Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-17 / 224. szám
l924 augusztus 17, BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal A siker. A siker — mondta egyszer valaki — Olyan épület, amelyet nem lehet örökáron megszerezni és telekkönyviig átírni. Valóban, csak mint bérlő költözhet beléje az ember, s ami még rosszabb, még csak hosszabb vagy rövidebb fölmondást határidő se biztosíthat neki bizonyos tartamú birtoklást. A közélet embere, akinek éltető eleme a siker — az államférfi, az iró, a művész — ettől a tudattól szenved, s gyakran ennek az aggodalomnak a betege,. Arra kell gondolnia folyton, hogy egy szép napon jön egy uj bérlő, akinek jobban tapsol a közönség mint neki, s az minden ceremóniaság nélkül, egy-kettö, kitessékeli a házból, amelyet még alig volt ideje otthonosan berendezni. Senki se bízza hát el magát, aki dicsőséges kampányban diadalra vezette a pártját, akit aranyéremmel tüntettek ki a kiállításon, akinek a darabját száznál többször játszták egyfolytában, — ne bízza el magát. Mert még az se biztos, hogy a siker épületében Szent' György napjáig vagy május elsejéig bentmaradhat, — máról holnapra kell kiköltöznie. S az ilyen kilakoltatás ellen a lakásbiróság so segít. *■ A bölcsek köve. Az a kis apróság, amelyet a múlt héten ezen a cimien írtam, némi érdeklődést keltett, s többen azt az óhajukat fejezték ki, hogy szeretnének több oly ulloíria-t olvasni, aminő a Wilhelm Krug-féle tábla volt. Ennek a kívánságnak sajnálatomra nem tehetek eleget, mert tudtommal a nevezett filozófus után más ilyen játékos dolog nem maradt. Igen komoly tudós volt ő, aki Kantnak a halála után e nagy férfiúnak a katedráját foglalta el Königsbergben, ahol logikát és metafizikát adott elő. Működései távolról se volt oly korszakos mint halhaitatlani elődjéé; a lekszikonok nagyon röviden végeznek vele s arról, ami a litterátus embereket legjobba nérdekli, a házassásáról, meg se emlékeznek. Pedig az egyhangú életében ez volt 3 legfontosabb s ránk nézve is a legérdekesebb. Krug tanár ur ugyanis Wilhelmine von Zenge-t vette feleségül, azt a fiatal hölgyet, akivel megelőzőleg Heinrich von Kleist, minden idők egyik legnagyobb drámaírója, évekig járt jegyben. Kleist és a menyasszonya őszintén szerették egymást, de maga a szenvedélyes, a maga beteges idegrendszerével állandóan hadilábon álló s folytonosan az öngyilkosság gondolatával foglalkozó költő is belátta, hogy az imádott lányt nem lesz képes boldoggá tenni, s visszaadta a szabadságát. Kleist később csakugyan öngyilkos lett, Wilhelmine pedig elégedett életet élt Krug mellett. A kiváló költő élettagadása egészen különös formában nyilatkozott meg: öngyilkos akart lenni, de csak — társaságban. Végre talált egy magához hasonló egzaltált hölgyet , aki együtt halt meg vele. Ha Wilhelmine nőül megy hozzá, lehet hogy arra, amire néhány barátját hasztalan iparkodott rávenni, őt rábírta volna, s együtt halnak meg. Wilhelmine így talán nagyobb szerepet játszott volna az irodalomtörténetben, de ettől megmentette a szerencsés végzete. Boldog felesége lett egy boldog embernek... Hiába, a költők ritkán jó férjek, s néha bizony még a bölcsészek is jobbak náluk... Toalett. Hérodotosz szerint ,a régi egyiptomiaknál az a dicséretes szokás uralkodott, hogy a férfiaknak két öltönyük’ volt s a nőknek csak egy. Azért-e, mert Hérodotoszt már nem igen olvassák s az egyiptomiak kijöttek a divatból, vagy más okból, de ma náluk is és más népeknél is a nőknek van több ruhájuk, mint a férfiaknak. Pedig de sok háztartás budgetjét állítaná helyre, ha a nők most is félannyi ruhát csináltatnának vagy vásárolnának, mint a férjeik! Kicsiny ok, nagy következés. Egy görög történetiró, Szozomenosz, beszéli: — Egy ökör, amelyet egy marhabögöly testének egy igen érzékeny helyén csipett meg, megvadul s fájdalmában keresztültörtet egy tavon. A gazdája, hun ember, üldözőbe veszi, hogy elfogja s visszavezesse, s az állat kergetése közben megtalálja az utat a gotokhoz, akik a túlsó parton laktak. Mikor visszajön, elmondja övéinek, hogy mit látott »idegenben«, mily szép ország az ottan a tó másik oldalán, mily szépek s dúsak ott a legelők s mily termékeny a talaj. E közlés kedvet csinált a hunoknak a lakhelyváltoztatáshoz s megkezdődött a népvándorlás, amelynek folytán megbukott a római birodalom s uj képet nyert az egész világ. így avatkoztak be egv göböly meg egy ökör a világtörténetbe s azóta is nem egyszer ezeknél nem sokkal jelentékenyebb lények forgatták annak kerekét. Olvasmány. Nem sokat ér gyermekkorban olvasni úgynevezett morális könyvet. Igen korán — körülbelül 15 éves koromban — olvastam Goldsmith hires regényét: a Wakefieldi Lelkész-X. Legjobban az kötötte le a figyelmemet, hogy a derék pap egy rokonától tizezer font sterlinget örökölt, s hogy így vidéki prédikátor létére igen gazdag volt. Az apám jómódú ember hírében állott s bizony nem volt ekkora vagyona. Hosszan elgondolkoztam hát azon, hogy milyen boldog is lehetett a regény hőse, akinek a rendes jövedelmén tu! még ilyen tekintélyes vagyont is juttatott a Gondviselés... Pedig aligha azért irta jó Oliver Goldsmith ezt a könyvet, hogy az olvasó ezen a kérdésen tépelődjön s a lelkésznek a budgetjén rágódjon. És félek, nem én voltam az egyetlen e kitűnő mü olvasói közül, akire ez a részlet gyakorolta a legnagyobb benyomást... Csak sokkal később olvastam ezt a pompás munkát elég értelemmel s a benne foglalt morális oktatásnak a méltányclásával. Én én azt hiszem, hogy az u. n. ifjúsági könyvek többet használnának, ha az emberek felnőtt korukban olvasnák őket Numerus clausus. Az antiszemitizmusban az a legnagyobb igazságtalanság, hogy — a legújabb népszámlálás szerint —1 sokkal több antiszemita van mint zsidó, ügy hogy minden zsidóra több ellenség jut, mint amennyit elbír. Az antiszemiták és fajvédők sokkal lovagiasabbak, semhogy ezt maguk is be nem látnák s mert a zsidókkal szemben ők képviselik a lojalitást, a becsületességet s a keresztény szeretetet, csak nem fognak többedmagukkal rátörni egy egyedülálló szegény zsidóra?!... Mondjuk, hogy egy falunak ezer lakosa van s ezek közt harminc zsidó. Nem sok ennek a harmincnak kilencszázhetven ellenség? Az antiszemiták részére is be kellene hozni a numerus clausus-t Csak korlátolt számma! kellene iparengedélyt adni nekik, s* ezen a számon túl csak különös érdemekért (felekezeti türelmességért, liberális fölfogásért, nemes humanitásért és egyéb keresztény erényekért) volna szabad fölruházni egyeseket azzal a joggal, hogy antiszemiták legyenek. Zsidó bérenceknek természetesen még ily erények gyakorlásáért se lehetne adományozni ezt a kivételes jogot... A meztelenség kultusza a színpadon Irta László Ferenc Figyelemreméltó jelenség mutatkozik újabban a színpadi művészetben. csakúgy mint a filmen: a meztelenség kultusza, amely szisztematikusan. programmszerüen vonul végig a modern rendezésen Párisban épugy, mint Budapesten és Moszkvában csakúgy, mint Berlinben. A világsajtót hetek óta foglalkoztatja egy némi politikai vonatkozásokkal világbotránnyá dagasztott eset: a versaillesi meztelen film botránya. Egy bécsi filmvállalat Párisba küldte rendezőjét és dramaturgját, hogy ott. a versaillesi történelmi miliőben készítsék el Georg Kaisernek, az újfajta dráfna merész harcosának filmjét, amely XV. Lajos király szerelmi kalandjait viszi vászonra. A rendező megkezdte a munkát, leszerződtetett több párisi artistanőt és a versaillesi kastély parkjában megkezdte a felvételeket. A film egyik fürdőjelenetében a szereplő hölgyek ruházata alig különbözött Éva bibliai kosztümjétől, ami tudomására jutott a francia rendőrségnek és azzal az indokolással, hogy a németek propaganda-filmet készítenek és a versaillesi orgiák felvételével akarják a világ előtt dokumentálni a francia erkölcsök romlását, letartóztatta és több napón át őrizetben tartotta a bécsi rendezőt és a párisi szereplőket. A francia rendőrség nyilván tévedett. amikor a versaillesi meztelen film felvételét ilyen politikai okokra vezette vissza. Ha a francia rendőrség nem is vesz’ róla tudomást, a bécsi rendező párisi kollégái bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a meztelen film nem egyedülálló és meglepő jelenség ma: a színpadi meztelenség kultuszának korszakában. Nem a versaillesi parkban szerepeitek először nagyon is hiányos öltözékben artistanők a filmfelvevő lencséje előtt és ha a különböző rendőrségek mindazokat a színésznőket őrizetbe vennék, akik meztelenül — vagy legalább is félmeztelenül — jejennek meg a közönség előtt, akkor ma nagyon kevés színésznő lehetne szabdlábon. A meztelenség kultusza egész következetes határozottsággal hóditott tért az utolsó években az európai szinpadon. Az operettből indult e! és mostanáig már elérkezett a drámáig és a filmig. A kiállitásos operett sekélyes meséje és nem mindig fémjelzett zenéje helyett a színházaknak adni kellett valami mást a közönségnek, hogy odavonzzák estéről-estére a nézőtérre. Adták hát a meztelenséget. A szinház-üzlet igy vélte legjobban kiszolgálni publikumát és jött előbb a nagy női kar, majd a főszereplők egyre hiányosabb és rafináltabb öltöztetése. Előbb még selyem trikók tették diszkrűtebbé a színpadi meztelenséget, majd később a teljes ruliátlanság kifejlődéséhez kétségtelenül hozzájárultak a háborút követő gazdasági viszonyok is. A színház meg akarta takarítani a nagy női személyzetnek szükséges drága trikók vásárlását és igy lett fokozatosan mind több és több meztelenség láthatóvá, amíg a magánszereplők is átvették a takarékosságnak ezt a női kácérság részére annyira kedvező módját. így indult el a meztelenség kultusza az operettből és a francia kiállitásos revüből, amely minden látványosságot összezsúfol a szinpadon és nem nélkülözheti a legfőbb látványosságot a tömegeknek mindenkor legizgatóbb látnivalót: a meztelen testet. Amig kezdetben csak lassan és fokozatosan hóditott tért a meztelenség a szinpadon és sokfajta körülmény, járult hozzá győzelméhez. addig ma már egész következetes Programm a meztelenség kultusza. A rendező, a toilettek tervezője és a szabó szinte kifogyhatatlanok az ötletekben, hogy a színésznő ruhái a testnek minél kevesebb részét takarják csak el és a mai operettek szövegírói is alkalmazkodnak ehhez a már szinte előirásps siker-tényezőhöz. Strandon játszódnak le a mai operettek egyes jelenetei vagy női fehérnemű-szalonban. hogy alkalma legyen a színháznak húsz fürdőírikós, vagy egy szál átlátszó fehérneműbe öltözött fiatal — és természetesen széptestü — nőt a lámpák fényébe állítani. Az operett-szinházak közönsége szívesen fogadja ezt a szemnek nem kellemetlen látnivalót és már annyira megszokta azt. hogy úgyszólván kezd elengedhetetlen kelléke lenni a tömegsikernek. De hogyan jutott el a meztelenség kultusza a drámai színpadig? Amig a inÉ operett sekély értéke és csupán külsőségekre súlyt helyező szórakoztató célja mellett a meztelenség térhódítása könnyebben érthető, az már sokkal nehezebben magyarázható meg. hogy a drámai rendezés is átvette az operett-színpadnak ezt a bizonyára átmeneti divatját. A magyarázat elsősorban a mai társadalmi drámák alapvető struktúrájában keresendő. Nagyon messze vinne annak a kimutatása, hogy a mai dráma — igen csekély kivétellel — mennyire letért a dráma igazi stílusának útjáról és mennyire sablon-dráma az. amit évek óta termelnek: a házassági háromszög és szerelmi féltés örök problémája körül forog csaknem minden mai dráma, épen csak ezernyi variációban. A drámának ez a ma már az unalomig megismételt válfaja nagyon alkalmas a mezitelenség kultuszára és nem is kell a régi francia bohózatokból kölcsönkérni a hagyományos ágyát, ott van az készenlétben minden üzleti érzékkel vezetett szinház raktárában, mint a leggyakrabban használt — ha csak elméletileg is szükséges — bútordarab. A test kultusza? önkéntelenül adódik az az érvelés, hogy a mez-, telenség a szinpadon nem újkeletű, mai jelenség, mert hiszen a görög szinpad és a római amfiteátrum is sok helyet adott a szép test kultuszának. Akik igy próbálják igazolni a mai színpadi mezítelenséget, azok vagy nincsenek tisztában a .tényekkel, vagy tudatosan hamisítják meg azokat. A régi görögöknél és; a rómaiak színházában csakugyan! nagy szerepe volt a test kultuszának. amely az athlétikai versenyekről diadalmasan átterjedt színpadra is. ott azonban a görög ing és a római tóga legfeljebb csak ha a karokat hagyta szabadon, a test formáit pedig egészen máskép juttatta érvényre, mint a mai színpadi öltözködés erotikus izgalmakra számitó raffinált félmeztelensége. Ahogyan a mai olimpiai versenyeket csak erős túlzással lehet összehasonlítani a görög athlétikai játékokkal, éppen úgy a mai színpadi mezítelenséget se lehet a görög vagy római testkultusszal igazolni. Nem a test kultusza az. amelyik a modern színpadra észrevétlenül belopódzott, hanem a meztelenség kultusza és a kettő között óriási a különbség. Amig a test kultusza az egészséges, szép test nevelésében látta a célját, addig a mai divatban, szinpadon és filmen tobzódó meztelenségnek a szép test csak kisegítő eszköze, célja azonban üzleti: a minden erothikus izgalmakra fogékony tömegek kielégítése. A meztelenség kultusza ugyanolyan mértékbe fog eltűnni a modern.színpadról, ahogyan a szinpad meg fogja találni ma még vajúdó uj irányait, uj mondanivalóját és uj erőteljes kifejezőerejét. -
