Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-18 / 16. szám

1925. január 18. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. Adórendszernek visszásságai Minapi cikkemnek az volt a célja, hogy bemutassam, hogy az adótörvé­nyek foltozgutásáiiak hátrányos követ­kezményei \ annak a községi háztartásra, mint éppen a szegényebb sorsú, vagyonnal nem rendelkező elemekre gondoltam. Számszerű adatokkal kimutatható, hagy <gy bizonyos területű föld birtokosa hl cl is ugyanannyi pénzegységgel van meg urhe' a a községi pótadó kivetésénél mint békében volt, ellenben a legkisebb iparos 7,20 pénzegység helyett ma 200 pénzegységgel mini adóalappal vesz részt a községi terhek viselésénél. Te­hát mis egyik társadalmi réteg éppen az adótörvények egy részének helytelen megváltoztatása folytán a községi ter­heitől megszabadult, a másik réteg hu­­szonyolcszoros adóalappal kénytelen résztvenni a községi terhek viselésében. Falusi kereskedők a régi 50—100 pénz­­egység helyett ma 1000—15001 pénzegy­­séggel vesznek részt a községi pótadó­bari, s hogy.cz mit jelent a járványossá vált 1000—2000 százalékos községi pót­­adóknál, az könnyen Kiszámítható. Ez a sorsa a tfx fizetésű alkalmazottaknak és az a. n. szabadfoglalkozásunknak (or­vos, ügyvédi művész stb.) is. Nem lehet rossz néven venni az államtól, hogy jövedelmeit szaporítja. Erre elodázha­tatlan szükség van. Csakis a módok el­len lehet kifogást emelni.. A földadónál az állam jövedelmi forrását szintén kime­­ritgtte, mert 27 egységről 240 egységre emelte ugyanazon földterület állami terhét, ami kilencszeres összegnek, fe­lelne meg, de elfelejtkeztek arról, hogy a földbirtoknak más terheket is kell vi­selnie a fenhálló törvények szerint. Ezek az autonom szervezetek szükségletei. (Község v. város, vármegye.) S itt nem fog a számítás schogyseni egyezni. A mai Helyzet tarthatatlanságának még egy égbekiáltó példáját akarom meg­említeni. Falusi viszonyokról van szó. Falvakban a bérbeadott lakások-és lak­részek bérc után a község lakosságának száma szerint 9% vagy 11% állami házbéradó fizetendő. Nem is akarom most még az állami pótlékokat felsorol­ni, amelyek adó után még fizetendők, számadási alapul csak 1000% községi és 50% vármegyei pótadót veszek. Te­gyük fel, hogy égy falusi lakás (1 szo­ba, konyha) évi bérc 500 dinár. A köz­ségnek ezernél több lakosa van. Fize­tendő tehát ! 1 % házbéradó, 55 dinár. Ehhez az állatni pótlékok nélkül jön 1000% községi pótadó. azaz 550 dinár és 50% vármegyei pótadó, 27.50 dinár, 40% vármegyei útadó. 22 dinár. Az év végén a szegény háztulajdonos hifige­­tcit 700 dinárt adóba, s bevétele Iliiéit 500 dinárt. Ez nem tréfa, ez a valóság. De vegyünk egy, még • égbekiáltóbb példát. A gazda, mikor átadja gyermekeinek vagyonát, kiköt magának élctjáradékot. Az életjáradék 5%-a az állami adó a járadék után. Tessék ehhez hozzászá­mítani az állatni 30, 35, C0, 15% és a községi 1000%, vármegyei 40% ! és 50% pótadókat, szegény öreg életjára­dékos az év végén elfizette életjáradé­kát adóba. Falvakban tömegesen elad­ják, megváltatják életjáradekukat az öregek, mert nem győzik az adókat fi­zetni. tő miért van ez? Azért, mert az o életjáradekuk, pl. 10 q búza. 10 q ku­korica a mai pénzegységbeu felbecsülve kitesz mondjuk 6000 dinárt, s ennek 5%-os tőkekamat és járadékadója 300 dinárt. Tehát ez az életjáradékos ma 300 pénzegységgcl vesz részt a községi pótadó és vármegyei pótadók viselésé­ben, halon békében ezen életjáradék után az 3% nem tehetett ki többet mim 76 