Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-29 / 298. szám

1924. október 29.

BACSMEGYEI NAPLÓ

7. olda!,

Sentán még osztanak

földet

A magyaroknak csak ígéreteket

osztogatnak

A sentai agrárreviziós bizottság Radonics Markó elnöklete alatt két heti munka után befejezte működését és kimerítő jelentésben számol be az agrárreformminisztériumnak.

E jelentésből kitűnik, hogy a sentai szerb nemzetiségű igénylőknek eddig kiosztottak 320 család közt 888 kát. holdat, 19 sentai dobrovoljácnak 161 holdat, 361 oda telepitett dobrovoljácnak 3104 holdat, 61 csetniknek 530 holdat, 75 magyarországi optáltnak 315 holdat, összesen kb. 5000 holdat.

Az agrárreform-miniszter rendelete szerint elvettek Senta város birtokából 4511 kát. holdat, özv. Bokornétól 23 holdat, Rudics Klárától, Mihálytól és Elektől 100 holdat, jovánovity Verától 50 holdat, dr. Pólyák Henriktől 542 holdat, Rudics Jánostól és nejétől 137 holdat, Rieger Józseftől 32 holdat, dr. Engelmann Jenőtől 193 holdat, Gombos Iréntől és Adrientől 165 holdat, Vissi Szép Iréntől 38 holdat, Ungár Ferenctől 52 holdat, Deutsch Illéstől és Terustól 534 holdat, Vuits Jócótól 54 holdat, összesen 7314 holdat. Az elvett és még ki nem osztott 2310 holdat most fogják kiosztani.

Minthogy a Mákos és a Nagyrét viz alatt áll, a bizottság azt ajánlja, hogy a mákosi és nagyréti földek helyett az úgynevezett parti földeket kapják az igényjogosultak. Azoktól, akik illetéktelenül jutottak földhöz, vagy rosszul kezelték, elvettek 196 holdat. Azok az iparosok, akik nyáron földmunkává! foglalkoznak, családtagonként 2 hold földet kapnak. Ugyanennyit kapnak a városi rendőrök és szolgák is.

Az agrárreform terheit nemzetiségi külömbség nélkül mindenki viseli. De áldásaiból a sok ezer meg ezer magyar nemzetiségű még mindig ki van zárva. Nekik a föld helyett csak Ígéreteket osztogatnak.

Megszűnt postahivatal

Három falu népe nem kaphat levelet

A kormányt, a politikusokat ma egyetlen kérdés foglalkoztatja: a válság. Az, ami nem a politikára, nem a válság megoldására vonatkozik, az intéződik az Isten kegyelméből, azzal senki nem törődik. Ilyen körülményeknek tudható, hogy a falu népével s azok sok bajával, kívánságával nem foglalkozik most senki s így eshetett mje® ajz is, hogy a, novisadi postaigazgatóság október 15-ikén minden előzetes értesítés nélkül beszünteti egy postahivatalt azzal az indokolással, hogy az állam erre a hivatalra ráfizet.

Szép a takarékosság és kívánatos, hogy azt az államélet minden ágában hajtsák végre, azonban feltűnő, hogy a takarékoskodást éppen egy postahivatalnál kezdik, holott a postahivatal fentartása nem mondható lxus-kiadástiak.

A megszüntetett posta az adorjdn-i. Adorján, illetve hivatalos néven Ndrljan, évszázadok óta fennálló telepes község Senta és Stara-Kanizsa közt, mindkét várostól több kilométer távolságban. Adorjánnak eddig kis állomási postahivatala volt, amely három telepes falu lakosságának postai forgalmát bonyolította le. A három telepes község Adorján 3000 lakossal, Oromhegycs 2500 lakossal s Velebit telepített dobrovoljác közság 4000 lakossal. A közel 10.000 pusztai lakos számára nagy áldás volt a ndrljan-i posta. Ha az igazgatóság szűkmarkú intézkedése érvényben marad, akkor az őszi sár idején a három puszta lakói alig juthatnak levélhez, újsághoz, mesterségesen zárják el őket a kultúrától.

A ndrljan-i posta leépítése annál feltűnőbb, mert sem az érdekelt pusztai lakosságot, sem Sztara-Kanizsát nem kérdezték meg, hogy hajlandók-e valamivel hozzájárulni a jiosla jentartásihoz. Kanizsa éppen most építtet majdnem egy millió dináros befektetéssel uj postapalotát, a három puszta lakói évenként egy millió dinár adóval járulnak az állami kiadásokhoz, már csak ezek a szempontok is indokolttá tennék, hogy a postaigazgatóság vegye revízió alá határozatát s állítsa vissza az elvett postahivlatalt.

HI RE K

• se

BESZÉLGETÉS

A CSÁSZÁRKABÁTOS EMBERREL

Hangtalan és elhagyott sikátor a belvárosban: azt hiszem, hogy egy régi temető fölött járok. Végre az egyik mellékuccából elibém kerül egy alak s udvariasan tüzet kér tőlem.

Furcsa ember! Fekete cilindert, fekete császárkabátot visel s oly hosszú, mint a meszelő rudja. Aranyfogai a félhomályból is kivillogtak.

— Ugy-e ön újságíró? — kérdezi, mikor rágyújtott.

— Honnan tudja?

— Nekem a hivatásommal jár, hogy mindent tudjak.

— Talán detektív?

— Nem, én a detektiveknél is több embert ismerek. Én — ahogy önök mondani szokták — a Mors Imperator vagyok.

Tréfál ez a hosszú ember? Becsipett valamelyik belvárosi kiskocsmában? Ezt kellene hinnem. De olyan furcsa és megbüvölő feketeség árad a szeméből, hogy testemben megrázkódom.

— Jöjjön le a Dunapartig. ott meg fogom kérni valamire. A halál kéri önt, az élő embert. No jöjjön, nincs mitől félnie, ha az én társaságomban van.

Önkéntelenül követtem s némán haladtunk egymás mellett. A sötét Duna vizén, nagy messzeségben, néhány zöld lámpa ég. Nincs sehol élő ember. A hidakon álló rendőrök is láthatatlanok.

A fekete meszelőrud leültet maga mellé egy rozzant csónakra.

— Nem tudom, hány ezer év óta töltöm be hivatásomat, de sohasem voltam szomorúbb helyzetben, mint most. Mióta az emlékezetemet tudom, mindig azt az embert vittem el magammal, akit a legfelsőbb hatalom kijelölt:

Életunt véneket, virágzó fiatalokat, gügyögő kisgyerekeket, mások terhét vagy reményét, aszerint, ahogy a megfölebbezhetetlen parancsot kaptam. Egy szempillantás alatt repültem világrészeken keresztül, hogy jégkezemmel a betegek homlokát végigsimitsam. Régebben is voltak háborúk, mikor a halandók nem engem vártak, hanem egymást gyilkolták, s régebben is voltak szegény niegtévelyedettek, akik saját magukon végezték el kétségbeesett pillanatban az én kötelességemet. De ennyi még sohasem volt, mint ma. Rettenetes háborúk tizedelték meg az emberiséget s milliók meg milliók hullottak el, anélkül, hogy az én hívásomra mentek volna. Es aztán? És azóta? Önmagukat és egymást végzik ki az emberek. Ararát hegyévé dagadnak a gyilkosságok s a kéz, mely valamikor gyengéd simításhoz szokott, most mérget vagy revolvert szorongat. Sztrájkolnak ellenein és önmaguktól halnak meg, mielőtt a feketepecsétcs levél megérkezett volna számukra. Király vagyok, de a gyűlölet és a gonoszság megingatta gyászbaldachinos trónomat. Csak a vének maradnak hűek hozzám, akik homályosuk) szemmel, ragyogó térddel, kínos tehetetlenségükben úgy várnak rám, mint a beteg az orvosra. A többiek? Ki előbb, ki utóbb, tudtom és beleegyezésem nélkül hagyja cl a világot, s temetők telnek meg anélkül, hogy én tudnék róluk. Ott fenekedik a sötétben a gyilkos, aki tőrt rejteget a köpenyege alatt, amott az életunt, aki hurkot köt a nyakára, mielőtt a végzet elszólitaná innen. Honnan tudják, hogy amott, odaát, el fognak-e igazodni az ismeretlen utakon? Ha így megy tovább. akkor a halál is, öngyilkos lesz.

Kétségbeesve könyökölt a térdére, mig valahol messze egy hajókiirt tülkölt. Halkan megkérdeztem tőle:

— És miért nekem mondja mindezt? Én sem gyilkos nem leszek, sem önnön kezemmel nem vetek véget az életemnek.

Megragadta a karomat, mely oly hideggé lett egyszerre, mint a Dunában úszó jégdarabok.

— Azért, — mondta kérlelően — azért, mert ön újságíró és megírhatja amit tőlem hallott. Adja át az embereknek üzenetemet: nem kell sietni, egyszer mindenkinek az ideje elérkezik. írja meg, hogy nem kell sietni, én a kellő pillanatban mindenkiért eljövök ...

Felkelt, kezet rázott velem s töprengve ballagott a Ferencváros felé! Mégegyszer visszanézett rám és igy szólott:

— Egy öreg napszámosért megyek, aki tizenöt év óta türelmetlenül várakozik rám nyomorult vackában. Most kézen fogom — homályos szeme látni fog, bedugult füle hallani fog — és elviszem magammal a láthatatlan magasságokba, ahova csak az én kezem tudja elvezetni . . .

Szomaházy István

♦

— Megszűnik a lakásbiróság. Beográdból jelentik : A szociálpolitikai minisztérium elhatározta, hogy megszünteti a lakásbiróságok intézményét. A lakásbiróság illetékességének megszüntetésére vonatkozó rendeletet rövidesen kibocsátják. Azokban a lakásügyekben, amelyek eddig a lakásbiróság elé tartoztak, a jövőben az elsőfokú közigazgatási hatóságok fognak dönteni.

— Városi közgyűlés Kikindán. Kikindáról jelentik : E hó 31-én pénteken ül össze Kikinda város közgyűlése Nikolajevics Tihamér polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen több fontos tárgy kerül napirendre.

— Jegyzői kinevezések. Szentárói jelentik : A belügyminiszter Schaula Dimitrijét Horgosra, Prekálovics Dusánt pedig Adára jegyzőnek nevezte ki.

— Pénztárvizsgálat Senia városnál. Szentéről jelentik : A belügyminiszter Szenta városnál pénztárvizsgálatot rendelt el. A vizsgálatot Nagy József vármegyei főszámvevő kedden délelőtt végezte el és a pénztárt a legnagyobb rendben találta.

— A spanyolok visszavonulnak Marokkóban. Madridból jelentik : A marokkói spanyol csapatok Tetuantól délre több helyőrségi állomást kiürítettek, köztük Abadah-t is, amelyet két hónapon át hősiesen védelmezett egy maroknyi spanyol csapat. Ennek a stratégiai pontnak védői a harcok során leapadtak 25 emberre s leg utóbb már csak 8 spanyol katona volt Abadahban.

' — Feloszlatták a bródi városi tanácsot. Bródból jelentik: A zágrebi helytartóság a bródi községi képviselőtestületet feloszlatta és dr. Sporez szenátort kormánybiztossá nevezte ki. Bublics polgármestertől dr. Sporez már át is vette az ügyek vezetését. A képviselőtestület feloszlatását azért rendelték el, mert az uj községi választói törvény alapján uj választásokat akarnak kiírni.

— Ulászló-emlék a várnai csatatéren. Szófiából jelentik : I. Ulászló magyar király sirja fölött, aki a várnai csatatéren 1444-ben esett el, most emlékoszlopot áilitottak föl. A híradásból nem derül ki, hogy ki állíttatta föl az emlékoszlopot.

— Ausztriában megháromszorozódott a polgári porok száma. Becsből jelentik: A kereskedelmi és iparkamara panaszos beadvánnyal fordult az igazságügyminiszterhez a bíróságokon összetorlódott s elintézetlenül heverő porok miatt. Az átiratból kiderül, hogy a gazdasági bajok következtében a magánjogi keresetek száma rövid idő alatt megháromszorozódott és a bíróságok éptelenek a nagy munkát elvégezni.

— Halálra Ítélt katona. Osijekről

jelentik: Két évvel ezelőtt egy trénekből álló társaság mulatozott a „Fiume“ vendéglőben. Éjfél felé egy tüzér-őrjárat igazoltatta a mulatozó katonákat, a kik nyomban megtámadták a patrouilt és le akarták fegyverezni. Az őrjárat a fegyverét használta, Milakovics Lázár, az őrjárat parancsnoka agyonlőtte Macsek Alajos tréntizedest, Jagodec Alajos egészségügyi katonának pedig a kezét lőtték keresztül. Pernos Alajos trénkatona Milakovics őrparancsnokot egy szódás üveggel súlyosan megsebesitette, majd a kardját elvéve tőle, azzal Dimitrijevics Tihamér tüzért, az őrjárat egyik tagját, a fején súlyosan megsebesítette. A katonai bíróság most hozta meg ítéletét a véres verekedés ügyében és Miiakovicsot 3 havi fogházra, Jagodec Alajost kétévi fegyházra Pernos Alajost pedig golyó általi halálra ítélte, Pernos halálos Ítéletét a király elé terjesztették kegyelemre.

— Pénzügyi szakértőt kapott Budapest. Budapestről jelentik: Ripka Ferenc dr. fővárosi kormánybiztos mellé a kormány pénzügyi szakértővé kinevezte Jakabffy Károly pénzügyminisztériumi osztálytanácsost. A pénzügyi szakértő november 15-én veszi át hivatalát.

— Exhumált holttest. Novisadról jelentik : Néhány nappal ezelőtt — mint már közöltük — Novisadon meghalt Baracsincsi Nikola Temerini-uccai szabómester, akit halottkémi vizsgálat nélkül temettek el. Emiatt a szomszédság suttogni kezdett, hogy Baracsincsit megmérgezték és névtelen levélben feljelentést tettek az ügyészségen is, minek folytán dr. Lemaics Jovan államügyész: elrendelte a holttest exhumálását. Kedden délután 2 órakor az exhumálás dr. Ludaics államügyész, dr. Skreblin Iván vizsgálóbíró, dr. Cseremov György és dr. Kluka György orvosok részvételével az Almási-temetőben megtörtént, azonban a holttestben a törvényszéki orvosok mérget nem találtak. Az elhunyt belső részeit vegyvizsgálat céljából beküldték az állami vegyvizsgáló intézetnek

— Hamis tizdinárosok a moli tanyákon. Szentéről jelentik: Amolvölgyi tanyákon hamis tizdinárosok kerültek forgalomba. A rendőrség

megindította a nyomozást.

— Az is pénzbe kerül, ha nem lehet telefonálni. Egy szuboticai kereskedő panaszolta ma nálunk a következőket: — Kedden délután fél háromkor úgynevezett service-beszélgetésre kértem a horgosi telefonközpontba egyik ügyfelemet fél hat órára. Ä service-beszélgetés lényege az, hogy a felhívott postahivatal értesiti az illető felet, hogy legyen a postán, ahol telefonon keresik. A postahivatal jegyezte a service-beszélgetést s le fizettette velem a dijat — 22 dinárt. — Fél hatkor pontosan jelentkeztem a postán, hogy a horgosi telefonközpontban várakozó üzletbarátommal beszéljek, ekkor azonban azt a felvilágosítást kaptam, hogy a beszélgetést nem lehet lebonyolítani, a horgosi postásnak nincs küldönce s nem tudta értesíteni a felet, hogy félhatkor a postán várják. Még nagyobb volt meglepetésem, hogy ezek után a 22 dinár helyett csak 15 dinárt fizetett vissza a postahivatal, hét dinárt levontak azon a címen, hogy ennyibe került a telefonköltség, mert Horgos jelentette, hogy nincs küldönce. Mikor megmagyaráztam, hogy én igazán ártatlan vagyok ebben, s velem nem lehet megfizettetni, hogy a posta nem bonyolit le egy elfogadott és előjegyzett telefonbeszélgetést, belátták, hogy igazam van s megnyugtattak, hogy vissza is kapom a 7 dinárt, csak a szabályzat értelmében Írásban kell érte folyamodnom. Jóindulatulag figyelmeztettek, hogy a kérvényre bélyeg és határozati illeték címén 30 dinárt kell lerónom. Nem adok be kérvényt a 7 dinárért. — Eddig a panasz. A posta kétségtelenül szabályosan járt el, csak azt a szabályt kellene mégis megváltoztatni, amely a féllel fizetteti meg, hogy a posta nem működik.