Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-19 / 287. szám

1924 október 19.

BACSMEGYE1 NAPLÓ

13. oldali

Oroszországi emlékeimből

Az orosz nő

Az orosz nőnek Európában ismert fogalma a svájci egyetemeken tanuló diáklányok típusa, meg azután a néhány nagy egyéniségű, Európában élő orosz nő nyomán alakult ki, mint Mária Baskierseí, meg Sonja Kovalevska. De aki az orosz nőket Oroszországban . ismeri meg, az ezen az ismert típuson , kívül még igen sok változatát találja az orosz asszonynak. Egy rigai származása »magyar« asszony —- magyar emigráns felesége —, aki nemet műveltsége révén bizonyos fölénnyel tekintett az orosz nőre,, úgy jellemezte őket, hogy csak két véglet-tipus van: a keleti jellegű asszony, aki csecse-becse és élvezeti cikk és a teljesen csak a munkának élő, minden hiúságot megvető szürke nő.

Én azonban úgy találtam, hogy ez a jellemzés, túlságosan általánosít s hogy a kef .véglet közt számtalan árnyalat van.

Annyi bizonyos, hogy sok a kenyérkereső nő, valamint hogy az. egyetemi hallgatók közt js .igen nagyszámú nő van. Sőt azt is lehet mondani, hogy műveltség és tanultság tekintetében az] eUesßredett orosz nő általában, telette, áll az orosz férfinak. Az orosz középosztályban már egy század óta tradíció volt a leányok taníttatása. Az egyetemek is aránylag korán megnyíltak a nők előtt. De ..nem szabad, elfelejteni, hogy a középiskolai és egyetemi végzettség nem azt jelentette, amit Közép- vagy Nyugateurópában, mert az orosz iskolák színvonala amazoknál jelentékenyen alacsonyabb volt. A forradalom óta a tanulási vágy 'még fokozottabb s a nők még jobban rá is vannak szorulva a kereső mpukára. Az iskolák reformálásába, és színvonaluk emelésébe nagyon erős kézzel nyúl bele a bolsevista uralom, de a sok bátor, sokszor merész kezdeményezésnek eredményei csak később fognak mutatkozni.

De tradíció az orosz nő számára a politikai életben a szabadságért folytatott küzdelemben való részvétel is. A cárizmus elleni földalatti mozgalom résztvevői a szibériai számüzöttek közt csak olyan nagy számban voltak 'nők, mint a későbbi bolsevista forradalomban.

Az orosz nőt könnyen lievülő fantáziája teszi fogékonnyá a lelkesedésre, az ideális célokért való rajongásra, veszedelemmel iáró tettek elkövetésére. De a hevülékeny temperamentum gyorsan fárad. Hallottam bolsevista vezéreket panaszkodni afelől, hogy a nők forradalmi lendülete ellanyhult s hogy a forradalom elején lelkesebben dolgoztak, mint most. Azt hiszem, ez a kritika nem volt egészen igazságos, mert a nők ma is résztvesznek minden munkában, de hogy az a feszült lelkiállapot, melyben forradalmak idején vannak az emberek, nem lehet állandó, az természetes.

A nők azonban, úgy látszik, csakugyan belefáradtak az utolsó évek nélkülözéseibe. A szovjeturalom, melyet minden oldalról megtámadva, a háborúnak a legnehezebb viszonyok közti folytatására kényszeritettek, melyet blokáddal kiéheztettek, olyan hősiességet, olyan emberfeletti lemondást követelt mindenkitől, hogy ennek most természetes reakciója következett be. Az emberek ismét élni és örülni akarnak. A gazdasági élet megindulásával újból megjelentek az iparcikkek s az uj gazdasági politika, a Ne.p megkezdésével kinyíltak az üzletek is. Ma már Moszkva és a többi orosz város életének külső képe nagyjából olyan, mint a nagyvárosoké általában. A nők csinosan, sőt divatosan öltözködnek s talán seholsem hordanak annyi selyemharisnyát és drága cipőt, mint a rossz kövezetü és piszkos utcái u orosz városokban. Emellett annál feltűnőbb jelenség, hogy viszont az, orosz férfiak semmi gondot sem fordítanak a ruházkodásra.. Téleu-nyárou ugyanegy pár csizmában, egy olcsó sapkában, s- rubaékában (ingszerü zubbony) járnak. Furcsa, az európai szemnek szokatlan kép az orosz pár az uícán: a gondozatlan külsejű férfi és az I elegáns nő, aki nyáron majd elrepül [lenge ruhájában, télen meg vagyoniért) I prémesbundát visel.

