Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-24 / 53. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 24. megegyezés létrejötte után a ter^ vek szerint a jelenlegi parlamenté feloszlatnák és uj választásokon kérnének többséget az alkotmány revízió politikája ^zárnám. A puhatolózás eseményeitől függ, hogy mely csoportokká! fognak a radikálisok tárgyalásokba bocsátkozni. Radiccsa! dogmatikus magatartása miatt a tárgyalások nem igen kecsegtetnének sikerrel, de azt hiszik, hogy aZajednicával esetleg sikerülhet vala meiyes megegyezés. A radikálisoknak az a véleményük, hogy a jelenlegi kormánytöbbséggel lehet ugyan dolgozni, de ilyen kis majoritás könnyen kényelmetlen helyzetet teremthet. Lehe'ne ugyan növelni a többséget Radics-p rá mandátumok megsemmisítésével, de — mint beogrndi munkatársunknak egy tekintélyás radikálispárti politikus mondotta — a többség nem hajlandó ehhez az eszközhöz nyúlni. A puhatolózás rövidesen véget ér és nem lehetetlen, hogy a közel jövőben nagy meglepetések e sznek. A sajtótörvény tárgyalása A kormány hétfőn nem tartott minisztertanácsot. Pastes miniszterelnök délelőtt és délután a kormány több Rgjének látogatását fogadta hjvr.talában. Este a sajtótörvény megvitatására kiküldött kormánybizottság ülést tartott, amelyen az uj törvénytervezetről tárgyaltak. A horvát egységpárt tanácskozása Zagrebböl jelentik: A horvát egységpárt most megtartott tanácskozásán dr. Lorkovics Iván, a Zajednica elnöke mondott beszámolót a politikai helyzetről. Megállapította, hogy a horvát kő tár. sasági parasztpárt a választásdken nem vesztett mandátumot. A horvát egységpárt a parasztpártal minden bontó kísérlet ellenére szolidáris marad. Dr. Polics Ladiszláv referált a Posies miniszterelnökkel és Jovanovics Ljubával folytatott tárgyaasairól. D". Bazallo a hatóságok terrorja miatt panaszkodott. Ezután dr. Trumbics Ante beszélt. Kifejtette, hogy a horvftf Vasárnap érkezett vissza Beog rúdból Szuboticára Gyorgyevics í Dragoszláv főispán, aki a sztiboticai magyar szülők küldöttségének kérésére eljárt a kormánynál a középiskolák magyar párhuzamos osztályainak fentartása érdekében. Tárgyalt a színházépítés ügyében is. Munkatársunk hétfőn délelőtt felkereste Gyorgyevics főispánt és kérdést intézett hozzá beográdi utjának eredményéről. A főispán a következőket mondatta: -— Amikor a szuboticai magyarság küldöttsége felkeresett 'és közölte velem, hogy a magyar iskolákat a megszűnés veszélye fenyegeti, megígértem, hogy mozgalmukat támogatni fogom és a magyar iskolák érdekében közbenjárok. Beográdban felkerestem több illetékes személyt, köztük Triikovics Márkó helyettesminiszterelnököt is, közöltem velük a szuboticai magyarok kérését és odahatottam, hogy az iskolák megszűnésének veszélye elháruljon. Minden oldalról megnyugtató ígéretet kaptam és igy most bátran mondhatom, hogy a magyar iskolák további működését a kormány részéről semmiféle veszély sem fenyegeti. népet a választások előtt törvényen kívül helyezték és ez az állnpot még ma is fennáll. Nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a nép ereje az erőszak ellenére is törhetetlen. Az ellenzéki biok kompakt, egységes és nem lehet megbontani. A tanácskozások végeztével dr. Polics Beogradba utazott, hogy résztvegyen az ellenzéki biok étfői konferenciáján. A ma?var iskolákat a magyar parasztság mentette meg. Hasonlókép eredményesen végződtek a főispán tárgyalásai a szinházépités ügyében is. A