Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-07 / 335. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 7, Bethlen a parlamenti bizottság' ellen Nem enyhült a feszültség a kor­mány és az ellenzéki blokk között Budapestről jelentik: A kormány és a parlamentből kivonult ellenzék között nincs kilátás megegyezésre. A kormány­párt egyrésze hajlandó ugyan mindent megtenni arra, hogy az ellenzéknek le­hetővé tegyék a parlamentbe való visz­­szatérést és a kizárt képviselők kitiltá­sát szívesen hatályon kivül helyeznék valamilyen módon, azonban a panama­­üpy felülvizsgálásának kérdésében — amely az ellenzék másik sarkalatos kö­vetelése — a kormány nem hajlandó eddigi álláspontját feladni. Ha ugyanis a panamaügy felülvizsgálására tényleg parlamenti vizsgálóbizottságot küldené­­nek ki, akkor kétségtelenül beigazolódna, hogy a földmi'Oelési minisztérium sápot szedett a kiviteli engedélyek után a kor­mánypárt választási kasszája javára és súlyosan kompromittáló adatok kerül­nének felszínre vezető politikusok e'len, akik családjuk révén érdekelve vannak a kiviteli panamában. Az ellenzéknek parlamenti vizsgáló­­bizottság kiküldésére vonatkozó követe­lését Bethlen István gróf már többször visszautasította, amióta azonban ezt a követelést Apponyi Albert grój is ma­gáévá tette, a kormány kényelmetlen helyzetbe jutott. Most olyan megoldás­sal kísérleteznek, hogy a panamaügy megvizsgálását a parlament legkožeiebbi ülésén maga a kormány fogja követelni egy egységespárti képviselő — alkal­masint Berki Gyula — utján, de két­ezerötszáz kiviteli engedély felülvizsgá­lását nem parlamenti bizottságra, hanem miniszterközi bizottságra fogják bízni. Ez a megoldás természetesen nem fogja az ellenzéket megnyugtatni, ; e­­kmive, Hogy a miniszfevközi bizottság a kormány tagjaiból áll, márpedig az ellenzék éppen a kormányt vádolja az­zal, hogy tudott a panamákról és a panama-pénzek fölhasználásáról. A parlamentből kivonult ellenzék egyik vezetője a kormány legújabb ter­véről a következőket mondotta: — A kormánynak ezzel az inditvány­­nyal csupán az a célja, hogy a panama­ügy aktáit elvonja a nemzetgyűlés ellen­őrzése alól. Ebből is csak az tűnik ki, hogy Bethlen nem meri a kiviteli en­gedélyek listáját nyilvánosságra hozni. A miniszterközi bizottság vizsgálata iránt a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetünk, mert érdekelt felek nem lehelnek bírák saját ügyükben. A kor­mány tagjai maguk is érdekelve vannak és igy nem illetékesek a vizsgálatra. Két ibirnyevác lista lesz A régi bunyevác-sokác-párt a nemzeti együttműködés pártjainak közös listájával akar a választásokba menni A gyálai Láló legendája Milorád bácsival az állomáson talál­koztam, költözött az uj házába, vagy tán a régibe? Mit tudom én, elég abból annyi, hogy Gyáláról, jobban mondva a rétről, most vonul Jugoszláviába. — Na, csikó, te is? — Mit csináljak, iíiurkám, ha nem le­het megélni! Öreg ember vagyok s valamikor úgy számivottam, hegy ebben a korban már megpihenhetek. Hát nem sikerült. A derekam nem olyan hajlé­kony többé, mint amikor lányokkal ker­­gcíőztem, nézd az ujjaimat, milyen bütykösek. ■— Ez a köszvény. — Nekem mindegy, hogy minek hív­jak, az a rossz benne, hogy fáj, — az ördög vigye cl azt a Lálót. — Miért haragszol rá? — Mert megcsalt, kifosztott. — Ejnye, a gézengúz! Adtátok volna rendőrkézre. Milorád bácsi nevetve simította végig hosszú, ősz bajuszát. — Rég volt, nein is ismertem, csak tudom, hogy élt egyszer s az ő, nyomo­rultjai vagyunk mindnyájan. Maguk nem ifiurkátn, csak a gyáliak. Akkor mondta el az. öreg a történetet, hosszan és hiányosan, valahogy azért mégis ki tudtam hámozni a magját. Visszanyulik ez a Mária Terézia ko­rabeli nagy földéhségre, amikor min­denki földbirtokhoz akart jutni, akár­csak ma. A törökök végre kitakarodtak az országból s régi jussát kereste sok hajdani tulajdonos. A, királyasszony azonban szigorú volt és tudta, hogy mit csinál. — Szó se lehet a török hódoltság A bunyevác—sokác-párt hivatalos lapja, a »Hrvatske Novine«, pénteki számában bejelentette, hogy a Vaj­dasági Néppárt önállóan megy a vá­lasztási küzdelembe s ugyanekkor támadást intézett a bunyevác—so­kác-párt másik frakciójának vezetői ellen. Ezáltal a két bunyevác frak­ció harca nyílttá vált. A Raics Balázs vezetése alatt a Vajdasági Néppártban tömörült frakció úgy a párt hivatalos, lapjá­ban, mint nyilatkozatokban is beje­lentette már, hogy önálló listával vesz részt a választásokon, sőt megejtette már a suboticai és soip­­bori járásban a listavezetői jelölése­ket is. azonban arra vonatkozólag még nem tájékoztatták a nyilvános­ságot, hogy a bunyevác—sokác­­pártnak az önállósághoz ragaszkodó másik része felveszi-c a harcot a Néppárt ellen. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a bunyevác—sokáa-párt végrehajtóbi­zottsága péntek esti ülésén és elha­tározta, hogy megkísérli a közös ellenzéki lista felállítását a nemzeti együttműködés pártjaival és csak abban az esetben, ha ez nem sike­rülne, fog önálló listával résztvenni a választásokon. A közös ellenzéki listára irányuló da^g-yalásákra' ••vo­natkozólag kérdést intéztünk dr. Ivkovics-lvandékics Imre volt főis­pánhoz, a bunyevác—sokác-párt vezetőjéhez, aki a következőkénen nyilatkozott a »Bácsmegyei Napló« munkatársa előtt: —• A bunyevác—sokác-párt még nem adta fel a reményt, hogy sike­rülni fog a közös ellenzéki lista megteremtése. A párt végrehajtóbi­zottsága tegnap esti ülésén elhatároz­ta, hogy ha ez nem volna lehetsé­ges, akkor a párt önálló listával veszi részt a választásokon. A mi törevésünk az, hogy a nemzeti együttműködés pártjaival választási megegyezést hozzunk létre és meg­van a remény, hogy ez sikerülni is fog. Ezért tovább folytatják a tár­gyalásokat a demokratapárttal is, l amelynek egyrésze nincs megelé­gedve a listavezető jelölésével. De folytatjuk a tárgyalásokat a Radics­­párttal is, amellyel a bunyevác— sokác-párt szívesen működik együtt a választásokon. Arra a kérdésre, hogy mi a párt álláspontja a Vajdasági Néppárttal szemben, Ivkovics-lvandékics Imre dr. a következőket válaszolta: . -— Minden ellenzéki párttal szíve­sen működünk együtt, kivéve a Vaj­dasági Néppártot, amellyel nem folytatunk semmiféle tárgyalást és egyáltalán nem vagyunk hajlandók tárgyalni. Akik ezt a klerikális néppártot megteremtették, azoknak elejétől fogva az volt az álláspont­juk, hogy önállóan kell a választási jjküzdelembe menni és mivel a párt keretein belül nem vihették keresz­tül akaratukat, megcsinálták puccs­szerűen a különválást. A bunyevác— sokác-párt mindenesetre felveszi cl­­" lentik a legélesebb harcot. Mint ebből a nyilatkozatból kitű­nik, a régi bunyevác—sokác-párt reméli, hogy még létrehozhatja a közös ellenzéki listát, amely erősí­tené a párt választási esélyeit. Ér­tesülésünk szerint a demokrata­párt elégedetlen csoportjában, amely Groll Milán listavezetői jelölésével szemben még mindig ragaszkodik dr. Popovics Milivoj jelöléséhez, csakugyan megvan a hajlandóság, hogv kooperáljon a bunyevácokkal a hivatalos demokrata listával szem­ben is. A jövő hét folyamán feltétlenül el fog dőihi, hogy sikerül-e a közös ellenzéki lista felállítása, vagy a bunyevác—sokác-pártnak dr. Ivko­­vics-Ivandékics Imre vezetése alatt álló frakciója is önálló listával lép-e fel, annyi azonban már bizonyos, hogy két bunyevác lista fog egy­mással szemben állni és a harc a két frakció között rendkívül éles lesz. előtti igényekről, ilyen kéréssel senki se jöjjön hozzám. Pizí még elfogadni se volt szabad ezen a címen, ami rendkívül föllelkesí­tette a vásárló kedvet. A kincstár ál­landóan üres volt, jó pénzért mindent lehetett kapni, birtokot épp úgy, mint nemességet. A gyulaiak is sokat tanakodtak, hogy milyen jó alkalmuk volna a megtollaso­­dásra, a tüzet az a bizonyos Láló szí­totta bennük. — Mi volt a másik neve? — Isten tudja. Mi csak úgy hallot­tuk mindig, hogy Láló. Paraszt volt, mint a többi, de nagyon tanulmányos esze lehetett neki. Beszélgettek, gyűléseitek, azt mondja a Láló. — Most egész olcsón meg lehetne kapni Gyálát, még pedig a neuzinaiak rendszerével. Látjátok-e, hegy ott min­denki egyúttal nemes. A bókaiakról is ugyanazt hallottam, nem szólva a mili­­ticsiekről. • Az, asszonynépet elöntötte a jövő gőgje. Nemes asszonynak lenni nem is olyan tréfaság. Akkor állanak szóba a dcszkickkcl, amikor akarnak. — Tudjátok, leikeim, mi, nemesek... A Láló hagyta őket éldelegni, csaő szövögessék az ábrándjaikat, neki lesz az jó. — Kétféleképpen lehet a dolgot meg­csinálni. A bókaiak szerencséje az volt, hogy a királyné egyszer ott aludt a fa­luban. Jó álma lehetett, mert másnap mindenbe belement, amit csak kértek tőle. — Hát hívják ide, aludjon egyszer ná­lunk is, kísérletezett az egyik asszony. 1 — Bolond vagy, Milica léiként, hogy* Halálos szerencsétlenség a titeli Tiszahld építésénél Egy felrobbant vascső egy munkást megölt, négyet súlyosan megsebe­sített Titelről jelentik: A két év óta épü­lő titeli Tiszahid munkálatainál sú­lyos szerencsétlenség történt né­hány nappal ezelőtt. A munkások az egyik pillér falazásán dolgoztak, amikor — eddig még ki nem derített okból — egy sűrített levegővel teli­tett vascső felrobbant és a miiért, a felette emelkedő áüvdnvt és a rak­tárt összedöntötie. A romok közül velőtrázó segélykiáltások hallatszot­tak. A szerencsétlenség színhelyére siető mentők borzalmas látványnak lettek a tanúi. A robbanás óriási pusztítást vitt végbe. A mentők egy munkás teljesen szétroncsolt holt­testét és négy súlyosan sebesült munkást húztak ki a romok alól A szerencsétlenség áldozata Csanády Sándor huszonnégy éves munkás, akinek e napokban lett volna az es­küvője. A katasztrofális robbanás igen nagy anyagi kárt is okozott. A vizs­gálat megindult annak megállapítá­sára. hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. ilyent kívánsz. Majd már ott hagyja a tornyos ágyát a tiéd kedvéért. — Van az enyém, Olyan puha, mint az övé. Aludt abban már.... Hamar elharapta a szót, zavarba jött, bár tudta mindenki, hogy a szolgabirót akarta mondani. Az pedig elég ur, hol­mi kisebbfajta királyival nem is cserél. — Egyetlen módja van, folytatta Lá­ló. Ott csak a pénz beszél, minden más sífii. Össze keil adni ezer aranyat, az­zal én fölmegyek Becsbe és rendbeho­zok mindent. — Ismered ott a járást? Láló elbigyesztette a száját. — Szszsz---- akárcsak a zsebemet. Láló, valóban, titokzatos férfiú voit, aki néha hetekre eltűnt és senki se tudta, merre jár. A gyálaiak nem talál­koztak vele idegenben, mert a gyálaiak nagyrésze esztendőszámra nem, mozdult ki a faluból, a buzijukért is eljöttek a szegediek.. Nagy összeköttetései lehet­nek, a szóhoz is ért, hát ennek a fele se tréfa. — összehozzuk a pénzt, jelentették ki végül is. — Ti pedig kemposzenzorok lesztek. — És nemesek! — Természetesen. Ezer aranynyal a zsebében útnak in­dult Láló, az egész falu elkísérte a ha­tárig. Sokáig volt oda, fáradtan ért haza. — Na, mi van? — Elintéztem mindent, már hozzáfog­tak az iratok kiállításához. — Beszéltél a királynéval? — Csakis vele magával. Odataláltam azonnal, az ő udvarában voltak a leg­nagyobb szénarakások. Ö maga éppen kenyeret dagasztott, könyökön féltül gyúrva a réklije. Mondhatom, formás menyecske, nem állhattam meg, hogy ne tapogassam. Azt mondta, elmenj in­nen te bolondos, mert a képedre kenem a kovászt. Azért nem haragudott, mert r.em veszi az ilyesmit zokon az aszr szonynép akkor sem, ha királyné. A kis József ott lábailankodott körü­löttünk, pacsit adott, én pedig megkí­náltam mézes búzával. Úgy esett neki, hogy csupa maszatos lett az arca. Soha még ilyen jót nem evett, pedig való­színű, hogy ügyes szakácsnőt tartanak. A királyné aztán végzett a dagasztás­­sa! s mi meghánytuk-vetettük a dolgo­kat. Eleinte alkudni próbált, de nagyon megtetszettek neki az aranyak és be­adta a derekát. — Rendben van minden? — Mondom, hogy most irja három diák az adományjeveleket. A miénk Gyála és mindnyájan nemesek leszünk. Láló egy hónap múlva újra útra kelt, hogy megsürgesse a dolgot, aztán töb­bé nem jött vissza. Pedig várták türel­metlenül, gáncsoskodva, később szitko­zódva, egyszerűen nyoma veszett. A fa­lubeliek, akik a rendesnél is szegényeb­bek lettek, sokat civódtak ezen, egy­mást okozták, a reményről azonban nem mondtak !e. — Majd, ha megjön a Láló___ Élő gyálai azzal nem. találkozott soha. — Hová lehetett? — kérdem Milorád bácsit? — Hallottam olyasmit, h'ogv a sze­gedi tanyákon bujt meg, odavaló lányt is vett el. Vagy Gyálainak, vagy Lász­lónak hívják az utódait. De azt nem le­het bizonyosan tudni. így lettünk mi, iíiuracskám, az egész életre szegények. L!m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom