Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-21 / 228. szám

Fával 'díjtalanul kezelik a betegeket," Pollák Lajosnak, a kórház agilis megteremtőjének és vezetőjének, Schwimmer Bélának, az egyesület fáradhatatlan titkárának és mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a kórház létesité­­séhez, A közgyűlés még egyhangúlag elfogadta a Schwimmer által előterjesztett javaslatokat az alapszabályok módosításáról, amelynek értel­mében a tagjaiban megnövekedett egyesület rá­tér az ősiválasztó rendszerre. Majd megválasz­totta a közgyűlés az alapszabályok módosításá­nak jóváhagyásáig ideiglenesen működő uj ve­zetőséget, amely egy bizottságból áll. A bizott­ság tagjai: Elnök: Paüák Lajos, tagok: Aliéin Jakab, Balázs J. Jenő, Dr. Bán Lajos, Dr. Boschán Samu, Eisler Zzigmond, Dr. Fenyves Ferenc, Fränkl Ferenc, Dr. Gerson József, Glied Ber­nét, Glied Vilmos, Grossberger Ignác, Dr. Ha­vas Emil, Hermann Vilmos, Halbrohr Miklós, Heuduska Benő, Dr. Kellert Benő, Kernhäuser Ignác, Kalmár Jenő, Kainer Vilmos, Lászlót Gé­za, Löwenthal Henrik, Dr. Pliilkó Izidor, Radó Imre, Reményi Frigyes, Réh Mátyás, Schwim­mer Béla, Sírassburger Izidor, Spitzer Mór, Török Béla, Vass Lipót, Vadász Pál. Végül felolvasták a sentai és palánkai ki-A közgyűlés után látogatást tettünk a zsi­dókórházban, hogy a gyönyörű eredményekről tanúskodó adatok után a gyakorlatban is meg­ismerjük a kórház működését. Minden közgyű­lési beszámolónál és minden sziínes leírásával szebben és meggyőzőbben beszél az, amit a szemlélő a' zsidókórházban lát. Olyan ideális intézmény ez, annyira valóban a szeretet háza, hogy csak a legnagyobb hálával és és elisme­réssel lehet megemlékezni azokról, akik ezt a modern, higiénikus hórházat megteremtették. Mindenkinek meg kellene nézni a szuboticai zsidókórházat és meg kellene hallgatni a bete­gek hálatelt szavait és akkor egész bizonyosan mindenki adna a nemes célra jótékony ado­mányokat. A kórház két részből áll. A belgyógyásza­ton és sebészeten harminckét beteg nyerhet el­helyezést. A kórtermek ragyogóan tiszták, az ágyak hófehérek, a berendezés egészen szana­­tóriumszerü. A szülészeti osztály modern, hi­giénikus berendezése bámulatba ejti a szemlé­lőt. A parkírozott udvarra nyíló külön pavil­onban egy közöskórterem tiz ággyal, öt külön­­szoba, köztük három kétágyas és két egyágyas van elhelyezve. Hófehér itt minden, az ajtók, ablakok, függönyök, falak keramitkockái, az ízléses bútorok, tiszta és higiénikus berendezés ez, amely a szemnek is roppant tetszetős. A fürdőszoba és a mellékhelyiségek kitűnő be­rendezése, a minden betegszobába bevezetett villanyvilágítás és vízvezeték a nagyvárosok legelőkelőbb szanatóriumaira emlékeztet, A mütőszoba a legmodernebb egész Jugoszláviá­ban. Üvegfalak és üvegtető gondoskodnak ál­landóan az operációhoz szükséges teljes nappali fényről. Mellette egy Ízlésesen berendezett hall szolgál a lábbadozó betegek és a látogatók ké­nyelmes tartózkodási helyéül) és a parkírozott udvarra «gyönyörű terrasz nyílik, amely fekvő­­székeivel és lebocsátható ponyvatetőjével nap­fürdőül és üdülőhelyül szolgál a szülés után lábbadozó nőknek. A gyönyörű udvaron pihennek a betegek az enyhe napsütésben. Sorra kérdezzük őket, van-e valami kívánságuk vagyi panaszuk és mindenfelől csak a hála szavait halljuk. Kevés szanatóriumban részesülnek a betegek ilyen ki­tűnő ellátásban, mint) itt, naponta ötször kapnak étkezést, mindenkor a legjobban. Nincs olyan kérés, amit ne teljesítenének a betegeknek. A konyha ragyogóan tiszta és az éléskamrában már hatszáz üveg befőtt van készen télire él­tévé. Rengeteg zsír,, liszt, cukor, kávé és fű­szer van itt felhalmozva, maga Székely Berta­lan küldött a napokban öt zsák lisztet, azon­ban az ötven ágyas kórház élelmezésére olyan A dr. Singer Bernát szeretetház-egyesiilet vezetősége azonban nem elégszik meg az ed­digi eredményekkel és nern pihen a jólvégzett munka sikerének bab éra in ma sem, A fáradha­rendeltségektől beérkezett üdvözlő táviratokat, amelyek