Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-28 / 266. szám

1924. szeptember 28,

BACSMEGYEI NAPLÓ

11. odal,

Messiás

•— Nyárvégi rege — Irta : Radá Imié

vétség primadonnája. Neki adnak megbízást, hogy az örmény kérdést tanulmányozza, ö tárgyal a németekkel, hogy lépjenek be a Népszövetségbe, ő utazik a közel és távol keletre. Most is két referátuma van. Azoknak az országoknak a helyzetéről referál, amelyeknek újjáépítését a Népszövetség intézi s a hatodik albizottság nevében a rabszolgaság elleni küzdelemről szóló határozati javaslatot terjeszt elő. Nansen megjelenése némi csalódást kelt azokban, akik a hires sarkutazót képeiről ismerik. A valóságban Nansen csúnya, kopasz vörös ember. Az ülés hallgatósága azonban szereti. 'Amint a szószékre lép, hosszan megtapsolják. Nansen különben igen jó szónok. Angolul beszél és a beszédét nem olvas, sa. Ráfekszik a szónoki asztalra, a kezeit összekulcsolja s úgy beszél.... öt mindenki nagy érdeklődéssel hallgatja. Mindenki, csak a teremőrök és szolgák nem. Mert közben elütik a genfi harangok odakint a tizenkettőt s Genf ben. pontosan délben ebédelnek. A szolgák és teremőrök veszik a kalapjukat s egyenkint kilopóznak, mennek haza ebédelni.

Tizenkét óra öt perckor már akár ellophatják az egész Népszövetséget, senki Bem vigyáz rá....

Egy óra után, mikor Nansen befejezi a beszédét, Motta siet bezárni az ülést.

A Népszövetség ülésszaka vége felé

jár. Ez esetben pozitív alkotása a mostani ülésszaknak az, hogy elhatározták, hogy a jövő évben újabb nemzetközi konferenciát tartanak. Azt remélik, hogy

ezen már a németek is részt vesznek. A genfi szállodatulajdonosok közben gyűlést tartottak, s azt kérik, hogy a népszövetségi üléseket ha már Genfben tartják, tartsák októberben és novemberben, mert a főszezonban a •’ Népszövetség ülése

miatt kiszorulnak a szállodákból az igazi, jólfizető idegenek. A genfi szállodások is ráfizetnek a Népszövetségre. A népek is.

Az a pénz, amit ez a sokat szereplő, de keveset cselekvő nemzetközi szerv felemészt, az egyetlen konkrét eredmény, amely mködéséhez fűződik. Reprezentálás, szónoklás, albizottságok alakítása,

eszmék hengergetése és végül annak megállapítása, hogy hatáskör hiányában nem lehet semmit sem tenni: ennyi az egész,

mmams3Ksmmeam P' F-már arra is emlékszem, hogy a göröngyök nem úgy voltak a síron, ahogy én hagytam. Azok egymáshoz szoktak, eszeket megbolygatták. Aztán az a Li?i olyan beteges vágyakozással szerette mindig a babát, ott van nála, kilopták a kis szentem kezéből.

— Ezek voltak csak az igazán szomorú napok. A család mindent elkövetett, hogy Évike anyja felejteni tudjon, a nyugalom kedvéért szóba álltak a sírásóval, az igen méltatlankodó hangon tiltakozott a meggyanusitás ellen, végül azt mondták:

— Ma megnéztük,a sirt, a baba ott van

Nagyanyó megtörölte a múltba tekintő könnyes szemét, így folytatta halkan, szakadozva:

— Egy egész esztendeig nem mehettem a temetőbe. Mikor megint arra jártam, elsőnek az tűnt fel, hogy benne van a sorban a Krumenacker Lizi is. Rég ott pihen, csak előttem titkoltál«. Altkor került a többi mellé, mikor az a borzalmas fölfedezés ért. Istenem, talán éppen az én átkom fogta meg, vagy a baba gyilkolt volna? Ki tudja, rég volt.

