Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

26. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1024. december 25 lembe veszik. Felsorolja. Súlyos feíln­dulás . . . KRAUSZ Kétségtelen, hogy súlyosan fel va­gyok indulva. Előveszi a tükrét. Az arcomon Is látszik, rossz színben van és egész megdagadt. AZ INAS , ■ , pillanatnyi elmezavar . . ■ KRAUSZ Demég milyen pillanatnyi! A törvény­szék! orvosszakértő Iskolatársain volt. AZ INAS ■ í ; büntetlen előélet . . , KRAUSZ Megijed. Mégse ölöm meg. Bár a bün­tetlen elmezavart, meg a súlyos előéle­tet kétségtelenül méltányolnák. A bíró­ság a felindult előéletet súlyosan tekin­tetbe veszi. Mondja a fogház számit? AZ INAS Nem, csak a börtön meg a tömlöc. KRAUSZ Szóval a börtön is. Ezt csak úgy kér­deztem, per tangentem, minden különö­sebb hogyishívják nélkül. Mindamellett végleg letettem arról, hogy előre meg­fontoljam az emberölési szándékot. AZ INAS Miért? KRAUSZ Kizárólag a botrány miatt. Nem mint­ha bezárólag . . . hanem kizárólag. Roppantul ártana üzletem hírnevének. Magának fogalma sincs arról, hogy a repce milyen rendkívül érzékeny ilyen tekintetben. Gondolja csak el, a lapok oldalakat szerkesztenének össze a do­logról. Föcim: Véres családi drámával egybekötött gyilkosság a Matrác-uccá­­ban. Alcímek: A lövöldöző repcekeres­kedő. Megbosszulva és mégsem meg­elégedve. Az áldozat titka. Elesett a be­csület mezején. Más hangon. Mondja, mi szükségem van nekem arra, hogy mindenki megtudja, hogy Lakatos Lipóí hadnagy pont az én becsületem mezeién esett el? AZ INAS Ilyesmire nem szabad tekintettel lenni. Mindenki ott esik el, ahol tud. A foltot, ami az ön férfibecsületéin esett, csak vérrel lehet lemosni. KRAUSZ Honnan veszi, hogy az én férfi becsü­letemen folt esett? Ez egyáltalán nincs még bebizonyítva. AZ INAS Már pedig arra hiába tetszik várni, hogy hites közjegyző előtt Csábítsák el kedves feleségét és a felbélyegzett bi­zonylatot beküldjék önnek. KRAUSZ Viszont csak úgy, bizonyítékok nélkül, luftra nem lehet emberölés elkövetésére fölindulni. Maga mondta, hogy ín bri­­ganti kell érni a házasságtörőkei. Mi egyelőre csak föltevésekkel, vélelmek­kel, hipotézisekkel dolgozunk, csak sej­tünk, csak gyanítjuk, hogy ... AZ INAS A gyanút el kell oszlatni, mert a gya­nú öl. KRAUSZ Ahhoz nekem semmi közöm. Ha 61, öl. Az az ő dolga. Én nem ölök. Abban azonban magának van igaza, hogy, ezt a bizonytalanságot el kell valahogy osz­latni. De hogy? AZ INAS Roppant egyszerű. Ön elrejtőzik itt a szobában és kilesi a bíinös nő s a nem kevésbé bűnös férfi szerelmi machiná­cióit. Aztán amikor. az aszfaltbetyách javában csábítja a nagyságos asszonyt, akkor ön elront és . . . KRAUSZ Ne is mondja tovább, rossz rágondol­ni, hogy mit fogok akkor csinálni. Isten iigalmazzon annak a szerencsétlen had­nagynak. Az ő bőrében sem szerenék lenni. Maga még nem látott engem ilyenkor. Mondhatom, rettenetes va­gyok. Áfás hangon. És ha a hadnagynál kard lesz? AZ INAS Elveszi a páncélszobor kardiái és át­nyújtja. Tessék. Most már van magánál is. Legalább egyenlő fegyverekkel küz­denek majd. Párbajt fognak vívni. KRAUSZ Feltűnően lovagias dolog lesz. Zsáne­­rem. Vivóúlidsba helyezkedik, előre­­hdtra ugrál, a kardot alig tudja, fölemel­ni Angard! Angard! De hova bújjak? Sietni kell, mindjárt hat óra. Talán ide. Megpróbál bemászni a dívány alá Nem férek be. Az asztal alá bulik. AZ INAS Ott látszik. KRAUSZ A függöny mögé bújik. Ez se jó. Ki­látszik a cipőm. Felemelt kissé a falon lógó egyik képet és alánéz. Ide se lehet. AZ INAS Tudja mit? Bujon bele ebbe a páncél­ba. KRAUSZ Ha maga akarja . . . feltéve, hogy ragaszkodik ehhez az ötlethez . . . el­végre ennyit megtehetek . . . Indul a szobor felé, aztán megáll. Nem bújok. Én láttam »A cornevillei harangok« cí­mű operettet, abban fordul elő efféle marhaság, hogy felnőtt emberek bele­másznak ilyen dohányszervizbe. Csak­hogy én nem vagyok operettkómikus. És én nem leszek szivarvágó. Se gyu­­faskatutya. Se hamutartó. Nem zsané­réul. Nem hagyom magam köznevetség tárgyává tenni. Micsoda humoros len­nék ebben a vas-zakóban. És különben is mit akar maga tőlem, mit rejt engem, mit dugdos, mit sugdos folyton a fü­lembe, hogy .bujjonbujjonbujjon? AZ INAS Sose szégyene ezt a páncélt fölvenni. A keresztes hadjárat vezére elég előkelő ember volt és mégis ilyet hordott. Azért hivták Bouillon, Gottfrieđnak. KRAUSZ így egész más. Ez lényegesen változ­tat a dols;on. Szóval felhúzzam ezt a bádoggatyát? A1 rájt! Csak azt magya­rázza előbb meg, hogy mi értelme van annak, hogy egy matrác-uccal repceke­reskedő pléhszmokingot viseljen, mint a szardíniák olajban. És általában nem lenne jobb, ha mi elmennénk innen? Mégis, jöhet az a fegyveres tiszt s noha én nem félek . . . tőlem távol áll . . . de hátha közel jön? És egy olyan modern penge mégis sokkal közveszélyesebb1, mint ez az antik sakterkés. Gyerünk és majd inkább küldök ide pár privát­­detektivet. AZ INAS Arra nincs már idő. önnek kell cl-1 rejtőznie személyesen. KRAUSZ I Jő. De nem ebbe a maskarába. Ha-1 nem az ajtóhoz közel. AZ INAS Megkopogtatta a páncélt, Pedig ez jó | erős. Megvédeni az esetleges atrocitá- i soktól. I KRAUSZ Erre nem is gondoltam. Fejére teszi a | sisakot. Sietni, gyerünk, mindjárt hatóra. I Elbeszélgettük az időt. Öltözik. Nem jj mintha féltem volna eddig s csak a sért-1 hetetienség tudata kölcsönözne nekem I most bátorságot . . . Elvégre ezt a pár j milliméter átmérőjű acélvacakoí nem is I lehet páncélnak nevezni. Ezt a vacélaca- I kot játszva keresztül lyukasztja a re-1 volvergolyó. Ezen az acakvacélon ke­délyesen áthatol a kard . . . Megrémül a gondolattól. Nem lehet, hogy csak­ugyan áthatol? AZ INAS Rdcsatolja a lábszárvédőt. Még a lán­dzsa se. KRAUSZ Megint felháborodik. És, ha áthatol? Tőlem ne zavartassa magát. Ilyen ap-1 róságokkal igazán nem törődhetem. Énekel. Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecs­­ke . . . Csak igazán azért veszem föl, hogy lovagiasabban nézzek ki. Mert az igazi lovagok bandázst viselnek a pár­bajhoz, nemdebár? AZ INAS I Dedebár. KRAUSZ Az az izé is, akit az imént említett.., tudja az a leves .. . * Oottfrlcd, az se tett egy lépést se páncél nélkül, mi? Még oda is páncélban ment, ahová a vasutkirály is gyalog jár. Unter «ns ge­sagt, elég kényelmetlen élete lehetett. Nehézkes viselet ez az ócskavas. Nem mozoghat benne az ember. Le akar ha­jolni, de félúton abbahagyja, mert nem tud. Azt hiszem, hogy egy bolha csípi a vádilmat. Vakarja csak meg! Már telje­sen fel van öltözve, az inas vakarja. Nem ott, a térdem alatt. Köszönöm. AZ INAS A sisakrostélyt tessék lehúzni! Meg­igazítja. KRAUSZ Csak nyolcat adni! Achtgeben! Vi­g, «zzon az orromra. Ezt a görredönyt keresztényekre szabták, akiknek nein állt úgy ki. Tolja be az orom a vaska­lapba. Az inas leereszti a rostélyt, mire Krausz némán és ijedten hadonászni kezd kardjával, integet, hogy a rostélyt kinyitni. Megtörténik. Huzza föl ezt a teaszürot. Majdnem megfulladtam. A zsebtükörben amit a dohányzóasztalon hagyott, megnézi magát. Egész jói áll nekem ez az ércfrakk. Hirtelen mozgat­ni kezdi csípőből a felsőtestéi. Most meg a lapockámon ugrál. Az inas bele­nyúl nyaknál a páncél alá és vakarja. Példátlanul viszket. Nevetni kezd. Most a hónomat kiciizi. Hehehe. Nem tehetek róla, de nagyon csiklandós vagyok. Di­rigálja az inast, aki lendületesen vakar­ja. Viz, viz . . . ott . . . kifcsé balra... nem, jobbra . . . lejebb . . . tűz, tűz... KRAUSZNÉ Belép az ajtón. Az inashoz. Mit csinál maga? AZ INAS Smirglizem ez a szobrot. Gyorsan ke­zébe nyomja a Krausznak a kardot. KRAUSZNÉ Az uram elment?. AZ INAS Igenis. Több, mint félórája. KRAUSZNÉ Kimehet! Az ablakhoz lép, kinéz és hátraszól. Ha a Tubái? ur keres, vezesse ebbe a szobába. AZ INAS A szobor felé, súgva. A Tubák. KRAUSZ Sagva. Nagyszerű, nem a hadnagy. Ennek nincs kardia. Hetykén beleszarja a pallóst maga elé a földbe. KRAUSZNÉ Hátrafordul, az inashoz. Mi az? AZ INAS Zavartan. Semmi. Csak megigazítom ezt a kardot. Csöngetés. KRAUSZNÉ Menjen, nyisson ajtót! Izgatott. AZ INAS Kimegy. Pár pillanat múlva visszatér és névjegyet, nyújt át ezüst tálcán Kraasznénak. KRAUSZNÉ Bocsássa bei Inas el. * TUBÁK Megjelenik az ajtóban. Elegáns fiatal­ember, adja a nagy nöhöditót, de alap­jában véve mindig meg van ijedve. Cső- J kólóm a kezét, nagyságos asszonyom. Beteszi az ajtót. Egyetlen Cimpiijmpirn! KRAUSZNÉ Gyönyörű Puntyuüm. Csókolőznak. TUBÁK Mennyi leheletszerű költészet és ma­gasztos finomság van ebben a né/ben, hogy Cumpilimpi. KRAUSZNÉ És mennyi gyöngéd férfiasság, meg poétikus miegymás van ebben a névben, hogy Puntyuli. Szerelmesen néznek egy­másra, aztán vadul csókolóznl kezdenek. KRAUSZ Eddig görbén és púposán, de mozdu­latlanul állt. Félre. Most lehet, el vannak foglalva. Próbál lehajolni a bal lábához, aztán fel akarja emelni, de nem sikerül. Végül is másik lába hegyével piszkálja meg. Ettől kezdve folytonosan fészkelő­­dik. TUBÁK Leül a pamlagra Krausznéval, háttal a szobornak. Aggódva. Ml az a fontos közlendő? Baj van? KRAUSZNÉ > i Az uram sejt valamit. - . 1 TUBÁK Halálra rémülve. Az a kegyetlen fene­vad? Rettenetes, Nekem már a múltkor is gyanús volt. Azzal a hordár-dolog­gal .. . emlékszel? . . . már azzal bol­hát ültetett a fejembe. 1 KRAUSZ Pelszisszen. Bolhát! Neki ausgetlppelt bolháról kel beszélni! Rettenetes viszke­tési érez, dühösen vakarózik. TUBÁK Hátrafordul. Nincs itt senki? KRAUSZNÉ Hogy volna? Csókolj meg, egyetlen Puntyuüm, marj bele a számba, mely mint a szirakuzai narancs, á la Szomo­­ry, csorduló vörösen duzzad feléd és várja ... várja . * , várja . . . Vadul csókolőznak...........a szád. KRAUSZ Félre. Na végre! Hátat fordít nekik és kényelmesen vakarózik. Kardjával dör­göli a lábát. Amikor befejezi, visszaáll a helyére. TUBÁK A csókolózás után. És szólt valamit? KRAUSZNÉ Nem. Direkt semmit. Csak célozgatott rá, gúnyos megjegyzéseket tett, tudod, olyan csípős észrevételeket. Csók. KRAUSZ Felhorkan. Csípős! Neki ausgetippeit csípősről keil beszélni, őrjöng. Leteszi a kardot a fotelbe és két kézzel vakarja a hátát. Amikor a kardot megint fölve­szi, zajt csap. TUBÁK Megfordul. Nem mozdult el ez a szo­bor a helyéről? KRAUSZNÉ Ugyan, hogy mozdult volna! Ö jöjj, ölelj meg egyetlen Puntyuüm, fondd át karoddal derekamat, mely gyönge céd­rusként hajlandozik a szenvedélyek vi­harában feléd . . . feléd . . . feléd , . , Vadul ölelkeznek. ... te édes. KRAUSZ Félre. Szünőra. Most lehet. Rajta! Le­teszi sisakját, fejét vakarja és a nyaká­ban kotor. Megint felhúzza a sisakot és pózba áll. TUBÁK És nem gondolod, hogy a férjed ké­! szül valamire? KRAUSZNÉ Sokkal ostobább és gyávább. Ne törd ezen a fejed, Puntyuü, kár a benzinért. Gyere, játszunk inkább valamit. Vörös pecsenyét. Vagy csip-csip-csókát. KRAUSZ Kirobban. Csip-cslp-bolhát! Feláll egy székre, a kardot felakasztja a függöny­rudra és a széken állva hozzádörgölgetl hátát a kard hegyéhez. Amikor kész vele, leugrik, visszateszi helyére a szé­ket, de a kardot fönt felejti TUBÁK Megfordul. Ez a szobor itt ugrált. KRAUSZNÉ Ugyan. TUBÁK Ho! a pallosa? Nincs a kezében. Nini, ott lóg a feje fölött. KRAUSZNÉ Hát persze. Az a hires Damokles kardja. Annak a fej fölött kell lógni. így van' előírva. TUBÁK De. az imént még a kezében volt. KRAUSZNÉ Rosszul láttad. Az nem pálos volt, hanem csak egy paloska. Nyakába ug­rik. KRAUSZ Ordítva. Paloska? Nem bírja tovább. Egyhelyben állva elkezd rezgő shymmit táncolni. TUBÁK Ez a szobor kiabál és mozog. Oda­megy hozzá. Ebben a páncélban egy ember van elrejtőzve. Krausz néhoz be­szél, hátat fordítva a szobornak, Krausz I megrugja. Szent isten, ez Krausz!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom