Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-18 / 286. szám

2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1924 október 18, bár állapota lényegesen javult, pén­teken mégis ágyban kellett marad­nia. A királyi udvarban folvó konfe­rencia eredményét az egész főváros nagy izgalommal várta, miután a közvélemény egyik lap kifüggesz­tett plakátjából értesült a fontos ese­ményről. A konferencia után az udvarból távozó politikusok az őket meg­­’ostrcmló újságírókkal szemben meg­lehetős szűkszavúak voltak. Any­­nyit azonban mégis elárultak, hogy koncentrációs kormány megalakítá­sának lehetőségéről tanácskoztak, a tárgyalásokat azonban még nem fe­jezték be és azokat a szombati nap folyamán tovább folytatják. Davido­vics Ljuba, a lemondásban levő kormány miniszterelnöke a konfe­rencia után még egy negyedóráig a királynál maradt magúnkihallgatá­­son. Tanácskozások a miniszterelnökségen A konferencia után a miniszter­­elnökségen. amelyet valósággal megszállva tartottak a kormány­­párti politikusok, a kormány-blokk ■vezérei tanácskozásra gyűltek ösz­­sze, amelyen a Radics-párt részéről dr. Nlacsek és Krnievics képviselők vettek részt. Az ülésen Davidovics Ljuba részletesen referált a konfe­rencia lefolyásáról, utána pedig megbeszéléseket tartottak a további teendőkről. A konierencia radikális-párti résztvevői- a radikális klubba men­tek. ahol az összegyűlt képviselők­nek Jovanovics Ljuba referált. A radikális klub elhatározta, hogy szombaton reggel kilenc órakor a parlamenti iilés előtt klubülést fog tartani, amelyen a szombati kóníe­­rencián résztvevő politikusok továb­bi magatartásukra nézve ki akarják kérni a klub véleményét. Előtérben a koncentráció Annak ellenére, hogy péntekre várták az első kormánvalakitási megbízást, ez a pénteki nan folya­mán nem történt meg. Az előjelek szerint a válság a koncentráció megva­lósulásának irányában fcilődik Az ellenszenv diadala Irta: Baedeker Egy stájer fürdőhelyen, ahol fiatal éveimben sok nyarat töltöttem, igen élénk és kedélyes társasélet folyt. Táncmulatságok, koncertek, kirán­dulások, fölolvasó- és tombolaesté­lyek tarka egymásutánban váltakoz­tak s mindezekről a szórakozásokról egy vigalmi bizottsági tartozott gon­doskodni, amelyet hónapról-hónapra titkos szavazással választott a für­­dőző közönség. Ez a komité az el­nökön kívül, akit Obmann-nak hív­tak, titkárból. Vergnügungsleiter-ből és néhány választmányi tagból ál­lott. A »gemütlich« fürdőn természe­­szetesen eizck az urak mulattak leg­jobban, mert sok ülést tartottak (s a régi jó világban ez egyike volt a legkedveltebb mulatságoknak), be­­járogattak a közeli Grácba (sub ti­­tulo: közéleti tevékenység: tombola - nyereményeket vásárolni) s éltek meg visszaéltek az alkotmányos ha­talmukkal. amint azt más alkotmá­nyoknál látták. Érthető hát, hogy bejutni e bizottságba nem egy Kur­­gast-nak volt az ambíciója, s hogy titkárrá vagy pláne Obmann-ná vá­lasztatni annyit jelentett ott mint beérkezni, karriert csinálni. Egy ilyen választás nagv esemény volt hát Radegundban s lázas érdek­lődést váltott ki mindig a szavazat­ra jogosult vendégek leikéből. Né­ha olyan kortesmozgalmak előzték azt meg, mintha képviselőt válasz­tottak volna, — pedig az igy nyert mandátumok csak harminc napra és ma már úgy a kormányblokk, mint a radikális-párt körében komolyan latolgatják a koncen­tráció megvalósításának eshető­ségeit Egy bizonyos: a választások lehetősége háttér­be szorult, minthogy a király ragaszkodik a kormányválság parlamentáris megoldásához. A kormány köreiben az a meg­győződés, hogy ha a radiklisok nem hajlandók részt venni a koncentrá­cióban. akkor ismét Davidovics­­kormány fog alakulni, esetleg Radi­­csék bevonásával, amennyiben azok további garanciákat adnának a ko­ronával és a hadsereggel szemben való magatartásuk tekintetében_ Az ellenzék köreiben a hangulat nyomott, mert azok a remények, amelyeket a kormány bukásához fűztek, nem látszanak mezvalósitha­­tóknak. A radikálisok feltételei Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni a radikális klub pénteki ülésének egyik részt­vevőjével. aki elmondotta hogy a radikálisok az udvarnál lefolyt párt­közi konferencián hajlandóságot nyilvánítottak a megegyezés politi­kájának követésére, de a koncentrá­ciós kormány vezetését maguknak követelik. A