Kis szentemet is jóval később láttam viszont, amikor összegyűjtöttük a famíliát egy házikóba,. Gyönyörű arcából nem maradt niás semmi, csak a haja fénylett most is olyan vakítóan, mint régen. A selyemruhája szétmállott a levegőn. Az almaifavirágból pör lett s elvegyült az ő porával, öt magát kivéve alig változott itt más. Karcsontjai szét voltak bontva, pedig jól emlékszem. hogy én magam kulcsoltam ősz-1 szc. S az igazhaju baba... az igazhaju j babának nyoma sem volt. Eh, legoko- | sabb azt hinni, hogy szétmállott az is.S

1. A távirat.

Ma egy hete Londonból ezt a táviratot kaptam

>Nem vagyok megelégedve a londoni konferencia eredményeivel. Mához egy hétre odaérkezem. Világjelentöségü szent ügyben legyen segítségemre. Előzetes költségekre átutaltam az ottani Délnyugati Közismert Bankhoz tizenkét angol fontot. Béreljen részemre háromszobás lakosztályt. Vámhivatalból való kilépésemkor az >E1 vonás« lesz a jelszó, amiről feismer engem.

Droxik Messiás“

Ezt a táviratot bolond vagy vicces ember küldte.

Mégis, hogy közelebbről vizsgáljam meg a misztifikációt, átmentem a Délnyugati Közismert Bankhoz. Ott megrendítő eredményhez jutottam. Jobbkéz igazgató ur kivételes udvariassággal fogarott és ünnepélyesen közölte velem, hogy, ré- I szemre tizenkét font érkezett.

E hirt kénytelen voltam elhinni, mert Jobbkéz igazgató un intézkedésére a fontokat hazai valutára átszámítva négyezer dinár összegben megkaptam.

Most már nyugodtan állapítottam meg, hogy a táviratot örült, de nem közveszélyes őrült küldte. 1

De ki ez a Brozik Messiás? És miért nincs megelégedve a londoni konferenciával? Mi az a világjelentöségü dolog, melyhez segítőtársul hiv? Hm ... a távirat nem mindegyik mondata világos. Egyedül a pénzre vonatkozó mondatnak van teteje.

Mondanom sem kell, hogy az egész héten tűnődtem.

Az utolsó nap eszembe jutott, hogy Brozik Messiással szemben kötelességeim is vannak. Háromszobás lakosztályt kell rendelni részére. Megbízatásomat teljesítendő, először az Arany Patkány, aztán a Szürke Egér, maid az Unatkozó Macska hotelben igyekeztem a lakosztályt kibérelni. Fájdalom, egyik hotelben sem sikerült háromszobás lakosztályt találnom.

Szégyeltem Városunkat, ahol egyetlen hotelben sincs egymásba nyíló három szoba. Keserűen mosolyogtam. Lám az angol ur kerek tizenkét fontot küld előzetes költségekre. Az előzetes kiadások háromszobás lakosztály költségét jelentik: De ilyen három szoba nincs, viszont a toníokból már alig van még egy pár para. Ebből baj lesz ... A szökésre gondoltam.

Mégis inkább azt tettem, amit Városunkban minden bajba jutott ember tesz: elmentem Velencei Velimir ügyvéd úrhoz, megmutattam neki a táviratot és elmondtam neki a tényállást.

Velencei erősen gondolkozott, aztán nagyot szippantva cigarettájából, így szólt:

— Nyugodt, lehet barátom. Nincsen semmi baj. Aki e táviratot küldte, teljesen ismerős az itteni viszonyokkal. A távirat értelmes, logikus . . . Még ma beadom a Lakáshivatalhoz a keresetet. Igényelni foguk a háromszobás lakosztályt. A tizenkét fontról nyugtát adok, melyet ön nálam az előzetes költségekre lefizetett.

— Hahl — kiáltottam — Megmenekültem ... Ügyvéd urf én bámulom önt!

Ünnepeltem Velencei ügyvédet <5S méltán, mert minden fizetés teljesítés nélkül adta át a tizenkét fontról szóló nyugtát.

Ö szenvtelen arccal fogadta dicséretét és mintha jelen sem volnék már, diktafonja elé ült és beleszólt a tölcsérbe: Tekintetes Lakáshivatal . . .

— Jó vicc! — mondtam boldog nevetéssel és magára hagytam a nagyszerű embert.

II. Brozik mgórkszik.

A vonattal sokan érkeztek és már százan is kijöttek a vámhivatalból.

Végre a vámhivatal ajtajának mindkét \ szárnya kitárult, öt hordár, öt nagy bő- 1

Iiöndöt nyögve hurcolt ki a várócsarnokba és mögöttük egy nyúlánk fiatal ember lépegetett.

önkéntelenül feléje tartottam, ő erősen rámnézett és markáns fejével biccentve kimondta a várt varázs-szót: »Elvonás«.

Kezet szorítottunk egymással és néhány pillanat múlva már az Arany Patkány felé hajtattunk.

—I Nem tudom, minek köszönhetem kedves Brozik ur nagy bizalmát. Ugylátszik Városunkban nincs ismerőse — kezdtem beszélgetni vendégemmel.

— Úgy van, Városunkban nincs egyetlen ismerősöm sem. De önt hirböl ismerem. Jó barátjával, Krakker Miksával két évvel ezelőtt hat hónapot töltöttem együtt (j mondta, hogy magánál megbízhatóbb, derekabb embert nem ismer.

A szálló elé értünk, felmentünk a Brozik ur számára bérelt egyetlen szobába, Hűvös tekintettel mért végig.

— Ez minden? Én háromszobás lakosztályt kértem.

Bátran feleltem:

— Elégedjék meg ideiglenesen egy szobával. Én már ügyvédem utján intézkedtem. Bejelentettem igényemet a Lakáshivatalnál. Itt van a nyugta a tizenkét fontról, melyet a Lakáshivatalnál való eljárás előzetes költségeire fizettem ki.

— Lakáshivatal?... Mi az a Lakáshivatal?

— A Lakáshivatal az egy szociális intézmény, melyre az a szent feladat hárul, hogy hajléktalan embertásaink részére, ha máshol nem, a föld alatt is lakást szerez. 1

Brozikből kitört a harag. Ordítozva mondta:

— Gyalázat! Gyalázat! Mennyire lezüllött az ember! . . . Lakáshivatal . . . Píuj! El kell törölni ezt az intézményt isf Az emberek törjék le a lábukat és keressenek maguknak lakást.

(Mégis bolond ember ez)

Gondolatomat Brozik ur ugylátszik elcsípte, mert hirtelen elmosolyodott és most már barátságos hangon folytatta:

— Könnyen felfortyanó ember vagyok, nyugodtabban is elmondhattam volna, amit elmondtam, bár akkor sem értett volna meg engem. Egy kis türelem és hamarosan tisztába jő velem. Egyelőre arról van szó, hogy háromszobás lakosztályt rendeltem. Vegye tudomásul, hogy nekem egy szoba is elég. A harmadik szoba podgyászom részére kellett volna, a második szoba rendeltetését majd később magyarázom meg. Egy pillanatig se higyje azt, hogy nekem kényelemre van szükségem. Ágy sem kell nekem, vitesse ki innnen és hozasson Íróasztalt helyébe. Tíz perc múlva leleplezem magam ön előtt. Addig kipihenem a kilencven órás ut fáradalmait. Tehát tiz percig egyedül maradok, addig legyen szives fáradjon el az ügyvédjéhez, vonassa vele vissza a lakáshivatal előtt kifejezett igényét és kér. je vissza a tizenkét fontot ... A viszonlátásra.

Nem tudom, hogy kerültem ki a szobából. A kávéház egyik asztalánál tértem magamhoz. Világos, hogy nem mentem el a tizenkét fontért. Hiszen Velencei ügyvéd ur úgy adta volna vissza a fontokat, ahogy én adtam oda.

A tiz perc teteit, én újbóli Brozik előtt álltam és előadtam a valódi tényállást: | — Kérem, voltam az ügyvédnél. Sajnos, a tizenkét fonlot nem adta vissza, sőt uiabb öt fontot kért, mert a izenkettő már elfogyott és újabb költségek merültek fel. Én azonban nem teljesítettem a követelést, mire ő haragosan jelentette ki, hogy az üggyel tovább nem foglalkozik és a lakáshivatalnál a keresetet is visszavonja.

— Hála, hála! — ujongott Brozik. Féltem, hogy nem sikerül. Kérem fizesse ki ügyvédiének az öt fontot.

Százfontos bankjegyet vett elő és felém nyújtotta. «

— Itt van, az öt fonton felüli részt őrizze meg és fordítsa a további költségekre. 1

Vacogtam. A százfontoa bankjegy, mint

vízió lebegett felettem. Brózik szelíden,

mosolyogva mondta:

— Vegye csak át e benkjegyet és tegya el. Most pedig foglaljon helyet és figyeljen rám. Életemből elmondok mindent, amit fontosnak tartok, hogy világszemléletemet megérthesse.

