ánosi balladát és hiába már Ady magyar ugar-fájdalmát is. Ezekben a versekben függetlenül a hely, a nyelv, a nép s a nemzeti kultúra esetlegességeitől a húszéves ember, az elinduló férfi fájdalma lobog, szenvedelme szédít s akarata füt. Talán nem lenne nehéz utánajárni azoknak a költői hatásoknak, melyeken formakészsége nevelkedett. A kamaszkor dzsungelját kellett áttörnie s nem lehet hibájául felróni1, ha egy levél, egy virág, egy gyökérdarab elhagyott fák bozótjából került rá. Néha felötlik egy Kassák-kép, olykor kiütközik egy Ady-izü jelszó, mindez azonban nem csökkentheti újszerűségének, frissességének hallatlanul eleven hatását. Húszéves korában senki senr tépheti el tökéletesen azokat a köldökzsinórokat, melyek az előtte legnagyobbakhoz fűzik. Ez a költészet, mint a húszéves férfi, az élet inaséveiből felszabadult legény lelkivilága, még két fókusz körül kering. Az egyik az elhagyott gyerekség, az otthoni tűzhely, édesfUa>jiv * anyjának, Ids bugának babusgató emlékei, a másik: a harc, amit felvállal, az élet, aminek sűrített parancsait az ujjad hegyében érzi s aminek jussát véren és aranyon keresztül is ki akarja harcolni. Minden húszéves érez magában valamit a forradalmár, az apostol és a mártír hivatóttságából s mennyit érez az, aki húszéves és költő. Nincs semmi, aminek emlegetésére nagyobb kedvteléssel találnának ki groteszk jelzőket, bukfencező szavakat, mint a mi romantikánk. Ez az álhazafias álerkölcsös s még hazugnak is — álhazug romantika. Pedig ők is romantikusok s tornászó szavaikban, jelzőgimnasztikájukban, furcsa szo- 1 kötéseikben, tekintélyeinkre füttyentéseikben, ránkdöbbentő furcsaságaikban az ősi, az igaz romantika, minden költészet tápláló méhlepénye mutatkozik meg. Minden apostol romantikus hős s ők apostolok akarnak lenni. Minden mártír romantikus, hős s ők vállalják a vnártiromságot. És romantikus volt és lesz is mindig minden költő. Ennek a neoromantikának ígéretes költője Tamás István. Annyi frissesség, erő, újszerűség, annyi uj szia, megkapó rátalálás, a gyökeres életérzésnek annyi közvetlen megmutatkozása — mit részletezzük tovább —, annyi, tehetség kér helyet ebben a verskötetben, amennyi hosszú időre rajzolja ki a fölfelé vezető utat. Meghatva állunk az elindulásnál, ki tudná megjósolni ennek az elinduló tehetségnek, hogy milyen magaslaton talál rá a harmadik évtized. A körfyvet a »Minerva«-nyomda adta ki. A címlap Bíró Mihály bra- VUCŰS munkája. Ez a legszebb magyar könyv, ami ebben a haf évben itt készült. Jean Jeutíi.
