Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-19 / 287. szám
TERE-FERE ESI 1924. október 19 BACSMEGYEI NAPLÓ Páris a nőké Párisi levél, a párisi divatról A délutáni hatórákos az ősz édes borúja van... Sétálva Páris belső uccáin önkény telcnül az az érzése támad az embernek, mintha Páris egyetlen célja, gondja, öröme, úgyszólván jövője a nő volna. Mintha minden küzdelem, politika, művészet, Cél a nőért történnék. Talán sehol sem érezhetik annyira a nők, hogy a vezetőszerep az övék, mint Parisban. A Rue de la Paix és a Rivoli fényárban úszó kirakatcsodái, ékszerei, ruhái, szőrméi, virágai, mind-mind őérettük van. A divatos Paul Geraldyk nekik, hozzájuk Írják a költeményeiket, híres festők tudásuk minden latbavetésével eszniényesitik őket. Fény, pompa, dal, muzsika, tánc, szerelem minden az övék ... És Páris is az övék. Párisban a divat mindenki számára divat. Párisban a gazdasági élet teszi, hogy majdnem minden társadalmi rétegből való nők megvásárolhatják a divat legújabb holmijait. A párisi nők zseniálisan, hidegen tudnak átlépni a divat egyegy etapján. Drága kis szivük minden melegségével, — belső életük minden rebbenésénél is talán — jobban érdekli őket a divat »végszava«. Alig jelenik meg egy-egy nagy szalonnak vagy gyárnak féltett kreációja lóversenyen, premiéren, képkiállitáson, már úgyszólván másnap az élelmes kisebb szalonok, műhelyek tulajdonosai rajzolóik és fotográfusaik segítségével megörökítik, lemásolják a ruhákat, cipőket, kalapokat, szőrméket, sőt ékszereket is. Néhány nap múlva már a nagy áruházak ontják mindenki számára a divat legújabb ötleteit. Igaz, hogy a kivitel némileg más, hozzáértő szem mindig meg tudja különböztetni a másolatot a valóditól, de úgy népszerűsítik, polgárosítják Párisban a divatot, mert ott mindenki számára divat a divat! A fekete szíri csak a nyár ravatala volt Az idei szeszélyes nyár enyhén tüz- 8elte tele sugaraival a nagy fürdőhelyek plageainak homokját és onnan jött az a hir, hogy a fekete szin a divat! A divat* újszerűsége majdnem mindig ellentétekből áll. Mértani pontossággá! ki lehetett volna számítani, hogy azok után a nagyszerű szinorgiák után, amelyek a ruhaanyagokat a szivárványszin egész skálájában úgyszólván megzenésítették, — csak a mindent megbocsátó fekete szin jöhetett, — a gőgös feltűnő fekete. Pedig ez a szin az, amelyikben minden nőt és minden férfit észrevesznek, talán azért, mert van valami benne a szomorúság fenségéből . . . Még akkor is a legfeltűnőbb szin, ha a divat vagy a bánat hétköznapositja! És mégis, a divat univerzális nagyságához viszonyítva ez az ötlet szinte csak órákig tartott, inkább az angol és amerikai nők kultiválták a francia fürdőhelyeken, hogy talán szép pózokkal a nyárutó elparentálásának ünnepi hangulatát dokumentálják. Balsac harmincéves asszonya is kiment a divatból A balsacl problémák immár nem divatosak, sőt a negyvenéves asszonyok problémáival sem foglalkoznak már. A nők problematikus korhatára kitolódott! Évekről nem is lehet beszélni: hogy meddig? . . . Fiatalnak kell látszani, ez a divat. A modern ruhák vonala, kivitele, rövidsége, babás egyszerűsége — ezt diktálja! A mozdulatokban is a kissé suta egyszerű »gyermeki báj« a divat, az elmélázó, halk, maid ütemesen emelkedő, szóval rapszodikus beszéd és a tiszta tekintet. A hanyagul ülő. ópiumos nézésű, izgatóan a mutatóujjal hamut lebillentő cigarettázó nők nem divatosak. Egészség, vidámság, sport a divat. Az úgynevezett bubiírizurának pedig mindig uj és uj követői vannak a krónikás számára meglepetésszerűen, a divat áíöröklődésének ez — és a rövid szoknya — talán az egyetlen iöijegyezhető bizonyítéka. Görbetiikör. Szemünk, mely rendszerint híven tükrözi a környező valóságot, néha görbetükör is lehet. Egy amerikai fiatalember most igazán zavarba hozta az ottani szemorvosokat, kik schogysem tudják megmagyarázni furcsa esetét. A páciens kitünően lát, de a maga módján, azaz fonákul, megfordítva. Azok az emberek, kik feléje jönnek, úgy látja, hogy eltávoznak, ha pedig kezét nyújtja valamilyen tárgy felé, úgy érzi, hogy a tárgy közeledik hozzá. Pusztán ez élettapasztalata eszméltette rá a valóságra. Személyek ezt a különös hibáját csakis akkor vették észre, mikor tanitója meglátta, hogy tanítványának írása ugyan pontos és jó, de csak tükörből olvasható. Egy orvosi lap foglalkozik most ezzel az esettel s azt jegyzi meg, hogy a látásnak ez a elferdülése nem egyediilvaló. Vannak olyan emberek, kik a tárgyakat negyvenöt foknyi elhajlitással látják. Nem szabad ezzel összetéveszteni a szemnek azt a képességét, mely nem is oly ritka s abból áll, hogy megfordítva fölülről lefelé is olvashatunk. Például hittérítők mesélik, hogy sok néger bármily helyzetből tud olvasni egy könyvet, mivelhogy körben állottak, mikor a bibliát betüzgetni tanulták. így egyszerre tizen silabizálhatják ugyanazt a szö' eget. A kölcsönkönyvtár eszméjének leggazdagságosabb megoldása. * Megint egy uj köztársaság. Se szeri, se száma az újonnan alakult köztársaságoknak. Most hirdették ki Pokrowskban, a Volga mentén, a volgai németek önkormányzó szocialista köztársaságát. Ezt az államocskát az orosz Szóvjeköztársaság részének ismerték el. it) Titeidonkép 1918-ban alapitották ezen a címen: »a volgai német munkások kommüne« s az önelhatározás elvének egyik első alkalmazása volt, hogy megalakult. A német telepek függetlenek a saratowi és sarawi kormányoktól s a munkások bizottsága kormányozta. 1920- ban ez a telep 453000 lelket számlált, kik közül 97% volt német, a többi orosz. Katalin várost (melyet ma Marx-városnak neveznek) választották fővárosuknak és elfogadták az orosz törvénykönyvet. Természetesen hivatalos nyelv a német volt. 1922-ben a kis köztársaság kiterjesztette határait és az év végén a németek a lakosságnak csak ó7.4%-jét alkották, 21.3%-jét az oroszok, a többit az ukránok. Ma mind a három nyelvet elismerik, az államocska területét 14 megyére osztották, melyek közül 11 német és 3 orosz. Pokrowsk lett 'a fővárosa Minthogy ez a város kiindulási pontja az Orcnburgba és Astrkanba vezető vasutaknak és góca a gabonakereskedelemnek, a kis német szovjetköztársaság fővárosa/nagy fontosságú gazdasági központ. * „Hosszú kar-éles ész“. »Hoszszu haj, — rövid ész« — ezt .a régi közmondást ma tudományosan megfejelik az amerikai lélekbúvárok. A férfiakról megállapították, hogy akinek hosszú a karjuk, azoknak élesebb is az eszük, minta a kurta karunknak. Gerrett, a neves amerikai lélekbúvár azt állitja, bogy a nagy szellemeket azok közt kell keresni, akiknek fejletebbek fölső, de aisó végtagjaik is, mig a bajnoki mellkassal és rövid karral rendelkező emberek inkább alkalmasabbak a kézimunkára, vagy pedig olyannemü foglalkozásra, mely nem követel túlságos nagy szellemi erőfeszítését. Hasonlóan erre az érdekes eredményre jutott Naecurati doktor, a new-yorki lélekbúvár, ki a columbiai egyetemen ötszáz hallgatón végzett pontos kísérleteket. Ö is azt állitja, hogy a tagok különböző hosszúsága és az értelem közt szembeszökő kapcsolat van s közli, vizsgálódzásának eredményét: a hosszú karú és lábú hallgatók 76%-a rendkívüli szellemi képességéről tesz tanúságot, mig ez a percent 15-re rokkan azoknál a férfiaknál, kiknek karúik és lábuk kurta. * Moszkva az uj főváros Egy német diplomata, ki nemrég érkezett meg Oroszországból, a következő dolgokat meséli el Moszkváról, a Vörös- Oroszország uj fővárosáról: — A szovjetkormány, hogy csökkentse a lakosságnak Moszkvába való özönlését uj adókat léptetett életbe. Az, aki Moszkvába érkezik s nem marad ott túl egy hónapon, tiz sterling tartózkodási adót köteles lefizetni. Az állandó letelepülés adója harminc sterling. Az adóból befolyó összeget munkásházak építésére fordítják. — Miért ez a szigorú rendelet? A kormány azzal indokolja, hogy már nincs elég ház Moszkvában, hiszen népessége, mely két évvel ezelőtt csak 500.000 volt, ma már 1,800.000-re emelkedett. Moszkva ma a gigászi ország ipari és kereskedelmi központja s ez annak tudható be, hogy a vidéken a magánkereskedelmet teljesen megszüntették. Tízezrével tódulnak ide az emberek, mindenki, ki munkát és lakást keres, ide iparkodik. Ép ezért rettenetesek a lakásviszonyok. A kormány csak rendeleteket ad ki s elismeri, hogy minenkinek joga van tiz négyzetméternyi területhez, de szállást senkinek sem biztosíthat. Ennek állandó járványok a következményei. Különösen a vörheny pusztit. a vörösbetegség. Ebben az évben Moszkvában hétezer gyermek feküdt vörhényben. A bírónő őnagysága szigorú. Európábaj^giár vannak .ügyvédnők. De csak Amerika dicsekedhetik azzal, hogy ott nő is lát igazságot. Egyetlen bírónője van, ki hírhedt az erélyességéről. Norris urhölgy — igy hivják öt — a múlt héten ebben a bírói székben ült mereven és peckesen, mikor eléje vezettek egy fiatal színésznőt, kit orgazdasággal vádoltak. A színésznő a rendőrségi fogdában töltötte az előző éjszakát s az arca gyűrött és törődött volt. Ennélfogva termd szétesnek tartotta, hogy mielőtt leüh volna a vádlottak padjára, a nyilvános kihallgatáson, előbb rendbe hozza arcúi s kihúzott zsebéből egy pamacsot, egy doboz rizsport és behintette vele magái A birónő magából kikelve kiáltott föl — Vissza a börtönbe. Ezért önt nyok napi elzárásra ítélem. Tanulja meg tisztelni a bíróságot. A törvényszék nem öltöző. A szegény színésznő hiába igyekezett mentegetőzni. Nem puhította meg a bírónőt, ki később az orgazdaság miatt még ezer dollár pénzbüntetéssel is sújtott" őt. * Sápkórosok kerestetnek. Égj olasz orvos ezt irja: — A sápkór valaha a növendék gyermekek, fiatal fiuk és fiatal lányok betegsége volt, és abban állott, hogy a vörös vértestecskék megkevesbedtek a vérben, a betegen a vérszegénység tünetei mutatkoztak, az arc fölpuffadt és meghízott, de ennek ellenére is viasz-halvány, sápadt maradt. Nagyon gyakori be tegség volt mindenütt. — Pár év óta azonban az orvosok a világ minden táján azt észlelik, hogy a sápkór úgyszólván eltűnt, legalább Európa nyugati országaiban. Erre vonatkozóan világosan beszélnek a statisztikák. Hamburg egy nagy kórházában busz év alatt a sápkórosok 1.5%-a egy tizezrelékre esett. Svájc egy klinikájáról pedig az a panasz érkezik, (boldog panasz), hogy többé egyáltalán nem fordulnak elő sápkóros esetek. — Ma, mikor annyi uj betegségről kell tudomást vennünk, örvendhetünk 15. oldal. ennek a hirnek. A sápkór eltűnésének' több oka van. Elsősorban a táplálkozási viszonyok javulása az egész világon, aztán a gyerek-kultusz, melyet a legszegényebbek sem hanyagolnak el, kik már ésszerűen, szabad levegőn nevelik gyermeküket a nagyvárosokban is, aztán — és ezt nem utolsó helyen kellene említenünk — az a körülmény, hogy a fűzök ostoba divatja végkép eltűnt. Egyéni Akció sen Cigánylakodalom a mi uccánkban A cigánylakodalmat már messziről meglehetett érezni a szagáról, amely intenziven és diadalmasan lengte be az uccát. Az udvaron, ahol a lakodalmas ünnepség folyt, rengeteg néző tolongott, akik az egyszerű, maszatos, lármás lakziban gyönyörködtek. Az udvar közepén széles asztal állott, rajta kenyér, szalonna, bor és egész sereg barnabőrü rajkó, szörnyű csacsogással. Mindenki egyformán jóétvággyal zabáit és mindenki egyformán piszkos volt. Nekiláttunk megkeresni a lalczi slágerét, az ifjú párt. A szomszédom, egy csinos, barna nő, a jobbsarokba mutatott, ahol ketten csókolóztak: — Megvan! ök azok, piros szalag a, férfi gomblyukában — és tényleg mármár hajlandó lettem volna ezt a kis megkülönböztetést vőlegényi reprezentációként elfogadni, amikor balról, a meglehetősen kopasz bokrok között, valaki elkezdett jajgatni szivszaggatóan. Két izmos cigány nyomban elindult a hang irányába és a bokorból rövid küzdelem után kirepült egy göndörhaju kis cigánylány, tépett blúzban, mezítláb. — Hopp! ő lesz a menyasszony — tippeltünk izgatottan, de a kövér kenyeresasszony, aki már jól ösmerte a cigánynegyed minden csinyját-binját, fölényesen legyintett: — Ez ćsak a koszorusbéka. Ám a kudarc minket nem csüggesztett. Lankadatlan hévvel nyomoztunk tovább. — Nézze — suttogta barátnőm —, ott hátul, az, akinek cipő van a lábán... Nyomban frontot változtattunk és rövid kézitusa után sikerült közelebbi ismeretségbe jutnunk egy vénségesen vén, :kcte úrral, a cigányvajdával. — Ön a vőlegény? — kérdeztem tőle Megkülönböztetett tisztelettel, mire fejcsóválva cigányul felelt valami érthec ti ént. Hosszas és fáradtságos előrenyomulás tán a zenész-osztaghoz kerültünk, akik ingható valcerckct játszottak és szalonét ettek piros paprikával. Egész önkényesen muzsikáltak, ami eszükbe jucít, a mezítlábasok nem mertek nótát cndelni, kivéve a vajdát, aki szerény idiíványként megkockáztatta, hogy úíszszák cl a »Kitették a holttestet az •«ivarra« cimü dalt. Menyasszonyt és \őlegényt még mindig nem lehetett taíini. A feiisrr.erhetetlenségig egyformák toltak valamennyien, semmi különös jel nem árulta el egyikről sem, hogy ő lenne az ünnepelt. — Ne lökdölőzzön! —« szóltam rá szigorúan egy egészen fiatal, sovány, fekete kis cigánylányra, aki folyton a lábamra lépett Kiderült, hogy ő a menyaszszony. — Ezután persze könnyű kitalálni a vőlegényt — gondoltam reménykedvc —, de a lány körül állandóan három göndörhaju legényke forgolódott. Együtt ettek, együtt táncoltak és amikor p vajda összeeskette őket, mind a hárman együtt álltak fel. — Patt — mondta leverten szomszédnőm, aki nagy sakkozó volt és szomorúan feladta a pariit. Sose tudtuk meg, hogy melyik a vőlegény. Távozóban észrevettem, hogy eltűnt a selyemzsebkendőm. egy drága emlék múltamból. Ugyanakkor a vajda egész szemérmetlenül az orrát fújta bele, miközben kedvesen rámmosolygott. Nem volt szivem visszakövetelni tőle. (T.)
