Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-30 / 354. szám

POST ARINA PLAĆENA XXV. évfolyam 12 OLDAL * ÁRA VI DINÁR Subotica, KEDD, 1924 december 30 354- szám Megjelenik minden rp Telefon szám: Kiadóit el, ünnep ntán és hétfőn délben 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Snbotica,Aleksandrova u!. MLaihach-paioía) Szerkesztőség: Aleksandrova ui. 4. (Ro*si»'Foncii:re-palo!n) Ä demokrácia póza Irta: dr. Dohány Gyula Sem az egyes emberek, sem a népek életében a lélek nem jut ki­fejezésre az afíektusb— s minden egvéb érzést és gondolatot vissza­szorító nagy felindulásokban, melyek r>,i<lki\iili pillanatokban fordulnak elő. Sem az egyes ember, sem egy nép lelkét, kedélyét, vérmérsékletét nem tükröz te ti vissza valamely hősi hamnak eksztázisa: aki meg akar­ja ismerni valamely nép lelki életét, a benne működő erőket, az ne tanul­mányozza szabadságharcainak, for­radalmainak, hősi felouzdulásainak történetét. Affcktusban, nagy meg­rázkódtatásban a nép úgy elhagyja kedélyének, vérmérsékletének, vá­gyainak és gondolatainak rendes irányát, mint az ember, akit elragad az indulat, és elmúltával csodálja, hova sodorta a szenvedély. A szürke mindennapi élet, a mun ka hétköznapjai mutatják meg, mi mozgatja az egyesnek és a népnek lelkét, mi él benne mint állandó erő és 'meggyőződés. A békés munka napjaiban érezzük meg a légkört, melyet a nép minden egyes fia nap­­ról-napra öntudatlanul segít megte rémíteni. Hogy ez a levegő a sza­bad mezőnek jótevő frisseségét adja polgárainak, vagy nyomasztó légköri nyomás érzését, az attól függ menyire hatja át az erősektől és hatalmasoktól kezdve a leggyen­gébbig minden polgár minden tettét Konfucius. a nagy állambölcsnek utolérhetetlen tiszta parancsa: Ál­landóan mindig úgy cselekedni, el­sősorban a hatalmon levőknek, hogy a többiek is érvényesüljenek, vagy reméljék, hogy érvényesülhetnek. Nem számit semmit egy nemzet életében az. hogy mit tett az aifek­­tus forró napjaiban. Nem lesz demo­kratikus mégaz állam élete attól, ha a nép nagy napokban a hősiességnek, önfeláldozásnak és szabadságszere­­tetnek nemes magaslataira emelke­dett. A legbékésebb, legiámborabb emberek vagy népek életében van­nak pillanatok, amikor az indulat vagy szenvedély ária az önfeláldo­zás vagy mártiromság hallatlan ma­gaslataira tudja emelni. A tömegben minden indulat százszoros erőre kap. Hogy kik kapják kezükbe ilyenkor ezt a hangszert a könnyen vihető tömeget, ez dönti el, hogy milyen hangokat csal ki belőle. Gustave Le Bon mutatta ki kiasz­­szikus tisztasággal történelmi pél­dákon. mennyire ártatlanok a töme­gek abban, hogy egyszer felkeltett indulatuk tiszta magas régiókban, vagy sötét mélységekben vezeti-e őket. így például a francia forradal­mat párisi cipészek, kenvérsütők, szabók és más ilyen kis polgárok in­dították meg. akik néhánv • órával előbb még reszkető alázattal álltak a hatósági, személyek előtt, és né­hány órával utóbb a Bastille őreinek levágott fejeit hordozták körül póz­nákon. Mégis a habom befejezése óta va­lóságos kormányzati formává lett, majdnem kormányzati elvvé sok or­szágban az aífektus póza. Mintha görcs következtében nem akarná­nak elmúlni a háborús affektus pó­zai. holott maga az affektus. a nagy elkeseredés tüze régen elmúlt. Da­cára annak, hogy az ideálokért fel­ébredt egykori affektus tüze helyé­be nem lépett még az azoknak nap* ról-napra erős akarattal és alázatos tisztelettel szolgálni akaró követke­zetes munka, bár az egykor vérrel védett szabadság és igazság ideálja nem lett még a hatalmat gyakorlók és közegeik állandó áldozásának oltárává, annál hangosabban hi vatkoznak arra. hogy valamikor az affektus napjaiban ezért az ideáiért önfeláldozóan küzdöttek. Ha a háború előtti és alatti Szer­bia az affektus napjaiba ott termett, ahol szabadságjogokért harcoltak, akkor ennek az affektusnak marad­ványát a béke szürke hétköznapjai­ban meg nem érinthető pillérként egy állandó erős akaratnak kellene magasan tartania, ha néha iiehezérc esik is a karnak. Mert különben a demokráciából is az affektus sodra által magasra vitt. és annak elmúl­tával mélyre sülyedt és eltűnt zászló lesz. mint annyi más ideál, melyet az indulatba jött tömegek az indulat árjában magasra emeltek, hogy az­után a tűz elhamvadása után égő szemmel lássák letiporva. Nem lehet elhinni, amit a sajtó j egyrésze a kormánykommüníkék­­ből kiolvas. Hogy a kormány évti­zedek harcaiból és affeklusaiból vérré és nemes tradícióvá leszürő­­dött tiszteletét a szabadságol kez­dené lerombolni, hogy az affektus tüzében harcok árán védett szabad­ság egyik alappillérét, kisebbségek szabadság- és polgárjogait egy vá­lasztás efemer eredményei kedvéért­­semmivé teszi. A szabadságért egykoi folytatott harcból ma a hatalmat gyakorink nem jogosultak többé az egykori harcnak hangzatos jelszavaira és büszkeségére, hanem ha ne legyen a demokrácia és közszabadság han­goztatásából üres külső hüvelye az egykori tűznek, amelyből elrepült a tartalom, akkor napról-naora erőt kell vennie magán az erősnek, hogy hatalmának áldásait a gyenge is érezze, és az is aki a hatalomért vele küzd. Enélkül üres és valót­lan minden szó, amely demokráciá­ról és szabadságról beszél. Mert ahol a szabadság csak a legerősebb­nek szabadsága, ott régen elveszett már a modern államnak az a leve­gője. mely nélkül élni nem lehet, és erőteljesen virulni állam minden egyes fiának legnagyobb szabad erőkifejtését követelő verseny kor­szakában nem fog. Sohasem bizonyult még tartósan hasznosnak egy kortnánv iavnra sem, ha a szabad meggyőződések hullámzásának közelfekvő pártcé­lokból erőszakkal vetett gátat. Ha a békés politikai csoportok, az or­szágos közéletben részt kérő polgá­rok erejét erőszakosan kikapcsolják a politikai erők iátékából, előbb­­utóbb végzetes taktikai hibának fog bizonyulni éppen annak a pártnak szempontjából, melynek segíteni akarnak vele. Mert a normális po litikai feszültség helyett, sokszoro­san fokozódik a sújtott polgárok csoportjainak vágyakozása az ellen párt télé. mely a. több szabadság és jog irányában fogja immár vezetni minden akcióját A kisebbségi pár tok. és a kisebbségekhez tartozó polgárok politikai jogainak megszo­rítása csak a kormány ellenzékének táborát növelné meg sokszorosra. Ahogyan az egyesnek lelki életében az energiáknak a psychoanalizis sze­rinti »Verdrangting«-.ia sulvos be­tegségi tüneteket vált ki helyettük, úgy kell a tnár érvényesülésre törő tömegakaratok és vágyak normális levezető csatornájának, a szabad politikai szervezkedés és választás­nak meghiúsításával is ezeknek az energiáknak más alakban levegőhöz rutniok. és ez a másik alak egészen bizonyosan nem a kormány pártjai­nak tábora felé. hanem azzal minél határozottabb ellentétben álló tábor relé visz. Ha ki is jelentette a mostani kor­mány egyik tagja néhánv hónap előtti beszédében, hogy nagy hiba volt a nemzetiségi polgároknak egyenlő jogot adni. a másik pedig csak a minap nevezte beszédében a nem szláv állampolgárokat »útlevél szerinti jugosziávoknak«. mégis re­mélhetjük talán, hogy ha nem az