városnak ugyanis nem áll rendelkezésére a szükséges összeg, amely a szinházépités költségeit fedezné. Már régebben kéréssel járult a város az agrárreformminiiszí *riumhoz, hogy a tavankuti és baji. oki városi földeket oldják fel az agTárreform alól és la város a földek értékesítése utján teremthesse elő a színházépítési költségekhez a inég hiányos körülbelül négymillió dinárt A földek feloldása azonban mindeddig nem történt meg és minthogy a színház felépítését ebben az évben minden körülményiek között meg akarják kezdeni, Gyorgyevics főispán .magára vállalta, hogy megsürgeti a földek feloldását, illetőleg ha az nehézségekbe ütközne, anyagi támogatást fog kérni a. kormánytól. A főispán kijelentette munkatársunknak, hogy a színházépítés ügyében rendkívül kedvező a helyzet és már májusban hozzáfoghatnak az építkezés előmunkálataihoz. Végül a főispán nyilatkozott a kormánypárt negyedik szuboticai mandátumának kérdésében is. Vitás ugyanis, hogy a mandátumot dr. Milics Ivó vagy Markusev Milán kapja-e meg. Az üggyel vajdasági politikai körökben élénken foglalkoznak és a Vidovdán vasárnapi számában, a mandátum ügyével foglalkozva. azt közli, hogy a dobrovoljác szervezetek körében, amelyek csupán Milics Ivó érdekében szavaztak a kormánypárt listájára, máris nagy az elkeseredés. Gyorgyevics főispán kijelentette, hogy a mandátum sorsa felöl érdeklődött Beográdban és olyan értesülést kapott, hogy a kérdést mindkét fél megelégedésére fogják megoldani. Öt betörés Noviszádon Ötvenezer dinár értékű ékszert vittek el egy ügyvéd lakásáról Mint már legutóbb megírtuk, vasárnap este fél 7 órakor dr. Kerekes István ügyvédnél betörtek és mintegy 50.000 dinár értékű ékszert elvittek. Malendzics Rogoljub rendőrkapitány megállapította, hogy a betörést csak a viszonyokkal nagyon ismert személy követhette el, mert a betörő a lakásban levő többi szekrényekhez hozzá sem nyúlt, csak azt a szekrényt törte fel, amelyben az ékszerek vollak. — A második betörést dr. Bruck Benő ügyvédnek Nyeguseva ucca 7. szám alatti emeleti lakásában követték el, ahol a betörök az összes szekrényeket és Íróasztalt feltörték és mert ugylátszik, ékszert vagy pénzt nem találtak, a szekrényeket felborították és anék.ül, hogy valamit elvittek volna, eltávoztak. — Ugyancsak vasárnap éjjel betörtek Czvijanovics Tosa Temerini ucca 93. alatt levő vegyeskereskedésébe, ahonnan ezer dinár értékű fűszert loptak el. — Vasárnap éjjel Schoulz András Musiczki ucca' 4Ö. al’atti üzletének kirakatát, fclfeszitetlék és több mint ezer dinár értékű fűszert vittek el. — Az ötödik betörést Stojkovits Vladimir INyegusa ucca 51. szám alatti lakásában követték el. Onnan ruhancmücket ezer dinár értékben1 vittek el. Megmaradnak a magyar párhuzamos osztályok Gyorgyevics főispán nyilatkozata beográdi útjáról A másik I Irta: Szomory Dezső Kis hivatalnoka voltam annak a világuralmat jelentő Fém- és Vasbank-nak, de keresztanyám komplikált szépsége és rejtélyesen bárói rangja révén (amelyekről most nem vitatkozom), többször részesültem abban a ritka szerencsében. hogy Cezárovich vezérelnök engem szemelt ki. legfőbb kitüntetésképen. bizonyos aprólékos és jelentéktelen. de tömeges funkciókra, magántitkári jellegzetességgel. Naponta többször felrendeltetvén a vezérhez: tumultuózus perceket éltein át vele. Templomi irodájának báltermi és muzeális káprázatában. a holt tárgyak bánatának vérfagyasztó pazarságában. nem az a konvencionális pénzkirály volt