Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-23 / 21. szám

1925. január 23 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Négy évi fegyházra ítélték Papp Istvánt A suboticai adóhivatal sikkasztja a biróság előtt tűk oda a számsor vés érc. Csütörtökön kora reggel valóságos népvándorlás indult meg a, törvényszéki palota felé. Rendkívüli érdeklődés nyil­vánult meg Papp István szuboticai vá­rosi adóhivatali dijnok sikkasztási bűn­ügyének tárgyalása iránt. A iötárgya­­lási terem már, jó félórával a tárgyalás kezdete előtt teljesen tömve volt hall­gatósággal. Különösen sok nő volt jelen, fiatal, csinos (asszonyok és leányok egész színes tábora gyülekezett össze és ők voltak a főtárgyalás legizgatot­­tabb hallgatói. Pontban 9 órakor nyitotta meg Pav­­lovlcs István törvényszéki elnök a íő­­iárgyalást. A birói emelvény előtt ott állott kis­sé sápadtan, de egyébként hideg nyu­galommal, szinte közömbösen Papp Ist­ván. Jó megjelenésű, fegyelmezett tar­­tásu fiatalember, kis angol bajusszal. Hosszú, sötét szürke télikabát van raj­ta, alatta divatos szabású, elegáns vi­lágosi-szürke zakkóöltöny. A mély ki­vágása mellény alatt ragyogóan fehér ingplasztrón látszik, schymmiriiyakken­­dő és kemény gallér van rajta. Egész magatartásán meglátszik, hogy meg­szokta a közönség előtti mozgást és nem feszélyezi, ha rászegezödnek a sze­rnek. Megszokta mindezt a színpadról. Mintha igazolni akarná, hogy jó mű­kedvelő szili ész volt. Csendes hangon mondja be személyi adatait. Szülei nem élnek, nőtlen, 24 éves. A műkedvelő-társulat elnöke 4s elnök: A vádat ismeri. Bűnösnek érzi magát? Mielőtt a vádlott erre a kérdésre fe­lelne, engedelmet kér, hogy a télika­bát jelt levethesse. Az engedélyt meg­kapja. Közelebb lép a birói emelvény­hez és kissé tompán hangzó, nyomott hangon igy válaszol a bűnösség kérdé­sére: — Bűnösnek érzem masam, de csak kis mértékben. Az elnök: Mit tud felhozni védelmé­re? Mondjon el mindent, milyen módon és hogyan követte el tettét. A vádlott: Előbb ideiglenes napidijas voltain a városnál. Azt megelőzőleg kercskcdősegéd voltam. Apám, anyáin nem volt, sehonnan sem részesültem sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban. Célom és vágyam az volt, hogy biztos álláshoz jussak és ezért léptem be a városhoz. Ele-inte -ISO dinár volt a havi fizetésem: 1921—1922. évben ségédeile­­nőr lettem az adóhivatalban és amikor az adópénztárnokot politikai okokból felfüggesztették, átvettem a pénztárke­zelést. Mint fiatalember társaságba ke­rültem, résztvettem műkedvelői előadá­sokon és színészi tehetséget éreztem magamban. Külömböző szerepeket ját­szottam és 1923-ban kezdtem szervezni egy szláv műkedvelői társulatot, amely­nek 100—150 tagja volt már. Én vol­tam a társulat elnöke és ügyvezetője és az ezzqi járó sok munka majdnem minden időmet igénybe vette. Sokat kellett reprezentálnom és ez sok pénz­be került, sok pénzt emésztett fej. Az elnök kérdéseire aztán elmondja, hogy az első összeg, amelyet az adó­hivatal kézi-kasszájából kivett, 2000 di­nár volt. Sokáig habozott, ainig erre elszánta magát. Majd részletesen is­merteti az adópénztárnál dívó ügykeze­lést és kijelenti, hogy soha sem rovan­­csoi.tak. sohasem ellenőrizték. Fogpiszkáló, mint kasszakulcs Az elnök: Mikor történt az első lopás? A vádlott: 1923. év augusztusában. A kézi-pénztárban 5000 dinár volt. Na­gyon könnyen lehetett a pénztárt ki­nyitni. \ nagy Werthcim-szekrényt egy fogptszkálóva! nyitottam ki. A pénztári bevételi lajstromban az elvett összeget mindig levontam az összeadásból, a végösszeget ugyanis csak ceruzával ir-Az elnök: Ki ellenőrizte magát? .4 vádlóit: Senki. Az elnök: Mit csinált a 2000 dinárral, amit először kivett a pénztárból. A vádlóit: A legszükségesebb dolgo­kat szereztem be. Később 10—20.000 di­náros összegeket vettem el. Aztán a múlt év nyarán, augusztus 29rén a 200.000 dinárt egyszerre. Ez este 7—8 között történt, egyedid követtem el a lopást. Nem sikerült tőzsdespekuláció Az volt a tervein, hogy elmegyek Budapestre és ott a tőzsdén játszom a pénzzel. Akkoriban nagyon sok pénzt nyerte,k a tőzsdén és én abban bíztam, hogy én is nyerni logok és akkor meg­térítem azt a pénzt, amit az adóhivatal pénztárából . elvittem. Amikor Szuboti­­cáról a pénzzel elmentem, Kelebiánál léptem át ia határt. Egy ismerőst talál­tam, aki kettős birtokos és halárátlé­pési igazolványa van. Ez segített át a határon. Minden baj nélkül feljutottam Pestre és a Wesselényi-uccábau vettem ki egy hónapos szobát, ahol el is fos­tak. Pesten elmentem a tőzsdére és 150.000 dinárért vettem részvényeket. Hosszra, áremelkedésre játszottam. Egyszerre jött a kontremin és jött a nagy krach és azokat is bezárták, akik a részvényeimet vették. Részvény nél­kül maradtam és 100.000 dinárt elvesz­tettem. Majd elmondja, hogy. Budapesten Boros Lajos, — egy barátja, — nevén jelentette be magát. Már régebben megszerezte magának Boros Lajos ke­resztlevelét, erkölcsi bizonyítványát és iskolai bizonyítványait. Ezekkel igazol­ta magát. A tőzsdézés mellett a régi ambícióját is ki akarta elégíteni, beirat­kozott a Rózsahegyi Kálmán színészis­­kolájába. — Kértek ott magától valami bizo­nyítványt? — Nem kértek semmit, csak nagy tandijat. Félmillió volt a tandij egy hó­napra. — Mikor tartóztatták le Budapesten? — 1924. szeptember 27-én. Késő este történt. Éppen a színházból tértem ha­za lakásomra. Alig voltam néhány per­cig a szobámban, amikor kopogást hal­lottam az ajtón. Azt mondtam: Tessék! Erre két titkos rendőr lépett be a szo­bába és azt mondották: Maga Papp István és ezzel egyidejűleg egy arcké­pemet mutatták fel. Mindjárt gondol­áim, hogy valaki elárult. Bevittek a 'cndőrségre. 45.000 dinár és 4.700.000 magyar korona volt nálam. Ezzel véget • ért a vádlott kihallgatá­sa, amely egy órát vett igénybe és megkezdődött .a tanúkihallgatás. Nem c-ilenörizték az adópénztárt Az első tanú Nedeljkovics Milorád városi pénzügyi tanácsos. Ismerteti az adóhivatal ügykezelését. Kijelenti, hogy ha az ellenőrzés jó lett volna, az első 2000 dináros sikkasztásnál rájöttek volna a dologra. De közvetlen főnökei válton biztak Papp Istvánban. Kujund­­zslcs Antim, adópénztáruok, a követ­kező tanú. Most fel vau függesztve ál­lásától. Az adópénztári kezelést és a vádlott hivatali beosztását ismerteti. Kihallgatták még tanúként Sinkovics Géza városi adópénztárost, Viddkovics János volt városi adóhivatali főnököt, Szuyajdzsics Sándor városi töszáinve­­vöt és özv. Wéber Frigyesiiét, akinél Papp István négy évig lakott, elenitc csak mint szobabérlő, aztán teljes el­látásra. V perbeszédek A tanúkihallgatással véget ért a bi­zonyítási eljárás és elhangzottak a per­beszédek. Vasziljevics Ljuba dr. áilamügyész azzal Kezdi a vádbcszéck t. hogy szak- Mrósást előtt new tartja szükségesnek úgy beszélni, mint esküdtbiróság előtt és nem akar színes képet festeni a há­ború utáni erkölcsi romlásról. A bíró­ságnak ennél az esetnél nem lesz ne­héz Ítéletet hozni. Az eset tiszta és vi­lágos: közokiratiiamisitásról, hivatali sikkasztásról és betöréses lopásról van szó. Mindez bizonyítva van. Enyhitö .körülményeket egyáltalában nem lát fennforogni. A büntetlen előélet itt nem enyhitö körülmény, mert közhivatalt viselőnél ez előfeltétel. A beismerés szintén nem enyhítő körülmény, mert a tényállás anélkül is tisztázva van. Az ellenőrzés hiánya sem enyhítő körül­mény, sot a vádlottra nézve súlyosbító, mert nem csak pénzt lopott, hanem fő­nökei bizalmát is meglopta. Ellenben súlyosbító az, hogy hivatali, közpénzt sikkasztott el a vádlott, továbbá az összeg nagysága és hogy a kár nem térült meg. Szigorú büntetést leér. PiskuUcs Zvonimir dr. védő szintén nem kiván a háború utáni erkölcsi le­romlásról) beszélni, mert az erre az esetre nem alkalmazható. A vádlott anyai szeletet és apai irányítás nélkül nőtt föl. Ideális céljai voltak. A hiva­talban nem ellenőrizték és alkalom szüli a tolvajt. Rámutat, hogy- olyan Wertheim-szekrényben tartották a Budapestről jelentik: A csongrádi bombamerénylet ügyében megho­zott törvényszéki Ítéletet — hóna­pokkal a fő tárgyalás befejezése és az Ítélet kihirdetése után — most kézbesítették ki írásban a feleknek. Az Ítélet szövegének nyilvánosság­ra hozását nagy érdeklődéssel vár­ták, mert a fölmentés indokolása az ítélet szóbeli kihirdetése után tud­valevőleg nagy feltűnést keltett: a belügyminiszter védelmére kelt az indokolásban megtámadott közigaz­gatási közegeknek, az igazságügy­­miniszter a bírói funkcionáriusok ügyéiben foglalt állást, a sajtó és a parlament az indokolással kapcsola­tosan viták színhelye lett, két fe­gyelmi vizsgálat is megindult, ugy­­hogv a közérdeklődés a végsőkig felfokozódott és mindenütt kíván­csian várták az ítélet Írásban ki­adandó hiteles indokolását. Az iz­galom, amely a szóbeli kihirdetés után támadt, az Írásbeli közlés után előreláthatólag még fokozódni fog. Az indokolás ugyanis megsemmi­sítő kritikát gyakorol a nyomozatot végző Diószeghy János miniszteri tanácsos, valamint a szegedi rend­­örkapiiányság vezetői es nyomozó­­közegei, a szegedi fogházorvos, sót a vizsgálóbíró ténykedése felett, is. A belügyminiszter annakidején a sokkal enyhébb szóbeli kitételek alapján isi szükségesnek találta, hogy közegeinek védelmére keljen, illetőleg fegyelmi eljárást indítson ellenük. Ez a fegyelmi eljárás tud­valevőleg éppen a napokban tisz­tázta Diószeghyt és társait. Az indokolás határozottan ki­pénzt, amelyet egy fespiszkálóval ki lehetett nyitni. Ha ezt és az ellenőrzés teljes hiányát tekintjük, akkor valójá­ban hálásnak kell lenni a vádlottnak, hogy nem vitt el milliókat, men ezt ép­pen olyan könnyen megtehette volna. Kéri az etivhitökörülmények Ügyeimbe­­vételét. Az ítélet A perbeszédqk után a biróság ítélet­hozatalra vonult vissza. Amíg a biróság tanácskozott, a ter­met megtöltő közönség, — főleg .a höl­gyek, — lázas izgalomban találgatták és kérdezgették, hogy mi lepz a bün­tetés. Negyedórái tanácskozás után bevo nult a bíróság és Pavlovics elnök ki­hirdette az Ítéletet, amely szerint a bí­róság bűnösnek mondja ki Papp Istvánt közokirathamisitás bűntettében, amelyet azért követett el, hogy magának anyagi hasznot szerezzen, továbbá betöréses lopás bűntettében és ezért négy évi fegyházra ítélte. Az ügyész a minősítés miatt felebbe­­zett, valamint az ítélet súlyosbításáért A védő felebbezést jelentett be áz ítélet súlyossága, végett. Déli 12 órakor ért véget a főtárgya­­lás. mondja, hogy a vádlottak beismerő vallomását a perrendtartás tiltó rendelkezései ellenére, részben Ígé­rettel, részben súlyos testi bántal­mazásokból álló erőszakkal, éjjeli kihallgatásokkal és egyéb kény­szereszközökkel kényszeritették ki a vádlottakból. Megállapítja továb­bá. hogy dr. Rcgtlon Károly börtön­orvos vallomása nem volt figye­lembe vehető, mert ha nem is. lá­tott a vádlottakon külsérelmi nyo­mokat, az orvosszakértö szerint mégis megtörténhetett; megállapít­ja, hogy Piroska Györgynek az a vallomása, hogy Wéber Árpád rendőrkapitány bikacsökkel az ar­cúba ütött, tanúvallomásokkal való­színűsítve van; megállapítja, hogy a nyomozás egészben aggályos volt; megállapítja, hogy a vádlot­tak alaposan védekezhettek azzal, hogy nem tudták, hogy a vizsgáló­bíró előtt állanak, mikor beismerő vallomásukat fen tartották: megál­lapítja, hogy a védelem sikeresen bizonyította a vádlottak ártatlansá­gát; megállapítja, hogy Sinkó Lász­ló sokkal gyöngébb testalkatú, sem­hogy a gránátot az emeleti abla­kon át a terembe dobhatta volna és végül megállapítja, hogy bár két­ségtelenül forogtak fenn gyanuokok. a vádlottakat fel kellett menteni, mert megnyugtató bizonyítékok a főtárgyaláson nem kerültek elő. Ez a feltűnést keltő indokolás, a melyről még bizonyára sok' szó lesz, megállapíthatóan teljes mér­tékben figyelembe vette a védelem (éimelését, szemben a vád részéről produkált bizonyitokokkal Szövetség a szovjet bekerítésére? Titokzatos francia-lengyel szerződés Parisból jelentik: A kamara ülésén folytatták a külügyi vitát. A kommunista Cachin a genfi jegyzőkönyvről beszélt és hangsúlyozta, hogy Franciaország az egyetlen ál'am, amely ezt a jegyzőkönyvet aláírta. Az Egyesült Államok nem írják alá, Anglia szintén a domíniumokra való hivatkozással vonakodik aláírni. Ha­sonlóképen visszautasította Olaszország is az aláírásnak még csak a gondolatát is. A genfi jegyzőkönyvnek semmiféle gyakorlati eredménye nem volt. Cachin ezután éles kritika tárgyává tette a megelőző kormánynak a szovjet irányában folytatott politikáját. A szov­jet — mondja Cachin — különben még nincs túl minden veszélyen, hiszen Fran­ciaország szövetkezett Lengyelországgal Oroszország bekerítése céljából. Harriot válaszában kijelentette, nem engedheti meg, hogy a kamarában ilyen állítás elhangozzék. Igaz, hogy Francia­­ország baráti viszonyt tart fenn Lengyel­­országgal, de semminemű bekerítő szán­déka Oroszországgal szemben nincs. Franciaország támogatója a kisállamok­nak, hiszen ezeknek is joguk van a nap­fényhez. Súlyos vádak a szolnoki ítéletben írásban kikézbesitették a csongrádi bembavetők phrének ítéletét X

Next

/
Oldalképek
Tartalom