Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

10. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 december 25.

belátták, hogy ezen a módon nem lógják eldönthetni. vájjon jó lesz-e Panurg urnák megházasodni, akkor Vergiüustól. az édesszavu latin poétától kérnek tanácsot. Publius Vergilius Maró nem léven kéznél, mert már régesi meghalt, a főmüvét veszik elő. ama hires Aeneis-t, s miután kockát vetettek, föliitik e remek költeményt s a fölütött lapnak azt a verssorát olvassák rá Panurgre, a melyet a kockaszám mutatott Ezután a házasulandónak álmaiból próbálnak a tervezett házasság sorsára következtetni. Majd a panzouit-i. sibillái kérdezik ki. később a néma Nazdecabre-tól kérnek tanácsot, aztán az öreg költőhöz Rarninagrobi?hoz folyamodnak, meginterjúvolják E'pistemon-t, Trippát és János barár töt. Pantagruel udvarának e kedélyes figuráit, s mikor mind e jó urak tanácsa se eiégiti ki Panurg-öt (mert nem azt tanácsolják neki. amit hallani. óhajtana), akkor Pantagruel — micsoda modern ember volt ez! — aukettet hív össze. Egy teológust: a derék Hippothadäus-t, egy orvost: az ügyes Rondibilis-t, egy filozófust: az elmés Troillogan-t. meg egy jogtudóst: a ravasz Bridoye-t, s mikor mindezek kibeszélték magukat anélkül, hogy a fontos kérdést Panurg kedvére dönthettek volna el, Pantagruel igy szólt a habozóhoz:

— Kérdezd meg most már egy bolondtól, hogy mi jobb: ha' megnáz&sodol, vagy ha agglegény maradsz?

A legokosabb tanács, amit csak adhatott neki. Az elmélkedése ez lehetett: Ha a bölcsek javaslatai nem voltak kielégítők, mi természetesebb, miint hogy akkor a bolondok véleménye lesz irányadó?

Ámde Triboulet-é. a bolondé se volt az (mert néha a bolondok se belesebbek az úgynevezett okosembereknél) és Panurg. ha azóta meg nem halt. bizonyára máig se házasodott meg. S úgy látszik, ez az egyedüli mód, hogy az ember ne kerüljön papucs alá.

Da hát micsoda tulajdonképpen az a papucs, amelynek elkerülése végett Panurg Pontiustól Pilátusig és Vergiiiustó! Triooulet-ig minden1 elképzelhető fórumot bejárt? Micsoda hát ez a sokat emlegetett papucs?

Válaszom az: kérdezze meg mindenki a saját feleségétől! Ez ugyan nem fogja megmondani neki. de azért mégis megtudta tőle.

És azok, akiknek nincs feleségük, hogyan és kitől fognak e kérdésre feleletet kapni? Ezeknek azt tanácsolom (és pedig nem úgy. mint Pantagruel, hanem egészen határozottan). hogy házasodjanak meg, s azonnal meg fogiák tudni, hogy mi á papucs!

Kézikönyv amelyből hat hét , alatt meg lehet tanulni egy idegen nyelvet, vagy a rádió-tudománvt. még nem jelent meg erről a fontos tantárgyról. Hogy mégis hali kink valamit róla, fölkértem egy hölgyet, aki abszolút hatalommal kormányoz és egy urat. aki notórius papucshős (de ő nem tudja!), hogy e kérdésben nyilatkozni szíveskedjenek.

A kérdezett asszonyság a következő választ adta:

— Rossz nyelvek, a szomszédok, meg azok. akik a zsúpjaimat látogatják. rám fogják, hogy papucs alatt tartom az uramat. A legvastagabb hazugság, amelyet az idén hallottam. Pedig sokat hallottam, s az esztendő már a végére iár. fin vagyok az. aki az ő zsarnoksága alatt nyögök. Valósággal én vágyók papucs alatt, csakhogy ezt mondani'se szabad, mert papucs alatt lenni kizárólag a férjek privilégiuma. Igaz, hogy; egyszer mérgemben hozzávágtam a papucsomat, de csak azért, mert más alkalmatos tárgy akkor éppen nein veit a kseem ügyében. Ez mérnem papucskormánv! Ugyan kérem, ha amint az más háztartásokban már nem egyszer előfordult.