pánzegységet. Szegény járadékos ma húszszoros terhet visel a fiával vagy leányával szembeni ki az átadott földe­ket birtokolja, s ki ma is ugyanannyi; pénzegységgel viseli a megyei és köz­ségi póiadók terhét mint a békeidőben Egyik községnek békebeli állami adó­alapja kitett 15000 akkori pénzegységet s pótadója 60% volt. léhát községi feladatainak teljesítésére szüksége volt 10SÖ0 akkori péuzegységrc. Ma e köz­ségnek 1925. évi költségvetése 220.000 dinár hiányt tüntet fel, melynek fede­zésére lu0G%-os pótadót kénytelen ki­vetni. Próbáljunk csak kissé valorizálni. Békebeli kivetése,az akkori árak sze­rint kitett 600 méter-mázsa búzát s mai költségvetése az 1000%-os kivetés tuol­­j U.tt kitesz 550 métermázsa búzát. Te­hát valóságban pótadója kövesebb mint volt békeidőben, de nem azok viselik, akii: akkor viselték s okik ma is ugyan­azokat a birtokokat birtokolják. Eltoló­dásokat kell észlelnie minden elfogulat­lan szemlélőnek. Milyen könnyű volna pedig ezen a községen, illetve most túlságosan meg­terhelt adófizetőin segíteni. Ftetadóia rögtön leszállana békebeli nívóra, ha c községnek 250000 dinár adóalapot tud­nánk teremteni. A pénzügyminiszter maga mondotta legutóbb, hogy* egy di­­nár egy tizenharmad részét éri a béke­beli dinárnak. Mért nem szedünk hát be tizenháromszor annyi állami adót minden adónemben, mint az a békében volt? Miért nem számítják az adókat aranyban; s szedik he a mindenkori in­dex szám szerint .papírban. Az államháztartás is nagy gondoktól szabadulna meg, s egy csapásra rendbe jönne a községek háztartása, is. A háború előtti adóterhek akkor sen kit sem sújtottak oly. mértékben, hogy azok alatt összeroppant volna, azokat ma is elbírja mindenki. A ina tényleg fennálló állapot tartha­tatlan. Sürgős segítségre van szükség, különben az adózó közönség nagy ré­szében megrendül az állam igazságos­ságában \aló hit. Mindezekből pedig az a tanulság, hogy alapos restaurálásra szorul az egész vajdasági adórendszer hozzáértő s fő­ként az itt érvényben lévő törvényeket és az itteni viszonyokat ismerő szakem­berek irányítása alapján-Ciremsperger Rezső nyug. jegyző. -TERE-FERE Abőcsirendőrtenorista. Az. osztrák fővárosban nagyban beszélnek arról a jól megtermett kozrenáÖrrőU kiben vé­letlenül fölfedezték a jövendő Caruso­­ját. Még pedig különös módon., A közrendör poszton állt, akár csak a többiek, naponta teljesítette nehéz kö­­telésségét, anélkül, hogy a színpad di­csőségére, tapsokra gondolt volna. Egy délelőtt azonban megállította Steiner tenoristánák. a bérkocsiját/, ki meg nem engedett sebességgel hajtott. Azon a ponton, ahol a Ring a Schwar­­zenberg-térbe torkollik, Steiner autójá­nak a szabályzat értelmében lassítani kellett volna, de nem lassított. A teno­­tista gépkocsija allcgro-tempóban ro­bogott tovább. Erre az. őrszem erélyes mozdulattal fölemelte jobbját, fclszóllitóttá a vezetőt, hogy álljon meg. Steiner, ki kezét a keréken pihentette, füle mellett engedte el a rendőr figyelmeztetését, mire az, mint a törvény hü védője rettenetes, égighatóI hangön igy kiabált: — Megállni. A tenorista elámult. Ilyen hangot még az operában sem hallott. És lehet, hogy mert igazán csodálkozott ezen a zen­gő, érces orgánumon, vagy mert egy­szerűen meg akarta puhítani a rendőr­­közeget, igy szólt hozzá, anélkül, hogy szóhoz engedné: — Micsoda nagyszerű hangja van magának. Pompás tenorhang. Én ki fo­gom taníttatni. Erre a rendőr többé, nem ellenkezett. Nem irta fel á tenoristát kihágás miatt. Hanem a tenorista irta fel az ő nevét Aztán máról-holnapra Bécs egyik leg­híresebb embere- lett. • Azonnal megin­terjúvolták az újságírók, képeslapok tgyre-másra közük, arcképét, ismerik családi életét, rengeteg nő érdeklődik iránta, abban a reményben, hogy még nem házas ember. Ellenben kiderült, bogi* a leendő tenoristának már vau felesége. Hogy hangja van-e, az még nem egészen derült ki. .4 natty emherismerö. Honoré Bal­zac, az emberi komédia írója kísérteties módon ismerteti az embereket. Ez érzik minden sorából, melyet leír és sugalla­­tos képességét még azok sem vonják kétségbe, kik'egy, vagy más okbél ide­genkednek művészetétől. Most a nagy iró életéről uj, valóban meglepő adatok kerülnek napfényre. Tudvalevő, hogy Uanska asszony, 1 a lengyel hölgy akkor ment férjhez i3al­­zaehoz, mikor már nyilvánvaló volt. hogy a nagy iró alig élhet pár hónapot. Erről házasságról sokat írtak már. Akadtak, kik a lengyel nőt számítással s önzéssel vádolták, és akadtak, kik egekig magasztalták áldozatkészségét, ii^ágát. Marcel Bont cron róla cikkezik a Re­­dev Dcux 'Maridéi-lien. Egy másik fiancia folyóirat kl ans ha asszony leve­leit közli, melyet testvérbátyjához inté­zett. Ezek világot vetnek arra a titok­ra, mely Balzacné rövid házaséletét be­burkolta. Legérdekesebb adat az, hogy Balzac mennyire nem ismerte azt az előkelő, gazdag világot, melyet regényeiben pompásan megrajzolt és mennyire sze­rétéit hozzádörgölődzni. Teleségének egyik levele így szól:- - Szegény . szerelmem szerencsére item értette, nem érezte meg, hogy azokban a bókokban, melyekkel elhal­­raoztak itt bennünket, mennyi fulánk és! kajánság van. A regényíró hasonlóan nem vette ész­re, hogy milyen csípősen évődött vele egy hölgy. Balzacné azt vallja bátyjá­nak, hogy szeretné nevelni az urát, de nem meri. —. Ö — írja • valóságos gyerek. Folyton olyan dolgokat tett és mon­dott, melyek meglepték és zavarba hoz­ták feleségét, ki, noha 'tagadja, . lassan el is hidegült Iránta, míg aztán a halál visszaadta a békét mindkettőjüknek. A nagy emberismerő tehát nem is­merte az embereket. Még tulajdon fe­leségét sem. * Fokhagyma A fokhagyma kedvelt házi szer és kedvelt táplálék is, de az orvostudomány utóbb nem bánt vele va­lami kegyesen. Most, a. modern orvo­sok ismét vissza akarjak állítani régi hírét, dicsőségét. Terjedelmes tanulmá­nyok ünnepük ezt a jó, de nem épp illatos növényt. Az »allium sativum«, amint a fok­hagymát a latinok nevezték — már az ókorban gyógyszerül szolgált, nemcsak csonK', a latinoknál, hanem az egypíomiaknál ; vólck­­is, akik a Cheops piramisain dolgozó rabszolgáknak is bőségesen osztogat­ták, hogy munkaerejüket növeljék, öt, vagy hatezer évvel ezelőtt. Fölfedezik, hogy az arabok épugy, dicsérik,! mint Hyppokratesz, Galenas, sőt maga Aris­­iotelcsz is. A legújabb tudományos vizsgálódások pedig megerősítik ezeket a dicséreteket. Sok betegség hatékony gyógyszere a fokhagyma. Mindenekelőtt a fokozott vérnyomást lecsökkenti és ezért meg­becsülhetetlen szolgálatot tesz a vér­­edényelmeszcsedésben szenvedőknek. Fertőtleníti a légjáratokat, gyógyítja a hurutot, enyhíti a köhögést, még a gii­­mökörbaii szenvedők is sikerrel hasz­nálhat iák. amennyiben, betegségük nin­csen előrehaladott állapotban. Mindezt a csodatékony hatást azok­nak az itló-any a goknak köszönheti, met lyck jellegzetes szagát árasztják. Jár­vány esetében — tanácsolja az orvos, lel ezt a terjedelmes tanulmányt Írja — védekezésül egyetek sok fokhagymát. Mindenki egyék fokhagymát. A férfiak épugy, miut a nők. Akkor nem érzik majd egymás * lehelteién a fokhagyma-, .illatot és nyugodtan csókolódzhatnak. * Ördögűzés Svájcban. Svájcban, a szabadelvű, felvilágosult kis köztársa­ságban valóságos ördögűzés folyik. Hadjáratot indítottak az erkölcstelen Irodalom eilen. * Míg a szövetséges törványhordók a népszövetség határozatai alapján szi­gorú törvényt, nyújtanák be, hogy a pornográf közlemények terjesztését megakadályozzák, Basel ben rengeteg fiatalember ülésezik és gyülekezik, bi­zottságokat hív egybe, v raegbéiyegzi azokat, kik »mérgezett lírásokat-' árul­nak. Ezeket a kereskedéseket színhá­zakat hojkottáliák. Qcntlen a rendőr­ség rengeteg könyvet, fényképet koboz ti. Érkölcsvédö ligák vonulnak fel, me­­lyck tüntetésszerü korhieneíekbeit tilta­koznak a métely terjedése ellen. Mint­hogy pedig követelésüket a rendőrség nem mindenben teljesül, á liga tagjai, kik között van egy pap is. kivonul a városba hosszú létrákat '1st magával s fekete kátránnyal keni.be az erkölcste­lennek vélt hirdetéseket, cégtáblákat, és papírszalagokkal ragasztja ,1c mindazt, ami botránykozásra ad alkalmat. A tüntetők elten eljárás indult, de a ki­­kiruccanás mind gyakrabban ismétlődik. Némelyek odáig mennek, hogy követe­lik az angol kertben lévő meztelen szob­rok eltávolítását. A szobrokra ezt a felírást ragasztották: — Tiszteljétek gyermekeinket! Ennek a mozgalomnak azonban ép el­lenkező hatása van, mint amire' az er­­kölcsvédük számítottak. Mindenekelőtt felhívják a gyermekek figyelmét min­denféle erkölcstelenségekre, melyeket eddig meg sem láttak. Aztán a svájci lapok utóbb másról sem vitáznak, mint ezekről a kérdésekről. A* színigazgatók természetesen védik a francia bohózato­kat, melyeknek irodalmi értékét nem győzik eleget hangsúlyozni. Viszont a tüntetők mar mindenben. Ördögöt lát­nak. így tiltották be utóbb Pirandello­­r;ak egy ártatlan darabját is s az olasz iró nem szerepelhet' azon a műsoron, mely a sokkal szabadosabb Shakespeare és Mailére színdarabjait engedélyezi. P;rls és a babák. Páris tele van babákkal. A téli kirakatok, hogy a kö­zönség gyermekes kíváncsiságát szol­­gálják, valóságos kis színházak, me­lyekben embernagyságu" babák egész jeleneteket játszanak cl. . Némely kira­kat előtt olyan nagy a tömeg, hogy a járókelőnek fél óráig kell ácsorogni, mis tovább juthat, s a boltokban külön se­gédek őrködnek a rendre. A íehnika haladása folytán olyan báb­­, játékokat mutatnak be egyes helyeken, melyek pár évvel ezelőtt lehetetlenek lettek volna. A fényhatások sem ritkák. Egy belvárosi nagy cég üzletének egész szárnyát panorámává alakította áR fönn csillagok szikráznak* lcv:n pedig égj csomó fényes kis tündér tündöklő go­­yókkal lapdázik. Egy másik bolt kirakatában óriási baba áll, enyhe célzásul arra. hogy a párisi nőknek már évek óta nem szüle­tik babájuk. De a nők .nem akarják el­érteni a célzást. Ezt a babát a nagy álarcos bálon sorsolják maid ki. A bal­nak van még egy érdekeltsége is. ka­rácsony után a párisiak kalácsot szók­­tak enni, melyben ősi szokás, szerint egy babszemet rejtenek, hogy az, aki meg­találja, bírságot fizessen; Az álarcos bálon egy: óriás-kalács ke­iül az ■ asztalra, melyben egy nagyon nagy, meztelen babát r^itettek el, hogy alaposan megbírságolhassák azokat az amerikai péuzkiráiyok.T. kik maid rá­baiamnak. Gummi fűzők 250-— dinártól Haskötő és Gradhalter orvosi rtr.de tíre. Hasi űző, GyotaorevoTitós Melltartd, Rífii fülűket divatosra átalakítok. Virág iíootin Aleksandrova ulica 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom