Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-28 / 266. szám

10. oldal,

ßÄCSMEGYEI NAPLÓ

1924 szeptember 28.

velük, s aki megnevetteti, az egyben le is fegyverezi őket, kivéve azt az egyet, aki megölte őt, nem a rossz darabjaiért, talán nem is az orosz zsoldjáért, hanem a saját szerencsétlen lelki diszpozíciójának a szuggesztiv hatása alatt ... És kár volt azért a szegény fiúért is, akinek ölni és halni kellett anélkül, hogy leánycsokot kóstolt és aszszonyölelést élvezett volna. S talán éppen ezért . . . Mert — ki tudja? — ha csinos midinette-je van, jókedvű kis grizett, aki elhessegeti fiatal homlokáról a koravén ráncokat, talán többre (becsüli a vele töltött kedves csókos órákat, mint a világboldogitás khiméráját, amely a gyilkoló tőrt a kezébe játszotta. Talán .. .

S talán nem is talán, hanem bizonyos, hogy ebben az esetben maga is szeretett volna élni és élni hagyta volna Kotzebue urat is. Persze, akkor egyik se lehetne olyan hires, mint mostan (hogy még száz év múltán, is! emlegetjük őket), és Kotzebue bácsi Írhatott volna még egy csomó naiv Lustspiel-t, s nem esik áldozatává egy buta Trauerspieli-nak, amelyet egy egészen gyakorlatlan és tehetségtelen drámaköltő, egy szűz diák csinált... Ez utóbbi pedig befejezhette volna Jénában a tanulmányait, elmerülhetett volna a jelentéktelenség homályában, s ha a könnyüvérü kis szeretőjét feleségül is veszi, távolról se hoz olyan szégyent a famíliájára, mint azzal, hogy az Állam kéhytelen volt a fejét venni, mert szegény szerelemtelen élete csak úgy tudta kiélni magát, hogy agyonszurt egy drámaírót, aki a komikus tragédiáért és a gyönge vigjátékaiért nem érdemelt ilyen kegyetlen büntetést...

. . . Ennél az esetnél is, amelyről most szó van, jó lesz foglalkozni a tisztaság kérdésével. S lehet, hogy ezt a furcsa erényt majd enyhítő körülménynek fogják tekinteni. Én, mint orvos, nem tartom lehetetlen-1 nek, hegy az, akit ez a tiszta fiatal- j ember megölt, még most is élne, haj az, aki ölt, kevésbbé lett volna i tiszta.

Az igazhaju haha j

Irta: Sz. Sztgotky Vilmos

Nagy gyerekeknek mesélte, a kandalló mellett, téli estén, nagyanyó.

— Régen történt, alig emlékszem minden részletére, de a fontosabb]'a felejthetetlen marad. Veit egyszer egy fiatal asszony, nagyon jól ismertem, hegy is mondjam, barátnőm volt, szóval, ismertem őt is, az urát ,is, meg a gondolkodásukat. Fiatal házasok voltak, nagy szerelem kötötte őket össze, meg \ is áldotta Isten a frigyüket egy fekete-1 hajú, kék szemű kis leánnyal. Olyan szép f selyemhaja volt, óh, jóságos minden- jj hatóm, hogy azóta se tapintottam olyant. | Zene búgott abban, álmok kcrgeiöztek jj benne, — annak a kis lánynak sohase lesz mása.

— Főleg az édesanyja becézte, mert Ő kívánta, hogy leány legyen. A fiú ; hamar kikerül a szülői házból, de a lány később is oda húz. Teljesítette is minden kívánságát, mielőtt a szó megszületett volna az ajakán.

>•

— Abban az időben ritkaság volt az í igazhaju baba. Jobbmódu emberek is 1 iromba játékokkal kedveskedtek a gyermekeknek, mert nern volt más. A kis Évike mégis igazhaju babát kapott, a méregdrága portékát egy francia divatlapban látta meg az anyja, úgy hozatta meg az ő gyönyörűségének.

— Nem volt ebben semmi hivalko- f dás, Isten látja a Iclkemet, nem volt jj semmi. Évikét mégis irigyelte a babé-1 jáért minden gyerek s az volt a bol-1 dogabb, aki játszhatott egy kicsit a kü- i lönös, hires portékával.

— Engedd, hogy a kezembe fogjam — * mondta a Knim.enacker Lizi. — Csaks

Svájci notesz

A nemzetközi jog kodifikálása és egyebek

Az ötödik teljes ülés napirendjén a j nemzetközi jog ratifikálása szerepel. A Népszövetség minden eddigi határozata j általános keretek közt mozog, sem a ! fegyverkezés csökkentésére, sem a ki- I sebbségek jogi helyzetére, sőt még a rab■ szolgaság megszüntetésére sem hoztak eddig konkrét és minden államra tör.

jvény erejével határozatokat. A nemzetj közi jog uj kodifikálását sem kell még az j egyetemi hallgatóknak megtanulniok. j A jogi albizottság nevében Rollin bel■ ga delegátus terjeszt elő határozati javaslatot, lényege a következő: Kívánatos, hogy az elmúlt öt esztendő tapasztalatai a nemzetközi jog terén érvényesüljenek, s hogy a nemzetközi jog oly módon kodifikáltassék, hogy az a világbékének biztosítéka legyen. Figyelembe volnának vej endők ennél a kodifikálásnál a legutóbbi években létrejött konvenciók, különösen a közlekedésre és a tranzitó forgalomra vorn a tkozó megegyezések, a választott bíróságról szóló klauzula, a nemzetközi munkásvédelmi törvények s a nők és a gyermekek védelmére vonatkozó megegyezések. A Népszövetség szükségesnek tartja egy szakértő' bizottság összehívását, amely a kodifikáció előmunkálatait elvégezze.

Szuboticán mostanában gyakran idézik azt a voltaire-i mondást, hogy ha az Ur Isten a világ teremtését egy bizottságra bízta volna, a világ még most sem lenne megteremtve. Voltaire sokat járt Genfben, itt, is bizonyára ismerik ezt a mondást, a Népszövetség azonban úgy látszik ala. posabb munkát akar végezni, mint amilyennel a világ megteremtetett, mert elképzelni sem lehet annyi bizottságot, albizottságot, komitét és szakértő-kiküldést, ahányat a Népszövetség megalkot. Voltaképen nem is történik más határozat, mint az, hogy kiküldenek egy bizottságot. És a bizottság kiküldése már nagy haladás. mert például olyan egyetemes érdekű kérdésben, mint a csecsemő és gyermekvédelem még ennyi sem történt.

Annak, hogy a Népszövetség ma még jámbor és tehetetlen testület, legékesebb bizonyítóivá épen a gyermekvédelemről szóló határozat

Noha kissé túlmegy ennek a riportnak körén, bocsáttassák meg nekem ez a szerkezeti szabálytalanság s had’ jegyzem ide, hogy most már boldogok lehetnek a gyermekek, mert lám a Népszövetség szeptember 19-ikén kimondta, hogy minden gyereket olyan helyzethez kell juttatni, hogy úgy szellemileg mint testileg fejlődhessék, hogy az éhes gyermeket táplálni, a beteget gyógyítani, a fejletlent segíteni, a züllöttet jóutra terelni, az árvákat és elhagyottakat nevelni és istá. pclni kell. Szerencsétlenség idején a gyermeket kell először segélyezni. Lehetővé kell tenni, hogy a gyermek kenyérkereső pályához jusson, de minden kihasználás ellen védeni kell, s végül a gyermeket abban az érzésben kell nevelni, hogy testvériesen segítsen másokat. Ezeket a pontokat, a »genfi határozatot« a Népszövetség jegyzőkönyvébe iktatta, meg is szavazott a gyermekvédelem költségeire újabb 50.000 frankot, ami e határozat kivitelét lehetővé teszi. Ha most már megkérded, hogy hova kell fordulni például abban az esetben, ha a gyermek szellemi fejlődését ,ugy akadályozók meg, hogy lehetetlenné teszik azt, hogy any;c nyelvén tanulhasson, akkor a Népszövetség nem tartja illetékesnek önmagát arra sem, hogy felvilágosítást adjon.

Hasonló általánosság mindaz, amit a Népszövetség eddig a kisebbségek ügyében határozott. Praktikus hasznát nem látják a kisebbségek annak, hogy Népszövetség van. Csak az örményeknek van némi szemcséjük. Kiküldték Nansont, hegy tanulmányozza a helyszínen az örmény kérdést.

No de térjünk vissza a nemzetközi jog fejlesztéséről szóló határozati javaslathoz.

A Népszövetség összetétele és természete olyan, hogy a teljes ülésen sokat beszélnek. Minden delegátus szóhoz akar jutni. Egy ilyen általánosságban mozgó határozati javaslatot sem fogadnak el tehát vita nélkül. Sorban mennek fel a szónoki emelvényre a svájci, a svéd, a jugoszláv, az ausztráliai delegátus s jelentik ki, hogy a határozati javaslathoz hozzájárulnak. A szónokok legnagyobb

része olvassa a beszédét. Itt is, vagy franciául, vagy angolul beszélnek. A francia szónoklat angol fordítását, vagy az angol beszéd francia fordítását előre kiosztják a delegátusok között, igy senkinek sem kell túlságosan érdeklődnie az iránt, hogy mit mond a szónok. Hiába is érdeklődnének. A franciák nem értik meg a brazíliai szónok francia beszédét s az angol fül számára is idegen a haitii delegátus angol beszéde.

Mint apróságot jegyezzük fel, hogy az SHS delegátust, akit Polils-nak hívnak s la zagrebi egyelem tanára, Motta elnök S Professor Poli-nak szólítja s hogy Polits

I felolvasott beszédében állandóan »a szerbek és horvátok« királyságáról beszél, a H szlovéneket nem említi. Majd ad neki sKorosec, ha megtudja. Az SHS delegátust, jj aki kijelenti, hogy állama a javaslathoz I hozzájárul, megtapsolják. A svéd delegálj ció nevében egy asszony szólal fel:

IAnna Buggel Wicksell-nek hívják, igen „ csinos szőke asszony, szürke ruhában. I Természetesen ö is tapsot kap, sokkal a többet és melegebbet, mint a férfiak. Ha l a szónok elmondta a mondandóját, visz\ szamegy a helyére és — újságot olvas, í Polits professzor a beográdi >Politika«-t j böngészi, a svéd delegátusnő pedig a Pa? ris Loise-t, amiről azonban nem kell azt

Ílj hinni, hogy valami pikáns újság.

Annak a delegátusnak, aki nem irta

1imeg előre a beszédét s igy nem lehetett a fordítást szétosztani, a szavait szintén tolmács mondja el angolul, vagy franciául. Az angol tolmács egy nő. Korosabb aszszony, komoly fekete ruhában, szem. üveggel.

A Népszövetség ülésén Seypel, az osztrák kancellár beszélt németül. Persze

Íaz 6 beszédét is szétosztották előre angol és francia fordításban. Seypel nem tud más nyelven csak németül. Franciául I annyira nem ért egy kukkot sem, hogy I mikor a Népszövetség elnöke szerencsés I felgyógyulása alkalmából üdvözölte, azt lsem tudta, miről van sző, még a fejét *sem biccentette meg.

I ... .A jogászok kedvéért Írjuk ide, Ibogy a nemzetközi jog kodifikálására vo- S natkozó határozatot a plenáris ülés egy-Ihangulag elfogadta.

Tizenkét órakor Nansen lépett a szónoki emelvényre. Most, hogy MacDonald és Herriot már nincsenek itt, Ö a NépsZöífcgy percig.

í — Sose tudtam megmagyarázni, miért Idegenkedett Évike ettől a lánytól. A drága kis szentem úgy volt nevelve, hogy ne ismerjen és ne éreztessen társadalmi különbséget. A játszóhelyen együtt töltötte a délutánt a Noszlopy szolgabiróék apróságaival, odajárt az irnokék kis lánya épugy, mint a hentesmester Ilonkája s a sirásó Krumenccker Lizája. Ezek a gyerekek mini megsimogathatták az igazhaju babát, de mikor Liza közeledett feléje, a szélűd Évike ideges lett, megborzongott és j ruhácskája redőibe rejtette féltett hol[ mij át.

— Menj, neked nem adom oda.

— Amaz beteges, vérszegény lány ! volt, az arca szeplős, a járása bizonytalan. Gyerek nem veszi az ilyesmit észre, bár gyerek tud a maga fajtájával szemben a legkegyetlenebb lenni. A legcsodálatosabb mégis az esztétikai érzék hiánya, mert nem válogat benne, hogy szép növésű, rendes külsejü-e a játszótársa. Eljátszottak ők Krumenacker Lizával is, sőt mondhatnám, hogy Évi szerette bizonyos mértékig, egész odáig, amig szó nem esett a babáról. Mindent rá mert bízni, csak ezt nem.

— Akkoriban történt, hogy hideg tavaszi napok jöttek, lefagyott az almafa virága és olyan rózsaiszinü lett tőle a föld, mintha vérkönnyeket sírtak volna bána-tos tündérek. Évikét alig lehetett bevinni a szobába, mert nem érzett ö se hideget, se meleget, talán azt sem, hogy minden elképzelhető forróságok között az ő homloka a legforróbb.

— Aztán többet ki se lehetett engedni a szobából, pedig az idő megváltozott s virágba borultak megint a fák, hogy versengésben túlszárnyalják a régi színeket. Oiyan volt a világ, mintha jókedvű fiatal lányok vennék föl legszebb ruhájukat, a napsugár mosolyogva csókolta a fűszálakat, egyedül a szobában volt nagy szomorúság, mert Évike rózsásra pirult arca semmi jóval nem biztatott.

— A kis pajtások eieintén fölkeresték, ő bágyadtan mosolygott rájuk, de később elmaradtak azok is. Nem járhatott idegen a házba, hogy el ne hurcolja a betegséget.

— Akkor már kincseket adtunk volna egyetlen mosolyáért, de kicserepesedett ajka nem ismerte ezt a tűn déri játékot.

— Az igazhaju babámat akarom — motyogta még behunyt szemmel is.

— Odaszoritotta a szivére és ott tartotta akkor is, amikor .örökre lezárultak a szernecskéi, lesoványodott karja meggémberedett s kezéből csak a csontok maradtak meg.

— így is temették el. Kis testét telehintették aimafavirággal, _pró rügyek jelentették őt magát, akiből sose lesz már mosolygó alma.

— Az édes anyját, uram bocsáss, csaknem meg kellett kötözni, úgy vitték el messze idegenbe, mert amig ottho nvolt, mindig a temetőben lakott volna. Ott dúdolt dajkadalokat, gyomálta a sirt és üzeneteket küldött lefelé, vigyázva, hogy a dombocskára madár se szálljon, mprt azzal is nehezebb lesz valakinek a föld.

— Nyár volt, mire hazaengedték, de előbb meg kellett Ígérnie, hogy bele- j nyugszik a változhatatlanba, hiszen Évi-1 kének most van csak jó dolga. Az ed-1 digi szenvedés volt, — meggyőződhet egyszer maga is róla, ha ő meséli el.

— Csendes alkonyaikor, hogy a vi- i szontlátásra készült, megállt a temető

»szélén, mert gyermekzsivaj tört feléje, IEgész raj apróság hancurozott a temető í árkában, éppen veszekedtek.

— Add a kezembe, Lizi, csak egy ‘percre add ide — kiáltotta egy kis köj vérke.

I — Lizi hangja beretvaélesen vágta a I levegőt.

I — Hogy is ne, még kicibálod a szép ;igazi haját. Ilyen Igazhaju babátok nek- I tek nincs, csakis nekem.

— Évike édesanyjának a szivében megrezdült valami, majd kiugrott a szeme, úgy bámult a gyerekekre. Azután érezte, hogy a torka összeszorul, j mégis ordítozni kezdett minden erejéből, j — Lizi, mi van a kezedben? Gyere fide!

I — Azok csak most vették észre. Ta- I Ián a hang volt nekik szokatlan, de egy- I szerre szétrebbentek, Lizi, a sirásó Krumenacker Lizije, vágtatott a legvadabbul.

— Az asszonyt később úgy locsolták fel arrajáró idegenek. De vacogott otthon is a foga, kiverte a láz, íélrebeszélt.

— Föl kell bontani a sirt, azt akarom tudni, Éviké mellett van-e az igazhaju baba? Én tudom, hogy nincs ott, gonosz kezek megbolygatták a nyugalmát, elvették a kis játékát, oh, édes Istenem, hogy ezt büntetlenül hagyod! Nekem bontsátok fel a sirt.

— Nagyon kíméletesen bántak vele, fáz orvosok is azt mondták, hogy korán 1 jött haza. Sokkal élénkebbeu él még

I szivében Éviké emléke, semhogy szabad volna a temetőbe járnia.

— Mikor jobban érezte magát, felült az ágyban.

— Megnéztétek? Pszt, csöndesen, hogy ne hallja senki. Ne gondoljátok, hogy őrült vagyok, ez nem tréfa. Most