ez. akit a regényírók fantáziája amolyan kopott ruhájú törpének, vagy kis borzas vércsemadárnak szül. de nem ám! Cezárovich az volt, amit szláv nevének latinos keveréke zengett, magas mint egy oszlop, vállas mint egy ccnturio szőrös mint egy medve, harsány. mint Antinoiis. S csak éppen arcbőrének szívbajos derengése vagy verőfónye jelezte e sokrendii kiváltságainak veliiuk egyenrangú múlandóságát. Gyakran hallgattam s mindig szédüldözve. a mindenféle megbízatások egész méhrai tömegeit, melyeket Cezárovich rámzuditott. s amelyeket elvégezendő voltam. Gyakran követtem, látszólagos alázatomban keserűn lázadozva, sebzett idegzettel és benső agóniákkal azoknak a mindenféle rendelkezéseknek, parancsoknak. fejedelmi fantáziáknak, gavallériáknak. túlzottságoknak s mértéktelenségeknek és tel est mon bon plaisir• eknek egész Arí el-fonalát. amelyet kibogozandó és végrehajtandó voltam, s amelyről a párolt lazac és narancsoarfaittól fogva, a kasrniri selvmek hazaküldésén. a diszmazvar felfrissítésén, a különszobás vacsorákon, kis ékszereken, herendi porcellánon és száz szál dupla szegfűn át az Opera páholyiegyéig s a hálókocsi teljes fülkéiéig, minden lógott: és csillogott ami ió és drága, mint egv szédületes karácsonyfadísz egy emberi élet fenyősudarán. S akkor voltak tikkasztó estéim, mikor a földi pazarság e pénzkaszásának, nap és hold e császárának százféle komissziói után. hordártitkári mivoltomban, valami jobb fordulat után epedtem. belesodródva a Rákóczi-uti emberáradatba. Odaát a színház falában, a földszinten s fenn az emeleteken, az öltözők világos ablakai tüzeltek, s mintegy a belső mozgalmasságok érzetét sugározták az estében. mozdulatlan fényfoltiaikkal. Mit iátsztak. ki játszott, már csak akkor tudtam meg. mikor a végsőkig elernycdetten s két kövér nő közé ékelve, az erkély hajlásúban ültem, mint egy gályarab a gályán s aki a napfelkeltét lesi egy reményteljes tenger horizontján. No és csakugyan a nap volt. maga a nap. ami kigyulladt hirtelen, mikor Bornagy Ferenc, a színpad mélyén, a Lear képében megjelent és fújta a szót és prüszkölte a verset, mint a víziló a vizet. a nagy szája vörös bélésével s a szakálla erdőrcngésével michelangelói méretekben, inkább szárnyas szörny, mint aggastyán! A két, kövér hölgy mellettem, még vastagabb lett az elragadtatástól és fészkelődve nyomkodott hozzám dús térdeket, az önfeledt élvezés hevében. A szó. igaz. röpült, a szárnyas szó amit szerettem, az emberi szivek egész mártirságával. vérével és cafrangosságával. shakéspearei téboly! s ami engemet is elragadt! Félőrülten, magam is. rongy emberi létem foszladczásával. eltűnésével, megváltásával rohantam, mikor vége volt. egy kis vasajtón át a színpadra egyenest, hogv a művész lábához vessem magam, az ő lábához! két öreg lábához! királyi lábához koturnusokban! mig mögöttem még zúgott a taps. De már az öltözőben ült. sok szines rongy és tükrök között. s egv egész sor villanylámpa nyers fényében tündökölt mijjdeu verejtéktől. ami egv emberi szervezetben csak van! Rámnézett, 'mosolygott hódolatos szavaimra, s á kezét nyújtotta, azon zsírosán, hogy egy kenöcsös tégelybe is nyúlt, amint a tükörnek dőlve a festéket kezdte ledörgölni az arcán. —■ No- jól van. fiacskám:. — mondta dünnyögve s egyszerűen. — fiatal vagy, lelkes vagy. no jól van! Hozhatnál nekem tízért parizert. a szomszéd hentestől itten, ha már ide sodort a szél. — mondta még. — Egy kis hagymával, ha lehet. — kiáltotta