Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-28 / 266. szám
12. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÖ 1924. szeptember 28. • — Köszönöm. A frank üzlet után nem tudok már hinni semmiben. Sebzetten ; vonultam vissza, messze falusi magányba. : És meggyógyultam.... Az a történet, j amelyet önnek elmondtam, egy idegen . ember története. Egészen uj ember va'gyok. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember (Vagyok, minden harcom, hivatás vállaldí som dacára. A falusi magányt jót tett velem. Csodálatos titkokat fejtettem meg. (Falun töltött napjaimban sokat gondoltam ! vissza a börtönre. Valósággal újra átéljem az ott eltöltött hat hónapot. Most 'egész értekezletet kellene előadnom a börtön berendezéséről, nevelési módszereiről, de remélem enélkül is meg fog ér'teni. Mégis annyit kell mondanom, hogy a börtön vezető eszköze az elvonás. A börtön elvonja az embertől a jó étket, a •dohányt, az italt, a nőt, a színházat, a koncertet, az utazást és egyéb más jó izgalmakat. Viszont dolgozni és imádkozni muszáj___Tudja, egyszer becsempésztek a cellámba egy újságot. Borzasztó volt! megtudtam az újságból, hogy Jeritza aznap este az operában énekel és én nem lehelek ott___ Uram! rettenetes érzés volt ez. Akkor éreztem meg először a büntetést és bizonyos voltam afelől, hogy gonosztevő vagyok.... Látja uram, ez az emlék égette el egy szemvillanat alatt a régi énemet és mondhatom, hogy egészen uj dimenzióban támadtam fel. Mert rájöttem arra, hogy a börtön tanít és |pélidáját alkalmazni kell a nagy börtönre.... Kérem, én nem vagyok egészen műveletlen ember, tudom, mit csinál a kapitalizmus, mit akar a szocializmus. De én tndom már, hogy egyetlen eszme lehet csak jó: a börtön házi rendje. Az emberiséget le kell építeni. El kell venni t ölük a szokásaikat, 'örömeiket, ünnepeiket, népgyüléseiket, választmányi ülésüket, futballjukat, hires 'énekeseiket, költőiket, festőiket, mindent, mindent.... csak meghagyni nekik az eget, a főidet, a csillagokat, a vizet, melyekkel együtt születtek.... Erre a munkára vállalkoztam én. Döbbent csodálkozással néztem fel a kitüzesedett arcú férfira. —_Félelmetesen szép___ Majdnem érilem Gyönyörű teória.-— Nem teória! Én megcsinálom. Mi a tervem? Nem titkolom. Hiszen tudnia kell. Szerződtetni fogom a nagy énekeseket, hogy ne énekeljenek, megfizetem a művészt, hogy ne alkosson, a nagy muzsikust, hogy ne muzsikáljon, a hires publicistát, hogy ne vezércikkezzen, az iró ne írjon, a színész ne játszék.... Megveszem a feltalálókat, ellenszabadalmi hivatalokat állítok fel. Megveszem a viccet, hogy ne nevessenek rajta, megveszem a népszónokot. r— De uram, hiszen annyi pénze még___ — Annyi, hogy a népszónokot?___ — Nem, az a kollekció elég olcsó lesz, de a többi? Gőgösen intett. — Annyi pénzem van, hogy egy közepes országot kifizethetek. A munkát már meg is kezdtem. Bevallom, hogy nincs még meg a kellő gyakorlatom. Az első munkámban hibát követtem el. Mindjárt a londoni konferenciával kezdtem. Ott nagyon kevés sikert értem el, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy legjobb ha a dolgot kicsiben kezdem el. Azért jöttem ide. — Ezért jött ide? — Igen. Hallottam, hogy ez a terület kitűnő hely számomra. I — Miért? —* Mert e terület gazdag, itt részesül a legtöbb jóba a megfertőzött emberiség. Három napig lakadalmaskodnak, ezer dinárban játszanak dárdlit. — Ez igaz. 1 — És ahol ilyen lehetőségek vannak, ott bizonyára virul a festészet, zene, színház és mindenféle művészet. — Ami ezt illeti.... dadogtam szégyenkezve. — Ne kerteljen.... úgy tudom, hogy ön megbízható ember és remélem támogatni fog.... Vagy ha ön is védője a mai világrendnek, engedje, hogy megvegyem magát is. Mibe kerül.... Alázattal feleltem: — Kérem, uram, ön azért vesz meg embereket, hogy ezentúl ne csináljanak semmit. Nem venne meg engem visszamenőleg? Mert én életemben sem csináltam semmit.... Igazán semmit. Rosszalólag nézett rám és haragosan mondta: — Mondom ne kerteljen...... Különben is, magát azért veszem meg, hogy csináljon valamit. Mibe kerül? Feleljen! —. Az öné vagyok, önzetlenül, — rebegtem és titkon megérintettem a zsebemben csücsülő 100 fontos bankjegyet. — Köszönöm barátom! Maga nagyon önzetlen ember.... De én régi üzletember vagyok és uj dimenziómban is tudom, hogy legelőször az önzetlen embereket kell megvenni.... Mint önzetlen embert azzal veszem meg, hogy ön fogja az itteni pénzemet kezelni.... De ugye mindketten Táradtak vagyunk? Mára elég volt... Oroszországi emlékek in. AZ OROSZ KERESKEDŐK Ágoston Péternek a Daily Héráidban megjelent cikksorozatából. Az orosz ipar s nagy kereskedelem az állam kezében van, de formai igazgatás tekintetében trösztöknek s szindikátusoknak nevezett gazdasági egyesülések birtokában. Ezeknek a trösztöknek s szindikátusoknak a szervezete épen olyan mint akármelyik állami hivatalé. Lassú, kollegiális felelősségre alapított s így az egyéni felelősségen kivül az egyéni hatalmat s intézkedést is kizáró rendszerre. Minden iparágban nagyszámú tröszt, minden kereskedelmi ágban sok szindikátus van. De azért sok iparágban is szindikátusnak nevezik az egyes olyan szervezeteket, amelyek kezében az ipar több üzeme van. Minden tröszt vagy szindikátus saját Számlájára s saját hasznára dolgozik. Ennek a következménye, hogy mindegyik tröszt külön hirdeti gyártmányait s számos millió megy az újságoknak s különféle hirdetési vállalatoknak díjazására. Mindez azért van, mondják, hogy az állami termelésnél a verseny is érvényesüljön. Ennek az érvényesülésnek hatásait a kisebb fogyasztási cikkeknél abban tapasztalja a közönség, hogy a cikkek igen rossz minőségűek. Ott van pl. a dohány, amelyet azért nem gyártanak ugv, mint azok a kapitalista államok, amelyekben monopólium van, mert nem akarják a kapitalista államokat utánozni. így aztán tele vannak az utcák a különféle dohányszmdikátusot elárusitóbódéival, 10—20 lépésnyire egymástól. A sok bódé persze sok alkalmazott elárusítót jelent s a tetejében sok reklámot. Az egyes trösztök vehetnek egymástól is s a magánkereskedőtől is. Miután a magánkereskedő mozgékonyabb, rendesen tőle vesznek. Sőt vannak esetek, amikor egy állami áruház önmagától is vesz. Előfordult. az az eset, hogy a Gum nevű nagy állami áruház egyik osztálya egy magánügynöknek megbízást adott, hogy szerezzen lámpaüvegeket. Az ügynök az állami áruház egy másik osztályától megvette s ugyancsak a Gum állami áruházának eladta az árut. Az üzletvezetésre nem nagy gondot fordítanak az alkalmazottak, de az aztán már fontos, hogy minden vezetőalkalmazottnak nagy irattáska legyen s ebben az állami hivatalnoknál az egész havi ki' osztása s a kereskedelmi alkalmazottnál minden függőben levő dolga. Ezeknek az ügynököknek iratait aztán mindegyik alkalmazott állandóan magával hordja. Az ilyen gondatlan kezelés mellett könnyen érthető, hogy sok irat elvész, de minden esetre sok feledésbe megy. Az uj gazdasági politika szülötte, a Nc-pman — magánkereskedő — egészen más tipus. Neki rendesen nincs irattáskája. ő tárgyalásait gyakran olyan rövid idő alatt bonyolítja le, mint amennyi alatt a tröszt embere kezet fog. Ezért természetes, hogy a közönség jobban kedveli a magánkereskedőt. Minden akadály dacára, amelyet útjába a hatóságok hárítanak, a magánkereskedő mégis boldogul, mert pl. 1923-ban az állam s a szövetkezetek a 65 millió rubel forgalmat 29 ezer alkalmazottal bonyolították le, mig a magánkereskedő 63 millió forgalmat nem egészen 13 ezer alkalmazottal. Az alkalmazottak általában tagjai valamely szövetkezetnek. Maguk a szövetkezetek azonban dacára annak, hogy elég pressziót gyakorolnak, hogy valaki belépjen a szövetkezetbe, —• nem nagy szervezetek s igy a szövetkezeti tagság nem je lent sem olcsóbb bevásárlási lehetőséget, sem más előnyt. Süt a szövetkezeti tagság nem jelent még tagsági jogokat, sem. A szövetkezeti tagok nem mehetnek a szövetkezeti közgyűlésre sem, hanem minden üzemben választanak egy képviselőt, akinek joga van elmenni a szövetkezeti közgyűlésre. A szövetkezeti tagnak tulajdonképpen nincs kapcsolata a szövetkezettel. Mindenkinek van szövetkezeti könyve s ezzel a könyvvel olcsóbban vásárolhat, mint a nem tag, de magánüzletben még a szövetkezeti engedmény dacára is olcsóbb az ára. Még a szövetkezeti tag minőségében is azt érzi az ember, hogy nincs joga s ez az érzés azt a hitet kelti benne, mintha állandó nyomás alatt élne. Innen van, hogy olyan sokan beszélnek terrorról s olyan kevesen tudják bizonyítani. A szövetkezeti életben egyrészt az a főszempont, hogy az a néhány ember, akit a kommunistapárt odahelyezett éljen s parancsoljon, másrészt, hogy a kincstár ott, ahol lehet valamilyen illeték címén kapjon valamit a tagoktól. Ha valaki elveszti a tagsági könyvet, úgy hirdetni kell s uj könyvet csak- akkor kap, ha abban a lapban hirdeti az elveszést, amellyel a szövetkezet összeköttetésben van. S mindezért lehetőleg annyi dijat s bélyegilletéket kell fizetnie, amennyi értéket a szövetkezeti üzletrész képvisel. Az üzletrészről az oroszoknak egészen különös fogalmuk van. A szövetkezeti vezetőség csak annyit tud róla, hogy ez arra való, hogy vele lehet összegyűjteni a szövetkezet alapításához szükséges alaptőkét. A tagnak nincs beleszólása, nincs a jövedelemhez joga. A vezetőséget nem választhatja. A szövetkezeti élet is egyik tipikus példája annak, hogy az orosz rendszerben minden szót megtalálunk, amit Európában, de mindennek más jelentése van. Az európai embernek minden különös s idegen. A hivatalnok rubaskának neve. zett s kabát néíkül hordott ingje, —• nagy csizmái. Hogy minden hivatal előtt tízesével állanak az autók (S Anglia miniszterelnökének nincsen autója.) Az autókban mindig csak egészen fiatal, húsz év körüli embereket látni. Különös, hogy a szovjethivatalnok legmagasabb fizetése havonkint 150 rubel. Érdeklődtem aziránt, hogy mibe kerül havonkint egy autó tartása s kiderült, hogy havi 500—800 rubel. Ez azért kerül szóba épen itt, mert amikor felvetettem azt a gondolatot, hogy a szövetkezetből hordják haza az árut a fogyasztóhoz, azt felelték, hogy honnan vegye a szövetkezet az autót. Amikor azt mondtam, hogy áll a hivatalok előtt elegendő, úgy néztek rám, mint a fóleszüre. A kereskedelem egyik orosz jelensége a sok utcai elárusitó, akiknek legalább a fc-le úgy látszik engedély nélkül árul. mert rendőrök közeledtére az utca másik oldalára futnak, mert ha a rendőr kezébe kerülnek, letartóztatja őket. Szerencséjük, hogy a rendőrök szánalommal vannak irányukban s csak akkor tartóztatják Is ókét, ha beleszaladnak a karjaikba. A másik csoportja a kereskedőknek a nem hivatásos, alkalmi árusítók, a zálogház helyett az utcára viszik a maguk holmiját árusítás végett. Ez a legszomorubb csoportja az elárusítóknak, akik a vásárokon s gyakran az utcákon is megkísértik a szerencséjüket, jobb idők: szép emlékeit kínálva a közönyös járókelőknek. Ha a kereskedők közt rangfokozatokat állapítunk meg, akkor ez után alkategória után már csak a »szemecskh (napraforgómag) árulók vannak. A szegény városi , lakosságnak kedvenc csemegéje, a napraforgómag, amelyet minden alkalommal s minden időben harapdálnak. A szemecskievésben olyan tökéletességre vitték az oroszok, hogy mint a mókusok, minden látható mozdulat nélkül csak a száj majszoló mozdulatával bonyolítják le a hámozást s a héjnak szájból való eltávolítást. Ahol két három orosz egy félóráig trécsel, ott csakhamar egész halom szemeeskihéj borítja a földet. Ahogyan a trösztök s szindikátusok emberei s a magánkereskedők igazi orosz típusa folyton teáznak, miközben tárgyalnak, úgy a szegényebb elem folyton majszol, amikor ügyleteit megtárgyalja. S amint majszolás közben elégedetten néz a világba, vagy teázás közben izzadt-ragyogásu arcát törli, úgy látszik, mintha már élvezné a nyereséget; s ha nem is nyer, gondolja, akkor is »mesévé«, az az sebaj! Ez a nicsevo az orosz élet minden vonalán, minden életkörülmény közt az í igazi oroszok főjellemvonása, cselekvésük I tempójának meghatározója. VASHORDÓK éíbenzin részére, bevált kivitelben, minden nagyságban kaphatók MELKUSZ KÁROLY NOVíSAO. a seb emgyáiTal szemben. 6284 mérték után legolcsóbban kaph átok Markoftnáí Novisad, Miletiéeva(Kenyér)u. 15 Kísérelje meg! TÖRÖK ÖRÜLT KÁVÉ üönlsps szőrű törött M micíSv.isaerrtö pörkö £ kávé pörköli í.»r«laid. kalácsra BtiadconcmS bahkávé: Ria, fcawtcw*, Laytr&ra. Qoat«j*»* Poyíofíco, Kaatarica, 31a- Java» Gyftngy megrendelhető s V A R D A R KÁVÉIPARNÁL SDŠAK ÁrfcCYY** kívánatra bínaentve. ■HBBBSBam I
