Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-10 / 337. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 10. A zagrebS egyetemi hallgatók sztrájkja Vértelen háború diákok és rendőrök közt — Hadiladósitás Zagreb, december 6. I. A baj azzal kezdődött, hogy Pribicsevics újra miniszter lett. (Nálunk a baj rendesen ezzel kezdődik.) Alig, hogy bevonult a közoktatásügyi minisztériumba, elindította a táviratok hadseregét az ország minden zugába. A táviratok kinevezéseket, áthelyezéseket jelentettek és persze nyugdíjazásokat is. Az egyik távirat nyugalomba küldte Polics László dr. t, a zagrebi egyetem tanárát, néhány más tanárral egyetemben. Polics rektora a zagrebi egyetemnek, nagy tudós, Szlobodán Jovanovics mellett legnagyobb tudósa a közjognak. Szeptemberben volt künn Géniben s előadó volt a Népszövetség teljes ülésén. Nehéz volt elhinni, hogy nyugdíjazták. Másnap aztán kiderült, hogy az első híreknek igazuk volt, Pribicsevics menesztette a re!;-, tort, mert republikánus. Hogy republikánus-e Polics, azt a diákság nem nagyon tudta, akik a kollégiumát hallgatták, azt mondják, hogy nem élezte ki solia ezt a kérdést — pedig igen sokan hallgatták az előadásait, népszerű professzor volt, finom modorú, közvetlen, aki soha még senki ember fiát el nem buktatott. Ez is indokolja a diákság nagy felháborodását. Ki tudja ki jön utána? A háborús tiiz első szikrája még november 29-én pattant ki. Avatás volt az aulában és ahogy belép Polics a nagy rektori aranylánccal a nyakán, fölzug a taps. A diákság éljenez, a dékánok, a promotorok feszengenék, a rektor mintha meg lenne hatva egy kissé. Csak nehezen, sokára ült cl a meleg tüntetés zaja. A rektori beszéd az avatás után — elmaradt, Polics úgy látszik nem akart tüntetést provokálni — a közok tatásügyi miniszter ellen. Halk modorú, finom ember, tudós és professzor. Sohasem lesz belőle közoktatásügyi miniszter. Az avatás után egyik diák a másikkal tudatta, hogy elsején gyűlés lesz az egyetemi kertben. Az egyetemi kertben van egy százesztendős üreg fa, arra akasztják a hirdetéseket a diákok azóta, amióta az előcsarnokban lévő hirdetőtáblákat a legutóbbi háborúság idején argumentumnak használta fel a diákság egymás ellen. Most is megjelent a plakát a vén fán, 10—12 klub hivja a diákságot gyűlésre. Másnap meg is volt a gyűlés. Néhány száz diák a kerítésen beiül, a kertben hallgatta a szónokokat, az ellenzéket pár tucat kormánypárti ifjú képviselte, a túlsó oldalon álltak a rendőrök, gummibotokkal, revolverrel feliegyverezve. A rendőrkomisszárius egy ideig csak Hallgatta a szónokokat, de amikor azok kezdtek jobban belemelegedni és kezdték nagyon leszedni a keresztvizet a miniszterről, beleszólt ő is. — A gyűlést feloszlatom — mondta. A szónok elhallgatott és kezdtek készülődni a diákok, hogy majd elszélednek. A rendőrök azonban megunhatták a varast, mert egyszerre csak elkezdtek előírásosan káromkodni és ütütték-verték azt, aki épp a kezük ügyébe esett. Egy perc múlva egy lélek sem volt a környéken, a rendőrök pedig diadalmasan járták körül a csatamezőt, amelyen egypár árva diákkalap jelezte csak a régi dicsőséget. A gyűlésen még a végén sebtében ki mondották a diákok az ötnapos sztrájkot. így végződött a háború első napja, amelynek estéjén a diákkávéházak asztalai fölött izgalmas viták folytak és a csapzotthaju ifjak izgatottan magyarázták, hogy súlyos sérelem esett az egyetemen, a rendőrök a kertbe is bementek, pedig már ez is az egyetemhez tartozik. Voltak, akik a népszövetséget •emlegették. II. MÁSNAP nem igen történt mis, minthogy, megkezdődött a sztrájk, ' a diákjrontról — A bejáratot elálltak a sztrájkolok és néni engedtek be senkit az egyetemre. Később aztán kiakasztott a' szolga az ajtóra egy hirdetményt, amelyben lakonikusan közli a prorektor az ifjúsággal, hogy aznap nem tartják meg az előadásokat. Az egyetemi ifjak pedig hazamentek és előszedték a szekrények mögül á kampósbotokat. III. MOST MÁR második napja folyik a sztrájk, Beogradból, Ljubljanából kedvező hírek érkeznek. Pribicsevics miniszter többször telefonál minden nap. Presztízskérdést csinál a dologból. Csakazért is lesz előadás. Majd ő megmutatja. Nem szabad tűrni az öt szünnapot. A kormánypártiak ugyancsak a kertben, gyűlést tartanak, nem sokan vannak, de annál több a rendőr körülöttük. A harc kezd komolyabb szint kapni, az ifjúság belemelegedik, az ellenzék is elhalkul. Fiatal fiuk, délszlávok, tiizeshangulatuak ők is, eb ura fakó — otthagyták a pártot. Előbb diák vagyok, csak aztán radikális. És sztrájkoltak ők is, tüntettek ők is, duhajkodtak ők is. A város is fölfigyelt közbe. A diákok pártjára álltak, már csak a Pribicsevics miatt is. Nagyon népszerű ember erre. És ekkor történt, hogy fönn a magas lépcsőkön megjelent négy rendőr és .egy rendőrtiszt, kinyitották a kaput és invitálták be a hallgatókat. Néhány elszánt stréber, pár öreg és elkeseredett philozoptrina, gólya-jogászok be is mentek, bement utánuk egy néhány sztrájkoló is. Rövid néhány perc múlva vége lett az előadásoknak. A professzorok zavartan, ijedten, kalap nélkül rohantak a rektorhoz. A folyosókon egy lélek sem volt — nem is maradhatott ott senki, ű, biizbombük miatt. A diákság dacosan, dühösen nézte a rendőröket az egyetem körül. A környékbeli kapualjakban vártak a rendőrök, megszállták az egész teret, sőt a színház mögött lovasosztag tanyázott. Fönn a lépcsőkön pedig álltak a rendőrök. Ennyi történt a második napon. Előadás tehát ezen a napon sem volt. III. A HARMADIK NAP már teljes harcikedvben találta a .diákságot. Egyetlen kormánylapot kivéve, az egész sajtó mellettük áll. Az egyetemi tanács sem túlságosan haragszik a sztrájk miatt, csak a miniszter adja ki egyre sürgetőbben, egyre türelmetlenebbül a parancsot: letörni a sztrájkot. Az egyetemen megismétlődnek az előbbi nap eseményei, előadás újra nincsen. Valaki le akarja fotografálni a rendőröket, akik fenn állnak a lépcsőkön: a rendőrök összetörik a fényképezőgépét. Egy másik fényképezőnek sikerül megörökíteni a »szentségtörőket«. de a rendőrség túljárt az eszén, sorra járták a fényképészeket és az egyiknél megtalálták a kidolgozás céljából odaküldött lemezt. Elkobozták. A közoktatásügyi miniszter nevében. Úgy látszik félelmes egy ilyen fotográfia. A kormány estilapja szerint másnap »U miniszter utasítására minden körülmények között megkezdődnek az előadások.« IV. FELVIRRADT A MÁSNAP, amikor »minden körülmények között« meg kellett volna kezdődni az előadásoknak. Nem kezdődtek meg. A diákság kitartott, az egyetemi tanács pedig nem túlságosan erőltette az ügyet. Azt mondják, bogy a miniszter felfüggesztette az egyetemi tanács autonómiáját. Uj hirdetmény jelent nieg a falon, amely igy kezdődött: A közoktatásügyi miniszter ur rendeletére . . . Valaki áthúzta ezt a pár szót és odairt helyette valamit, amit jobb nem reprodukálni. A rendőrök, rendőrtisztek nézték a rendeletet, amelyben felszólítják a diákságot az előadások látogatására és amely olyan szokatlan módon emlékezik meg a miniszterről — csóválják a fejüket és tapogatják a zsebüket. Hogy nincs-e náluk radirgummi. De talán nem is szívből keresik azt a radirgummit. Ljubljanában, Skopljében, Szuboticán áll a sztrájk, az állatorvosi főiskolán elvertek egypár stréber »lótechnikust«, a kémiai laboratóriumban is volt egy kis kavarodás, a rendőrök pedig már kezdenek hozzászokni az egyetemi élethez. Már az ötödik napja, hogy az egyetemre járnak. V.- MÉG CSAK MA HOZZUK Ki akkor győztünk — ez a jelszó a sztrájk utolsó napján. Mert a végén már nem a professzorokról volt szó és nem az egyetemi autonómiáról, hanem arról, hogy ki győz, a miniszter, vagy a diákok. Lehet-e öt napig sztrájkolni. Ha az ötödik napon sem lesz előadás, úgy a miniszter súlyos vereséget szenvedett. Gyanús csend volt az egyetem körül az utolsó reggelen. A rendőrök egész éjjel őrizték az épületet — ködös sötét éjszaka volt — reggelre gyalogosan, lovon nagyon sok rendőr gyülekezett az egyetem köré. Fegyvereket is hoztak. Nyolc óra már elmúlt, a kerítés körül ácsorog pár tucat diák, de a szokásos rebelliscsoport — sehol. Jönnek a professzorok nyitnák az ajtót, be van zárva. Kopognak, dörömbölnek a rendőrök, néma csend. A homályos ablakok vakon hunyorgatnak az ébredő városra, az sunyin pislog. Semmi zaj. Egyszerre valaki a rendőröket hivja. Valahonnan az egyetem felől. Egy pinceablak nyílik és azon kiabál föl egy egyetemi szolga; hogy engedjék ki már, mert bezárták a diákok még az éjjel és nem tud kimenni. A diákság hallja, hogy siránkozik a szolga — nevetésre húzódik a sok diákarc, elégedetten bökdösik egymást és a következő félórában már az egész város tudja, hogy milyen furcsa eset történt az éjszaka az egyetem körül. Belopózott halkan ötven-hatvan diák, ki kalapácsot vitt magával, ki meg fejszét — botot és erőddé építették át egy éjszakán az egyetemet. Az ajtókat bezárták, de be is szögezték ormótlan nagy szögekkel. A padokat kihordták és barrikádokat emeltek az ajtók elé, a folyosókon mindenfelől. Már tiz óra felé járt és a rendőrök tanácstalanul állták körül az épületet. Akkor jött a parancs, hogy mindenáron el kell foglalni az egyetemet. Föltüzték a szuronyokat, megtöltötték a fegyvereket és megkezdődött a roham. A védősereg állta a harcot. Végül is az egyik kapu cserbenhagyta a diákokat. Recsegni, ropogni kezdett, aztán beszakadt, bedőlt. Ezután már gyorsan bonyolódott le ez a furcsa história, a diákok nem vették fel a közelharcot a szuronyos, karabélyos többséggel. Nem is volt értelme már, délfelé járt az idő — és úgysem lehetett előadást tartani. A diákok győztek. Levezették a várvédőket. lehettek 50—60-an, közrefogta őket mégegyszer annyi rendőr, elől lovasrendőrök és vitték őket a — rendőrségi fogdába. Az ablakokból virágot dobtak rájuk. Mielőtt elindultak, egy ambiciózus rendőrtiszt elkiáltotta még magát: — Ma nem lesznek előadások. — Éljen az uj rektor, válaszolt rá a diákság gúnyosan és ezzel befejeződött az ötnapos sztrájk. Ami olyan ártatlanul kezdődött és ma már a világlapok is foglalkoznak vele. Lanipel Béla Január 4-én ül össze az uj német birodalmi gyűlés A Marx-kormány továbbra is a helyén marad Berlinből jelentik: A választások végső eredménye még mindig nem ismeretes, mert vannak kerületek, ahol a szavazatok összeszámlálása esetleg e hét végéig is eltart. A hétfő estig beérkezett hivatalos jelentésekből a birodalmi belügyminisztérium kimutatást készített, amelyet kedden nyilvánosságra hozott. A kimutatás szerint az eddig ismert adat alapján leszavazott a szociáldemokratákra 7,788.250 a német nemzetiekre 6,122.255 a centrumra 4,061.593 a néppártra 3,017.132 a kommunistákrai 2,679.429 a bajor néppártra 1,111.786 a demokratákra 1,902.646 a bajor parasztszövetségre 995.723 a fajvédőkre S91.671 a földműves pártra 498.003 a hannoveriekre 258.145 A leadott szavazatokból az a kép alakul ki, hogy a birodalmi gyűlés pártjainak számaránya nem tolódott el túlságosan. Politikai körökben azt hiszik, hogy mivel nemcsak bel-, hanem külpolitikai szempontból is nagy nehézségek állják útját a polgári blokk tömörülésének, az úgynevezett nagykoalíció pedig főleg belpolitikai okokból majdnem teljességgel lehetetlen, tehát egyelőre megmarad a birodalmi gyűlésen az eddigi koalíció, amelyet a centrum és a német demokraták alkotnak és amelyet a szociáldemokrata párt kétségtelenül támogatni fog. A porosz országgyűlésen számítani teliét a nagy koalíció fenmaradására. Érdekes győzelmek és bukások Az ismert politikusok közti! biztosan bekerültek a birodalmi gyűlésre a demokrata párton dr. Koch, Erkelem, đr. Baumcrné. dr. Dernbung, Schücking tanár, dr. Lüdersné a cctitrumpárton: dr. Alar.v, kancellár és §. két volt kancellár: !Fehrenbach és dr. Wirth, továbbá Ste* genvald volt bajor miniszterelnök. A szociáldemokraták közül Müller-Fran-. ken Wells, dr. Hilterding, Bernstein Ede, Siam pier. A német néppárton: dr. Strcsemann, Kardorlf, dr. Raumer, dr. Kahl titkos tanácsos. A német nemzeti pártiak közül a vezér dr. llcrgt, Bismarck herceg, gróf Westarp, Tirpitz főadmirális. A német fajvédők közül bekerült Ludendoríl tábornok és Graefe, ellenben Wulle kibukott. A westfáliai kerületben meglepetést keltett gróf Kessler Harry bukása, akinek néhány száz szavazata hiányzott és a hallernerseburgi kerületben u demokratajeiclínek, Bernhardt Györgynek, a Vossische Zeitung főszerkesztőiének buká« sa sem kevésbé. December 18ig lesz végleges eredmény Az uj birodalmi gyűlés január. 4-én fog összeülni. Az alkotmány értelmében tz az utolsó határidő, ameddig az uj törvényhozásnak össze kell jönnie. A birodalmi választási vezetők legkorábban december 18-ára lesznek képesek a végleges hivatalos kimutatásokat elkészíteni és ha ugyanaznapra valamennyi hivatalos jelentés beérkezik a birodalmi' belügyminisztériumba, minden egyes megválasztott képviselőt kulön-külön Léi kell szólítani, vájjon clfogadja-e a mandátumot. A karácsonyi ünnepek és újév között nem ülhet össze az uj birodalmi gyűlés, igy aztán a kormány megállapodott abban. Iwgy január 4-én lesz az első tilés. Az angol sajtó a választás eredményéről Londonból jelentik: A sajtó általában meg van elégedve u német választások eredményével. A Times hangsúlyozza, hogy a német választók szavazataikkal bizonyságát adták, hogy Angliával és Amerikával békés viszonyt akarnak.