utánam. Ez nem Cezárovich. gondoltam rohanva. a fagyasztott fogolypecsenyéivel huszonöt terítékre, ez nem! De sőt ez még csak nem is egy tányér, egy szál villa. kés. semmi, amint úgy lakmározott a két Uiiával s egyenest a papírról. miközben öltözött. Még sohasem láttam ilyen közelről, ilyen intimusan, egv szál Jäger tanári flanelben a Lear király zekéje alaitt. s amit meg is, tartott magán, mikor egv fürge mozdulattal, s még egvre falatozva, szegény kis gyűrött ingébe bujt. Ez nem Cezárovich. gondoltam, sclveminges tárházával, ez nem! Az egész ember, az egész stilus, az egész forma, az egész öntvény vérestől s lelkestől, mintegy a lét túlsó tjartjáról derengett, s fájdalomnak s emberi sorsnak másik oldalán. így előttem, a magam szférájából s ügyköréből, nézve. viharos megbízatásaim világából nézve. Bornagv oly távolinak tűnt. hogy szinte meglátni is aüg tudtán) azzal a megilletődött s úgyszólván lehatárolt tekintettel, amellyel az . ember a feszületre néz. Holott a festéktől megtisztult arc. egy árnyalat bankvczérséggcl. de micsoda mennyei bankvezérséggel. a tiszta gőg márványába volt faragva, egv szelet hagymával a foga közt s egy kéMő tekintet derűiével a sok emberi hivság és szenvedés fölött, mint egy csillag, ami ég báléjszakák fölött. És hirtelen itt is. mint amott, oatronusom vonásain, a szívbajos derengés sodorta homályait a két halánték irányában. Ezt ismerem, ezt a jelt. figyeltem, láttam noról-napra. de ez itt alig volt tragikus, nem tudom! Ez mégsem a Cezárovich szive s baja. ez nem! Jó volna! Mert amannak ez mit jelent ez a gyönyörű baj. mit hagy ez. itt. Cezárovich. ha vége lesz egy nap! Világuralmat. Vasbankot. dús állásait s báltermeit s a Van Dyket az irodában, a szegfűit duplán s a dupla orgonákat s a lazacokat s a Rotschildokat s a diszmagyart s a keresztanyám vibráló sóhaját a gyönyörben. hogy ne is mondjak többet! S mit ez a másik, vájjon mit? A szépséget, ami amúgy is elérhetetlen, néhány verseket és szerepeket, s a »tízért parizert« s a Jägeringet Lear király kónyszerzubbonya alatt és Shakespearet legföllebb, no mondd már!! És boldogan mentem és aludtam és éltem és szenvedtem és igy múlt az idő. inig Isten őrködött. Azt mondom: Isten, mert ió! meggondolva, aligha rendelkezik más. a látszatok e világában, korlátlan dicsőséggel. Cezárovich elhalkult egv nap. elhalkult szép kromatikusán. El is vonult az irodákból s az ágynak dőlt. S ugyanakkor Bornagy igy, a túlsó parton, mint a sebzett vadkan bőgte Leart még ezvszer utoljára. S aztán egyszerre hallgattak el véskép mind a ketten, a lót két sarkán, ahogy éltek, Cezárovich a palotában, a másik a kórházban. de egvkoruan egymással mint az ikrek s összetörve a két szivükkel, mintegy két darabra. S egyazon nap voltak az újságban, az egyik elöl. világhatalmi fclravatalozásban. a másik hátul, szerényen kiterítve a rövidebb művészetekben s egyazon nap temették is őket. mert a halottak gyorsan mennek, ahoev a, franciák mondják. Búsuljak vajion e kettős gvász tüneményében? Már én sok mindenféle keserveket bcágvaztaiu.jü'iKambaH és hiven őrzök régi bánatokat, örömöket és haragokat, melyek mind e percig perzselnek még és annál jobban, hogy kihűltek. Mint evv avatott kertész vagy herborista. még csak maróbban érzek régi palántákból penetráns szagokat, amik szállnak, fonnvadt gyűjteményem szalmapapirlairól. Zavaros és inkorrekt ifjúságom a keresztanyám rejtélyével (amelyről most néni! vitatkozom)', imh'o!
