Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-29 / 298. szám
6. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 október 29. •— Kérem, őfensége minden idejét köztudomás szerint Magyaróvárait tölti. Nem törődik semmivel sem mással, csak a gazdaságával, politikusokkal egyáltalában nem érintkezik és igy annál kevésbé ériutik az efajta újságcikkek. Ismét megnézte az előtte heverő lapot, megcsóválta fejét és halkan mondta: — Wild József.... Egy vezérkari kapitány---- Hihetetlen, hogy tud ilyet Ikitalálni__ Az Albrechí-puecs a magyar nemzetgyűlés előtt A magyar nemzetgyűlés keddi ülését szokatlan érdeklődés előzte meg, mert Gömbös Gyula előre bejelentette, hogy ezen az ülésen fog válaszolni a Wild József nyílt levelében foglalt vádakra. Gömbös kapott is engedélyt a napirend előtti felszólalásra. Amikor beszédét megkezdte, Wild József még nem volt remáciát vissza kell szorítanunk a kellő mértékére. Eszem ágában sem volt, hogy Kecskeméten megszervezett tömegekkel vonuljak Pest felé. Semmiféle ilyen mozgalmat nem akarok véhezvinni, nem akarok résztvenni semmiféle ilyen mozgalomban, hiszen nagyon jól tudom azt is. hogy nincs is fegyverünk. Könnyelműség ilyent mondani, hegy az antant figyelmét felhívja ránk és ismét megtörténjenek azok a fegyverkutatások, amelyek a múltban már lefolytak. Nagyon helytelen dolog az antant idegességét ellenünk izgatni. Végül pedig politikai Ízléstelenségnek tartom, hogy Wild képviselő ur nem átallotta Albrecht királyi őfensége személyét is belevonni a politikai ügyekbe. Rassay Károly: Nagyon jó dolguk van a fiatal főhercegeknek. Gömbös Gyula: Nézetem szerint a királykérdés újból való felvetése csak a keresztény gondolat veszélyét jelenti. Ha amint örömmel hallom, nem a kormány adott felhatalmazást arra a nyílt levélre, kérdem, nem patologikus tünet-e az. ha valaki, aki mindössze három éve magyar állampolgár, nem ismeri a helyzetünket és a mi életünket__ (Nagy zaj a balodalon.) Felkiáltások a szociálistáknál: Akkor hogyan lett képviselő? Mi van a hatévi helybenlakással? Gömbös Gyula: Kérem, úgy tudom, hogy legfelsőbb elhatározással fett magyar álampolgár. Farkas István: A törvény mindenkire kötelező. Gömbös végül feminin, hisztérikus embernek nevezte Wildet az ülésteremben és ezért Gömbös megállapította, hogy vádolója nem mer szembe nézni vele. Wild közt és közöttem régi barátság volt — mondotta együtt harcoltunk, mint katonák és a forradalom alatt is együtt küzdöttünk. Én voltam az, aki arra törekedtem, hogy képviselő legyen és minden befolyásomat érvényesítettem, hogy bejusson a nemzetgyűlésbe. Baráttal lehet vitatkozni; azonban hátbatámadni Offener Brief«ekkel, nem baráti cselekedet. Nem tudok eléggé elitélő szavakat találni erre az eljárásra. Nem tartozom azok közé, akik szélsőségben csapongnak. Azt kell kérdeznem, hogy milyen szerepe volt a kormányelnök urnák és az egységespártnak ebben a nyílt levélben. Felkiáltások a kormánypárton. Semmi sem volt. Gömbös Gyula: Köszönöm. Csodálkozom azonban, hogy amikor a kormány körül valami baj van, mindig ilyen Offener Brief jelenik meg és a kormány számára legkellemetlenebb pártot támadják ilyenkor. Ha ez Wild képviselő urnák egyéni akciója volt, akkor felszólítom, hogy itt a Házban bizonyítsa, amit irt. Egy hang a fajvédőknél: Most tanai magyarul a Bcrlitz-iskolában. Gömbös Gyula: Követelem, hogy itt a nemzetgyűlés előtt ismételje meg vádjait, valamint a következő vádjait is, mert tudom, hogy legközelebb megint Offener Brief jelenik meg. Egyik hétfő reggeli lap már pozitivebb volt, mint Wild képviselő ur és azt mondotta, hogy én Albrecht puccsra gondolok. Ma királypuccsot csinálni őrültség és nem lehet más célja egy ilyen vádnak, mint hogy a most készülő keresztény koncentrációt meghiúsítsa. Azt tartom, hogy Magyarország jelen helyzetében nem lehet erről a kérdésről beszélni s nem lehet olyan helyzetet teremteni, hogy a külföld ebbe a kérdésbe bele ne szóljon. Hetekkel a Döhmel-ügy kipattanása előtt Wild képviselőtársam megjelent Ulain képviselőtársamnál, akit titokban figyelmeztetett, hogy »valami készül ellenetek«. Néhány hét múlva azután kipattant a Döhmel-ügy. Wild képviselőtársam, aki a háborúban igen, fontos hirszierző szolgálatokat teljesített, most a béke állapotában nem bírja a nyugodt életet, mindenáron keres, kutat és szolgálatokat akar tenni Bethlennek. Azt újból kijelentem, hogy politikai hitvallásom az, hogy nem tudom elképzelni, hogy Budapestnek. Magyarország fővárosának közgyűlésében baloldali többség kerüljön uralomra. Igenis, kijelenteni újra, hogy mindent elkövetek arranézve, hogy ne jöjjön be a közgyűlésbe a baloldal és Vázsonyi. Lehetetlennek tartom, hogy a keresztény uralom után olyanok kerüljenek a városházára, akikben nincs meg a magyar mentalitás. (Nagy zaj és hangos közbeszólások a baloldalon.) Esztergályos János: Nemzeti mentalitás, ólmosb ótokkal. Gömbös Gyula: Wild képviselő ur nyilt levele arról is szól, hogy a tájvédelmi mozgalom kifelé milyen nagy károkat okoz az országnak. Mi Kecskeméten preciziroztuk, hogy mit értünk fajvédelem alatt. Elismerem, hogy antiszemita programot hirdettünk Kecskeméten és kijelentettük azt. hogy a zsidó szup-Egy varrógép és tizennyolc jegygyűrű . Állatkerti riport a hiénákról, akik hullák helyett ezüst gyerfyatartókat ásnak föl a szegénység szemétdombján Az árverés a zálogházban folyt le rendőri segédlettel délután három órakor. Ez már egy ősi hagyomány: ahogy az ebéd ideje délben, az alvásé éjjel jön el, a vérbeli licitációt mindig délután háromkor kezdik az egész világon. jA zálogház finom, szolid intézet, direkt öröm itthagyni az utolsó szalvétát is. Aki másnak vermet ás Lanyhán és óvatosán indul meg az árverés. Elsőnek kövér ezüst gyertyatartókat raknak ki a márványpultra. A hiénák és a nem hiénák kézről-kézre adják és ócsárolják a szegény gyertyatartókat. — Háromszázötven először — mondja a kikiáltó és az elölálló, feketebundás kövér ember ráigér: — Háromszázötvenöt! — Megbolondult maga Spitzer? — támad rá izgatottan egy kisebb kaliberű ücitációs hiéna — ezért a vacakért? Hisz ennek üres a belseje! Ez olyan, vékony mint az ujjam ni! — és mutatja dundi kisujját. Spitzer azonban rendületlenül kitart és a gyertyatartók árát felveri négyszázig. A kis hiéna most már dühös lesz és az utolsó pillanatban, csupa heccből rámondja: — Négyszázegy dinár! A kikiáltó hirdeti: — Először, másodszor.... Csönd és a kis kékszemü hiéna homlokát kiveri a halálos veríték. Olyan mint egy csapdába került egér. Aztán kimondják a ha’álos ítéletet: — Senki többet harmadszor — és a gyertyatartókat már a bájos hiéna karjaiba nyomják. — Maga kis ravasz — mosolyog a Spitzer jószivüen — hát mért nem szólt, hogy megakarja venni? A hiéna a gyertyatartókat babusgatja és szótlanul, ördöngősen vigyorogni kezd, amiből a Spitzer egyszerű lélekkel barátja rejtett üzleti zsenialitására következtet. Mert a Spitzer csak egy szürke árverési hiéna és nem lélekbúvár. Senki többet'? A kikiáltóval állandóan bajok vannak, vagy nem tud jól szerbül, vagy ténykedése fontosságától áthatva jön sűrűn zavarba, az először, másodszor, harmadszor fogalmát gondosan összekeveri. — Tretyiput! — kiáltja harsányan a csinos kis öreg bácsi egy ezüst órára, mire a hivatalos közeg határozottan boszankodva utasítja rendre: — Néni jól van jó ember! Prviput jön először! — Vissza az egész! — és újra kezdeti vele, mint az iskolában, ha a gyerek rosszul mondja fel a leckét. Az öreg ur zavarba jön, elpirul, de azért rendületlenül össze-vissza kiabál és ez a zűrzavar azért szisztematikus, mert például a drugiput az őnála magyarul mindig harmadszori jelent, amit rövid gyakorlat és kevés figyelem mellett könnyen meg is lehet szokni. És a licitálók egészen jóindulatúan elnézik a másik gyöngeségét. Mintha nem is ők, ha netn őket árvereznék. Éhes voltam A sarokban egy kopott, börkalapos nő ül félszegen, gyáván. A varrógépjét adta zálogba és nincs pénze kiváltani. Most a gépre kerül a sor. Drukkolva lesi, hogy ki veszi meg. De a varrógép nem kell a nagyobbára ékszerészekből álló közönségnek- Visszamarad. A nő arca felderül és kifelé indul. — Mért adta zálogba? — kérdem. — Éhes voltam — mondja egyszerűen. Házasságtöréstöl a zálogházig Legvégül egy egész doboz gyűrű kerül árverésre. Köztük tizennyolc jegygyűrű. —■ Kilencven dinár először! — mondja a kis öreg ezúttal helyesen, de senki se ígér rá. Drágálják. A legnagyobb részük visszamarad az intézetnek. Egy széles arany karikagyűrűt én is megnéztem, mire a kékszemü hiéna meglepetten emelte rám tekintetét: — Á, á! Nősül? — és mindjárt biztosított róla, hogy a gyűrű tömött arany. — Ezt a súlyt nézze meg! Bizonyisten megéri! és odaütögette a márványhoz, hogy zengett és harangozott, mint egy csengő. A gyűrűbe ez volt belevésve: Egyetlen Mariskámnak — György 1921. aug. 13. Istenkém, mi történhetett azóta a Mariskával, meg a szerelmes Györgygyel, hogy a zaciba került ez a drága karikagyűrű? A felvevő listán csak ennvi állt: K. Gergely Mariska Beszédes-u. A Beszédes-ucca a harmadik körben fekszik. Hosszú és keserves nyomozás után sikerült csak rátalálni a Mariska otthonára. Alacsony, sárga ház, mint egy nagy tulipán. — Kit keres? — nyit ajtót egy szőke, némi jóakarattal molettnek is mondható hölgy. — K. Gergely Mariskát — szólok ünnepélyesen. Kiderül, hogy ö az, saját személyében. A világért se akar nyilatkozni, — Én nem vagyok olyan érdekes mint a Halasi-uti rablógyilkos, vagy mint a Haverda Maris, ennek nincs semmi értelme, hegy kiírjanak — és kér, könyörög, fenyeget. — Nézze, ki fog röhögni az egész ucca! Rövid vita után sikerült megmagyaráznom, hogy az ő életei igenis elsőrendű közügy, ami haladék nélkül a nagy nyilvánosság elé bocsátandó. — De szórul-szóra igy irja meg! — mondja és elmeséli. — Tudja az úgy történt, hogy engem eljegyzett a Gyuri, aki akkor mérnöknek készült. Nálunk egy nyolcadikos gimnazista lakott albérletben, az szerelmes lehetett belém, mert mindig elkísért mindenhová, mint az árnvék vagy egy kísértet. Mikor megesküdtünk a Gyurival, többször eljárt hozzánk. Nekem tetszett a fiú, mert hát nagyon eszes jó fia tvplt és nagyszerűen értette a matematikát. Akkor egyéves házasok lehettünk. A fiú megbukott az érettségin. Állítólag miattam. Az uram egy napon,1 emlékszem tizenharrnauika volt és péntek, mindjárt gondoltam is, hogy baj lesz belőle, — elutazott és a fiú nálam maradt este, mert messze lakott és félt egyedül hazamenni. De ne gondoljon azért semmi rosszat. Na és éjjel pont úgy, mint a mozikban szokott történni, megjött az uram: És kivágott a házból mindakettönket. Mert bolondul féltékeny volt rám. Pedig olyan ártatlan vagyok az egészben, mint a maszületett bárány. Elváltunk, mert a bíróság válóoknak találta azt, hogy a fiú ingujjban ült méh lettem az asztalnál. Mikor melege volt szegénynek abban a nagy kánikulában! Azóta külön élek. Néha szoktunk találkozni a volt urammal, sőt ezelőtt félévvel jó két hétig újra együtt is éltünk, de nem lehet kibírni a féltékenységét! A gyűrűt azért tettem zaciba, mert keh lett a pénz. Higyje el, hogy igy igaz, haj megírja csak igy irja meg, vagy tudja, az lenne a legjobb, ha semmit se ima. Mert a Gyuri meg talál rám haragudni, Ugyanis rövidesen ki fogunk békülni, á múltkor már üzent, hogy beszélni akar! velem. De én nem mentem el. Hagyom égni. Ez a legjobb a férfiak ellen.... Kötelességem megmenteni Gyurit az újabb csalódástól. (t. i.) Két halálos villamos szeremcsétlenség Novisadon Öngyilkosság a villamos kerekei alatt Hétfő délután hat órakor Stojanovics Jovan cukorkakereskedő, az Alekszandrova-uccai „Csokoládékirá!y“-hoz címzett üzlet tu'ajdonosa a Buzatéren, a Temerini-utról a városba haladó 26-os villamos kocsira menetközben fel akart ugrani, de oly szerencsétlenül, hogy a sebesen haladó villamoskocsi lépcsőkarfájába kapaszkodva, tiz-tizenöt métert futott a kocsi mellett. A Buzatér és a Háhn-utca sarkán a villamos sínek egész közel vannak a gyalogjáróhoz, amelynek szélén vannak a villamos világításhoz való vasoszlopok felállítva. Stojanovics a kocsi melletti futás közben beleütődött az egyik, vasoszlopba és vérző fejjel terült el. A gyorsan előhívott dr. Kluka György városi orvos és Rogulya Milos rendőrkapitányból álló rendőri bizottság a sebesültet az első segélyben részesítették, de a sebesülés nem látszott súlyosnak és Szíojanovitsot szanatóriumba szállították. Stojanovits kedden reggel elvesztette eszméletét és déle ott, anélkül hogy magához tért volna, meghalt. Dr. Skreb'in Iván vizsgálóbíró elrendelte a holttest felboncoiását. A rendőri vizsgálat, a kihallgatott szemtanuk vallomása alapján, kétségtelenül megállapította, hogy a halálos szerencsétlenség Stojanovits Jován vigyázatlansága folytán történt. Kedden délelőtt 11 órakor a Zsidóuccu 11 számú ház előtt a 28-as villamos a Futaki-utról jövet, a lejtős pályán áram nélkül haladt, amikor egy idősebb műnk "skülsejü ember a kocsi elé vetette magát és a villamos halálra gázolta. Osztovics Milordd kocsivezető nyomban mindkét fékkel fékezett és a kocsit két lépésre a szerencsétlenségtől megállította. A holttest az egyik hátsó kerék alatt volt és azt csak hosszas fáradság után lehetett a kocsi felemelésével, teljesen szétdarabolt állapotban kiemelni. A holttest zsebében semmiféle Írást nem találtak és a személyazonosságát csak délben állapították meg. Az öngyilkos Béli András 60 éves favágó. Bélit a felesége és fia ismerték fel, akik elmondották, hogy Béli András elméje kezdett elborulni, folyton életuntságot és öngyilkosságot emlegetett. Számos tanú jelentkezett, akik egybehangzóan igazolták, hogy Béli András a kocsi elé vetette magát és igy öngyilkossági szándéka kétségtelenül megállapítást nyert, A forgalmat csak egy órás üzemzavar után lehetett újból megkezdeni.