közül az utóbbi legteljesebb ragasz­kodásának ad kifejezést Pollák Lajos ügyvezető elnök személye iránt, mert csak az ő bölcs ve­zetésében — mondja a távirat — látja biztosi-! tottnak a kórház jövőjét, A közgyűlés berekesztése edőttkmég a kö­vetkező önkéntes adományokat ajánlották fel: Néhai Fränkl Sándor emlékére barátai, dr. Fenyves Ferenc édesapja emlékére, Lehner Testvérek elhalt apjuk emlékére egy-egy ágy­­alapitványt 5—5000 dinárt, Schweiger Jenő alapitó tagságra 1250 dinárt, Hermann Vilmos 500 és Goldstein Antal 100 dinárt. Végül Nagl Ferenc — aki római katholikus vallásu —■ 1250 dinárral ugyancsak az egyesület alapitótagjai sorába lépett. A közgyűlésen kívül még a kö­vetkező uj alapítók jelentkeztek: Drag i Béla Hermann Osijek, Chaim M. Lőwy Beograd, Sa­muel J. Davicso Beograd 1250 dinárral, dr. Wilhelm Adolf és Weinhut Béla Subotfca 5—5000 dinárral és Goiteiln Dávid Ada, mint szobaalapitó 15.000 dinárral. Fenyves Ferenc dr. rekesztette be a köz­gyűlést buzdító szavakkal, hogy mindenki tart­sa továbbra is kötelességének a kórház támo­gatását jótékony adományaival, mert az ember-; baráti intézmény csak igy tartható fenn, nagy kvantumok szükségesek, hogy állandóan kell gondoskodni az élelmiszerek utánpótlásáról. A pincében már rengeteg fa és szén várja a telet, mindez azonban még kevés, mert 10—12 va­­gon a kórház évi tűzifa és szén-szükséglete. A betegek meghatottan és könnyes szemek­kel beszélnek Pollák Lajos szerető gondosko­dásáról, aki naponta felkeresi őket, meghallgat­ja kívánságaikat és olyan szeretettel foglalko­zik egyénenkint mindannyiuk bajával, mintha valamennyien a családjához tartoznának. Va­lóban egy család ez az egész kórház, ahol apai jósággal állnak mindenkor rendelkezésre az or­vosok is. Nem lehet elégszer ismételni mi­csoda teljesítmény az, amit dr.Török Béla igaz­gató a belgyógyászaton és dr.Wilheim Imre a sebészeten most már egy esztendeje nyújtanak. Naponkint órákat töltenek a kórházban, fárad­­hatatlannl és lelkesen dolgoznak szenvedő em­bertársaik érdekében, anélkül, hogy ezért egy fillérnyí honoráriumot kapnának. A betegek csak könnyes szemekkel tudnak beszélni ön­feláldozó jóságukról. Mellettük két alorvos: a belgyógyászaton dr. Klein Izsó, a szülészeten dr. Vogl Ibolya állandóan a betegek mellett van és szeretettel ápolja a betegeket három ápolónő segítségével. A szülészeti osztály vezetője Székely Imre dr., néhai Singer Bernát dr. főrabbi fia, augusztus végén érkezik meg Szuboticára és akkor veszi át osztálya vezetését. Székely Imre dr. nagytudásu fiatal orvos, aki két esztendeig Bécsben Wiesl, Schnitzler és Adler tanároknál, két évig pedig a berlini zsidókórházban mint a szülészeti és nőgyógyászati osztályvezető assiinsztense működött. Onnan jön a kiváló Ope­rateur a szuboticai zsiidókórház szülészeti osz­tályára, amely kitűnő vezetőt nyer benne. Ez­zel egyidejűleg érkezik meg Berlinből a szülé­szeti osztály íőmadameja is. Bámulatos az a rend és tisztaság, ami a zsi­dókórházban tapasztalható és megható az a szeretet, amellyel itt a betegeket kezelik. A sorstól üldözött, meghasonlott szegény beteg emberek nemcsak fizikai, de lelki gyógyulást is nyernek ebben a derűs hangulatú kórházban és nem lehet csodálkozni azon, hogy az elmúlt he­tekben egy vajdasági táblai tanácselnök, aki már hosszú évekkel ezelőtt cserélte fel zsidó­hitet más vallással, a zsidókórházban való né­hány heti gyógykezeltetése után újból megtért ősei hitéhez . . . Minden propagandánál meg­győzőbben beszélnek a betegek, akik még hó­napok múltán is hálálkodó levelekkel árasztják el úgy Pollák Lajost, mint a kórház áldozatkész orvosait. A szenvedők bálája a legszebb ju­talma az ő önfeláldozó munkájuknak. tatlan munka folyik tovább kétszeres erővel, mert sok feladat vár még a nemes emberbaráti intézményre. Ép a napokban érkezett meg 30.000 dinár értékű uj orvosi műszer a kórház részére, azonban a felszerelés még mindig hiá­nyos: sok orvosi műszerre és rengeteg fehérne­műre van még a kórháznak szüksége. Ha