III. Brozik Messiás elmondja élettörténetét.

— Csak néhány mondattal jelölöm mog

életem fontosabb etapjait. Huszonöt éves voltam, amikor a világháború reánk zúdult. A háború második évében besoroztak katonának. Bevonultam és az élelmezésnél kaptam beosztást. .

— A háború befejezése után polgári foglalkozás után néztem. Mindig szerényen éltem és igy élelmezési tiszti íit zetésemből tökének nevezhető összeget gyűjtöttem össze. Bankbizományi irodát nyitottam. Az üzlet jól ment különösen a hosszok idején. Az 1922 év derekán vérszemet kaptam, a magam és az üzleteim veszélyére nagy üzleteket csináltam, amelyek deficittel végződtek. Emiatt becsuktak. Fogságom hatodik havában a tőzsdén az égig szaladtak fel a papírok. Ekkor kiderült, hogy a papírjaim értéke többszörösen felülmúlja hitelezőim követeléseit. Újra szabad ember lettem és folytattam tözsdeüzleteimet. A papírok most már nem álltak meg az égnél, kiderült, hogy a tőzsdén játszadozók számára megnyílt a hetedik ég is. Az 1923-ik év nyarán megdöbbentő vagyon volt az enyém és a legszebb szőke nő ragyogta be az életemet. Boldog voltam. De a szőke nö megcsalt, ezért az augusztus szomorú hónap volt. Egyedül maradtam. Álmatlan, kínos éjszakák gyötörtek. Az álmatlan éjszaka rossz beszélgető társ. Lemondásra, visszavonulásra oktat és én az éjszakák tanácsát követtem.

lan, kínos éjszakák gyötörtek. Az álmatlan, kínos éjszakák gyötörtek. Az álmat-Egy reggel bementem a tőzsdére és megbízást adtam összes papírjaim eladására. Ügynökeim nagyot bámultak, mert ezen a napon fergeteges hossz volt. Eladtam az összes papírjaimat és az elszámoláskor tudtam meg, hogy merhetetlenüj gazdag vagyok. Ez eladás után esni kezdtek az árfolyamok, és azóta buknak, zuhannak, ha meg nem haltak.

Be kell vallanom, hogy nem vagyonmentés volt a célom, amikor realizáltam, Az álmatlan éjszakák parancsolták. A hathavi fogság emléke is riogatott. Ezenkívül éreztem, hogy valami különös keserű, uj . . . igen . . . valami uj van bennem keletkezőben.

— Nem untatom magát kedves barátom, hogy számokban fejezem ki rosszvalutában fekvő vagyonomat A számsor hoszszabb volna, mint ez a történet. Nagyon resteltem ezt a hosszú számsort és elosztettam huszonötezerrel, vagyis dollárokra cseréltem fel.

— A télutói napokban, mindenki biztosan tudta, hogy a francia frank lezuhan . . . Egy kora tavaszi estben mellettem suhant el a szőke nő... Minden fájdalmam feléledt ... A halálra gondoltam ... De elszántságom fokozódott . . . »A francia frank esni fog!« . ugatott bennem a halál kutyája . . . Rengeteg dollárjaim mindegyikéért, sőt még azon felül is francia frankot vásároltam.

— Mit beszéljek tovább, hiszen ön tudja mi történt a francia frankkal? Spekulációm balul ütött ki. Egy napon arra a szerencsétlenségre ébredtem, hogy frankjaimért kétszer annyi dollárt kaptam viszsza, mint amennyiért vásároltam azokat.

Brózik elhallgatott. Pihent.

Én megragadtam az alkalmat, hogy a panaszkodó férfit vigasztalni próbáljam:

— Ne búsuljon, még minden jóra fordulhat. Maradjon itt: Én segítek magának. Csak bízza rám, olyan üzleteket tanácsolok, amelyek biztosan sikerülnek. Például alapítson itt szépirodalmi lapot, annyit fizethet rá amennyit akar. És tudok még sok jó üzletet. Nálunk hallatlan lehetőségei vannak az olyan üzleteknek, amilyenek után Brózik ur eseng. Ön jó helyre jött.... Végállomás.

De Brózik ur fanyar mosollyal hárította el javaslataimat.