Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-04 / 3. szám
1925. január 4 BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal Politikai riport a becskerekl sártengerből Sár és politika —i mint alábbi ki fos tűnni — szorosan összetartoznak Becskereken. A város íötcrén és a legforgalmasabb utcájában már jó néhány hónapja fölszedték a kövezetei útjavítási munkálatok címén, a munka meg is kezdődött, de egy szép napon abbanmaradt és, hogy mikor következik a folytatása, csak a választások után fog eldőlni. A felszedett kövek nem voltak pontosan egyforma vastagságúak és helyükön kisebb-nagyobb mélységű lyukacskák maradiak. Egy Ids jótékony cső mindjárt a kezdet-kezdetén egyenletesre formálhatta volna a kövektől megfosztott gyalogjárót, a Davidővics kormánynak azonban — tudni kell ugyanis, hogy a Davidovics-kormány polgármestere kezdett hozzá az utcajavifáshoz — ebben sem colt szerencséje. Hat hónapig egyetlen csepp eső sem esett Beeskercken, ez alatt az idő alatt pedig a javőkelökj pompás-keményre taposták a kiemelkedő felületeket, inig a mélyebb rétegek, amelyeket mindenki gondosan) elkerült, megmaradtak a homokosföldi természetes puhaságában. Ekkorra aztán az idő is meggondolta magát. A karácsonyi ünnepekre kellemes ősziesre fordult a tél és december legvégén Becskereken is megeredt az cső. A keményre taposott magasabb régiók sziárdan ellenálltak a víz leonjlasztó törekvéseinek, a puhább alsó rétegek azonban rövidesen magas sártéglává dagadtak. így aztán mégis csak kiegyenlítődtek az ellentétek: a sár földagadt a kemény földig és amikor estefelé kigyulladnak a miniatűr vülanylámpák a Cara Dusana ucca közepén végighúzódó dróton s mélységes feketeség borul a gyalogjáróra, semmiféle módon nem lehet előre megállapítani, hogy az ember a következő pillanatban szilárd talajra fog-e lépni, vagy félméteres sárkátyuba dönti bele a sorsa, az a szerencsétlen pedig, akit mostanság épen ebbe az utcába kényszerít a végzet, tehetetlen mérgében az erre a célra szolgáló személyek mellett egész nyugodtan szidhatja a kormányok gyakori változását is. A komiányváltozásban van tudniillik az egésznek az oka. Úgy történt, hogy Berberszki Gyúró, akit Davidovicsék neveztek ki polgármesternek, elhatározta, hogy rendet teremt a becskereki utcákon. Mivelhogy azonban pénz nein volt a város kasszájában, megmagyarázta a háztulajdonosoknak az uj kövezet előnyeit és megállapodott velük abban, hogy minden háztulajdonos maga fizeti a háza előtt levő kövezet kijavítását. Erre aztán sietve elkezdődött a kövezet — fölszedése. Ennél többre már nem került a sor. mert időközben Basics mégis csak megkapta a választási mandátumot és a radikális rezsim urai azonnal véget vetettek a régiek gazdálkodásának és a kövek úgy maradtak fölszedve, magamagától egyetlen háztulajdonos sem sietett befizetni a ráeső hozzájárulást a kövezéshez, a városházáról pedig senki sem követeli a megszavazott pénzt. Azt mondják, hogy ez nem a város dolga: Berberszki mint privátember megegyezett a háztulajdonosekkal, a város azonban nem vállalt obligót, csinálja a Berberszki tovább — ha tudja. A sár pedig napról-napra növekszik. A hivatalos emberek már nem is gondolnak vele — fontosabb dolgaik is vannak most a választások előtt . . . A radikális-;-dcriiokrata-háboru már csak a regi szép idők emléke Becskereken. Most radikális kontra radikális a divat és Zsivió Bslicsh vagy 'Vivat Zsupanszki! a jelszó. A múlt vasárnapi összecsapásról szóló haditudósitásban úgy hozták a lapok, hogy ■ Alexiievics főispán nem fogadta Zsttpanszkiék küldöttségé!':. Hogy történt, hogy nem. azt nehéz volna a íelsőbénáti nagy politikai kavarodásban megállapítani. Zsuanszkl így meséli el az esetet: — A főispán huszárjának mondtam, hogy jelentsen be bennünket gazdájánál. Kis idő múlva visszajön a szolga és azt mondja: »UospcdinŽupan je rekao, da ott spava! (A főispán ur azt üzente, hogy alszik!!« # A környéken is egymást érik a hivatalos és disszidens radikálisok népgyűlései. Novibecsejen a. kisbiróval szokták Mihajlovicsék és Kikicsék (ugyanaz, mint Becskereken, Beslics és Zsupanszki) gyűlésbe hivatni a népet. Különös véletlen, hogy amikor a disszidens csoport tartott gyűlést, mindig ködös vagy esős, de mindenesetre csúnya volt az idő, mig a hivatalosoknak még az időjárás is kedvezett: szép, tiszta időben tartották meg mindig gyűlésüket. Egyik nap a kisbiró megint végigdobolja a falut: 'Közhírré tétetik mindenkinek, miszerint vasárnap radikális népgj ülés lesz a községháza előtt!« Mihajlovics vagy Kikics? — kérdi valamelyik hallgató atyafi. »Honnan tudjam én, milyen idő lesz vasárnap?« — válaszolja habozás nélkül a dobos k. in. TERE-FERE WEH Gulyás és magyarság. Megszoktuk már, hogy a magyarságot együtt emlegetik a gulyással és pusztával. Annál jobban esnek a kivételek. Az Illustrated London News uj számában egész oldalt elfoglaló, három hasábos cikk foglalkozik a magyar színházzal. írója: J. T. Őrein. Amit mond, arra nem akarunk hímet varrni, egyszerűen átadjuk az olvasóközönségnek. — Itt ülök a cilág egyik legtnüvészibb városában, hogy megismerjem az országát, földjét és ennek a városnak a neve Budapest. Budapest •minden angolnak gulyást jelent, tokaji ,bort és szép nőket. Talált hallott valamit az olyan magyar zeneszerzőkről, mint Dolmány!, Bartók és Hubay, de a magyar színházról és működéséről, arról a rengeteg munkáról, amit a Shukespearekultusz ügyben tett, egyetlenegy szót sem irt az angol sajtó. De én e hűt alatt, míg a magyarok országában voltain, többet hallottam Shakespeareröl, mint egy év alatt Angliában. Ezután a cikkíró ismerteti Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának pályafutását, a Thália szabadszínház működését, majd rátér a Shakespeare-ciklusainkra. —- Lássuk, hogy a magyarok menynyire szeretik Sliakespearet. 1922 óta a Nemzeti Színház nem kevesebb, mint négy Shakespeare-ciklust rendezett, a költő 13 játékát mutatta be és őszintén, túlzás nélkül' állíthatom, — ha a többi előadások oly magas Színvonalon álltak, mint az a kettő, amelyet egy heti ittartózkodásom alatt láthattam* — hogy ennél különbet sem Németország, sem Hollandia nem mutatott föl, de bizonyára Anglia sem. Az iró beszámol a Makrancos hölgy előadásáról s meleg szavakat szentel Petruchió alakitójának, az azóta elhunyt és halhatatlan Pethes Imrének, valamint annak a- mélyen művészi, emberi felfogásnak, mely az egész előadást belengte. Hasonlóan elismeréssel szó! Julius (Caesar előadásáról. Megígéri az angol közönségnek, hogy Hevesi Sándornak »Elzevier« cimii színdarabját, melyet Jókai színdarabjából készített, kiviszi. Hosszan ismerteti Hevesi munkás életét. Cikkét így fejezi be: — Mily magasra juthatnánk mi, ha Londonban is lenne egy Hevesink! ■# A vörös Emma A vörös Emma már öregedő hölgy, szemüveget hord, mint egy nagyanyó, de törhetetlen, rettenthetetlen foradalmár. Amerikai származású. Goldmann Emmának hivják, de mindenütt a világon csak vörös Emma néven ismerik. 1919-ben miután két évig élt börtönben íiáborucllenes izgatás miatt, kiutasították az Egyesült Államokból, aztán két évig Szovjet-Oroszorszagban tartózkodott. Legutóbb Londonba ment az anarchista hölgy és itt előadást tartott arról, amit a vörös Oroszországban tapasztalt. — Mielőtt beszélnék — kezdte előadását, — be kell vallanom, hogy sohasem voltam bolsevlki. de őszintén hittem, hogy a bolsevikok az orosz nép ideáljait tolmácsolják, a szabad szovjetet, a munkások és a parasztok érdekeit. Mikor az Egnesult Államok megfosztott állampolgárságomtól és kiutasi tott, a forradalmi Oroszországba mentem, hogy segítsek-nekik. Amit ott tapasztaltam, az hasonlít egy lidérces álomhoz. — Azt tapasztaltam, hogy egy aránylag kis politikai csoport, az ötszázezer tagot számláló kommunlstapárt zsarnokian uralkodik a. százötvenmilliós nép fölött. A munkásokat mint gályarabokat hajtják a munkára, a legkisebb íegyelmetlenség miatt letartóztatják, sőt az úgynevezett ipari dezertáció miatt k: is végzik őket. A parasztpárt gyámoltalan prédája a különböző biiníctö-expedicióknak és élelmiszerrekvirációknak. Hegyházaik telistele vannak férfiakkal, nőkkel, még gyermekekkel is. nem azért, mert fegyveresen támadtak volna ? hatalom ellen, hanem inert másképen vélekednek. Ezekbe a biHönokbe nem fütenek, nem világítanak, az ágyak férgesek. Elárulnám azt a hitet, melyet egész életemben szolgáltam, ha most hallgatnék arról. ' amit Oroszországban tapasztaltam, azokról a borzasztó dolgokról, amik a mai napig pusztítják az embereket. Így' beszél a — vörös Emma . . . * A nagy tehén, vagy ar uj magyar költészet. A világ egyik legelőkelőbb folyóirata, a Mercure de France, mely a háború óta egyáltalán» nem adott hirt mirólunk, akár csak a németekről, uj számában kétes dicsőségül közzétesz egy magyar verset olvasóinak mulattatusára, melyet -egy svájci folyóiratból vett át. A vers szerzője az előttünk ismeretlen Céry Tibor és cime » A nagy telién«. Ez a folyóirat, mely mindenkor élén állott az irodalmi forradalmaknak és megújhodásoknak, kiáSé sokalja amit a fönntnevezett költő megenged magának. Nincs kezünkben az eredeti szöveg, ennélfogva kénytelenek vagyunk a franciára átültetett verset visszafordítani magyarra. így hangzik: • A nagy tehén mindig fölöttem repül felhőn fekszik és éjjel énekel lefegő tőgye gyakran ködöt terjeszt a kedves! az én pipacsom! kis állatkám [elérhetetlen szeretőm! sohasem érem cl rejtélyes szemeidet ölelj meg engem! íme elbújt a hold és holnapra meghalunk A befejezés még érdekesebb: gyilkolni! reggel földet enni vizet inni délután gyermeket szülni éjfélkor a dombok úgy nyüzsögnek, mint a cse- I rebogaras völgyek 2X2^4 . menjünk, menjünk akid ezüst lábakkal egy napon megnyalod homlokomat mindnyájan a te istálódban élünk majd. Reméljük, hogy a fordításunkba, melyet gonddal végeztünk, nem csúszott »értelemzavaró« hiba. Ha mégis megtörtént, bocsánatot kérünk. * Shakespeare házassága. Shakes-, pearerő! -és házasságáról eddig ismeretlen adatok kerültek napfényt?, mely bizonyára érdekli a Shakespeare-kutatókat. Longworíh-Chambrun hosszú tanulmányt szentel annak a kérdésnek, hogy mint esküdött össze Shakespeare a feleségével. —- A hitújításnak ebben a korszakában — írja — az egyház s polgári szertartások bonyolultak voltak és az óvatos magyarázók átallanak pontos véleményt mondani arról, hogy milyen körülmények zavarhatták meg ezt a frigyet. De Stopesnek az angol levéltárakban végzett kutatása nyomán megállapíthatjuk, hogy a szertartás törvényességéhez szükséges jóváhagyást a worcscsteri püspökség adta meg, Itt azonban nem cmliti meg sem a -templomot, hol a vőlegény és menyasszony összeesküdött, sem azt a papot, [:i a szertartás végezte. Ez az elhallgatás amint számos hasonló példa mutatja — arra vall, hogy Shakespeare engedély nélkül, a katholikus vallás szertartásával kelt egybe feleségével. Nagyon hi hetö a magyarázat,' különösen Shakespearcra vonatkozóan kit a. katolikus valláshoz erős kapcsolatok fűzlek. Édes anyjának hat közeli rokonát halálra kínozták. Edvard Ardent, feleségét, öcsesét, veiét és azt a jezsuitát, akit rejtegetett. Érdekes és eddig ismeretlen részlet az is, hogy az, aki elrendelte a letartóztatásokat nem volt egyéb,; mint Sir Thomas Lucy de Chralecote,1 kl benső barátságban volt Shakespeares al. * A színészek idegesek. Ismeretes az, hogy Wegener, a hires német színész egy bécsi előadáson odakiáltott egy ur felé, ki az előadás alatt kedélyesen beszélgetett szomszédnőjével. Azt mondta neki, egészen hangosan és határozottan: Ökör. Ennek az ökörnek folytatása van. Még mindig nyilatkozatok és ellennyiiatkozatok jelednek meg a színész \iselkedéséröl, ki igy elvesztette lélekjelenetét. Wegener pedig tovább birálgatja a bécsi közönségei. A maga német közönségét jobban szereti. Németországban —- azt írja — a közönség, mikor színészt tapsol, illemtudóan föláll és tapsát a harmadik, vagy ötödik felvonásra tartogatja, mikor már meggyőződött arról, hogy a művész érdemes az elismerésre. Ezt helyesebbnek tartja. Az olvasók azonban Wcgenert birálgatják. Az egyik azon csodálkozik, hogy lehet ily rosszmájú» az,-, aki köztudomásúan nagyevő és ínyenc is. Csak a rossz gyomra, rosszul emésztő művészeknek szabad ilyen ingerlékenyeknek lenni. Wegener pedig nagyon szereti a rostélyost. Négy adagot meg tud belőle tűni. Nyilván ezért nevezte a bécsi színházlátogatót is ökörnek. Mások mentegetik a színészt. Minden színésznek lámpaláza van. mihelyt kilép a lámpák elé, annál nagyobb, minél többet játszott. Ida Rolland például a Burg-Theater művésznője, mielőtt megjelenik a deszkákon, egy lesben álló párduchoz hasonlít. Az életével játszik az, aki ilyenkor őt megzavarja. Till a Durieux idegesen mosolyog. Rudolf Tyrolt a színrelépés előtt, a díszletek között, társainak szerepét mondja szórakozottan. Elisabeth Bergner úgy káromkodik, mint egy huszárkáplár... Mikes Flóris : Öregek Sokszor elnézek egy-egy öreget, amint tipeg, totyog, lépeget. Csodálom ezeket a véneket. Nem fél vájjon ? Szivében nem retteg, hogy lehullik ? elszáll, mini lehellel ? Öregek. Fehérek. Kihamvadt, hält képek. Ereznek-e vájjon s ugyan mit remélnek ? Nem félnek, hogy egyszer a se/nmibe lépnek? Nem szűkülnek ? nem őrjöngnek ? bátran várják be a következő percet ? Milyen csoda ez ? Elet-e még, vagy már örök élet ? Megdöbbentők e furcsa, szörnyű szentek. Hát a nagy semmitől egyedül én félek ?
