Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-24 / 53. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 24. megegyezés létrejötte után a ter^ vek szerint a jelenlegi parlamenté feloszlatnák és uj választásokon kérnének többséget az alkotmány revízió politikája ^zárnám. A puhatolózás eseményeitől függ, hogy mely csoportokká! fognak a radikálisok tárgyalásokba bocsátkozni. Radiccsa! dogmati­kus magatartása miatt a tárgya­lások nem igen kecsegtetnének sikerrel, de azt hiszik, hogy aZa­­jednicával esetleg sikerülhet vala meiyes megegyezés. A radikáli­soknak az a véleményük, hogy a jelenlegi kormánytöbbséggel le­het ugyan dolgozni, de ilyen kis majoritás könnyen kényelmetlen helyzetet teremthet. Lehe'ne ugyan növelni a többséget Radics-p rá mandátumok megsemmisítésével, de — mint beogrndi munkatársunk­nak egy tekintélyás radikálispárti politikus mondotta — a többség nem hajlandó ehhez az eszközhöz nyúlni. A puhatolózás rövidesen véget ér és nem lehetetlen, hogy a kö­zel jövőben nagy meglepetések e sznek. A sajtótörvény tárgyalása A kormány hétfőn nem tartott minisztertanácsot. Pastes minisz­terelnök délelőtt és délután a kormány több Rgjének látogatá­sát fogadta hjvr.talában. Este a sajtótörvény megvitatá­sára kiküldött kormánybizottság ülést tartott, amelyen az uj tör­vénytervezetről tárgyaltak. A horvát egységpárt tanácskozása Zagrebböl jelentik: A horvát egységpárt most megtartott ta­nácskozásán dr. Lorkovics Iván, a Zajednica elnöke mondott beszá­molót a politikai helyzetről. Meg­állapította, hogy a horvát kő tár. sasági parasztpárt a választásd­­ken nem vesztett mandátumot. A horvát egységpárt a parasztpárt­­al minden bontó kísérlet ellenére szolidáris marad. Dr. Polics Ladiszláv referált a Posies miniszterelnökkel és Jova­­novics Ljubával folytatott tárgya­­asairól. D". Bazallo a hatóságok terrorja miatt panaszkodott. Ezután dr. Trumbics Ante be­szélt. Kifejtette, hogy a horvftf Vasárnap érkezett vissza Beo­­g rúdból Szuboticára Gyorgyevics í Dragoszláv főispán, aki a sztiboticai magyar szülők küldöttségének kéré­sére eljárt a kormánynál a középis­kolák magyar párhuzamos osztá­lyainak fentartása érdekében. Tár­gyalt a színházépítés ügyében is. Munkatársunk hétfőn délelőtt fel­kereste Gyorgyevics főispánt és kér­dést intézett hozzá beográdi utjá­nak eredményéről. A főispán a kö­vetkezőket mondatta: -— Amikor a szuboticai magyarság küldöttsége felkeresett 'és közölte velem, hogy a magyar iskolákat a megszűnés veszélye fenyegeti, meg­ígértem, hogy mozgalmukat támo­gatni fogom és a magyar iskolák érdekében közbenjárok. Beográdban felkerestem több illetékes személyt, köztük Triikovics Márkó helyettes­miniszterelnököt is, közöltem velük a szuboticai magyarok kérését és odahatottam, hogy az iskolák meg­szűnésének veszélye elháruljon. Minden oldalról megnyugtató ígére­tet kaptam és igy most bátran mond­hatom, hogy a magyar iskolák to­vábbi működését a kormány részé­ről semmiféle veszély sem fenyegeti. népet a választások előtt törvé­nyen kívül helyezték és ez az állnpot még ma is fennáll. Nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a nép ereje az erőszak ellenére is törhetetlen. Az ellenzéki biok kompakt, egységes és nem lehet megbontani. A tanácskozások végeztével dr. Polics Beogradba utazott, hogy résztvegyen az ellenzéki biok étfői konferenciáján. A ma?var iskolákat a magyar pa­rasztság mentette meg. Hasonlókép eredményesen vég­ződtek a főispán tárgyalásai a szin­­házépités ügyében is. A városnak ugyanis nem áll rendelkezésére a szükséges összeg, amely a szinház­­épités költségeit fedezné. Már ré­gebben kéréssel járult a város az agrárreformminiiszí *riumhoz, hogy a tavankuti és baji. oki városi földe­ket oldják fel az agTárreform alól és la város a földek értékesítése ut­ján teremthesse elő a színházépítési költségekhez a inég hiányos körül­belül négymillió dinárt A földek fel­oldása azonban mindeddig nem tör­tént meg és minthogy a színház fel­építését ebben az évben minden kö­rülményiek között meg akarják kez­deni, Gyorgyevics főispán .magára vállalta, hogy megsürgeti a földek feloldását, illetőleg ha az nehézsé­gekbe ütközne, anyagi támogatást fog kérni a. kormánytól. A főispán kijelentette munkatár­sunknak, hogy a színházépítés ügyé­ben rendkívül kedvező a helyzet és már májusban hozzáfoghatnak az építkezés előmunkálataihoz. Végül a főispán nyilatkozott a kormánypárt negyedik szuboticai mandátumának kérdésében is. Vitás ugyanis, hogy a mandátumot dr. Milics Ivó vagy Markusev Milán kapja-e meg. Az üggyel vajdasági politikai körökben élénken foglal­koznak és a Vidovdán vasárnapi számában, a mandátum ügyével fog­lalkozva. azt közli, hogy a dobro­­voljác szervezetek körében, amelyek csupán Milics Ivó érdekében sza­vaztak a kormánypárt listájára, máris nagy az elkeseredés. Gyor­gyevics főispán kijelentette, hogy a mandátum sorsa felöl érdeklődött Beográdban és olyan értesülést ka­pott, hogy a kérdést mindkét fél megelégedésére fogják megoldani. Öt betörés Noviszádon Ötvenezer dinár értékű ékszert vittek el egy ügyvéd lakásáról Mint már legutóbb megírtuk, vasárnap este fél 7 órakor dr. Kerekes István ügy­védnél betörtek és mintegy 50.000 di­nár értékű ékszert elvittek. Malendzics Rogoljub rendőrkapitány megállapította, hogy a betörést csak a viszonyokkal nagyon ismert személy követhette el, mert a betörő a lakásban levő többi szekrényekhez hozzá sem nyúlt, csak azt a szekrényt törte fel, amelyben az ékszerek vollak. — A második betörést dr. Bruck Benő ügyvédnek Nyeguseva ucca 7. szám alatti emeleti lakásában követték el, ahol a betörök az összes szekrényeket és Íróasztalt feltörték és mert ugylátszik, ékszert vagy pénzt nem találtak, a szekrényeket felborították és anék.ül, hogy valamit elvittek volna, eltávoztak. — Ugyancsak vasárnap éjjel betörtek Czvijanovics Tosa Temerini ucca 93. alatt levő vegyeskereskedésébe, ahonnan ezer dinár értékű fűszert lop­tak el. — Vasárnap éjjel Schoulz András Musiczki ucca' 4Ö. al’atti üzletének kira­katát, fclfeszitetlék és több mint ezer dinár értékű fűszert vittek el. — Az ötödik betörést Stojkovits Vladimir INyegusa ucca 51. szám alatti lakásában követték el. Onnan ruhancmücket ezer dinár értékben1 vittek el. Megmaradnak a magyar párhuzamos osztályok Gyorgyevics főispán nyilatkozata beográdi útjáról A másik I Irta: Szomory Dezső Kis hivatalnoka voltam annak a vi­láguralmat jelentő Fém- és Vasbank-nak, de keresztanyám komplikált szépsége és rejtélyesen bárói rangja révén (ame­lyekről most nem vitatkozom), több­ször részesültem abban a ritka szeren­csében. hogy Cezárovich vezérelnök engem szemelt ki. legfőbb kitüntetés­­képen. bizonyos aprólékos és jelenték­telen. de tömeges funkciókra, magántit­kári jellegzetességgel. Naponta többször felrendeltetvén a vezérhez: tumultuózus perceket éltein át vele. Templomi irodájának báltermi és muzeális káprázatában. a holt tár­gyak bánatának vérfagyasztó pazarsá­­gában. nem az a konvencionális pénz­király volt ez. akit a regényírók fantá­ziája amolyan kopott ruhájú törpének, vagy kis borzas vércsemadárnak szül. de nem ám! Cezárovich az volt, amit szláv nevének latinos keveréke zengett, magas mint egy oszlop, vállas mint egy ccnturio szőrös mint egy medve, har­sány. mint Antinoiis. S csak éppen arc­bőrének szívbajos derengése vagy ve­­rőfónye jelezte e sokrendii kiváltságai­nak veliiuk egyenrangú múlandóságát. Gyakran hallgattam s mindig szédül­­dözve. a mindenféle megbízatások egész méhrai tömegeit, melyeket Cezárovich rámzuditott. s amelyeket elvégezendő voltam. Gyakran követtem, látszólagos alázatomban keserűn lázadozva, sebzett idegzettel és benső agóniákkal azoknak a mindenféle rendelkezéseknek, paran­csoknak. fejedelmi fantáziáknak, gaval­lériáknak. túlzottságoknak s mértékte­­lenségeknek és tel est mon bon plaisir• eknek egész Arí el-fonalát. amelyet ki­bogozandó és végrehajtandó voltam, s amelyről a párolt lazac és narancsoar­­faittól fogva, a kasrniri selvmek haza­küldésén. a diszmazvar felfrissítésén, a különszobás vacsorákon, kis ékszereken, herendi porcellánon és száz szál dupla szegfűn át az Opera páholyiegyéig s a hálókocsi teljes fülkéiéig, minden lógott: és csillogott ami ió és drága, mint egv szédületes karácsonyfadísz egy emberi élet fenyősudarán. S akkor voltak tikkasztó estéim, mi­kor a földi pazarság e pénzkaszásának, nap és hold e császárának százféle ko­­missziói után. hordártitkári mivoltomban, valami jobb fordulat után epedtem. bele­sodródva a Rákóczi-uti emberáradatba. Odaát a színház falában, a földszinten s fenn az emeleteken, az öltözők világos ablakai tüzeltek, s mintegy a belső moz­galmasságok érzetét sugározták az es­tében. mozdulatlan fényfoltiaikkal. Mit iátsztak. ki játszott, már csak akkor tudtam meg. mikor a végsőkig elernyc­­detten s két kövér nő közé ékelve, az erkély hajlásúban ültem, mint egy gá­lyarab a gályán s aki a napfelkeltét lesi egy reményteljes tenger horizontján. No és csakugyan a nap volt. maga a nap. ami kigyulladt hirtelen, mikor Bor­­nagy Ferenc, a színpad mélyén, a Lear képében megjelent és fújta a szót és prüszkölte a verset, mint a víziló a vi­zet. a nagy szája vörös bélésével s a szakálla erdőrcngésével michelangelói méretekben, inkább szárnyas szörny, mint aggastyán! A két, kövér hölgy mellettem, még vastagabb lett az elra­gadtatástól és fészkelődve nyomkodott hozzám dús térdeket, az önfeledt élve­zés hevében. A szó. igaz. röpült, a szár­nyas szó amit szerettem, az emberi szi­vek egész mártirságával. vérével és cafrangosságával. shakéspearei téboly! s ami engemet is elragadt! Félőrülten, magam is. rongy emberi létem foszla­­dczásával. eltűnésével, megváltásával rohantam, mikor vége volt. egy kis vas­­ajtón át a színpadra egyenest, hogv a művész lábához vessem magam, az ő lábához! két öreg lábához! királyi lá­bához koturnusokban! mig mögöttem még zúgott a taps. De már az öltöző­ben ült. sok szines rongy és tükrök kö­zött. s egv egész sor villanylámpa nyers fényében tündökölt mijjdeu ve­rejtéktől. ami egv emberi szervezetben csak van! Rámnézett, 'mosolygott hódo­latos szavaimra, s á kezét nyújtotta, azon zsírosán, hogy egy kenöcsös té­gelybe is nyúlt, amint a tükörnek dőlve a festéket kezdte ledörgölni az arcán. —■ No- jól van. fiacskám:. — mondta dünnyögve s egyszerűen. — fiatal vagy, lelkes vagy. no jól van! Hozhatnál ne­kem tízért parizert. a szomszéd hentes­től itten, ha már ide sodort a szél. — mondta még. — Egy kis hagymával, ha lehet. — kiáltotta utánam. Ez nem Cezárovich. gondoltam rohan­va. a fagyasztott fogolypecsenyéivel huszonöt terítékre, ez nem! De sőt ez még csak nem is egy tányér, egy szál villa. kés. semmi, amint úgy lakmáro­­zott a két Uiiával s egyenest a papír­ról. miközben öltözött. Még sohasem láttam ilyen közelről, ilyen intimusan, egv szál Jäger tanári flanelben a Lear király zekéje alaitt. s amit meg is, tartott magán, mikor egv fürge mozdulattal, s még egvre falatozva, szegény kis gyű­rött ingébe bujt. Ez nem Cezárovich. gondoltam, sclveminges tárházával, ez nem! Az egész ember, az egész stilus, az egész forma, az egész öntvény vé­restől s lelkestől, mintegy a lét túlsó tjartjáról derengett, s fájdalomnak s em­beri sorsnak másik oldalán. így előttem, a magam szférájából s ügyköréből, néz­ve. viharos megbízatásaim világából nézve. Bornagv oly távolinak tűnt. hogy szinte meglátni is aüg tudtán) azzal a megilletődött s úgyszólván lehatárolt tekintettel, amellyel az . ember a feszü­letre néz. Holott a festéktől megtisztult arc. egy árnyalat bankvczérséggcl. de micsoda mennyei bankvezérséggel. a tiszta gőg márványába volt faragva, egv szelet hagymával a foga közt s egy kéMő tekintet derűiével a sok emberi hivság és szenvedés fölött, mint egy csillag, ami ég báléjszakák fölött. És hirtelen itt is. mint amott, oatronusom vonásain, a szívbajos derengés sodorta homályait a két halánték irányában. Ezt ismerem, ezt a jelt. figyeltem, láttam noról-napra. de ez itt alig volt tragikus, nem tudom! Ez mégsem a Cezárovich szive s baja. ez nem! Jó volna! Mert amannak ez mit jelent ez a gyönyörű baj. mit hagy ez. itt. Cezárovich. ha vé­ge lesz egy nap! Világuralmat. Vasban­kot. dús állásait s báltermeit s a Van Dyket az irodában, a szegfűit duplán s a dupla orgonákat s a lazacokat s a Rotschildokat s a diszmagyart s a ke­resztanyám vibráló sóhaját a gyönyör­ben. hogy ne is mondjak többet! S mit ez a másik, vájjon mit? A szépséget, ami amúgy is elérhetetlen, néhány ver­seket és szerepeket, s a »tízért parizert« s a Jägeringet Lear király kónyszerzub­­bonya alatt és Shakespearet legföllebb, no mondd már!! És boldogan mentem és aludtam és éltem és szenvedtem és igy múlt az idő. inig Isten őrködött. Azt mondom: Isten, mert ió! meggondolva, aligha rendelke­zik más. a látszatok e világában, kor­látlan dicsőséggel. Cezárovich elhalkult egv nap. elhalkult szép kromatikusán. El is vonult az irodákból s az ágynak dőlt. S ugyanakkor Bornagy igy, a túlsó parton, mint a sebzett vadkan bőgte Leart még ezvszer utoljára. S aztán egyszerre hallgattak el véskép mind a ketten, a lót két sarkán, ahogy éltek, Cezárovich a palotában, a másik a kór­házban. de egvkoruan egymással mint az ikrek s összetörve a két szivükkel, mintegy két darabra. S egyazon nap voltak az újságban, az egyik elöl. világ­­hatalmi fclravatalozásban. a másik há­tul, szerényen kiterítve a rövidebb mű­vészetekben s egyazon nap temették is őket. mert a halottak gyorsan mennek, ahoev a, franciák mondják. Búsuljak vajion e kettős gvász tüne­ményében? Már én sok mindenféle ke­serveket bcágvaztaiu.jü'iKambaH és hi­­ven őrzök régi bánatokat, örömöket és haragokat, melyek mind e percig per­zselnek még és annál jobban, hogy ki­hűltek. Mint evv avatott kertész vagy herborista. még csak maróbban érzek régi palántákból penetráns szagokat, amik szállnak, fonnvadt gyűjteményem szalmapapirlairól. Zavaros és inkorrekt ifjúságom a keresztanyám rejtélyével (amelyről most néni! vitatkozom)', imh'o!

Next

/
Oldalképek
Tartalom