Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-03 / 210. szám

12, olcíal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 3. zolják, hogy a szélmotor eléggé biztosítja a vízszolgáltatás folytonosságát, ha a házak egy nagyobb csoportja részére kö­zös, a motorral egybeépített nagyobb víz­tartályt állítunk fel A csatornázás Szorosan idetartozik a csatornázás kér­­'dése, amely a mi esetünkben alaposan leegyszerűsíthető, ha szakítunk engné­­mely előítélettel. Először is kertvárosról, ritkásan beépített területekről lévén sző, felesleges a csapadékvizet földalatti, zárt csatornákban elvezetni, mert az az úttest oldalán, kis mélyedésü, nyitott folyókán is elvész, elpárolog és elszivárog. Csak a szennyvizeket vezetnénk el kisméretű földalatti csatornacsövekkel. A szilárd exkrementumokat pedig, falazott pöcegö­­dörben összegyűjtve a kert trágyázására kellene és lehetne felhasználni, amiáltal a csatornázás legnagyobb költsége elesik, sőt hasznot is hozna a rendszer. (F.> Sztarateizsa ünnepe NyoSc uj harangot széniéinek fel Starakanizsa római katholikus templo­mából a háború alatt elvitték vala­mennyi harangot. Csak a lélekharang szomorkodott árván a haranglábon. Másfélévvel ezelőtt mozgalom indult meg a lakosság körében uj harangok beszerzésére. A lelkes akció eredmé­­nyeképen 1923 őszén már meg is ren­deltek a suboticai Ferrum-gyárban nyolc nagy harangot, amelyeket azon­ban az anyaghiány miatt idáig nem tudtak leszállítani. Vasárnap délelőtt veszi át ünnepélyes külsőségek mellett Starakanizsa népe az üj harangokat, amelyek közel három millió dinárba kerülnek. Az ünnepély programja szerint a harangokat az ál­lomás előtti téren fehérruhás lányok fogadják és díszítik fel. A fogadtatáson résztvesznek a helyi egyesületek, ható­ságok, a tüzoltózenekar és a -papság. Reggel hat órától miséket mondanak ki­lenc óráig, amikor is Márton Mátyás prépost fényes papi segédlettel felszen­teli az öreg templom uj harangjait. Vi­rág István horgosi plébános beszéde Egy nyaralás története Irta: Tamás István Amint kézhez kaptam a központ hi­vatalos értesítését, hogy az üdülőben négyheti teljes ellátás van számomra biztosítva, nyomban leutaztam a ten­gerpartra, megkezdeni a szabadságomat. Junius 26. Tengerpart, alkony, kis hotelszoba. A vizen bárkák, hullámok és halászok. El­vétve halak és a portás szerint, hold­töltekor, cápák is láthatók. Természe­tesen nem kötök senkivel ismeretséget. Az ember egyszerűen udvarias minden­kihez, köszön reggel, délben, este, aztán megy tovább és megőrzi a független­ségét. Délután felmentem a szobámba. Erdőre nyíló ablak, rigófészek a pálma­fán és éppen átlátni a női pavillonba. A nők tábori látcsővel vettek szemügyre, mint egy tejfölös csirkét és szemtelenül' átnevettek hozzám. Undorral becsuktam az ablakot. A rollót is leengedtem. Junius 27. Este írom. Ma voltam a vadonba, a kaktuszok alatt, ahol a Carley I-el leheveredtem a fűbe, amikor három tüdővészesnek lát­szó intézeti nő telepedett mellém. Iste­nem, ez a sok tüdővészes, egész biztos, hogy fertőzők, de olyan tisztességesen viselkedtek, hogy nem volt jogcímem elküldeni őket. Egész délután udvarol­tak és fecsegtek és mind szellemes akart lenni előttem. Később hazakisértek és a nagyobbik, egy Piri nevű, fekete nő, a bucsuzónál jelentősen megszorította a kezemet. Ejnye, mit akar ez a nő tőlem? Junius 29. Délben nem volt víz az asztalnál és a lányok közül öten is szaladtak meg­tölteni a poharamat. Igazán nagyon szimpatikusak. Különösen a Piri el.őzé­után nagy zenés mise lesz. Délben fo­gadtatás a parókián, majd fél egy óra­kor 350 terítékes diszbankettet rendez­nek a gazdakörben. Az első harangot, amely közel tizen­két métermázsát nyom, közadakozásból vették. Ezt a nagy harangot őrangyal­nak nevezték el a templom védőszent­jéről. A második harangot szintén köz­adakozásból csináltatták, a harmadikat Vitéz Mária, a negyediket, Báli Mátyás földbirtokos rendelte. Ezen kívül Tóth Pálné a saját temploma részére, Apró Szilveszter István az öreg temetőnek és Mulić Andrásné a tóparti temető részé­re vásárolt egy-egy harangot. A harang­anyák, akik fejenkint 5000 dinárt ado­mányoztak, a következők: őrangyal harangé dr. Dukay Adolfné és Bicskei Lukácsné; a második harangé, melynek neve Jézus szive, Bobán Mik­­lósné és Dukay Etelka; a Szűz Mária harangjáé, a harmadiké, Vitéz Mária és Sóti Mózesné, mig a negyediké, melynek neve Szent Mátyás, Báli Mátyásné és 1 Takács Markitka. Ahol a nyomorékokat magnetite erővel gyógyítják A bécsi „magnetikus" orvos és egy mérnök társa, Theiter Rudolf Budapesti munkatársunk Írja: Különös vendégek érkeztek Buda­pestre. Dr. Kessler Ottó. az ismert bécsi »magnetikus« orvos és társa, Tbetter Rudolf, a magnetizáló mér­nök, hogy a nyomorék és béna em­berekben fölkeltsék a reménységet, hogy a bennük rejlő hűvös, magne­tikus erővel meggyógyíthatják őket. Sokat beszéltek és Írtak már ezekről a furcsa emberekről, akik az emberekben lévő magnetizmujs ere­jével akarnak csodákat művelni. A Bácsmegyei Napló tudósítója felke­reste őket a Dunapalotában. hogy megtudjuk, ml is az ő rejtelmes tu­dományuk misztikus titka. Dr. Kessler Ottó magas, idősebb ur. hosszú, őszbevegyülő szakálla a mellét veri. Társa Thetter mérnök fiatal, erős férfin, mély. acélkék szeme szinte belefuródik az ember leikébe. És dr. Kessler készségesen, gyor­san kezd beszélni: — Becsből meghívásokra jöttünk ide. Betegek, béna. nyomorék embe­rek hívtak bennünket, hogy jöjjünk, segítsünk rajtuk. Az orvos hangja meleg, kezei fi­nomak és feltűnően erezettek: — Most itt megnézzük ezeket a betegeket — folytatja — és ha lát­juk, hogy vannak közöttük olyanok, akiken bár az orvosi tudomány rendszeres gyógymódja nem segí­tett. azonban a mi gyógyitómódunk­­kal állapotuk javítható. Bécsbe hív­juk. ahol segíteni próbálunk rajtuk. — Általánosan »magnetikusnak« nevezik a mi gyógymódunkat, holott ennek a voltaképpeni mágnességhez semmi köze sincs. Mágnesség csak ásványi anyagban van. például vas­ban. amelynek tulajdonsága az, hogy magához vonz bizonyos tár­gyakat. — Az emberben szintén van egy eddig még meg nem határozott és névvel el nem nevezett különleges erő. amelynek hatása és megnyilat­kozási tormája hasonló a mágnes vonzóerejéhez, vagy a rádium hatá­sához. amelyről tudjuk, hogy a be­lőle kisugárzó erő az emberi test bi­zonyos szövetképzödéseire gyógyító befolyással van. Itt