Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-17 / 344. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. december 17. megosztani, legfeljebb a romá­noknak jut egy. A Pribicsevics­­pért négy, legrosszabb esetben három mandátumra számit. Az ellenzéki pártok körében éppen ilyen bizakodó a hangulat. A demokrata-párt nagy sikerre számit, a románok azt remélik, hogy két mandátumhoz fognék jutni, A demokraták és a romá­nok egyébként még folytatják tárgyalásaikat választási paktum létesítésére. A német-párt egy mandátumra számit a Délbánát­­ban, mert a legutóbbi választások alkalmával is csak néhány száz szavazattal maradtak el a hánya­dostól. Erős akciót fejt ki a föld­­mives-párt és a szociáldemokrata­­párt is. Petrovics Nasztaz támadása a kormány ellen Petrovics Nasztoz volt belügy­miniszter dőiszerhiai agitációs út­járól visszaérkezett Beográdba és a Ndvoszti munkatársa előtt hosz* szsbb nyilatkozatot tett a kerü­letében tapasztalt választási terror­ról. Petrovics élesén támadja a kormányt és ezzel vádolja a ra­dikálisokat, hogy a király szemé­lyét is belevonják a választási küzdelembe. Délszerbiában a ha­tóságok erőszakoskodásai ellenére is nagy sikert jósol az ellenzék nek és megjegyzi, hogy február 8-ika a meglepetések napja lesz. Davidovics levele a belügyminiszterhez Davidovics Ljuba levelet intézett Makszlmovics belügyminiszterhez arról, hogy a hercegovinál Ljubuski városban a rendőrség öt napra el­zárta a demokrata-párt helyi veze­tőségének tagjait, mert ezek dr. Markovics Lázár radikális képviselő­ielölt programbeszéde alatt ezt kiál­tották közbe: »Éljen esi ka Ljuba!« Davidovics éljenzőinek elítélését a rnostári főispán is jóváhagyta. Davi­dovícs levelében arra kéri a belügy­minisztert, hogy hasonló hatósági intézkedéseket a jövőben akadályoz­zon meg. Az őszerbiai kommunisták résztvesznek a választáson Á független munkáspárt betiltása után Szkopljében az ottani munkás­párt vezetői elhatározták, hogy a feloszlatás ellenére Ószerbia vala­mennyi kerületében listát állítanak. Kimondották továbbá, hogy a kor­mány intézkedése, — amely nem érte váratlanul a munkáspárt szer­vezeteit — törvénytelen, mert nincs kellő jogalapja az államvédelmi törvényben, A minisztertanács elfogadta a lakásrendeletet A minisztertanács kedd esti ülé­sén Gyurisics Markó szociálpolitikái miniszter bemutatta a kibocsájtott lakásrendeletet, amelyet a minisz­tertanács jóváhagyott. A minisztertanács további részét Trifkovics Markó törvényelőkészítő miniszter referátuma töltötte ki, aki­beszámolt montenegrói körútjáról, majd az ülés végén különböző re­­sziorfügyekkel foglalkoztak. KARÁCSONYI KIRAKAT Hogy készülnek a kereskedők és a közönség a karácsonyi vásárra ? — Praktikus ajándékot vásárolnak a legtöbbel Már csak néhány nap választ el ben­nünket a karácsonytól. A kereskedők, akik hosszú hónapok óta a teljes üzlet­­telenségről panaszkodnak, érthető vá­rakozással tekintettek a karácsonyi vá­sár elé, mert az egész évben ilyenkor szokott a legforgalmasabb lenni az üz­letmenet. Énnek a várakozásnak tulaj­donítható, hogy a rossz üzleti konjunk­túra és a pénztelenség se tartotta visz­­sza a kereskedőket attól, hogy dús