Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-18 / 16. szám
16. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 18. CÍME N Irta: Tamás István A fiú a cementgyárban^ dolgozott, a lány a szódagyárban, dev azért nagyon boldogok voltak, A szerelem a harmadik héten jött meg és ekkor a nő inv szólt a férfihez: — Péterként, életem. A fiú meg ezt mondta* — Kisanyánt, életem. Aztán megcsókolták egymást és a kapuba igy bucsuzott a lány: — Holnap feljövök hozzád. Péternek nem jött hang a torkára az ölömtől, csak leesett a feje, mint az ótainga és tátott szájába lassan szivárgott a köd. Erőltetett menetben haladt, mert ezt a napot különös, nagy ünnepségekkel akarta megülni, de a lábait elzsibbasztotta a meglepetés, mint az alkohol. Otthon jól befütött, elhúzta a függönyt* bezárta az ajtót, a lámpára vörös kendőt csavart és torz, fáradt mosollyal elterült a díványon. 2 Péter tulajdonképen költőnek indult, de a cementgyár kizárólagos joggal lekötötte minden ambícióját és költői vénáját lecsapolta, átváltoztatta szürke, kemény cementté. Ez is a technika csodája volt. Péter lassan asszimilálódott, a felhöcirkálók apró viskókká roskadtak össze, a nagy nyugtalanságok csöndes esti sírásba fúltak és Péter ezt a táblát akasztotta ki a szive ajtajára: KENYÉR—CEMENT CEMENT=KENYÉR Így aljasitoíta le, igy bereite ki Pétert az élet és a szerelem. 3. Észre se vette, amikor hirtelen szétnyílt a menyezet és a láinpaernyön lekúszott hozzá nevető arccal, a lány. — Szervusz kicsim — mondta a nő és Péter világosan hallotta a csengő, lágy szót feléje úszni a levegőben. Az első kifáradás után udvarolni kezdtek egymásnak: — Volt már szeretőd? A lány szemrebbenés nélkül: . — Soha. Te vagy az első. És Péter jóságosán: — Örülj, hogy velem találkoztál. Megérdemelnek ezek téged? Gonoszak, ostobák és mindent bepiszkolnak amihez hozzáérnek. Pénzük van, nagy egészségük és névjegyzéket vezetnek a szeretőikről. így élt az apjuk, az ükapjuk, ilyenek lesznek a fiaik is és belőled is ilyen hopponmaradt, boldog figurát gyúrnának, akinek minden rendjén van, minden jól van. Elmesélik egymásnak, mit érsz az ágyban és később már a szemedbe röhögik: jó bőr. És ez lesz a neved* a rangod: Jó Bőr. A lány sirt, leborult és a fiú kezeit csókolgatta. Aztán újra összecsaptak és Péter világosan látta, hogy a lányon hímzett ing volt és a blúzán megolvasta a színeket is: piros, fekete, zöld. — Fel kellene írni — gondolta dühös mámorában, aztán összefolyt minden; a forróság kihiilt, az árnyék óriásivá nőtt, a lány eltűnt, Péter már izt sein érzett, csak fáradtságot és nem maradt semmi pozitívum az emlékezetén kívül. 4. Másnap a nő úgy viselkedett mint aki nem tud semmiről és Péter nem mert kérdezősködni. Közömbös dolgokról beszélgettek, de hiába adott titkos jeleket, a lány szeméből nem csapott ki az ösmerős tűz. Mielőtt elváltak volna egymástól, Péter mégis megkockáztatta. — Milyen drága voltál az éjjel mondta meghitt bizalommal és amikor a lány értetlenül nézett rá, elpirult és zavarba jött. — Persze, es álom volt — gondolta fájdalmasan és magára öltve a közöm hösség álarcát, minden átmenet nélkül csak ennyit felelt magyarázatul: — Eszembe jutott valami. 5. Péternek egész gardróbja volt a kü lönböző maszkokból. Az álarcokat rendszerint a bőre alatt hordta. Hét bőre volt és hét álarca; sárga volt a hazugságé, fekete a szerelemé, kék az unalomé, lila a ravaszságé, zöld a kétségbeesésé és piros a nyugtalanságé. Ezek az álarcok éicthü, finom munkák voltak, nappal is nyugodtan kijárhatott bennük a felismerés veszélye nélkül. A jóság álarca fehér selyemből készült, de ezt csak otthon húzta fel. ha magára maradt. És cstérikint igy feküdt be az ágyba; jóságosán. 