szünetet tart az orvos, majd lassan, szemét egy fix pontra sze­gezve. mondja tovább: — Ez a titokzatos erő minden em­berben megvan. Egyikben jobban, másikban kevésbé. A mi gyógymó­dunk éppen arra irányul, bogy ezt a különös erőt a beteg szervezet meggyógyitására felébressze és tettre késztesse. Ugyanilyen erő­vel gyógyulnak meg a sivatagban az állatok, az erdőben a vadak, ame­lyek között szintén történnek meg­betegedések és a gyógyulást nem­csak az idő hozza meg, hanem egy bizonyos rejtelmes erő. amelynek megnyilvánulása és gyógyító hatá­sának átvétele egyelőre még nincs felderítve. — Bennem ez az erő nincs meg annyira, mint társamban. Thetter mérnökben és éppen ezért vettem őt magam mellé gyógyitó munkámban. Se nem hipnózis, se nem szuggesz­­tió ez a belőle kisugárzó erő. A be­teg abszolúte ébren és ezméleténél van. Ellenben érez bizonyos kény­szert. amely úgy nyilatkozik meg, hogy például itt Budapesten felke­resett bennünket este egy rokkant tüzérszázados, aki a mérnök keze érintése nyomán kényszerítve érez­te magát arra. hogy két karját víz­szintesen felemelje és akár órákig meg tudott volna maradni ebben a helyzetben anélkül, hogy a legkisebb fáradtságot érezte volna. — A gyógyítás tehát puszta érin­téssel történik. — folytatta elbeszé­lését az orvos. — A mérnök keze­­ujjúból árad ki ez az erő és érintés­ből. lágy simogatásból és nagyon könnyed masszázsból áll az egész kezelés. fis elmondja még az orvos, hogy itt nem gyógyítanak senkit, ezt be is jelentették a rendőrségen, ne­hogy kuruzsl óknak tartsák őket. ha­nem most Gasteinba utaznak. ök gyógyították meg nagymér­tékben a nyomorék Eszterházy her­cegkisasszonyt. aki mozdulni sem tudott. — A múlt év októberében hivtak bennünket hozzá. — mondja Kessler dr. — és karácsonyig annyira vit­tük vele, hogy életében először sa­ját lábán, két mankóra támaszkod­va. a karácsonyfához tudott menni. Azóta a hercegkisasszony állapo­tában semmiféle lényeges előreha­ladás nem történt, most azonban Gasteinben folytatni fogják gyógy­kezelését. Budapesten sokan keresik fel a rejtélyes doktorokat, bénák, nyo­morékok. akik hisznek bennük és reménykednek, mint valami földön­túli. végtelen hatalomban . . . Pedig ki tudja, kuruzsló-e ez a mérnök, vagy csodatevő gyógyító? kény feltűnően, olyan férfias, határozott, mondhatni: egyéniség. Bevallom, tetszik nekem. De azért változatlanul' hideg és megközelíthetetlen vagyok. Ebédre öreg pulykahús volt. Jnnius 30. Este. A nyúlánk, szőke Zsuzsi egyre a nyo­momban van és kitartóan üldöz szerel­mi ajánlataival. Vacsora után elfogott a kapuba. — Drága — könyörgött —, jöjjön až erdőbe sétálni — és véletlenül megcsíp­te a karomat. — De, Zuzsi, mit gondol — mondtam szemrehányóan és persze szilárd marad­tam, mint az orleánsi szűz. Julius 3. Éjjel. Borzasztó. Még most se értem, hogy történhetett. A Piri elvitt csónakázni a tengerre. Ebbe még nincs semmi külö­nös, hány fiú megy manapság csónakáz­ni, sőt a nádasba is bemennek a nővel, ez még igazán nem olyan gyanús. Mi­kor már messze volt a part, a Piri hir­telen átölelt és mielőtt még tiltakozhat­tam volna, többször brutálisan szájon­­csókolt. — Engedjen el! — kiabáltam felhábo­rodottan —, mert rögtön a vízbe ugróm! — Szeretsz? —1 mondta ő erőszakosan és ismét szájoncsókolt és még számta­lanszor és én bágyadtan a karjaiba dőltem. — Ugy-e, most engem becstelennek tartasz? — kérdeztem hozzásimulva, amikor ismét feltünedeztek a karcsú parti pálmák. — Imádlak — mondta ő ragyogó arc­cal és begombolta a mellényemet. — ő szeret — könnyeztem boldogan este a lefekvésnél és üde lélekkel mély álomba merültem. Julius 5. Délben. Ma kitört a forradalom. A betegek jobb kosztot és több kimenőt követel­nek és éhséígsztrájkot kezdtek. Ma már a sztrájkbizottság szigorú utasítása sze­rint, senkinek sem volt szabad ebédelni. Én is felcsaptam éhségsztrájkolónak. Piri lázitó beszédeket tartott és az igaz­gatóság kétségbe van esve. Piri külön­ben rém optimista. Biztos győzni fogunk. Este 9 órakor. Zsuzsi sztrájktörő lett. Vacsorázott. A feldühödött lázadó tömeg meg akarta lincselni. Most az irodában alszik és a gondnoknő kétszer rázárta az ajtót. Éhes vagyok. Julius 6. Délelőtt. Még mindig éhes vagyok. Pirivel ki­mentünk az erdőbe, ahol füvet rágtunk. Piri szerint ez kitűnő csillapitószer az éhség ellen. Este. Áruló lettem. Borzasztó. A Zsuzsi ki­mászott az ablakon és a parkban letér­delt elém és házasságot Ígért és a jobb­kezében egy gyönyörű libacombot tar­tott és a balkezében egy kövér turós­­derklit. Zsuzsi ellenállhatatlan volt és én rövid küzdelem után megadtam magam. Csak a szentjánosbogarak látták és a csillagok. Julius 7. Reggel. A sztrájkot leverték, Pirinek, aki a végsőkig ellentállt, mint egy oroszlán, gummicsöveket dugtak a torkába és megtömték mint egy libát. Iszonyú és megható volt. • 1 Julius 10. Zsuzsi egészen megbolondult, öngyil­kossággal fenyegetőzik és szerelmet zsarol. Istenem, milyen szerencsétlen is sütött és békák zenéltek a parton és a fehér lépcsőkön a vörös Szepi osont le mezitláb, mint egy kisértet. Hä egyszer majd jól megy nekem, talán regényt is Írok a Szepiről, vagy filmet, rém érde­kes figura. Szepi boldogtalan holdkóros, aki minden bestiába halálosan beleszeret es mindig megcsalják, mint egy férjet. — A Szepi már megint házasságot igér — mondják röhögve a komisz női ápoltak, amikor Szepi zokogva térdre rogy a sűrűben és Szepit senki se veszi komolyan. Szepi a vágyak éhenkórásza. Julius 13. Zsuzsit ma sétaközben hirtelen szédü­lés fogta el és a karjaimba dőlt. Ször­nyű sejtelmeim támadtak és közöltem gyanúmat Zsuzsival, aki keményen igy I szólt: — Anyának érzem magamat. Lélekszakadva rohantunk a fürdőor­voshoz, aki kíméletesen megvizsgálta. —• Á, semmi, egyszerű gyomorrontás — mondta mosolyogva és Zsuzsi sértő­dötten távozott. Julius 17. Agyban. ■ Ma fekve maradtam. A lányok virá­got és csokoládét küldtek az ápolónő­vel, aki állandóan a szemembe vigyo­rog. Azt hiszem, meghűltem. De mi van ezen röhögni való? Julius 22. Esik az eső. Az orvosnak megmutattam a nyugta­lanító és csudálatos tüneteket a mellem alatt. Az orvos ekkor huncutkodva súg­ta a fülembe: — Uram, legyen férfi.. - Szó nélkül elájultam. Julius 27. A szülészeti osztályon ilyen szégyen, hogy ki az vagyok én. Éjjel. Szegény, jó szüleim, Csak legalább tudnám, Az előbb kinéztem az ablakon, a hold anyja

Next

/
Oldalképek
Tartalom