affcktusban megvédett ideálhoz való hűség, de a politikai célszerűség szempontja fogia elhárítani a fenye­gető veszedelmet. Két ellenzéki deklaráció Az ellenzéki blokk állásfoglalása a külpolitika és belpolitika kérdéseiben — Megalakult a harmadik köztársasági parasztpárt Horvátországban beugródból jelentik : Az ellen­zéki blokk vezetői hétfőn délelőtt befejezték tanácskozásaikat és az esti órákban két deklarációt ad­tak ki: az egyik a külpolitikai helyzettel foglalkozik, a másik a belpolitikai kérdésekben fejti ki az ellenzéki blokk álláspontját. A külpolitikai deklaráció A külpolitikai vonatkozású dek­laráció a következőképpen hang­zik : — A legutóbbi időben a kor­mány részéről olyan külpolitikai lépések történtek, amelyek a leg­nagyobb aggodalomra adnak okot. Mint a parlamenti többség kép­viselői követeljük a kormánytól, amelyet alkotmányellenesen erő­szakoltak rá az országra, nyilat­kozzék a vállalt külpolitikai köte­lezettségekről. A kormánynak, amely nem bírja az ország bizal­mát, nem ál! jogéban, bogy az ország külpolitikai helyzetét meg­változtassa és uj kötelezettsége­ket vállaljon. Jelentik például, hogy az olaszokkal a legutóbbi római tanácskozáson megegyezés lőtt létre fontos kérdésekben, de nem árulják el, hogy mtlyen meg­egyezés és hogy milyen kérdé­sekben ? A határmegállapitásról tárgyal­tak, vagy az albán kérdésről, vagy olyan problémákról, amelyek a:: ország belpolitikai helyzetével vannak összefüggésben? Ez a titokzatosság su'yos aggodalomra ad okot, mert külpolitikánk eddigi vezetői mindig gyöngék voltak arra, hogy érdekeinket Olaszor­szággal szemben megvédjék. Ugyancsak jelentik, hogy antíbcl­­sevista megegyezést létesítettünk Romániával és Bulgáriával. Miben manifesztálódik ez? Az eddigi reakciós rezsimek kölcsönös biz­tosítását. jelenti, vagy háborús akció indításét Oroszország ellen ? Es miért nem vesz részt ebben Csehszlovákia? Követelünk hala­déktalan választ a következő kér­désekre : 1. Mire vonatkozik a kormány­nak O aszországgai kötött meg­­egyszése és mennyiben károsítja meg az or-zag érdekeit? 2. Mi igaz abbó1, hogy Albá­niára nézve megtörtént az érdek­szférák felosztása, ami Olasz­országnak a Balkánra való bevo­nulását jelenti. 3. Milyen kötelezettséget vállal­tunk a bolgár kormánnyal szem­ben és nem köteleztük-e magun­kat a népellenes bolgár kormát.y támogatáséra ? 4. Hogyan képzelik az anti­­bolsevista frontot ? Mennyiben irányul ez Oroszország ellen s nem fog-e katonai akcióra vezetni? Az ellenzék külpolitikai dekla­rációját D ívidovics Ljuba, Korosec Antal, Pnđnvec József és Hrr.snico írták alá. A belpolitikai deklaráció A második deklaráció, amelyben a belpolitikai helyzetről van szó. a következő: — A parlamenti többség képvise­lői december 28-ikán megtartott ér­tekezletükön megállapítottak, hogy a jelenlegi kormány, anielv a oaria­­menti kisebbség kormánya, tovább folytatja erőszakosságait és tör­vénytelen cselekedetett és ezzel csak még jobban megerősíti azt az alkotmányos parlamenti elvet, ame­lyet a Parlament egyesült többségi pártjai politikájuk alapjának tekin­tenek: az alkotmányosságot és de­mokráciát. A kormány ui erőszakot hirdet, amelyhez, a lapok értesülése szerint, a legfelsőbb hozzájárulást is megszerezte. A parlament többségi pártjainak képviselői kijelentik, hogy ez egyáltalán nem változtat magatartásukon és a fenti elvekért minden rendszabály ellenére tovább is határozottsággal fognak küzdeni. Minden olyan kísérlet, hogv a bolse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom