Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-22 / 51. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ T925. február 22. A hatóságok a demokrata-párt híveit állítólag újabban arra kényszerítik. hogy adjanak Írásos' bizonyítékot arra nézve, hogy Bulgáriából kapott utasításra szavaztak a demokrata-pártra. A főbizottság ebből arra következtet, hogy a kormány meg akár ja semmisíteni a keimet két demokrata mandátumát. A demokrata-pórt egyébként egyidejűleg megjelenő szerb és francianyelvű könyvben készül nyilvánosságra hozni a választási erőszakosságokra vonatkozó bizonyítékait. A könyvtől nagy hatást várnak ellenzéki körökben. A kormány tagjai a miniszrclnöknél A kormány szombaton nem tartott minisztertanácsot. Pasics miniszterelnök délelőtt és délután is bent volt hivatalában és Vukicscvics postaügyi, Miletics földmivelésiigvi, Surtnin kereskedelmi miniszterek és Trifkovics Márkó helvettes-miniszterelnök látogatását fogadta. vicsnak. a jónevü horvát festőnek »Borac« című vászna is. Golovcsertko. a nagytehetségü karikaturista politikai természetű, ötletes, bravúrosan megcsinált három raiza közül a legjobb: Pasics várbaja a blokkal, amellyel a centralizmus és a decentralizmifs képviselőinek szélmalomharcát teszi nevetségessé. Igen értékes Berakovics szokolista-portr'ja és Alékszics néhány finoman kidolgozott csendélete, de dicséretreméltó művészi kvalitásokat áru! el még Cslrin, aki Pasics miniszterelnök és Pribicsevlcs Szvetozár sikerült szobor-portréiával szerepel a kiállításon. A jugoszláv piktorok képet között szembeötlik néhány magvar festő munkája is. Köztük a nemrégiben elhunyt bánáti piktoré. Szalav Jenőé a legfigyelemreméltóbb. A választási kudarc miatt lielsS harc tort ki a szocialista-pártba;® A pártlap szerkesztője a vezetőket okolja a bukásért Iparművészeti kiállítás Sisboticán Nagyszabású kiállítás nvilott meg a szuboticai városháza előcsarnokában. A kiállítás gazdag anyagát főként iparművészet!, néprajzi és pikturális munkák alkotják. A legnagyobb számmal a koszovói háziipar van képviselve: vagy hatvan darab szebbnél-szebb. muzeális. értékű, aranyhímzésű kendő, ujjas és dolmány. ß. tizenhatodik és tizenhetedik századDÓJ. abból az időből, amikor a szerb háziipar reneszánszát élte. A háziipar pompás anyagán kívíil a jugoszláv festőművészet legkiválóbb mestereinek munkái szerepelnek a kiállításon. A sok értékes vászon közül Dobrovics Petámak. a beogradi festőakadémia tanárának, a modern szerb piktora egyik legjelentősebb képviselőjének egy kisebb expreszszionista munkája érdemel elsősorban megemlítést. Feltűnően iő hatású. erőteljes művészi munka Klako-Tatícs Pavle. a Noviszadon megjelenő Szloboda című szociáldemo krata pártlap szerkesztője, a munkáskamara igazgatója a Szloboc legutóbbi számában íeltüné.stkéltő cikkben foglalkozik a szociálistapárt választási kudarcával. Tatics cikkében a többek közt megállapítja, hogy azok a panaszok, amelyek a kormám' választási terror’s ellen elhangzottak, a vrolctárság körében figyelembe nem vehető. Volt ugyan terror, de azt kizárólag az agitátorok érezték, akik mint az apostolok, életük kockáztatásával járták a falvakat. De a szavazók tömege, a proletariátus nem érezte a terrort annyira, hogy emiatt el kellett volna árulniok saját ügyüket. Ezzel szemben — folytatta Tatics — a németek minden terror ellenére kitartottak a németpárti jelöltek mellett. Hivatkozik a Radics-párti horvátokra. akik szintén kitartottak és megemlíti a temerini magyarokat, akik részben a Davidovics. részben a magyar pártra szavaztak és nem a nemzeti blokkra. Teljesen érthetetlen szerinte az a kifogás, hogy a prole társág ezúttal' a terror miatt szavazott a burzsoá pártokra. Tfltics Pavle az ügyről n következőképpen nyilatkozott a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt: — A cikkel rá akartam mutatni arra a szomorú tényre, hogy amíg Az utolsó játék Irta: Terescsényi György Az öreg a kemence szájánál gubbaszkodott Nagy rakás kukoricacsutka hevert előtte a sarait padozaton és fölhúzott lábai iránt alacsony zsámoly ' támaszkodott a kuckó Dereméhez. Azon motoszkált az öreg reszkető keze: dohányt vágott és szembefordulva a kemencével néha-néha kukoricacsutkát vetett a zsarátokra. Ilyenkor letette jobbkezéből a széles, törött kaszadarabot, amelynek egyik végére otromba fauvél volt fölerösitve körülcsavart drótokkal. Hamar elég a csutka. — szüremlett át fején a gondolat vékony világossága, de másrészt semmire sem gondolt. öreg volt tnár. Hátában elgörbült a gerinc és ízületeit a hetven éve tartó földturás formátlan vastagodásokkal pőkositotta el. nyaka vékony volt és kis. kopasz feje gyöngén reszketett. A dohányt vagdalta ütemes egyformasággal és a lopvanevelt. feketebarna levelek tompán harsogtak a kifent penge alatt. ' — Elfogy már ez is. — pislogott a világosság a sárga halántékok mögött Pislogott a világosság . , . a tűz. a szoba, a behünvergó szürke ég és a hajbókoló öregemberben az élet . . . Szűk ablak eresztette be kívülről a derengést, a norlepett. fakó táblák kibámultak a havas határra, ahol félméteres hó alatt aludt a föld. az őszibuza. az ugar. a herés. Sürü. nehéz felhők söpörték a könvörgésre nyúló fák ágait és az ég alá kanyarodó országút fölött a hanyatló vörös nao felé kitárta karjait a megdermedt szélmalom. Alig mozdult valami kívül és belül, a gyermek is eiesöndesedett a lócán és az ablalc alá tolt nehéz tölgyfa asztal lapjára hajolva színes papirszeletkékkel babrálgaitott ! Szökefeiü, pufók fiúcska volt. homo-a kennőtt. rövidcsontu falta. nagy. busa fejében két villogó, fekete bogár, úgy öíévesforma: az unoka. Apia és anyja még hajnalban indultak el. be a városba, hetivásárra, kocsin, amikor a gyerek még aludt. Apja. a széles. földetseprő subában, komoran és szótalanul. mert errefelé ilyenek a föld szülöttei, keveset szólók és lassú mozdulatunk. akár az anvja. az alacsony, sovánvarcu oarasztasszonv. olvanok. mint a mezítelen, néma földek, a barna és kemény hantok, mint a homokos, szikverte talai. amelv alól P'san mozdul, észrevétlenül szökken elő és hanyatlik el az élet. Csak nézi. nézi őket az ember . . . vágvoezsditő. életinditó tavaszon: perzselő, életérlelő. ízontfennya-sztó nyárban: bubaszenderült. aranvsugaras. jóllakott őszön 'és a faevbavert. siketrsöndes. halálködös téli alkonvato: ott . . csak nézi. nézi őket az ember. Hogv milyen egyformák és változhatatlanok. miiven kezdettől valók és el nem görbülök, olyanok, mint az igazság és mint a törvény. Életükben holtukban egyformák, valóságosak. me?Pelenek és félelmetesek. Akár a ház. amelyben laknak. a ruha. amiben járnak szerszámok, zmiket forgatnak és a szavak, amiket mondogatnak a széles térségeken, az ég és a föld között. A vén paraszt, a játszadozó gyermek maoi'a. a vén pajtás, a huncutkodó öreg barát igv üldögélt ott a kemence szála előtt. Piros parazsak melege csókolgatta előrebillent feiét. jóleső langyos cirógatás az öreg csontoknak és félig lehunyt szemei el réved tek a ka:szakés lassú mozdulásain amint az öntudatról levált kar uiiai dohányleveleket rvürtek a borotváé1 es nemre e!á. Ekkor hirtelen mellbed öfta valami. Ales és metsző hasítás, mintha késpenge nvifna rést a bordái között és vad. komor horgadással fölvert r áa megrémült öreg szív. Baloldalt érezte 3 nyilam!£st éppen a a németek és liorvátok kitartottak ■jelöltjeik mellett minden nehézség ellenére is. addig a szociáldemokraták. anélkül, hogy ellenük különösebb terror érvényesült volna, nem tették meg kötelességüket. Pedig a kötelességet éppen akkor kell leginkább teljesíteni, arrvkor legnagyobb a terror. Dr. Szekulics Milánnal nekem semmiféle nézeteltérésem nincs, annál több elintézni valóm ■van azonban másokkal, akik ellen az áprilisban Noviszadon megtartandó vajdasági. pártkongresszus elé fogom terjeszteni kifogásaimat. Egy noviszadi délutáni lap szerint a Szloboda. a párt hivatalos lapja hosszú ideig nem fog megjelenni. Ez lehet a kívánsága az egyik frakciónak, azonban a lap legközelebbi száma jövő vasárnap pontos időben megjelenik. Pártszakadás nem lesz. akinek nem tetszik a többség álláspontja, lépjen ki a vártból. A noviszadi szocialista-párt egyik vezető tagja a következőket mondotta : — A pártban nagy elvi és személyi ellentétek vannak. A párt tagjainak egy része nem helyesli Tatics politikáját, amelv ellenkezik a szocialista felfogással. A.z utóbbi időben nagyobbaránvu akció is megindult Tatics ellen, mert mint képviselőtestületi tag a burzsoázia szolgálatában állott. Zokon veszik tőle azt is, hogy a háborús években nagy hazafi volt —iwm—'•MM——1 sniMniHlHKaaatHre szíve iránt, a vér leszaladt a fejéből a koponya fölmeredt és hátra fordult. Pólóidéit. az ablak világossága feló és utána húzta a hajlott vállaltat a hervadt kékeres kart és a megroppant derékot —• Jaj . . . nyílt meg a fogatlan száj és úgy is maradt kitátva az üveges szemek alatt és Ichelletfogyottan. mint a kőbevésett rémület. Csönd A gyermek, ott az asztallapíán fölemelte a szőke-pelyhes feiét és ránézett. Látta az ismerős szemeket, a szájat, a félig kicsillanó nyelv fakó darabját és elmosolyodott Az alkonyat berévedt az' ablakon, kívül. az ólomorcáiu égen tétova varjiiraiok libegtek, ember, állat nem mozdult alant, csak a f'ih-Jtönvörög.tek föl a hóból a hideg magasságok feló. —- HL hí . . . hangzott a gyermek kuncogása a szobában és a lóca vastag +öi—'falábában percegett a szu . . . Eltelt néhány perc. A hátrafordult ’ ■monya moccanás nélkül bámult az obiakra. ahol a gyermek ismét aláhajló 'eiccskéie éppen a ráma világosságába esett: kerek és barna árnyékát puhán rajzolta ki benne a föllángoló, rőt sűrűnkévé. Már. tnár elmúlott minden, mintha a >cs is engedett volna, amikor hirtelen még egy taszítást kapott. Ez mélyebb és gyilkosabb volt. mint az első mintha tüzes körmök kaptak volna a torkába és irtózatos szorítással nyomták volna csigolyáihoz a gégét. Hang nem jött ki az eltátott szájon, csak a lelógó kar uiiain futott végig a deleies remegés és a marakbaszorult '■’"■’Ws hevvo sereereitt a földön. Ekkor árnyék suhant át a szobán, a. mestergerenda, mintha megroggyant volna As a feszület, amelv eddig éles-feketón vált el a fal fehériétől. mintha aláhullani készült volttá, megnyúlt és ölelésre tárt kariaival az asztalon motoszkáló gyermekre . .. a falpárkány sző-és hazafias verseket irf. amiket könyvalakban is kiadott, a háború előtt pedig munkásokat támadó polgári lapot szerkesztett. Azonkívül szemére vetik Taticsnak azt is. hogy bizalmat szavazott Steíánovics Zsarkó polgármesternek, amit mint szocialistának nem lett volna szabad megtennie. Azt szintén neliézménvezi a párt, hogy Tatics a Szlobodában egy szóval sem emlékezett meg a szentai és kanizsai történtekről. Dr. Szekulics Milán munkatársunk kérdésére kijelentette, hogy nincs tudomása oly ellentétekről, a melyek a pártszakadást elkerülhetetlenné tennék. Amennyiben vannak is ellentétek, azok a nártfórmn elé tartoznak és amis a párt nem dönt, addig nem lehet pártszakadásról beszélni. A párt különben a legközelebb dönt a válság ügyében. Újból eltüiít két budapesti urilány Az egyik leány anyja megürült Budapestről jelentik: A rendőrséget újból két fiatal urileány eltűnésének ügye foglalkoztatja. A Hitelbank igazgatójának leányát, Stettner Vilmát még mindig nem sikerült előkeriteni, most pedig hasonlóan rejtélyes körülmények között tűnt cl Landau Tivadar gyáros Teréz nevű leánya és annak barátnője, Littmann Rózsi. A két leány hétfőn távozott el hazulról és azóta nem került elő. Utoljára két férfi kíséretében láttak őket, az egyik, aki Littmann Rózsival ment, elegáns, idősebb ur volt, aki őszülő bajuszt és oposzum bundát viselt. A másik ur, Landau Teréz kísérője, fiatalabb, szintén feltűnően elegáns, szőke férfi volt. A leányokon a jelzett délután a hé'köznapi öltözetnél elegánsabb ruha volt. A rendőrség megindította a nyomozás;, amely azonban semmi eredménynye! sem kecsegtet. Landau Tivadarné leánya eltűnése miatt súlyos idegbajt kapott, ugy, hogy szanatóriumba kellett s állítani. léu. kívül a hópárnás ablakkönyöklőn ott ült a madár. Zömök, macskaforma állat; vörös szemei voltak, csőre elveszett a felborzolt szürkepettves toliakban és metsző sikoltása széthasította a homályos szoba csöndjét: — Ku-vik . . . ku-vik . . . ku-vik . . . A gyermekben nagyot kiáltott a döbbenet és az öröm. Hátrakapta fejét az ablaktól, majd kövér, maszatos kezeivel ismét odakapott a iégvirágos üveghez, — Ni . . . hiVhi ... madáj . . . A kéz megkoccant az abkikan és a zörejre föllebbent kívül az állat. Puha repüléssel iveit át a diófán és eltűnt a szitáló alkonyatban. — Hi-hi . . . ku-vi . . . ku-vi . . . — rikoltott utána a gyermek és hátranézett az öreg feló örőmrepeső. gyermekes vihorászással. — öiedapa . . . ku-vi . . . ku-vi . . . ku-vi . . . Lelkendező feie ott imbolygóit az ablak világosságában, éles kis torka harsányan kiáltozott és a sötét szobasarok mólvén. mozdulatlan, fekete tömegben ott vonagloít a haláltusát vivő ember elorzult alakja. — Ku-vi . . . ku-vi . . . ku-vi . . . Most már egész tejével az ablak felé fordult. Elránduló karia a földre söpörte az összemetélt dohányt, balkeze a torkát kaparása, jobbjában pedig hideg kék villongással táncolt és remegett, a test minden lüktető rándulására mozdult és Imii adózott a széles kaszakés. Percek múltak el így és a csönd iszonyú torka főlásitott a homályban. A mozdulatlan halálos csönd és a nanta!an. ködbevesző pusztaság mélvén, na•ou távol és nagyon gvöngén. kísérteties tntulássa! sirt föl valami tanvaportán a kutvavonitás ... Az ablak keresztfája átívelt a világos kereten, át a szobán, át a világon és átölelte a mindenséget. a kétfeléfutó vonal végtelenbe merülő ölelésével. És a szögekkel ál-