ka­rácsonyi áruraktárakkal várják azokat, akik karácsonyi bevásárlásokat akar­nak — és tudnak' — eszközölni. A játékáruk nagyon megdrágultak A karácsony . mégis legfőképpen a gyermekeknek! b'oz meglepetéseket és így a legnagyobb érdeklődés a játék­­áruk iránt nyilvánul meg. Érdeklődtünk több szuboticai játékárukereskedésben és a következő felvilágosítást kaptuk: — Eddig alig történt több az érdek­lődésnél. Nap-nap után jönnek a szülők és sorra nézegetik a játékokat. Előre \kcll tudnunk, hogy mi mennyibe kerül — mondják mert manapság nem le­het vaktában nekiállni a karácsonyi be­vásárlásoknak. Különben is jól megfon­tolja mindenki, hogy mit vesz. A játék­szer ma már luxus. Inkább harisnyát, cipőt, kalapot, fehérneműt vagy ruhát vásárolnak a gyermekeknek. Megerősö­dik ez a meggyőződésük a vásárlóknak, amikor az üzletben azt hallják, hogy egy valamirevaló játékbaba száz dinár­ba kerül. Paprika Jancsi 50—SO dinár, ólomkatonák 60—70 dinár. Sokkal drá­gábbak a díszes -társasjátékok,- nem is szólva a gőzgépekről, lokomobilokrói és kis villany-gépekről, amelyek több száz dinárba kerülnek. A könyvkereskedők remélnek A játékáruk mellett a könyveknek van a legnagyobb karácsonyi kelendő­sége. A szuboticai könyvkereskedések kirakatai szinte roskadoznak a legújabb, kiadású könyvektől és a kereskedők re­ménykednek is, hogy fognak karácso­nyi vásárt csinálni, bár — mint mond­ják elsősorban az olcsóbb kiadású könyveknek van vevő-közönségük, a szebb kiállítású, diszkotéses vagy más okból drága könyvek alig fogynak. Ki gyermekeknek való olcsóbb fajtájú ka­rácsonyi képeskönyv 40 dinár, de díszes nagyobb formájú képeskönyv 100 di­nárba kerül. Az ifjúsági, tudományos és szépirodalmi könyveknek hivatalos szór-Nem olvasom el még egyszeri Irta: Karinthy Frigyes Tessék? Igen. Olvastam. Tessék? Hogy hogy tetszett? Ó, nagyon. Hogy mit szólok hozzá? Hát hiszen mondom... mondom, hogy tetszett. Mit mondjak? Igazad van. Csak­ugyan, azt is lehet mondani, hogy a maga nemében egyike a legjobbak­nak. Sőt, talán a legkülönb. A ma­ga nemében. Igazad van. A maga nemében. Hogy megfigyeltem-e? Mit? Hogy mennyire emlékeztet? Igazad van, csakugyan emlékeztet rá. Az pedig nagy író volt. Az is igaz. Ott, a közepe felé. Igen, a közepe felé én is észrevet­tem, határozottan fejlődik. Hogy izé... Hogy mondod? Hogy azt a dolgot jelképesen is lehet érteni? Nem, ezt nem vettem észre, beval­lom. Biztos, hogy úgy van, ha íe mondod, hiszen te olyan lelkesen foglalkozol ezzel a csakugyan jeles és komoly fiatal emberrel. De hát elkerülte a figyelmemet. Hogy ol­vassam el még egyszer, akkor majd en is észreveszem? Jó, majd elol­vasom még egyszer. Igazán, meg­ígérem, hogy elolvasom még egy­szer. Mif mondasz? Nem értelek. Ugyan kérlek, de furcsa vagy. Hát mire esküdjem, hogy tetszett? Lanyhán mondom! Hogy mondjam? Talán mégis csak az a fontos, hogy mon­dom. Azt hiszed, gyáva lennék be­vallani, ha nem tetszik? Ne beszélj már. Csak hazudnék, mert hiszen nem mondhatom, hogy nem tetszik. jSs még ha nem is tetszene... vagy mondjuk igy. ha nem tetszett volna az első olvasásra.most már, hogy iBMmab.'t.l*.*,** fc'íBI 3M<I .UttUttMmltk*«* ezekre a dolgokra figyelmeztettél, megmagyaráztad, kifejtetted, rámu­tattál bizonyos értékekre, amik el­kerülök a figyelmemet v. most már aztán igazán tetszik. És ezt neked köszönhetem. Mért csodálkozol ezen? Hiszen a hozzáértésnek, a kritikának éppen ez a feladata..., hogy hozzáférhetővé tegye a szá­momra, lelkes magyarázattal, az értékeket. Mi a csodának volna szükség különben mübirálaíra? Csakhogy... kérlek. Hiszen ép­pen ez az. Hogy is vagyunk ezzel a mübirálattal, kérlek? Ha előbb ka­pom meg, mielőtt a könyvet olvas­tam, nem megyek vele semmire, mert hiszen nem tudom miről szól, nem értem a vonatkozásokat, nem tudom megállapítani, találó-e? Szó­val, szöveg nélküli zene, zene nél­küli szöveg. Ha meg utóbb jutok hozzá, megtörténhetik, mint láttad, hogy osztályismétlésre utasítanak, kénytelen vagyok újra elolvasni, mert eloszörre nem tudtam eléggé élvezni, épppn a te lelkes magyará­zatod hiányában. Szóval, itt a baj. Az olvasást megelőző kritika korai a számomra, az olvasást követő pedig elkésett... Talán cwütt kel­lene olvasni a kettőt, hacsak.., Hacsak... hacsak meg nem ette a fene az egész dolgot igv afcogy van, regényestül, kritikástul. Nem igv volt ez hajdanán, barátocskám. Mikor Dosztojevszkij első kéziratát Turgenyev végigolvasta, éjnek ide­jén kiugrott az ágyból, kocsiba vág­ta magát, felhajszolía az ismeretlen fiatalembert, nem1 azért hogy elis­merő szavakat mondjon neki. ha­nem hogy megölelje és megcsókolja, mert nem tucto.it volna, várni res-, zószám-árt oly emuk van. A francia és angol könyvek aránylag olcsók, ellen­ben a magyar és német könyvek nagy­részt igen drágák Csak a praktikus ajándék kelendő A praktikus ajándékok jobban fogy­nak az< idei karácsonyi piacon, mint az eddig szokásos ajándékok. A játékáruk és a könyvek mellett máskor igen ke­lendő illatszerekből is kisebb a keres­let, inert a finom — különösen a fran­cia gyártmányú parfümök, púderek és szappanok is méregdrágák. Hogy a praktikus ajándékok kelendőbbek, az könnyen érthetővé válik az alábbi hoz­závetőleges és nem egészen pontos ösz­­szehasonlitásból: Azon az áron például amiért a leg­olcsóbb babái lehet venni, egy pár ha­risnya kapható, a jobb minőségű baba árfolyama pedig — egy pár gyermek­cipő. A nagy gummibaba helyett egy kis hócipőcskét, a villany vasút helyett' pedig kis ruhát lehet kapni. Egy tucat l ólomkatona megfelel három zsebkendő I értékének, egy szebb meséskönyv érá­iból pedig meleg keztyüt és nyakvédőt flehet venni. Folytatni lehetne ezt az összehasonlítást, amelyből kiderül, hogy a praktikus ajándék miért szorítja ki mindjobban a másfajta ünnepi meglepe­téseket. Talán csak a cukorka-kereskedések nem panaszkodhatnak az idei karácso­nyi vásár miatt, mert az édességek, ka­rácsonyfadíszek és cukorkafélék még a* szegényebb családok részére is úgy­szólván nélkülözhetetlenek ilyenkor és ezt az árucikket nem szorítják ki a praktikus ajándékok. Egyébként úgy a cükcrkakcreskedésekben, mint az üzle­tekben általában még nem lehet tiszta képet alkotni az idei karácsonyi forga­lomról, mert, — mint a kereskedők mondják — a legutóbbi három-négy nap alatt bonyolódik le az ipari forgalom. A rossz konjunktúra mindenesetre érez­hető a karácsonyi piacon és amíg egye­seknek dúsan megrakott karácsonyiájuk I lesz, addig nagyobb azoknak a száma, lakik kénytelenek a legszerényebb aján- 5 dákokkal beérni. ! co&MtSMit. uoasđi -ma. u> gelisr Mübtrálat, értékelés, olvasó vezetésié, tanítása! Nem ~ össze ez a parii, közvetítő ur! Jobb lett volna, ha a Fiatalok véletlenül talál­koznak viala, egyetlen közvetítő, a pirkadat világa mellett, melyen át megpillantották egvmást. Ho.~^ ol­vassam el még egyszer, akkor majd észrevesizem. Vigye el az ördög, j kedves barátom, ha nekem azt attól kel! észrevenni, mert te f:""elmez­­tettél rá. Világítani csak sötétben lehet, ahhoz pedig, hogy a napot észrevegyem az égen, fölösleges gyufát gyújtani. Azt mondod, Emel­jek oda. Mi az. talán szu perces a szemöldökfában? Mert a menny­dörgésre úgyis oda fogok figyelni, ha nem is löksz oldalba. Odafigye­lek, nem azért, mart te akarod, de mégcsak nem is azért, mert én aka­rom —• odafigyelek, akár akarom, akár nem, mert ő akarja- a haragvó és vidám mennykőcsapás, mikor át­­robban egyik felhőből a másikba, va^r ha uw tartja kedve, felhőn keresztül belém, retain keresztül beléd! Nem akartam én Raszkolnyi­­kovot elolvasni, bátyuskám, eszem­­ágába se volt, nem szívesen figyel­tem oda. jobb szerettem volna be­dugni a fülem, ' elbújni, elszaladni, — ugyan ki parancsolta nekem, hogy két hétig leverten és szorong­va, félelmektől borzongva járkáljak a napvilágon, mintha ijesztő álom kisérteteá közt suhannék, riadtan kapkodó fejjel. Nem akartam- de műszóit, nálam hatalmasabb erő körletébe kerültem, ezt az erőt-, ezt a gravitációt, nincs az a raübirálaf, nincs az a "hozzáértés, ami fokozni tudja, nincs az a gáncs, nincs az a kicsinylés. ami csökkenthetné, A gondolkodó számára két pólusa van a világnak: önm^n és a tárgy, amit szemügyre vesz. A tanító egy aarmadikat vesz be a részvénytár­saságba: azt, aki nem látta a tár­gyat; tőle fogja megtudni, hogy milyen: a tanítványt. De a költő egyedül jár, megvolt nélküled és nélkülem, az ő kiáltása volt előbb, a te füled aztán lett csak, hogy meghalljad, azért lettél okos, hogy megértsed. Előbb volt a szív, aztán lett az ész, hogy a szívdobogást felfogja. Mi az, mi az, — mi az, hogy szó­val, és nahát, szóval mégse tarto­zik! Dehogy is nem! Nagvon is tar­tozik! Mi az, hogy pedig? Nem pe­dig, hanem azért. Igenis, nagyon jó, nagyon finom, nagyon igaz, nagyon helyes! Naev tehetség, igenis, én mondom, akkora tehetség, hogy... hogy... sokkal kisebb zseniket lát­tam már életemben! Csak hát kér­lek, úgy áll a dolog, hogy voltak izé ... volt egypár könyv,.. amit máskor olvastam... rögtön láttam... hogy nem jó ... nem helyes... té­ves ... elhibázott... de közben azt éreztem szüntelenül, hogy a költé­szet, az irodalom valami szörnyű nagy dolog... nagyobb dolog tudo­­mámmál, politikánál, talán az egész életnél fontosabb... ennél meg... folyton helyeseltem, bólogattam ... megállapítottam magam is, hogy ez a könyv nagyon jó, nagyon fontos, nagyon értékes... valódi irodalom, de közben az motoszkált bennem, hogy az irodalom nem is olyan fon­tos, értékes é's nagy dolog, mint amilyennek gondoltam ... Ezért nem olvasom el még egy­szer«.' - - • • • v *'•

Next

/
Oldalképek
Tartalom