radikálisok elsősorban Pasics Nikolát, azután Jovanovics Liu­­bát és végül Triíkovics Márkót nevezték meg, mint alkalmas személyeket a koncentrációs kormány megalakítására. További feltétele a radikálisoknak az. hogy a kormányba belépő pár­tok minden 11 képviselő után egy tárcát kapjanak. Minthogy Radicsé­­kat nem vonnák be a kormányba, ennek a feltételnek teljesítése azt jelentené, hogy a radikálisoknak 9:8 arányban volna többségük a kabinet­ben. Radicsékkal szemben a radikáli­sok nem folytatnák Davidovics po­litikáját. sőt azt hangoztatják, hogy magának Radicsnak közigazgatási és büntetőjogi üldözése is bekövet­kezhetnék. Ezzel szemben kormánvoárti kö­­iök egészen másként Ítélik meg a helyzetet és úgy vélik, hogy a kon­centrációs kormánynak nem lehet más elnöke, mint Davidovics Ljuba és a kormány politikája sem térhet el az első Davidovics-kormány po­litikájától. Összehívták a parlamentet Jovanovics Ljuba házelnök a par­lament ülését szombat délelőtt 10 órára összehívta. Tekintette! az idő rövidségére, a belügyminisztérium a főispánok utján értesítette a vidéken tartózkodó képviselőket, hogy azon­nal menjenek Beogradba. A Radics-párt képviselői — za­­grebi jelentés szerint — már pénte­ken este útra kelnek Zasrebból. A rokkanttörvényjavaslat bizottsági tárgyalása A rokkanttörvényt tárgyaló bi­zottság pénteki ülésén általánosság­ban egyhangúlag elfogadta a javas­latot. Az elnök a szavazás után azt javasolta, hogy tekintettel a kor­mányválságra, a részletes vitát ha­lasszák el. Lázics Voia. a földmives­­párt elnöke ezzel szemben a tárgya­lás folytatását indítványozta. A többség a vita elhalasztása mellett döntött. A Julián és Gregorián naptárak egyesítése Csirics Ireney dr. püspök nyilatkozata ruházták föl a beérkezetteket tekin­téllyel s hatalommal. De hát akkor még gyermeteg világ volt s az u. n. komoly emberek is időnkint áten­gedték magukat naivul az ártatlan szórakozásoknak, amelyek csak nyertek értékben azáltal, hogy olyan nagyon komolyan vették őket. Több ily mozgalmas választási kampányban vettem ott részt s kö­zülük egyre még ma is élénken em­lékszem vissza. Két olyan úriember tartózkodott akkor a kies gyógyhelyen, akik bi­zonyos szempontból általános figye­lem tárgyai voltak. Az egyik körül­belül ötvenéves, igen kellemetlen, egyenesen ellenszenves egyénnek a benyomását tette, aki előkelő társa­dalmi állása ellenére se tudott tisz­teletet vívni ki magának. Gőgös, bi­zalmatlan. kevétszavu, sosemosoiy­­gó, rosszkedvű pasasnak ismertük aki bizony nem tartozott a fürdőtár­­saság népszerű alakjai közé. Általá­nos vélemény volt róla hogy még nem láttunk nála antipátikusabb em­bert. Azt lehet mondani: a megtes­tesült ellenszenv jelentkezett benne a legodiózusabb formában. Éppen ellentéte volt neki az a mintegy huszonnyolc esztendős fia­­talember, akinek jó arca, szerény föllépése és finom magaviseleté meghódította részére az egész köz­véleményt. A nőknek kivétel nélkül mindnek tetszett s a férfiak is kény­telenek voltak beismerni, hoev még nem igen találkoztak ily megnyerő modorú fiatal úrral. Azok közé a ritka jelenségek közé tartozott, akik rohamban nyerik meg a sziveket s A Novisadon székelő dr. Csi­rics Ireney. bácsi gör. kel. szerb püspök ma szives volt a ?Bács­­megyei Napló* munkatársát fo­gadni és felkérésünkre a Julián- Gregorián-naotárak egyesítésé­ről a következőket mondotta: — A Julián- és Gregorián-naptáiak egyesítésének ügye régóta napirenden van és alkotja most az egyházi és ál­lami hatóságok tárgyalásainak anyagát. — A naptáregyesités kérdését a gö­rögök hozták elsőizben Gregorián pápa előtt szóba- Már 1325-beu Nikophoros Gregoras II. Andronikos Paläologilos császárnak a naptáregyesitésrő! alapo­san kidolgozott javaslatot terjesztett elő. A sors különös iróniája, hogy a görögök, akiktől a naptáregyesités esz­méje kiindult, miután XIII. Gregor pápa tényleg keresztülvitte, mindmáig nem csatlakoztak a Gregorián-naptárhoz. — A modern államok kivétel nélkül áttértek az uj naptárrendszerre, csak až orthodox egyházak maradtak meg a Julián-naptárnál, amely azonban már azért is hibás, mert tizenhárom és fél nappal a nap forgása mögött marad. — Másfél évvel ezelőtt Konstantiná­polyban a naptárkérdésben konferencia volt, amelyen minden orthodox egyház, igy a jugoszláv is, képviselve volt. A görögök minden fentartás nélkül át akartak térni a Gregorian-naptárra, mig a gör. kel. szerb egyház képviselőinek más javaslatuk volt, amennyiben a' Gregorián-naptárhoz hasonló, de attól bizonyos vonatkozásokban mégis elütő naptár elfogadása mellett szálltak sík­ra. Történt pedig ez a mi híveinkre való tekintettel, nehogy a Gregorian­­naptár változatlan elfogadásává! a róm. kath. álláspontra való teljes helyezke­dés látszata maradjon meg. A Grego­­rian-naptár és a jugoszláv gör. kel egy­­ház képviselőinek álláspontja közt fő­leg az interkáláris esztendők számítása, nál volt még eltérés. A szerb álláspont szerint a naptár beosztása más számi, tás alapján történt. — Mindkét álláspont szerint a Gregorián. és a mi naptárunk 800 esztendőn ke­resztül teljes összhangban haladna és csak 800 esztendő után maradna a Gre­­gerian-naptár egy nappal vissza. Gya. korlati szempontból ez teljesen megfe­lelne, mert hisz 800 esztendőre a za­vartalan együtthaladás biztosítva vol­na, de a két naptár közt más eltérések is vannak. Különösen a húsvéti ünnepek idejének megállapítása tekintetében tér el egymástól a két álláspont. A Julián­­naptár epacta táblázat alapján állapítot­ta meg a húsvéti ünnepeket, mig a nyu­gati egyházak más táblázat segítségével tűzték ki a húsvéti ünnepek idejét. A szerb egyház uj naptártervezete szerint mi a húsvéti ünnepeket a tavasz bekö­szöntése utáni uj holdat kővető vasár­napra állapítottuk meg. Ez az ujrendsze­­n: megállapítás dr. Milankovics Milutin akikre, mint mondani szokták, nem lehet haragudni. Szóval: abszolút rokonszenves egyéniség s épp ugv a megtestesült szimpátia, mint ahogy amaz a szoborrá, elevenedett anti­­pátia. Már most azt kellene hinni, hogy az előbbi urat csupa ellenség vette körül s az utóbbi csupa jóbarátokkal dicsekedhetett. Szó sincs róla. Az idősebb urat, akit senki se szere­tett, sokan megsajnálták azért, hogy a kiállhatatlanságával elriasztott ma­gától mindenkit, — a fiatalabbat pe­dig nem kevesebben irigyelték az általános kedveltsége miatt, s mert sokallták a népszerűségét, ellensé­geivé váltak. Az emberi pszichének vannak ilyen látszólagos értelmet­lenségei, amelyek azonnal érthet: k­­ké lesznek, amint az ismerőseink indulatait és érzéseit velünk és egy­mással szemben vizsgálni próbáljuk. A szeretetnek és a gyűlöletnek ilyen összevegyülése, a rokonszenvnek és az irigységnek hasonló ölelkezése nem tartozik éppen a ritka jelensé­gek közé. De akkor nem győztem e folyamaton csodálkozni s ahogy azt bizonyos távolságról néztem, meg­magyarázhatatlan képtelenségnek tartottam, s csak később — más hasonló eseteknek az ismétlődése után — vettem észre, hogy nincsen különösebb teremtése a világnak mint az ember, s hogy a különössé­gében nincs kevesebb természetes­ség mint akár a természetességé­ben. Visszatekintve erre a réconult időre, most már természetesnek ta­lálom ezt az esetet is, s úgy gondo­lom, hogy az általános ellenszenv­nek s a föltétien rokonszenvnek nyi­latkozott itt meg a természetes-kü­lönös reakciója, a különös-természe­tes tiltakozása. Az ellenszenv, amely nagyon is általános volt. rokonszen­­vet, s a rokonszenv. amely nagyon is sokfelől nyilatkozott meg, ellen­szenvet keltett. Bebizonyult ez a komité megala­kításánál, amelynek az eredménye ugyancsak meglepte a közönséget. Annak elnökévé majdnem az összes szavazatokkal az ellenszenves férfiút választották meg, a titkári állás be­töltésénél pedig a fürdőtársaság kedvence, a szép és szimpatikus fia­talember kisebbségben maradt egy az elnök úrhoz méltó ellenjelölttel szemben. Azóta is nem egyszer tapasztal­tam, hogy állásokat, hivatalokat, sőt kitüntetéseket is gyakran v-'r'nak olyanok, akik nem tetszenek a köz­véleménynek, s nem azok, akik tet­szenek neki. Amazoknak szíveseb­ben nyújtják az elismerés babérjait, mert llát (gondolják) hadd örülje­nek szegények már egyszer vala­minek, hiszen úgy se kellenek a fe­nének se, — s mellőzik a kedves és rokonszenves egyéneket, akiknek (gondolják) már úgy is elég jutott a szeretetből s könnyen bírnak el egy kis mellöztetést. Ami ott abban a kis fürdőben tör­tént egyszer, az a közéletben, a po­litikai hadszíntéren, az egyesületek­ben s mindenfelé, ahol sztallumokat s elismerést osztogatnak, napról­­napra megismétlődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom