Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-17 / 224. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1Q24 augusztus 17. láttam rajta, rögtön, hogy nem ismer meg. de Sándor bácsit ez a legkevésbbé sem zavarta abban, hogy családi üzeneteket adjon át: — Láttam apádat otthon a napokban. Jó emberem. Egészséges, jó szinbe’ van. semmi baj. Család jól van. mind egészségesek. Üzenik, vigyázz magadra, csak okosan... haza köll menni! ... Szegény apám. épp hat éve feküdt a kerepesi temetőben. Sándor bácsi pedig vagy két esztendeje nem járt Budapesten. Olaszországban barangolt, amig pénzecskéjében tartott, azután Lakatos Viktor dr. gondozta abbaziai szantóriumában barátságból, később áttelepítette badcni intézetébe. A látszatra nagyon vigyázott Bródy. minden héten bekövetelte a számláját, mert —• mondotta — egysze'r majd ezt ki fogja egyenlíteni. Állandóan hangsúlyozta ismerősei előtt, hogy nem él ingyen, külföldi színházaktól nagyösszegü tantiémek járnak még neki. — Nem menne egy falat le a torkomon. — mondogatta — ha nem tudnám, hogy az utolsó krajcárig kifizethetek majd mindent ennek a Lakatos doktornak. Még az is lehet, hogy hitte, amit mondott. Hálából aztán fellázitotta a doktor ellen a személyzetét, amire felmondták a vendégbarátságot neki es át kellett költözködnie a szállodába. Ettől kezdve Hatvány Lajos gondoskodott róla. akiről viszont buzgón terjesztette: »belőlem él a Laci«. Hatvány nevetett ezen a tipikus Bródyádán. de akadt valaki. aki végül mégis megmondta az öreg intrikusnak: Sándor bácsi, hogy’ beszélhet ilyet, hiszen most is a báró télikabátját viseli? (—- Bródyé zálogban maradt Abaziában és nem lehetett kiváltani, mert nem tudta kinél. —) Nem jött zavarba és angyali hidegvérrel felelte: — Pedig úgy van, ahogy’ mondtam. Belőlem él. Ha valaki pénzt kér tőle. nem ad. aszongya kell minden az öreg Bródynak. Szeretem a bárót, derék jóember, nem is tudnám, mit kezdenék nélküle . . . Szomorú helyzetében visszájára fordultak még a régi jótulajdonságai is. Valaha végigkérdezíem a legelőkelőbb pesti éttermek és kávéházak főpincéreit, ki leggavallérabb vendég? Krausz Simon és Károlyi Mihály mellől egyik se felejtette ki Bródy Sándor nevét. Emigrációjában bőkezűségeisfonákul ütött ki. Egyszer éjfélfelé lemegy szállodai szobájából a Bristol éttermébe, ahol nagy pesti társaság valami bankettet rendezett. Felismerik Bródy Sándort, nagy ovációk közt leültetik az asztalfőre. megitatnak vele egy pohárka pezsgőt. Amikor fizetésre kerül a sor. Sándor bácsi csöndet int és ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti: — A vendégeim vagytok, majd én fizetek! Nem használ a tiltakozás. Bródy előcitálja a kasszától a főpiacért, akinek több hónapi koszttal tartozott már, és rámutat az asztalra: — Az egészet auf schreiben! A főpincér meghajtotta magát és a vendégektől távozáskor titokban inkasszálta be a cehhet. Más. A kávéházi asztalhoz odajön egy koldusasszony. Mindenki ad neki száz-kétszáz koronát. Bródy odafordul a szomszédjához: — Nincs apróm, adj helyettem is, fiam ennek a szegény asszonynak. Hiszen nem evett emmá három napja. De ne kétszázat, hé. most a Bródy Sándor helyett adod . . . Belenyúlt a másik pénztárcájába és kihalászott egy ezrest a koldusasszonynak. Táján éppen az utolsót. Azután a szerényen feketéket fogyasztó társasággal kifizettette dpia cointreau-ját és villamospénzt kért, hogy kiutazhasson Badenba. A tükörablakon keresztül még láttuk. hogy nem a villanyosállomáshoz ment. hanem szemben az operánál beült egy autotaxiba. Es mégvalamit nagyon titkolt: inkább hazudott, csakhogy ki ne derüljön az, hogy már nem tud dolgozni. A mélységesen emberi Gárdonyi-levelet nem tartotta elegendő bizonyítéknak arra. hogy — ha akar — tud még írni. jobban mint valaha. Mindenkinek mesélte, hogy verseket ir. Később azt regélte, hogy nagy regényen dolgozik. Rembrand-ról s emellett kitartott egész haláláig. Pedig a Rembrajid-regényből csak pár bevezető sor van megírva, ezek alá mindig újabb és újabb üres papírlapokat rakott, hogy félrevezesse azt a Bauer nevű fiatal orvost, aki folyton ösztökélte a munkára. A hamarosan megvastagodott »iratcsomót« aztán büszkén mutogatta mindeniknek: — Készül már, befejezem hamarosan. * Nem fogja már befejezni soha Sándor bácsi, aki felköltözött az égbe. hogy ott »jókat« mondjon Gábor arkangyalról és adós maradjon Szent Péternek a kapupénzzel. Egy pszichoanalitikus tekintély a kalandorok és műkedvelők hipnózisáról Drezda, augusztus hó. Dr. J. H. Schultz jénai egyetemi orvostanár Németországban a hipnotikus tudományos terápia megalapitója és szakirodalmi működésének javarészét a műkedvelő magnetizörök és hipnotizőrök üldözésére fordította. Schultz professzor a modern pszichanalitika embere. Sokáig küzdött, amig merész terepiáját hivatalosan el is tudta fogadtatni. Orvosi koncepciójának lényege az, hogy minden szervi betegséget bizonyos olyan lelki jelenségek is kisérnek, amelyek maguk gyógyíthat ók és a szervi betegség gyógyulásához vagy megkfönnyitésóhez kiseb b-n agyobb mértékben hozzájárulnak. Ezeket a lelki jelenségeket ö hipnózissal gyógyítja és mikor hipnózissal kezdett kezelni egy agylágyulásos asszonyt, az egész orvosi világ összecsapta a kezét: ez a bolond Schultz az agylágyulást hipnotizálni akarja. Azt nem vették észre, hogy az agylágyulás, mely akkor még abszolúte gyógyíthatatlannak számított, nem gyógyult ugyan meg, de a beteg asszony a betegséggel járó szorongó kényszerkópzetek nyomása alól felszabadulva, halála idejéig visszakapta a munkaképességét. Ma már nem kell harcolnia Schultznak. Elismert híresség és egy-egy bámulatos esetét hosszasan szokták pertraktálni. Legutóbb hipnotikus utón, minden sebészi kezelés nélkül meggyógyított egy nagy égési hólyagot. A gyógyító hipnózis Schultz professzor aránylag még fiatalember, markáns, borotváltarcu, jól Öltözködő szalongavallér, aki első látásra nem teszi a súlyos tudós benyomást, első hallásra azonban rögtön megkap nyílt, egyszerit, mindenki által érthető, világitóan eszes fejtegetéseivel. — Ezek a magnetikus csodalények — ,mondja kicsinylöen — törpe epigonok az első nagy bolonditóhoz, Messraerhez képest. Az kitünően értette a dolgát. Nemcsak azt hitette el az emberekkel, hogy benne magnetikus erő van, hanem méregdrága áron el tudta adni szétküldésre azt a vizet is, amibe beleérintette az ujjait, hogy »megdelejezze«. Volt idő, amikor egész Európát lázba hozta. Aztán szegényen, nyomorultul pusztult el. — Ha ön azt kérdezi tőlem, hogy tudhat-e egy ilyen magnetikus csodalény gyógyítani, akkor habozás nélkül azt felelem : igen, tudhat. Mert magnetikus erőről beszélni ostobaság ugyan, de a hipnózis gyógyít. Már pedig ők »delejezés< közben nem csinálnak egyebet, mint a hipnotizálás egy primitiv formáját gyakorolják. Nem is ezért kell őket, meg a műkedvelő hipnotizőröket kérlelhetetlenül üldözni, hanem azért, mert tudományos gondosságot nélkülöző hipnotizálásaik közben olyan borzasMó v e sjz e d c fin e|k k e 1 játszanak, amelyekről s e in nekik, sem a médiumiialc sejté 1 m ü t sincs. Ün határozottan szolgálatot tesz a köznek, ha felhívja a publikum figyelmét arra, hogy az ilyen delejezóssel és hipnotizálással milyen súlyos következmények járhatnak. Akiket a hipnózis megőrjített — Kezdjük olt, hogy vannak betegségek, amelyek szerencsés esetben csak lappanganak az emberben és soha nem törnek ki, de heves lelki felindulás a felszínre dobhatja őket. Ilyen betegség a dementia praecox nevű elmebaj. Hogy a precíz tudományos nüunszokat mellőzzem, népszerű nyelven igy fejezhetem ki magam: a h y p nó z i s t ó 1 meg lehet bolondulni. A legközelebbi példám erre egy tübingeni irodakisaszszony, aki vérszegénységét egy ilyen »rnagneopath« orvossal gyógyittatta. Delejezés után pompásan érezte magát és rohamosan javult. De a delejező képe folyton előtte állt és kísértette.. Később ez a kisértő kép már parancsokat adott neki. Éjjel arra riadt fel, hogy a csodadolftor hangja szó! hozzá: menjen el rögtön a templomba. Máskor azt a parancsot kapta, hogy menjen imádkozni a temetőbe. Ez évek során lassan haladt előre. Később már azorleánsi szűznek képzelte magát és mint Luther meg akarta változtatni a világot. — De nem is kell terheltnek lenni ahoz, hogy az ember a hipnózissal való játéknak megadja az árát. Elmondhatom egy ismert német írónő esetét, akit nagyon ba esett hogy a saját nevét is el felejtette. Az orvosok csak fáradságos ellenhipnózissal tudták a memóriáját nagynehezen életre kelteni, hogy megtudják a nevét tőle és hozzátartozóit értesíteni tudják. Egy fiatal leány médium gyanánt szolgált egy magnétikus csooadoktornál, aki hipnotikus produkciókat is mutogatott. A leány a krónikus vérzés legsúlyosabb formáját kapta meg, alig lehetett megmenteni. Egy fiatalembert társaságban több mint kétszázszor hipnotizáltak. Egyszer csak dühöngöm kezdett, tört-zuzott, mindenkit megtámadott, elmegyógyintézetbe kellett vinni. De ott meggyógyult. Egy fiatal kannestet spiritista szeánszokon vett részt, ahol klasszikus komponisták szellemei jelentek meg és igen hízelgő dolgokat mondtak neki. Több hónapig tartó hisztérikus nagyzási mániával fizetett. A Svengáli esete sem tartozik a mesék világába. Nonne kollégám figyelt meg egy hölgyet, aki a magnetikus csodadoktor előszobájában a doktornak a falon lógó képétől delejes álomba merült. Szélhámosok és kóklerek — A »társaságbeli« hipnotizőr igen veszedelmes emberfajta. Számtalan esetet tudunk, mikor a hipnotizőr visszaélt az elaltatott leány védtelen helyzetével. Tudunk egy leánykereskedöröl, aki egy fiatal lányt elaltatott és álmában felszólította, hogy jöjjön vele »Braziliába, egy csodálatos palotába, ahol minden csupa szőnyeg és tükör és ahol csak arisztokraták fordulnak meg«. Nemrégen történt Berlinben, hogy egy tipikus hadigazdag, akinek a felesége a divat hajszolásából kokainistává lelt, egy hipnotizőrhöz fordult, mert ezt elegánsabbnak tartotta, mint orvoshoz fordulni. A hipnotizőr vállalta a megbízást és alaposan teljesítette. Mikor a férj egy hosszabb utazásból hazatért, a lakást teljesen üresen találta. A hipnotizőr hipnotizálta az asszonyt és viszonyt kezdett vele. Aztán hogy a társalkodóból ne legyen útban, azt is hipnotizálta és azzal is viszonyt kéz dett. Aztán aláíratott a hipnotizált aszszonnyal .egy okmányt, amely szerint az asszony megbízza öt a lakás eladásával A csodadoktor mindent pénzzé tett és a két növel elutazott tengeri fürdőre. — Különös eréllyel üldözendönék tartom az orfeumokban, varietékben fellépő hipnotizőröket. Ezek olyan légkört teremtenek, amely gyenge és fogékony idegzetű nézők számára egyenesen méreg. — A saját prakszisomból is elmondhatok egy tragikomikus esetet. Nemrégiben egy idősebb hölgy járt nálam, hogy gyógyítsam meg tizennégyéves húgát, aki az enuresis nocturna nevű szokott betegségben szenvedett. A lányt hipnózissal kezeltem. Megparancsoltam neki hipnotikus álmában, hogy minden éjjel 12, 3 és C órakor ébredjen fel és tegyen eleget a vese kiválasztásnak. A lány rövid kezelés után gyógyultan elutazott. De nemsokára újra megérkezett a néni. Kért, hogy segítsek rajta: minden éjjel 12, 3 és 6 órakor felébred és ellenállhatatlan erő kényszeríti, hogy felkeljen. A néni ugyanis jelen volt a rendelőszobámban, mikor a lányt hipnotizáltam. (Elvből mindig odakéretek egy hozzátartozót, ha hölgyeket hipnotizálok.) A szuggesztiv légkör ereje úgy hatott rá, hogy ő is teljesítette a hipnotikus parancsot. 'Egy rövid ellenszuggeszlióval meggyógyítottam. Haisányi Zsolt. BURGONYÁT^ VÖRÖSHAGYMÁT fokhagymái, babot, zabot, árpái, kukoricát és minden terményárat legmagasabb áron vesz és bizományba átvesz WEISZ MIHÁLY BEOGRAD Kralja Petra nlica 59. Már most megrendelheti vagy előjegyezheti gyermekei számára a szükséges tankönyveket, iró- és rajsszereket Hennáim Mór Subotica, Jelašićeva u. 1 Alapittatott 1881. évben. Pontos és gyors kiszolgálás Jutányos árak! 6062
