Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-28 / 297. szám

6. olđai BACSMEGYEl NAPLÓ 1924 október 98 Károlyi Mihály könyvét szabad terjeszteni Magyarországon A budapesti ügyészség határozata Budapestről jelentik: Károlyi Mihály Egy egész világ ellen cimü könyvére tudvalevőleg a kereskedelmi miniszter kimondta a postai száliitás tilalmát és ennek alapján a rendőrség lefoglalta a könyvkereskedésekben az ott talált pél­dányokat. A lefoglalás után néhány héttel dr. Györki Imre nemzetgyűlési képviselő interpellált amiatt, hogy Károlyi könyvét bírói végzés nélkül foglaltatta le a bel­ügyminisztérium és megemlítette, hogy magasrangu tisztviselők kaptak a lefog­lalt példányokból. Ez utóbbi panaszra azt a választ kapta Györki, hogy a bel­ügyminisztériumban tényleg megkapta Károlyi könyvét néhány tisztviselő, akik azonban nem pénzért jutottak a könyv­höz. Dr. Györki ezután feljelentést adott be a budapesti ügyészséghez a belügymi­nisztériumban működő ismeretlen tette­sek ellen, hogy a tiltott könyvet terjesz­tik. Az ügyészség ebben az ügyben most hozta meg határozatát, amellyel a vád képviseletét megtagadja. Az ügyészségi határozat indokolása kimondja, hogy sajtórendőri vétséget csak az követ el, aki büntető ítéletté sújtott vagy előzetesen lefoglalt sajtó­terméket terjeszt. Károlyi Mihály köny­vét biróilag le nem foglalták, tartalma miatt nem indult meg bűnvádi eljárás, tehát terjesztői nem követnek el bűn­cselekményt és ezért az ügyészség a vád képviseletét nem vállalja. A határozatot dr. Györki Imre felfo­lyamodta a főügyészséghez. őneki elsősorban az idő csúnya­sága fájt, a szépérzéke szenvedett. Ez olasz volt. Quelle saloperie — kiáltott egy dühös ur. Szavában fölény, gúny, értelem, szabadszájuság, megvetés és nem kis vérmérséklet nyilatkozott. Ez francia volt. — Es regnet zeit neun und halb Uhr — jegyezte meg a mellettem ülő hölgy, csöndesen és lemondóan. Kijelentése bár pontos adatokra támaszkodott, hangsúlyában mégsem nélkülözte a liraiságot. Ez német volt. * — Jaj Istenem, mindig esik — szólt egy kedves, vidám leány. Túlzott kissé, bosszankodott, de panaszkodott és sopánkodott is. Ez magyar volt. — It is raining — zárta be a vi­tát egy fiatal, ösztövér gentlemann, ki eddig bölcsen hallgatott, unva a sok fecsegést. Azt hiszem, ő találta leginkább fe_ jén a szöget. Megállapítása csupa tárgyilagosság, minden fölösleges ér­­zelemnyilvánitás nélkül. Dz angol volt. * Medúza a nápolyi akváriumban. Lenge, álomszerű, valószínűden. Fe­hér selyemfátyolával ő a tenger bal­erinája, Kosztolányi Dezső. Kun Béla magyarországi megbízottját egyhavi fogházra ítélték A kommunista-propagandával vádolt Pogomyi Antal hunpőre Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék Valentin-tanácsa hét­főn tárgyalta Pogonyi Antal egri új­ságíró ügyét, akit az ügyészség az­zal vádolt egy Oroszországba kül­dött és a postai cenzúrán elfogott jlevele alapján, hogy Kun Béla meg­bízásából kommunista mozgalmat szervezett Magyarországon. Pogonyi a tárgyaláson elmondot­ta. hogy orosz hadifogoly volt, a múlt évben került haza Oroszor­szágból. Amikor a bolsevi’kok Orosz­országban hatalomra kerültek, be­lépett a vörös hadseregbe, majd Moszkvában a kommunista-párt ré­szére fordított magyarra oroszból szociológiai könyveket. Itt ismerke­dett meg Kun Béla gépirónőjével, a kivel szoros barátságot kötött. A gépirónő, Csircs Krisztina panasz-TINTA 9 ’S © ITÁLIA Képek az útról A németek, kik mindig együtt jár­nak, nyájszerüen, különböző dalárdák, szövetségek, egyesületek, bizottságok jelvénykéivel, itt egy nevelőintézet el­tévedt árvagyermekeinek tetszenek. Van bennük valami rendkívüli meg­indító is. Mintha fognák egymás ke­zét, zavartan ennyi szépség között, mintha századok mélyéből emelnék ki göröngyös, barázdás arcukat, zöld ugorka orrukat, piros paprikaorrukat, szemölcseiket és májfoltjaikat, család­apái potrohúkat, szakállukat, mely penészes az időtől és bajuszukat is, mely kenderből vagy szöszből ké­szült. Szegényesek és kopottak, de azért mindegyiknél van egy iránytű, vagy egy pompás kulacs. Nem elég­szenek meg azzal, amit szemükkel észreveszhek. Ha hajó tűnik föl a tengeren, mindig látcsővel állapítják meg, hogy hány árbocuk van és hány kéményük. Akkor aztán nyu­godtak. Ezen a rekkenö délutánon szövetruhájukban megizzadva, fárad tan hullanak be egy vendéglő tera­szára. Mindenki tudja, hogy kicsodák. A pincér anyanyelvükön szólítja meg őket és anélkül, hogy tudakolná, mit parancsolnak, csak azt kérdezi, hogy hány pohárral. Azt mondják, hogy hatvanöt pohárral. Erre a pincér hozza a hatvanöt pohár sört. Nem tévedett. * A lagúnán zuhogott az eső s a kis gőzöst hányták a piszkos-zöld ha­bok. Mindenki fázott az esernyő alatt, feltürve köpenye gallérját. Hallgattam, hogy vélekednek az időjárásról a különböző «népes, me< a hajón legalább öt volt képviselve, mindegyik több példánnyal. Szavukat feljegyeztem. — Che brutto tempo mondta az egyik jegyszedő-matró> kodott neki, hogy nem tud szaba­dulni Oroszországból Megbeszélte velem, hogy kimegy Németország­ba, aztán a lány, ha ö majd elhe­lyezkedik utánna jön. Düsseldorf­ban dolgozott pár hétig, aztán visz­­szatért Magyarországba és Egerben belépett a »Magyar Szó« szerkesz­tőségébe. Az elébe tárt levélről azt vallotta, hogy azt valóban ő irta Kun Bélának, de csak azért i'rt bele kommunista frázisokat, hogy Kun Béla Csircs Krisztint hazae"""dje. A tanuk kihallgatása után a bíró­ság bűnösnek mondotta ki Pogonyi Antalt az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétségben és ezért egy hónapi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítélte. A biróság elrendelte Pogonyi azonnali sza-bad­­lábrahelyezését. Kopinits bűntársai a bíróság előtt felültetett detektívek vallomása a száznegyven milliós csalás részleteiről Budapestről jelentik: Kopinits Jenő­nek a múlt év nyarán elkövetett 140 mil­liós sikkasztási ügye került hétfőn a bu­dapesti büntető törvényszék elé. Kopi­nits jelenleg Bukarestben van letartóz­tatva, a megindított kiadatási eljárás még nem ért véget. Emiatt most csak bűntársait, Darray László nyugállo­­mánybeli főhadnagyot, Papp Mátyás­­nét, egy miniszteri számvizsgáló felesé­gét és Kiss Gábor Jenő kórházi tisztet vonhatta felelősségre a biróság. A vádirat ismertetése után Darray László kihallgatására került sor, aki elmondta, hogy Kopinits a sikkasztás napján szólt neki, hogy fontos ügyben négyszemközt óhajt vele beszélni, vár­jon rá a Gerbeaud-ban. Mivel pénze nem volt, a Gerbeaud előtt várt Kopi­­nitsra. Egy óra tájban nagy vigan, mo­solyogva jött is Kopinits a Dorottya­­ucca felöl két fehér csomaggul a hóna alatt. Örömmel újságolta, hogy nagy­bátyja kiadta az ő és nővére örökségét, pénzben, értékpapírokban és ékszerekben. Kopintssal Darray lakására mentek, ahol Kopinits felbontotta az egyik cso­magot, közben kijelentette, hogy sürgő­sen Szolnokra kell utaznia, két-hároin napig lesz Szolnokon. A régi szürkés­­barna ruháját fölcserélte egy vadonatúj, elegáns, sötétkék, fehércslkos öltönnyel, amit nála vett fel. Kopinits felkérte, hegy hétmillió koronát adjon át nővéré­nek, mert az a nővére öröksége, 3 mil­lióért vegyen értékpapírt, adott még ap­róbb megbízásokat, amikre 2 millió ko­ronát hagyott hátra, a fenmaradó ösz­­szegre pedig azt mondotta, hogy azt augusztusig rendelkezésére bocsájtja. Amikor Kopinits elegánsan felöltözött, lement az autógarázsba és megrendelte az autót. Azóta nem látta. ’ Kopinits barátnője A második vádlott, Papp Mátyásné. megilletődött hangon tette meg vallo­mását: — Csak annyiban vagyok bűnös, hogy mint férjes asszony, barátkoztam Kopi­nits Jenővel. Semmi másról nem tudok. Tette elkövetésének napján, délután há­rom órakor, autó állt meg a lakásunk előtt. Feljött a soffőr azzal, hogy a mél­­tóságos asszony azt üzeni, jöjjek le azonnal. Megrémültem, mi ez? Férjem odahaza volt, szegény köztisztviselők vagyunk, ki kereshet engem autóval? Mielőtt férjem még kérdezősködhetett volna, hirtelen lesiettem az uccára. A sarkon ott állott Kopinits. Egy táska volt a kezében, ebédelni hivott. Az autó­ban, beszélgetés közben, elmondotta, hogy vásárolt nekem egy retikült, ab­ban van a pénzem, amit nemrég kölcsö­nöztem neki, kamatostul. Kértem, hogy ha már autózunk, vigyen cl a fogorvo­somhoz. 6 azonban erre nem volt haj­landó. Az ébredő-vezér Kiss Gábor Jenő kórházi tiszt a kö­vetkező vádlott, aki vallomásában el­mondja, hogy Szentesen egy Tóth Ilona nevű leány felkereste azzal, hogy Ro­mániából levelet hozott számára. A le­vél, amelyen nem volt aláírás, Így szól: »Igen tisztelt uram! Kénytelen va­gyok az ön édesapjával kötött ház­vételi ügyből kifolyóan, ötmillió ko­ronát önnek lefizetni. Kérem, nyugtáz­za ezt, a mellékelt levelet pedig ké­rem Czakó Petemének átadni.« Czakó Pét érné, Kopinits nővére, Kopi­nits Mária. Az elnök elébe tárta Kiss Gábor Jenő­nek, hogy más alkalommal Carlo Franz aláírással is kapott levelet, akkor még névtelenül irt neki Kopinits. A vádlott tagadta, hogy tudta volna, miszerint ez a levél is Kopinitstől szár­mazik. — A csongrádi merénylet ügyéből ki­folyóan — folytatja ezután, engem is őri­zetbe vettek és ezt a levelet több írá­sommal együtt egy jóakaróm elégette. A levelet átadtam Czakónénak, de nem értettem, miért és kitől kaphattam ezt az ötmillió koronát. Én akkor nagy harcban álltam és arra gondoltam, hogy kompromittálni akarnak. Az elnök: Magát? Hát ki maga? Mi volt maga? Micsoda nagy személyiség? A vádlott: Az ÉME egyik szervezője voltam és akkor nagy harcban álltam a liberálisokkal. Azt hittem, a zsidók meg akarnak vesztegetni. Át is adtam a leve­let Tahy rendőrkapitánynak, majd Zi­­lahy rendörtanácsosnak. A rendőrkapi­tány ur nem akar ezekre a dolgokra emlékezni. Sikkasztás — detektívek asszisztáiásával A vádlottak kihallgatása után a biró­ság azoknak a detektiveknek a kihallga­tását kezdi meg, akiknek társaságában Kopinits Jenő a Hitelbankba ment. az állítólagos 500 ezer cseh korona megvá­sárlására. Hat detektívet idézett be a biróság tanúkihallgatásra annak kiderítése cél­jából, hogy Kopinits hogyan csapta lye őket. Dr. Knapik József detektív vallomásá­ban elmondta, hogy Kopinits Jenő több-1 szőr volt fenn a rendőrségen s négy-öt esetben referált valutaügyekről, Aznap délelőtt is háromszor-négyszer fenn járt. Mikor a 140 millió koronát meg­hozták, két detektív előre ment Kopinits­­sal, a többiek utána. A Hitelbankban Ko­pinits leültette a detektiveket azzal, hogy ő bemegy a levelezési osztályba, mivel oda fogják hozni az 500.000 cseh koronát. — Nagyon vigyázzanak az urak — figyelmeztette a detektiveket Kopinits — egy középmagas, szőke fiatalember fog jönni a cseh százezrekkel. Ez egy cseh főhadnagy, aki Mátyásföldöli szál­lott le repülőgépéről. A detektívek várták is, hogy jön a cseh főhadnagy, de bizony az nem jött. Körülbelül egy óra lehetett már, amikor kezdett a dolog nagyon gyanús lenni, mert sem a cseh főhadnagy, sem Kopi- I nits nem jelentkezett. Ekkor elállták a Hitelbank összes kapuit. Az elnök: A Hitelbank vezérigazgató­ja nem tudott semmit az önök működé­séről? A detektív: Nem. Az elnök: Furcsa, hogy nem tartottak előbb helyszíni szemlét. A detektív: Nem tartottunk, mert ez feltűnő lett volna. Az elnök a tárgyalóterem nagy de­rültsége közben jegyezte meg: — De megmaradt volna a rendőrség 140 milliója. Szász Károly detektív elmondta, hogy Kállay csoportvezető utasítást adott neki, hogy menjen Kopinitssal a Hitel­bankba. Két csomagban volt a Deviza­központtól áthozott 140 millió. Az egyik csomagot Kopinits vitte, a másikat ö. Öten indultak el Kopinitssal. Fenn a má­sodik emeleten a nagyteremben Kopinits leültette őket s ő maga bevitte az egyik csomagot az egyik oldalterembe. Nyole­­tiz perc múlva azután kijött a másik csomagért. Szász kihallgatása után a biróság a többi defektiv kihallgatásától elállt. A tárgyalást kedden folytatják. ROSSÍJA-FONCIÉRE biztositó-és viszontbiztosító társaság Tűz-, élei-, betörés-, transport­­biztosiiás Fiókigazgatóság: Suboiica, Aleksandrova tilica 4. (Rossija-Fonciére palota) 6635

Next

/
Oldalképek
Tartalom