Az orosz nő szeret öltözködni, de a ruháját rendszerint maga keresi meg. Hivatalok, irodák tele vannak női alkalmazottakkal, még nagyobb számban, mint nyugaton. Az orosz nő szereti az önállóságot, az olyan munkát, mely1 keresethez juttatja, viszont a házimunkát lenézi. Az a nézete, hogy a főzést a vendéglőben, a mosást a mosóintézetben jobban értik. A régi lendszer alatt

ezt a munkát a, cselédek végezték — akiket nagyszámmal tartottak a középosztálya háztartásban is —, ma pedig elvégzik a közös konyhák. Majd minden hivatalban ugyanis a szokásos buffet meilett »stolovájákat« (ebédlőt rendeztek be, ahol aránylag jutányos áron két-háremfegáses egyszerű ebedet lehet kapni. Étkezés tekintetében szintén nagyon igénytelen az orosz s a háztartás kérdése ilyen módon könnyen meg van oldva.

Ágoston Péter.

A dráma folytatása

Irta ■ Baedeker

A »Velencei Kalmár« Shylocknak a bukásával, a büntetésével s a bünl.ődésével végződik. A' halálbüntetést elengedi ugyan neki az emberséges dogé, s a vagyonvesztése dolgában hozott ítéletet se hajtják szigornak végre. így hát a szerencsétlen zsidó vagyonos’ marad s az, ötödik felvonásban nem sokkal szegényebb, mint az elsőben volt. Mégis, — nagyon elkeseredett és shakespeare-ileg boldogtalan,' mert siratni kénytelen az egyetlen leányát s a felesége ékszereit, amelyeket ez a kitűnő fiatal hölgy annektált, amikor szerelmesével, Lorenzo úrral, kereket oldott. (Ahogy mifelénk mondják: uszkocsizott.) A birói ítélet folytán, amely a reges színjátékok Pltaval-jának egyik legérdekesebb perdöntése, a keresztény hitre is át kellett térnie, ami szintén csapás volt ránézve, inert uj hiísorsosai továbbad is zsidónak nézték, a régiek pedig nem vallhatták már a magukénak. Lelkében a szegény ördög persze zsidó maradt, mert az ily kényszerá-ttérés, •főleg oly öreg embernél mint Shylock, nem járhat világnézeti átalakulással és vallásos dogmáknak a Kicserélésével.

S most az következik, amit Shakespeare nem irt meg. A regények és drámák nem végződnek mindig ott, ahová a szerző a »vége« szót irta s ahol utoljára bocsájtják le a függönyt. A regény és a színmű tovább folyik — az élet nem áll meg az utolsó lapon s a végső felvonásban —s a. legfontosabb események néha csak azután következnek.

*

Shylock néhány hónappal az Ítélet után busán, lehajtott fejjel s (talán nem is kel! mondanom) hosszú orral járkált a Rialto-n, s töprengett a szomorú sorsán, az elhagyatottságán. Kevés öröme maradt, amióta imádott gyermeke megszökött a csábítójával s vele — az édes; apjával! — a »társas érintkezéseit is meg1 szüntette. A hálátlan Jessica szégyelte az apját, aki nem volt modern ember, pájeszt viselt s mindenben ragaszkodott a régi hagyományokhoz. Bár Velencében élt ő is, feléje se nézett a szülei háznak s a szegény öregnek. Shylock siratta őt. mintha meghalt volna. S az sírba vitte minden életkedvét. Azelőtt örömet szerzett neki egyegy jó üzlet,, valamely kedvező konjunktúra, szép vagyonának minden szaporodása, — most már nem vágyott ily előnyökre, a piaci árak nem érdekelték többé s a legcsábitóbb pénzügyi művelet se izgatta. Érdemes gazdagodni és pénzt keresni. hogy Lorenzo-nak és Jessicanak több pazarohiivalója legyen?

Már egyáltalában nem »dolgozott-; s távol tartotta magát a »fondaco«któ! s a börzétől. Fölhagyott az uzsoráskodással s likvidálni kezdett. Kamatraadott tökéit- beszedte s újabbakat nem folyósított. Még csak szívességi kölcsönöket adott megszorult zsidóknak s más jóravaló embereknek -felekezeti különbség nélkül... A közvélemény hangulata

kissé megenyhült iránta. Látva a szánalmas alakját, megesett az emberek szive és békülékenyen jegyezte meg egy-egv velencei:

— Nini, az agg Shylock! Jó ember lett belőle vénségére!

Egy sétája alkalmával a velencei kalmárral találkozott, aki barátságosan köszönt neki s megszólította:

— Hogy’ vagy, jó Shylock?

A zsidó elbámult, mélyen megindít nagy ellensége előtt s így szólt:

— Gunyolódól szegény Szol gátijai. hatalmas ur?

— Nem. Shylock, — felelte Antolio. —- Először látlak, amióta a szerencsétlen porunk lefolyt, de már rég óhajtottam találkozni veled, hogy nagyrabecsülésemnek adjak kifejezést a tiszteletreméltó személyed iránt.

— Nagyon boldogtalan vagyok, Messer Antonio, s te folytatod a csúfolódásodat velem. Nagyuram. ez nem szép tőled. Nem vagyok még eléggé megalázva?

— Ismétlem, Shylock, hogy eszem ágában sincs gúnyolódni. Az a, hírhedt pör mindkettőnknek a sorsát, a hangulatát s tatán a jellemét is megváltoztatta. Te elvesztetted a leányodat s a vagyopod egy részéi És én is szegényebb lettem, _ mert bár nem jutottam egészen tönkre, bizony sok hajóm a tengereken veszett s a rakományuk nem volt biztosítva. De ez kiheverhető kár . . . Nagyobbat vesztettem száz hajónál: a barátaimhoz való hitet js a boldogító optimizmusomat. Én embergyűlölővé lettem, Shylock.

— S én emberbaráttá. Antonio.

— Csodálatos! S hogy’ történt ez?

— Van-e jogom haragudni valakire. nagyuram, annak utánna, hogy a leányom úgy bánt velem? Hiszen egész Velence s annak minden lakója együttvéve nem tett annyi rosz- Szat nekem mint Jessica. Most hát szeretem mindazokat s hálás vagyok mindazoknak, akik jobbak voltak hozzám mint ő.

Sirva mondta ezt el Shylock és Antonio részvéttel sóhajtott föl:-- Szegény Shylock!.

, — Te sajnálsz engem, Antonio? És szóba állasra velem?

— Veled szemben nem vagyok embergyülölő. Te nem csaltál meg, Shylock. De a barátaim megcsaltak mind. S azért most téged jobban szeretlek náluk.

— Ha igaz, amit mondasz, Antonio, akkor nekem kell azt kiáltanom: csodálatos!

— Természetes, Shylock. Tekints vissza a múltba . . . Oh. te nem vesztettél annyit abban - a rettenetes pörben és nem lehetsz oly boldogtalan mint én. Nézd, óh Shylock, mennyien állnak bennünket körül, mintha népünnep volna a Canale grande-n. Csodálkoznak, hogy a büszke kalmár, a királyi kereskedő, barátságosan beszélget a lenézett zsidóval. Pedig én többre becsüllek téged, mint azokat a. nemes urakat, akik a pöröm előtt a barátaim voltak: Te csak azt követelted, amihez jogod volt: egy font húst a- testemből. Nem volt szép tuled, Shylock, hogy oly görcsösen

ragaszkodtál a kötleveledhez, s a bosszúdat többre becsülted a pénzednél is, amelyet pedig az értéke szerint taksáltál. Nem volt szép, de természetes és érthető volt. Hiszen én — mi tagadás benne? — gyalázatosán bántam veled, leköptelek, szidalmakkal illettelek, komisz zsidónak neveztelek s megvetésemnek száz meg száz nyilatkozatával sértettelek. Igazad volt, amikor a vesztemet kívántad s a bosszú édes elégtételéért lihegtél. Ez nem is zsidó, hanem emberi vonás volt tőled. Rég megbocsájtottam neked, mert beláttam, hogy ha nem is voltál gyöngéd, nem kívántál semmit, amihez nert; formálhattál jogot. Abban a pörben a te részeden volt a jog s nem az enyémen ... Tudsz latinul, Shylock?

— Egy szót se, Antonio.

— Én se. De egy ismerősöm, .jeles jogasz, mondta a mi esetünkre: sinnnunn jus, summa injuria, s úgy magyarázta, hogy jogod volt anélkül, hogy az igazság is hozzád szegődött volna. De te ezt nem tudhattad s jóhiszeműen követelted a jogaidat . . . Elleniben a barátaim! Hogy’ viselkedtek ők? Én nyílt házat vittem s gyakran vendégeltem meg őket:; válogatott ételeket ettek és illatos borokat ittak nálam, s ebédnél-vaesoránái pompás muzsika növelte az étvágyukat s fokozta az italos kedvüket. Kölcsönökkel s ajándékokkal halmoztam cl őket, s ahogy egy kívánságuk a fülemhez jutott, hacsak módomban volt, teljesítettem. Bas’saniu-nak akkor is adtam pénzt amikor nekem nem volt s az o számára vettem kölcsön azt a háromezer aranyat, amely a vesztedet okozta, s.az enyémet is . . . Mert ez az átkozott ügylet nyitotta k: a szememet..- Shylock. Nem kellett* volna bíznom Bassanio-Lan, aki n \n rossz ember, de ottfelejtette magát Bélffiótíte-ban, a szépséges Porziá- IIá 1 s teljesen megfeledkezett a barátjáról, aki a húsával-vérével, vállalt jótállást érette... Mikor bajba kerülünk, akkor ismerjük ki a barátainkat. Nos, hogyan viselkedtek e jó urak? Bassanio Belmoníe-ban udvarolt a szive hölgyének s a többiek, akik itthon voltak, épp annyit törődtek velem, mint ő. Amikor hire ment, hogy a hajóim sülyednek s az adósaim fizetésképtelenek lettek, fejcsóválva sajnálkoztak, de messziről kerültek. Bár tudták, hogy ha terminusra nem lesz meg a háromezer dukút, a font húsommal, tehát a véremmel s az életemmel fizetek, egynek se jutott eszébe, hogy segíteni kéne a szegény Antonio-n, s előteremteni az összeget, amellyel tartoztam neked. Háromezer darab arany egy-embemek sok, nagyon sok, de harmincnak semmi. S nekem harmincnál több barátom volt; harmincnál többen biztosítottak, harmincnál többen esküdöztek-íogad koztak, hogy, szükség eseten tűzbe mennek értem ... Mind gazdag és független volt, nagykorúak s a vagyonukkal szabadon rendelkezők:

— még se tudtak vagy akartak megmenteni, pedig ha csak száz arannyal segít ki mindegyik, kint vagyok a vizből s pontosan beválthatom a kötelezvényemet. Tőlük bizony elvérezhettem volna a késed alatt, jó Shylock, — s ha a szellemes Porzia nem jön, aki a rabulisztikájúval megszégyenítette a padovai és bolognai egyetemek tudós jogászait, már rég halott vagyok. Te pedig gyilkos volnál . . .

— Hála az Égnek, hogy Porzia közbejött — sóhajtotta Shylock.

— Kitűnő asszony volt s én mindennap imádkozok értté. Neki köszönhetem. hogy vért nem ontottam, amit a vallásom is tilt. s hogyha már annyi mindent elvesztettem, legalább a lelkiismcretem nyugalmát megőrizhettem.

— Igen. derék nő volt. — hagyta hely-ben Antonio. — De ći is Hozzá-