te­kintetbe vesszük, hogy az évi tagdíjak összege nem elég még a személyzeti fizetésére sem, könnyen megérthető, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy mindenki tehetségéhez képest támogassa anyagilag a zsidókórházat, amely­ből igy hamarosan hatalmas egészségügyi intéz­mény fejlődhetik. A vidéki kirendeltségek ál­dozatkész munkája a legszebb Ígérete annak, hogy a további tervek rövidesen megvalósulhat­nak. Olyan tervek ezek, amelyek messzemenő figyelmet és támogatást érdemelnek. Pollák Lajos, a zsidókórház elnöke a követ­kezőkben vázolta előttünk a további feladato­kat: I — Még sok pnézre van szükségünk, hogy további terveinket megvalósíthassuk. Ennek érdekében legközelebb fel fogom keresni a har­minckilenc vidéki kirendeltséget és arra fogom kérni ezeket, hogy az önként felajánlott tagdi­jakat emeljék fel. A tagdijak összegét már ré­gen állapították meg és bizony azonknak évi 242.000 dinárnyi összege ma alig elég csak a kórházi személyzet fizetésére. Be fogok szá­molni a vidéki kirendeltségeknek a kórház ed­digi működéséről és megvan a reményem, hogy az eddigi tagdíjakat fel fogjuk tudni emelni évi egymillió dinárra is. — Legközelebbi tervünk, amelynek megva­lósításához sok pénzre van szükségünk, hogy a zsidókórház melletti 1200 négyszögméternyi beépített telket, amely az állam tulajdona, a kórházhoz csatoljuk. Reményünk van arra, hogy ennek a teleknek egyrészét ingyen megkapjuk az államtól és itt két uj osztályt akarunk léte­síteni: gyermek-osztályt és szemészetet. Mo­dern pavillonokat fogunk a két uj osztály ré­szére építeni és arra is nagy súlyt akarok he­lyezni, hogy legalább is tizenöt, külön szobát létesítsünk fizető betegek részére. így lénye­gesen kibővül a kórház és viszont a fizető bete­gektől származó jövedelem legalább részben biztosítaná a kórház fenntartását. Az uj osz­tályok berendezésén kívül még nagyon sok műszerre van szükségünk és Röntgen-készülé­ket is be akarunk szerezni. Mintegy 6—700.000 dinárra van ehhez szükségünk. — Örvendetesnek tartom, hogy az ortodox hittestvereinkkel fennállt differenciák is elsi­multak. Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy akkor, amidőn más felekezetű betegeink is minden akadály nélkül követhetik kórházunkban vallási meggyőződésüket, csak természetes, hogy ortodox zsidó hittestvéreink vallásos meg­győződését is respektáljuk. A zsidókórházban járt már künn a re formát,us és evangélikus fö­­lekezet papja, sőt az elmúlt hetekben már ka­tolikus pap is feladta a zsidókórházban egy' be­tegnek az utolsó kenetet és igy pillanatig se lehet, feltételezni, hogy épen az ortodox zsidók­kal lennénk türelmetlenek. — Egyelőre sok munkát igényel a jövő köz­gyűlés előkészítése és az önkormányzat átépí­tése is. Kezdetben alig pár száz tagja volt egye­sületünknek, ma azonban már olyan nagy a tag­létszám, hogy elkerülhetetlen az ősválasztó rendszerre való áttérés. Minden reményem megvan arra, hogy erős akarattal a további ter­veket is épolyan eredményesen megvalósíthat­juk, mint. ahogyan eddig is megcsináltunk min­dent, amit akartunk. Pollák Lajos már annyiszor tanujelét adta törhetetlen energiájának, áldozatkészségének és akaraterejének, hogy amit ő tervnek mond, az máris megvalósitottnak tekinthető. A gyö­nyörű tervek keresztülvitelének csupán egy előfeltétele van: a zsidóságnak és az egész tár­sadalomnak a támogatása. Az őszi nagy zsidó ünnepek már küszöbön vannak és lehetetlen, hogy ezeken az áhitatos ünnepeken minden zsidó ne gondoljon a legszebb jugoszláviai zsidó intézményre: a szuboticai zsidókórházra, akkor, amikor jótékony adományait felajánlja. És minden emberséges embernek oda kell áll­nia a szeretet zászlaja alá, akkor, amikor szen­vedő betegek egészségének visszaadása, sze­gény nyomorultak meggyógyjtása és az uj gene­rációt szülő anyák kezelése a nemes és ember­­baráti cél. Ez a szuboticai zsidó szeretetház programmja, A legszebb emberi Programm. Látogatás a zsidó-kórházban A jövő tervei és felada ai

Next

/
Oldalképek
Tartalom