a barométert, vagy a francia szótárt dobtam volna az uram feiéhez, akkor az mindjárt barométer-, vagy szótárkormány lett volna? Hiszen! ilyen értelemben a férfiakra vonatkozólag lehetne esernyő*-, bot- és pipaszárkormányokrói is beszélni, mert hát nem egy házasságban ezek az értéktárgyak is olykor érezhetően szerepelnek! Szóval: a papucs| egy igen méltatlanul rágalmazott öl-jj tözködési pikk s épp oly ártatlan do-1 log. mint akármelyik pár lakkcipő I vékony talppal és magas sarokkal, | amelyre még senki se nierto ráfogni. I hogy az jelképe valamely politikai | irányzatnak a családi életben és a | polgári háztartásban. Mért nem. rá-1 galmazza senki a cipészmüvészeí ] egyéb remekeit? Hiszen éppen a.pa-j pücs az. amely legékesebben bizo-j nyitja,. mennyire hódolunk be a fér^ § jeink előtt, akiket urunknak vallani jj soha meg nem szűnünk. Melyik asszony nem hímezett életében, legalább egyszer az urának ezv- párat? Én is elkészítettem Jánosomnak egy

I gyönyörűt mindjárt az első esztendőben. (Mert amely házaspár jól akar élni, az mór az első esztendő-Ig ben igy kezdi.) Nagyon iói sikerült,

I— délszaki virágok voltak beléje hi- Imezve. Egy valóságos költemény!

I (Hogy milyen? Hát természetesen: lírai.) Igen ünnepélyesen voltam hangolva, amikor átadtam neki — aj hangom szinte elakadt az érzékeny- 5 ijségtől. S ő, a barbár! Mit gondolj I hogyan viszonozta e gyöngéd fi* | jgyeimet? Egy hasonlattal. Aztj ! mondta (és impertinensül mosoly- j I goit hozzá), hogy ez az ajándék | olyan természetű, mint a történelmi nevezetességű selyemzsinór, amelylyel a török szultánok állítólag személyesen szokták megörvendeztetni ama kegyeltjeiket, akiket a további I adófizetések alól és egyéb apró kel- j jj lernetlenségektöl fölmenteni akar- \

Ínak. Ezt az elmésséget (ha ugyani az!) tréfásan mondotta, de komo-| lyan gondolta az én uram és párán- jj 1 csőiéin. Ismerem a tréfáit! S aztán | Jnég papucskormányról beszélnek, j I mialatt férjeink ilyen cinikusan me-j I részelnek bennünket kieunyolnfil í.Higyje meg. kérem, nincsen papucs-j I kormány. Nem mondom, hogy nin-jj jcsenek pipogya férjek. Azt se rnon-í Idom. hogy nincsenek kardos menyecskék. De merem állítani, hogy .nincsen papucskormány. Ha volna, lakkor mink uralkodnánk és mink

Í kormányoznánk, nem pedig a férjek!

A jó asszony jóval hosszasabban ; beszélt, mert a nőknek általában 1 több mondanivalójuk van. mint ne- I künk gondolatokban és eszmékben I sokkal szegényebb férfiaknak és én I udvariasságból nem akartam a szarvába vágni. S aztán őnagvsága kétségkívül jóhiszemüleg beszélt. — iljjletlen dolog lett volna megvonni tölel •ja szói. amely oly kedvesen, s annyi jj I közvetlenséggel folyt az ajkairól, üj I nagysága igazán azt hiszi, hogy mi \ ; uralkodunk és mi kormányozunk. Mi! Hadd higyje tovább is! Ha már nincs hatalmunk, higyjék. hogy van! | A nő tehát tagadta e kormányfői-- jj ma létezését és tagadná, ha a szén-| teskedésnek is nem volnának meg ajj határai, e kormányzat jelvényét, ajj papucsot is. Ezt azonban nein teheti, j mert papucsokat nyilvánosan árul- j inak nagyban és kicsinyben, kiállítást fis rendeztek belőlük Londonban.

I egy párt pedig ő maga fs összeszer- I készlett az urának.

| S most halljuk, mit mond a norj rcáiférj erről a társadalmi és háztartási problémáról. Remélem. ’ hogy f ;ő valamivel rövidebb lesz. mint az (előtte szóló tisztelt egyéniség. Ez aa ur a következőképpen érvel:

— A papucskormány fogalmát, valamint az amerikai párbaiet és a | telepátiáét, csak a regény és szin- • müirók találták ki a t. c. közönség*

mulattatására. Ilyenfajta uralmi

rendszer egyáltalában nem létezik.

A múltról nem állok jót. — lehet, hogy valamikor létezett. Kleopátra csakugyan olyanforma hatalmat gyakorolt Antonius fölött amely a megtévesztésig hasonlatos a vitás kormány formájához, de ez csak azért voit lehetséges, mert e két érdekes egyéniség nem volt törvényesen megesküdve. Lettek volna csak igazándi férj és feleség, alighanem Antonius lett volna az ur a háznál, j másképpen dől e! az aktiümi ütközet j és sok minden másképpen alakul, j Mert a politikai konfigurációnak: nem az az oka. amit Blaise Pascal állít, hogy tudniillik Kleopátra urhölgynek nagyon is klasszikus volt az orra, hanem az, hogy ő és a deli Antonius papi áldás nélkül voltak boldogok . . . Higyje meg. a papucsférj . csak az írók fantáziájában él. j Ezek a skriblerek még életben tart- f jak. mert nem nélkülözhetik. Haj nincs egyéb témájuk, elővesznek j egy gyönge férjet, aki a felesége szeszélyeinek a rabja (elv alak, a mely a valóságban elő se fordul), s a jő közönség mulat rajta. Istenem, ez a naiv közönség már úgy megszokta ezeket a figurákat, hogy nem tud meglenni nélkülük s megkívánja 1 őket a reggeli kávéhoz. Ha én rendőrség volnék, betiltanám az olyanfajta humoreszkek, bohózatok, kabarétréfák és komikus tárcák Írását és közzétételét, amelyek a férjek nimbuszát lerontják, a tekintélyét veszélyeztetik, s az olyan hasznos polgárokat, aminőknek a férjek mindig bizonyultak (mert hiszen ők tartják el a feleségeiket), nevetségesekké teszik. Mert az irodalomnak e fajtája csak arra való. hogy gúny tárgyává tegyen bennünket a legényembe rek előtt, akikkel szembeni vajmi sovány elégtétel nekünk, hogy valamikor ők is meg fognak házasodni . . . .Az egész papucskérdés csak onnan ered. hogy a legtöbb férj a világ előtt merő lovagiasságból az előzékenyet, az udvariast, a hajiühatót. az engeđćkenvt. a megalkuvásra hajlandót, szóval a papucsférjet játsza, pedig ... De talán jobb lesz hallgatni és nem árulni el amaz intim titkokat, amelvek nekünk biztosítják a házasságban a .hegemóniái. Célszerű lesz. ha a középeurópai férjek kongresszusa, amelynek egybehivása remélhetőleg nem-; sokára megtörténik, hivatalosan is j ki fogja jelenteni (s e jegyzéket az j összes kormányoknak megküldi), hogy papucskormánv nem létezik. fin a magam részéről, ha összeül ez a kongreszus (mert kérdés, hogy . a megtartását megengedik-e az asszonyok?), részt veszek benne s a következő indítványt jelentem be: »Mondja ki a kongresszus, hogy az oly férj, aki papucs alatt nvög s ezt j bevallja, gonosztevőnek tekintendői s több évi magán-elzárásra itélen-1 dő.« Az ilyképpen elitéit maid beiát-1 ja aztán, mennyivel többet ér al csendes, nyájas, édes házias élet, j amelyben számunkra a nő a béká'-l nek angyala s a költészet neiníőie! | Férjek és nők tehát egyformán tagadják le a papucskormányt, ami csalhatatlan Jele annak, hogy az cskugyan létezik. Úgy az egyik. • mint a másik kevesebb animozitással argumentálna, ha jó ügyet védelmezne. Mind a két beszéd, amelyet gyorsírói följegyzések nyomán közöltem, tele van rabulisztikus fogásokkal, amelyeket könnvü volna megcáfolni. De kár volna az időért, amely drága és a papirosért, amely még drágább, amibe e cáfolat kerülne. Az olvasók és az olvasónők — főképpen, ha házasságban élnek — ügy te el fogják hinni és úgy is be fogiák ismerni, hogy igenis létezik papucskormány. Persze, csak önmaguk előtt fogják bevallani. Meri Őrültség volna azt kívánni tőlük, hogy ezt nyíltan beösmeriék. Egy ily vallomás a férjek részéről megalázkodás. az asszonyok részéről dicsekvés lenne. Amaz nem lenne férfias, emez nem volna nőies. Engedjük hát el nekik (hiszen ők is emberek!) ezt a keserű vallomást.

... És most néhány Dóstanap ugyancsak érdekes lesz. Garmadával jönnek majd a levelek, amelyekben névtelenül, de őszintén be fogják ismerni papucs alatt szenvedő férjek és annak jele alatt kormányzó asszonyuk, hogy a papucs bizony nem khiméra. se nem haiavány ködfátyoljiép, de a nőuralomnak egy valóságos és kézzelfogható eszköze, amelynek előnyeit Xantippe (vagy ahogy a német humor elkeresztelte: Zanktippe) néni utódai vígan élvezik. a hátrányait pedig Szókratész apó leszármazó! kereszténvi megadással tűrik. Ezt a kétségbe nem vonható tényt a világ előtt letagadni rájuk nézve »point d’honneur«, amely azt parancsolja rájuk, hogy a házi tűzhely kesernyés titkait épp úgy hallgassák el mint ahogy nem viszik piacra annak édes misz* tóriumait ...

SINKÓ ERVIN

A régi város

Mint fáradt, téli, bús, fagyott madár, Remegve bújna tárt meleg tenyérbe; Szerettem okét, kiknek szive fáj,

S lettem vön boldogan mindük cselédje.

Szabadkán is sok ember szive fájt De mindé másért s úgy nem mint énnékem; O úgy szégyeitem ezt a vad magányt S gyerek-daccal növesztettem sörényem.

Tizenhat évvel úgy égett a vágyam

Cselédje lenni, társa társaságnak;

Száz száj-íz szerint élni megpróbáltam Smár nem volt ut, hogy magamhoz találjak

Akik szerettek is nevettek rajtam S csak attól féltem megtudják, hogy látom

S megtudták s én féltem kimenni nappal Es ekkor jött a muzsikus barátom.

Ma nem tennék barátja volt-magamnak

Mert elriaszt, ki nagyra van magával; De S, barátom, ö bölcs, szeret, ért hallgat Es lát jobb szivem szép ezer bajával.

Hozzám gyerekhez minden este eljött Es jelzavarta alvó szomszédinkat;

Csak felkiáltott, csak éppen köszöntött S virágot vittünk árult húgainknak.

Sötét rossz ucca ! És szivünk szőrű 't Es árvább voltunk, mint az árvák könnye; És éreztük, hogy arcunk sárba hullt, Tiszteltük egymást s mart a szégyen csendje.

Beszélni unszolt — én okos vagyok, Beszéljek háláé szép, de nagy dolgokról! Fejünk fölött csillag, csillog ragyog,

Ö részegedni csiliagfényü bortól.

Beethoven Niefsche—mennyi volt a szent ^ Marx, Ady, Toístoj, 0 s bj Testamentum

Már ö is szól s kottázva lépte leng S buzog velem nagy benső bús mámortul.

Ö tiszta élet, édes, tornyos álom!

,Ó szárnyas lélek föl magosba hágói Ó jónak lenni, szépnek minden áron,

De jaj — szólt o — szívem hajh! tétovázó.

A Kossuth uccán majdnem minden ház Egy-egy szerelmet őrzött zord sötéten ;

O volt szerelmes, én: részvétteít láz S Vigasztaltam sokszerelmű testvérem.

Rosszúion jártunk, ám komoly volt minden Komoly, komoly, mint élet és halál;

Be kellett látnom öt hiába intem:

„A szive fáj s oly sok és szép a lány.“

De hajnal táján, mint a torpant ördög Majdhogy ránkdő! a városháza tornya; S egy szál baráttal ott alant ődöngök S csodára várunk vagy egy jó asszonyra.