Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-07 / 335. szám
14. oldal BAC5MEGYEI NAPLÓ 1924. december 7. magyarnak, pláne egy magyar urnák, s különösen, nem egy megyebirtokosriak, akinél a viz is csak akkor jöhet figyelembe, mint a föld, hogy ha — sok! Az egyszavu királynak megtetszik a rövid és büszke válasz, amely a legjobb véleményt kelti benne a fürdözőtárs iránt. Aki olyan kurtán felel s ilyen előkelőn, gondolja ő Felsége, az nem lehet valami pitty-potty ember, az csak katona lehet. Királyoknál az uralkodó után a legelső ember a katona. Meg is kérdezi tőle, hogy az>e? (Militär?) A magyar ur megint egyetlen szóval felei: mágnás. Mintha mondaná: »Köszönöm a jó véleményét, uram; tudom, hogy hízelegni akart nekem, amikor katanának nézett, de én, hála istennek, mégis csak több vagyok valamivel, mint gondolni méltóztatik. Szép áilás a katonáé, s különösen szép békében, amikor nincs szükség rá, de én, kérem, ne tessék dicsekvésnek venni, a magam szerény pozícióját mégis többre tartom: én magyar mágnás vagyok«. A király is elgondolkozik rajta, valamit hallott ->iQi[ puaqjsfsua. pnuaQ ni ioiua}íu[g zb Esterházyakról és más országrészbirtokosokról, bizonyára imponál neki az egyszavu feleletben foglalt tartalmasság, s úgy látszik, tovább fog elmélkedni e társadalmi probléma fölött, mert azt feleli rá minden hosszabb szószaporitás nélkül: Úgy? (So.) Most hosszabb pauza következik, amely alatt a magyar főur azon tépelődött, vájjon ki lehet az a kiváncsi pasas, aki ennyit kérdez? Végre arra a Felségre nézve nem éppen nagyon hízelgő konklúzióra jut, hogy ez a sokat kérdező, valósággal inkviráló egyéniség valószinüleg a rendőrséghez tartozik, s ezt egészen nyíltan, minden kertelés nélkül — megint csak egyetlen szóval' ■— meg is tudakolja tőié. (Polizei?) Ha amaz, gondolja a magyar ur, annyi lcérlést intézett hozzá, egyet talán neki is szabad kérdezni... S a király nem apprehendál meg értté. Jól. tudja, hogy szemfüles rendőrség nélkül nem állítatnának fönn az államok s különösen a monarkiák, meg aztán tetszik is neki, hogy a főur sokallja már a fárasztó társalgást s azt hiszi, hogy azt csak a policáj indiszkréciója nyújthatja ily végtelenre, s egészen barátságosan, minden különösebb hangsúlyozás nélkül válaszolja, hogy ő foglalkozására nézve: kiirály. Mintha azt mondaná: vendéglős (vagy kisbirtokos) vagyok innen a szomszédból. . Nem lehetetlen különben, hogy némi hatásra is számított ő Felsége, mert akik mindig előtérben, sőt szinte kirakatban állnak, nem kevésbbé lesik a sikert, mint a virtuóz színészek, s egy csöppet se közömbös nekik, hogy mit gondol róluk a tömeg, a publikum, a nézőtér, s ebben az esetben az az egy személyből álló közönség, amellyel dolga van. Tán remélte is, hogy kissé zavarba hozta ezt a büszke urat, aki, ha még annyi földje van is, még sincs megkoronázva. Hiszen megszokta, hogy már azokról a feudális nagy urakról, az kennek meg, ha az ő felkent személye váratlanul bukkan föl előttük. De ebben az esetben csalódott ő Felsége, mert társa a fürdőmedencében még csak össze se~ ütötte a bokáját (b. fos is lett volna a vízben!), s egyetlen udvarias szóval mindössze annyit felelt a bemutatkozásra, hogy: gratulál. Mintha mondaná: »Szép tisztesség, de nincs- benne semmi« különös. Merő véletlcnség, hogy én is nem vagyok az«. Ahogy Leuau itt a magyar előkelő - urat egy német fejedelemmel szemben bemutatja, annyi szimpátiát árul el a fajunk, az ö szülő nemzete iránt, hegy az jó! esketik minden magyarnak, s a mai magyar olvasónak is S az ilyen apróságok néha jellemzőbbek egy népre vagy annak egy osztályára, mint egész nagy könyvek, amelyeket hangyaszorgalommal, levéltári kutatással és egyéb adatok összehordásával irtuk róluk. A gyógyászat uj módszere: az autoszuggesziio A gyógy tudomány „rókaui“-ja •Monsieur Coué, a nacy-i patikus, járta végig az elmúlt hetekben Európa nagyvárosait. Előadásokat tartott sajátságos autószuggesztiós gyógymódjáról, a couéizmusról és ezeken kísérleti demonstrációkkal is bizonyította a maga igazát. Igénytelen, népies, mondhatók propedeutikus izii előadások voltak ezek a nagyközönség számára. Laikus beszélt nyilván laikusoknak: egészségről, betegségről, lélektanról, akaratról, akaratnevelésről. A hallgató, a hivő tömeg pedig túlnyomóan nem képzett szakember, hanem mindenütt az a ré tege a nagyvárosi intelligenciának, melyet bizonyos maliciával pszihológiával, főképp freudizmussal inficiáltnak lehetne nevezni. De mondhatjuk pszihológtts és főleg pszihoanalitikus dilettánsok széles körének is. Ebben pedig képviselve van: minden kor és minden foglalkozás mindkét nemből egyaránt. Meggyőztek ezek az előadások arról, hogy milyen hatalmas érdeklődést tud nak kiváltani ma az eszmei áramlatok és irányok, mert feléjük fordult a materialisztikus világielfogástól megcsömörlött tömegmentalitás. A couéiziTius lényegében nincsen semmi ui, alkalmazása, módszere már régen ismert, Csak röviden jegyezzük meg róla: autószuggesztió segítségével neveli nagyra és erősnek, az akaraterőt a betegségünk legyőzésére, gyógyulására. Tehát önnevelés, öngyógyítás, ha szükséges, önámitás is, főképp ideges (neuraszténiás stb.) eredetű beteges tünetek: és jelenségek leküzdése céljából. Joggal kérdezzük: mi az uj, a meglepő, a tömegsikert hozó és tetszést arató, a tudományosan értékes vagy csak a mában divatos a couéizmusban: hóimét ered tagadhatatlanul megkapó ereje, mi okozza győzelmes népszerűségét? Miért oly népszerű Colié? Induljunk ki egy maga Coué említette példából, egy konkrét esetből, mely legjobban világítja meg a kérdést. Vérzés történt valamelyes okból az idegállományban, a vérzés helyi beidegzés! zavart okozott és ez a kar bénulására vezetett. A vérzés okozta helyi elváltozás lassan-lassan elmúlik, a vér felszívódott az idegállomány épsége, főképp munkaképessége, teljesen helyreállott. A bénulás — jóllehet semmi oki magyarázata nincs már — mégis megmarad és minden kezeléssel dacolt. A beteg — és éppen csak ennyiben beteg —- nem tudja karját felemelni. Coué, a kicsi emberke, élénk és energikus francia, eléje ál, ránéz szúrós fekete szemeivel és elmondatja vele: »Tudom a karomat mozgatni«. Elmondatja vele figyelmének és akaraterejének teljes összpontosításával, sokszor, egyfolytában és ismételve, hangosan és csendesen, nyugodtan, lassan, végül azon biztonság teljes érzésével,.hogy igaz, amit mond: hogy tényleg hiszi, hogy úgy van, — minden este, minden reggel és imc: a csoda megtörtént: a beteg felemeli és mozgatja a karját. A beteg meggyógyult. — Semmi csoda, semmi csodadoktorság — mondja a nancy-i patikus. Nem i: az! Csodálatos volt csak annak, aki például a kísérleti lélektan számadatainak rengetegébe tévedve, nem látta a fáktól az erdőt, aki elfelejtette, milyen hatalmas gvógytényezö az autószuggesztió. Az autószuggesztiónak MFW kiváló gyógytényézőnek újra való felfedezése, céltudatos és hangsúlyozott alkalmazása, éppen ma (és ezen a mán van a hangsúly), ebben áll szerintük Coué nagy hatása, sikere is — legnagyobb érdeme is. Kétségtelen, hogy a mai kor ideges, ncuraszténiás konstitucióju emberének jellége: az egocentrikus cgophyl vagy egophob orientáltsága. Egyszóval a karunk gyermeke sokat és intenziven fogfoglalkozik önmagával, önmagába szeret elmerülni, önmagába -.menekülni, — Csűré aj ideggyógymódja mint a csiga a házába, vagy a szenthírű indiai fakir. Jellegzetes volt ez mindig a tulmüvelődéS és dekadens kultúrák korszakában. Ez a különös és sajátos, mélyen tudatunkban gyökerező feliogás magyarázza, sőt szüli javarészt és sokszorozza a mai kon sokszínű neuróziásait, phóbiáit, aberrációit, liipokonclriáit stb. Szinte hajlandók vagyunk azt mondani, hogy ebben a korokozía és korszerű beállítottságban gyökereznek a világ nagyszámú izán »fashionable« szanatóriumainak és gyógyhelyeinek anyagi létfeitételei. A betegség is, a gyógyulás is autószuggesztió Már most az a felfogás, ez a beállítottság a saját én felé kétségtelenül előre kitapossa és megkönnyíti az autószuggesztió útját, sőt meg is hatványozza annak erejét. A beteg, aki belső énjének betege — tegyük fel: a házasságában csalódott asszony, vagy a karrierjében szárnyaszegett katona, akinek bénulása a kórok megszűnte után .sem gyógyul — ideges tünetként akarja öntudatlanul bár és szenvedi ki mintegy, főképp önmagának s csak aztán környezete sajnálatának betegségét. Nem tudom mozgatni a karomat mondja azután Couéval. — A tárgy ugyanaz: a kar, a betegség, az én, a -saját magam« egy elválaszthatatlan, megszokott, sokszor szeretett, kívánt, dédelgetett része, ám az akaratnak az iránya, az útja mintegy más. Az önmagunknak neveit, önmagunktól akart betegségtől, önmagunktól kell önmagunkat megszabadítani. Aki autószuggesztióval lett beteggé, meggyógyul ugyancsak autószuggeszüóval. De hogy tudjon a beteg akarni gyógyulást, autószuggesztióval leküzdeni azt, amihez egész érzésvilága és legerősebb érzései fűzik? Hogy győzze le saját érzéseinek azt a hatalmas ellenállását, melyen minden akarat megtörik? Pedig csak ilyen áron gyógyulhat meg! Coné intuitiv eszméje: a figyelt, dédelgetett, a magyranevelt és így elhatalmasodott betegségtől megszabadítani azon a ravasz, kanyargós >. róka-utón«, melyen a kiindulópont a betegség. De a cél már nem az , hanem a gyógyulás, amely mégis mindkét esetben a legkedvesebb és legvonzóbb fele irányul: a legbensöbb én felé. Nem elvonni a figyelmet a betegségről, nem álom-analízisek segítségével felfedni az öntudat alá rejtett kórokat (mért itt is, ott is ellenssegül az én), hanem úgy vezetni, róka-uton, hogy a figyelme az elválszthatatlannak hitt és igy eddig gyógyíthatatlan betegségen marad, de ellenkező irányba, melybe önmagunktól öntudatlanul, önakarattal, de öncsalással is, szívesen fordulunk; és mégis úgy, hogy paradox módon; akaratlanul akarjuk a gyógyulást. Ez a rejtélye Coué intuitiv felfedezésének és módszerének. A mai egocentrizmus mentalitása által könnyen járhatóvá lett róka-ut jelentőségének felismerése és igénybevétele. Aki ebből a szempontból tanulmányozza és figyeli Coué működését, annak érhető megjelenésének szenzációja, az nem lepődik meg nagy sikerein és terjedő népszerűségén. De ebből, a tömegpsziliológiai meggondolások szempontjából ítélhetjük meg legjobban értékét és érdemeit is. A sokszor megmászhatatlannak hitt hegycsúcsok mindig megvoltak s csúsztak az ösvények, melyek a csúcsra vezetnek, csak a jó vezető kellett (nem a tudós geográfus, hanem a gyakorlati hegymászás ösztönbiztonságu embere), aki az időjárás és évszak szerint meg tudta választani a helyeset, a célhozvezetőí. A kulturhistóriai évszakok egy ily célravezető, épp ma legjobban járható) ösvényét, kanyargós, csalafinta róka-utját találta meg Coué. egy tipikusan francia, azaz racionáis lélekbúvár, j Juhász Gyula: ÄDÄM HALÁLA A rögön ült s a csillagokba nézett, Melyek az Édenkcrtben is ragyoktak, Ó, messze, távol, gyönyörű igézet És érezte, hogy már nem látja holnap. Verejték ült fáradt homlokára. Mely egykor az üdv fényében derengett, Már közeleg a bokrok közt halála, Mint az angyal, ki élvévé a kertet .4 szelíd Ábel hívja nyugovóra. Ki a komor Káinnál egy a földben S mig tekintete a mezőre röppen, Eszébe jut az első boldog óra. Mikor Évának a szemébe nézeti, Es érzi: ez volt a vég és enyészet! KÖNYVEK Jack London: Éden Martin. Kétkötetes hatalmas mű. egv matrózból lett zseniális _irc>. hősi küzdelmeinek, diadalának és halálának romantikusan izgalmas története, amely szemmelláíhatóan keresztiil-kasul van szőve erős- önéletrajzi szálakkal. Az Men Martin, melyet Jack London mintegy húsz évvel ezelőtt irt meg. nemcsak regény, hanem »művészeti és emberi hitvallás« is. Bizonyos, hogyha nem önéletrajznak. akkor legalább is önjellemzésnek készült: Eden Martin leikéből Jack London beszél s aszerint, hogy mivel s ■ kikkel került érintkezésbe, illetve őszszeütközésbe. elmondia merész, nieíschei kritikáját Amerika egész belső életéről. A regény kapható a szuboticai Mamuzsics-féle könyvkereskedésben. * Knut Hamsun: Az utolsó fejezet. Az északi iró-óriásnak ez a regénye manifcsztáció a mai kultúra ellen, amely rnegmérgezte az ember ősi ösztöneit és megteremtette az élet teljes dekadenciáját. Rousseaui könvv: csöndes és rezignált szatírája a társadalomnak és a civilizációnak. Szürke emberek szürke történetét mondja el benne egyéni művészetével Knut Hamsun. A regény miliőié, amelyben lejátszódik, egv nagy szanatórium világa: s a színhely szimbóluma az írónál, utalás arra. hogy a világ sem egvéb egv nagv szanatóriumnál. Knut Hamsun ezt a véleményét a beteg emberiségről érdekes figurák egész seregével támasztja alá. A mindvégig érdekfeszitö regény a szuboticai Mamuzsics - féle könyvkereskedésben kapható. * Guido da Verona: Mimi Bíuette. kertem virága.... GuidO' da Veronát nem kell már bemutatni a magvar olvasóközönségnek. Ez a regénye jellegzetes alkotása az Írónak, de valami mély szomorúság. ami Mimi Bluctte történetén átvonul, különbözteti meg egyéb írásaitól. A test szenvedélyeinek lassú diadala a küzdő lélek fölött itt visszájára fordul: a lélek ül diadalt a test felett. A kis francia táncosnő, aki könnyű üres szívvel és gondtalanul leit végig Paris minden gvönvöriisége és szenynve fölött, amig utói nem éri az igazi, önzetlen szerelem. Ez az érzés megtisztítja és megnemesiti: afrikai zarándekutián halállal vezekel kora fiatalságának léhaságaiért. A Ycrona-regénv a szuboticai Mamuzsics-féle könyvkeres« kedésben kapható. * Adv-ntuzcum Földcssv Gyula dr. és Benedek Marcell ezzel a címmel adták ki Adv Endre elfeledett hírlapi cikkeit és azokat a cikkeket, amelyek annak ideién a magvar saiíóban Adv mellett és ellen megjelentek. A kötet értékes anyagát a nagvtudásu szerkesztők egységes keretbe illesztették. A könvv a szuboticai Mamuzsics-féle könyvkereskedésben kapható. MORAVETZ 7.£neinükeresk«désTÍEaisoar.i (Román a) Az utódállamok legnagyobb zenetnüzaküzíete. Minden megrendelést gyorson, pontoson és a legolcsóbban intéz el. Tegyen próbamegrendelé3t 1 Jegyzékek ingyen.