6. Holdtölte volt és Pétert gyötörte a halottas, esti csöndesség. Lerúgta magáról a takarót, felöltözött, de alig lépett ki az ajtón, a lányba ütközött. — Brr! de hideg van — kényeskedett cicásan és Péter az ölében vitte be a szobába. A kályha mellé kuporodtak és egymást nézték nagy felindulással. — Ez u — gondolta Péter — szerelmes, jó, nem alkuvó és nincsenek félelmei — és a lány lábait simogatta, amelyek a combjához értek. Péter behunyt szemekkel is látott és most, hogy maga mellett tudta öt, bőséges nyugalom öntött cl a szivét, mint az árvíz. Igen, most már biztosau érzi a lány is, hogy ö, Péter, a Szabadító, aki elviszi innen, ö,; Péter, az Élet, mert az életet hozza a tenyerén, Ígéreteket és az örök változást. És hirtelen nagyon elérzékenyült mig a lány beszélt hozzá tört, szerelmes együgyüsogeket: — Péterként, életem. És Péter érezte a szó melegét, cirógatását. — Te vagy a főid, a hit, a bibliám — hallotta Péter. Aztán ismét összecsaptak felette a csönd hullámai. Péter megrázkódott az egyedülléttől. — Kisanyánt! — kiáltotta hivóan, de nem kapott választ. És mégegyszer kiáltott és még többször, de semmise moccant. — Utána szaladok — mondta önmagát csittitón és födetlcn fővel lerohant a szürkülő uccára. A folyosón a hagymaszagu házmesterbe ütközött — Nem találkozott itt az előbb egy nővel? — kérdezte sürgetőn. — Senkit se láttam — eresztette le seprőiét a házmester és kinyitotta a kaput a reggeli takarításhoz. 7. A lány sokszor nem jött Talán unta már Péter nagy, félelmetes szerelmét, vagy gyönyörűséget szerzett neki az öukinzó távolmaradás és Péter alkonyaiig egyedül kuksolt a kis szobában. Odakünnt gazdag télben masírozott az élet, gyárszirénák búgtak a ködben és Péter ilyenkor heves szemrehányást érzett Tudta: minden tétlen nap vétek, minden nap egy Iép& a bizonytalan felé, minden nap egy elgurult arany, amit nem hoz vissza becsületes megtaláló. És ő a drága aranyait lányra pazarolja. Ö, semmiházi! 8. Álmában sétálni voltak és az uccán felolvadt a jég,- a fák megindultak, az ég kitisztult és hiába, csak jó volt együtt, a test és a csók melege, a gondolat, a nézés, a mosoly, hogy látták, hallották és érezték egymást. — Ki adott valaha ennyi jóságot nőnek? — kérdezte Péter — ki akart valaha ennyire élni lányért? — és a nő rámosolygott és megsimogatta a haját. — Tudom — prédikált Péter — komolyan kell felfogni az életet, nincsenek ajándékok és nem szabad sohase jót várni, de benned megtaláltam magamat. Milyen kicsi is vagyok igy szerelemmel bajlódva és álmaimban mindig a temetőt látom. Vannak férfiak, erősek, nagyok, akik tovarobognak gőgösen és a nő nékik csak annyi mint a reggeli mozsdás, vagy a naplemente; de én igazi kónynyéket hullatok és minden apró roszszaság a szivemre megy. Drága játék ez nekem, nem is hozzám való, mert túlságosan komolyan veszem és fáj irgalmatlanul, akkor is, lm jó vagy hozzám, akkor is, ha rossz vagy hozzám. Hányszor megfogadtam: nem nyafogok, kegyetlen leszek és tanulni fogok-, hogy minden az enyém lehessen, de másnapra már ismét visszasüppedtem a tarka kátyúkba, amiket nem mertem kikerülni. Így úszkálok most is. 0 müven nagyszerű lenne tótágast állni, roppant tüdővel és egészséges, fériias ösztönökkel, amelyeknek ón parancsolnék is amelyek vakok és süketek lennének minden más vágyódással szemben, ami a gyermeken túl dörömböz. Úgy gyűlöllek sokszor és mégis: belehalnék, ha elveszítenélek — és a lány szemében kigyultak a szerelem tüzei. Aztán hirtelen üres lett az ucca. Azon a helyen, ahol a nő az előbb még elfogta a perspektívát, áttetsző lett a levegő és ismét ellehetett látni a kékülő dombokig. 9. Ha nem látta, ezeféle alakban képzelte c!. Most rossz, most durcás, most szerelmes, most sir, most nevet, de legtöbbször csak szerelmes formájában idézte és lassankint teljesen mindegy volt neki: alszik-e vagy ébren van. Az álmai összefolytak a valósággal és amit ébren cselekedett azt tovább folytatta álmában, amit állmában kezdett azt tovább csinálta az ébrenlétben. Ö, ezt nem lehetett sokáig bírni emberi erővel! 10. Éjfélkor hirtelen felcsapódott a teáskanna fedele és a fehér gözpárából kilépett a lány. — Milyen szeszélyes — gondolta Pé-. tor zaklatott lelke mosolyogva és megölelte. Ez az estéjük még szerelmcscbb és forróbb volt és Péter erősen vigyázta a nőt. — Á — mondta Péter harsányan és leste a lány mozdulatait, a hangját és ahogy szóíagolta a mássalhangzókat. — Ez mégse álom — ujjongott Péter és az ölébe borult, csókolta, cirógatta és hangosan dadogta: — Ez a karja, ez a melle, ez ä combja — de amint nem érezte a nő testét, kínzó bizonytalanság lepte el. Lopva kivette a lány fülbevalóját és a párna alá rejtette. — Ez csak nem fantázia — mondta dühösen és beleharapott a nő mellébe. De a lány tovább nevetgélt és játszott, mintha semmi se történt volna. — Megőrülök — lihegte Péter elborult szemmel és ütni kezdte. — Ohohó! had szenvedjen, nekem is fáj, fái, fd-á-áj! —- ordított Péter és összevissza karmolta a nő arcát. Érezte, hogy az hús, meleg, szerelmet gerjesztő és eszeveszetten újra támadt, elővette a kését és lassan, mintha csak tréfából tenné, markolatig beleütötte a lány szivébe. De a lány nem sikoltott, nem védekezett, csak Péter kezét csókolgatta, azt, amelyikben a kést tartotta. j — Ez mégis álom volt — mondta Pé ter eltorzult arccal, ahogy nyöszörögve lezuhant az ágy sarkába és zugó fejjel arra gondolt, hogy milyen szép lenne most csodákat tenni, például érteni a fák és a madarak beszédét hisz az embernek álmában minden lehetséges — gondolta és sírva fakadt. ¥ És reggel a párna alatt megtalálta a rózsaszínű fülbevalót és a párna és a takaró csupa vér volt, mint egy égő hajó. Jókai Mór: Igen sok magyar ur emlékkönyvébe Ültem rakott asztalodnál. Borod igen }ó vala: Hogy Vincéd legjobb rendben van: Meggyőződtem általa. Utaztam a szekereden. Megnéztem az aktodat: Gyönyörű szép a ménesed. Van sok telivér lovad. Dohányod jó, — pipatartód Valóságos muzeum: Az ember nem is sejtene Ennyi műkincset iahm. Feleséged, leányaid Zongoráznak gyönyörűn. Fegyvertárad kincseinek Az ember szive örül. Ekéd, szántóvető géped A korral szépen halad. Minden sportsman kifogásán Túl van köpöd, agarad. Angolkerted, üvegházad Növényzete ezernyi: De könyvtárt az egész háznál Nem tudtam fölfedezni.-------- — tM—— ———— I({?ny*rek Zenemüvek Irodaszerek ¥ig Zslg. Sándor 321 Subotica 8AIKJS BÉCSI GYFFMIU ’•ocr UJCÜfcSÁGQK meglepő olcsón KRAU3ZED5 bútor és szőnyesrúruházában NOV S AD. 0510 Az ország első poll klinikája májusban nyílik meg Szemborban Bácsmegje ajándéka a királyi párnak Ismeretes, hogy Bácsmcgye közönsége a királyi párnak nászajándékképen egy kastélyt akart ajándékozni, de utóbb ezt a tervét megváltoztatta és elhatározta, hogy kórházat épít, amely a királyi pár nevét fogja viselni. Bdcsmegyc törvényhatósága a kórház építéséhez öt midió dinárra! járul hozzá, de ez az összeg kevésnek bizonyult, úgy, hogy az egészségügyi minisztérium másfél millió dinárt engedélyezett erre a célra. Az uj és díszes kórház Szomborban épült és az építési munkálatokat most fejezték be és az építési vállalkozók néhány nappal ezelőtt adták át az államnak. Dr. Markovics Lázár egészségügyi főnök az uj kórházról a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munka“ társának: — Az uj kórház elkészült, de a megye nem képes azt berendezni s ezért az egészségügyi minisztérium fogja a berendezési tárgyakat a német jóvátételi számla terhére szállított ágyakból, bútorokból és fehérnemiiekből a kórháznak rendelkezésére bocsájtani. — Az uj kórház lesz az SHS. állam első poUklinikája és Közép-Európa legmodernebbül felszerelt ilyen intézménye. — Ott nyer elhelyezést a tüdőbeteggondozó, a csecsemő- és anyagendozó, a trachoma s a venereás betegségek elleni ambulatorium és mindegyike külön osztály lesz, amely mellé fekvő betegek részére külön-küüön kórházi osztály is tartozik, ahol összescii 120—150 beteg lesz elhelyezhető. — Az egész kórháznak polikliniko; jellege lesz, vagyis a fősulyt nem a fekvő betegekre helyezzük, hanem a járó betegekre, akiknek számára naponta fognak az orvosok rendc'ni. A rendelés ingyenes lesz mindenki számára. Fekvő betegnek csak súlyos és nehéz betegeket veszünk fel. — A négy os-tályban kezelt különleges betegségekkel járó műtéteket a kórház sebészorvosai ugyancsak ingyenesen végzik. — Az uj poíiklinika májusban nyílik meg és nyomban meg is kezdi működését.
