Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-20 / 196. szám

10. clđ' I. 1924 Julius 20, BACSMEGYEI NAPLÓ PRÓZA IV. Mindent ő érte teszek, akit meg sose láttqm és talán sohase fogom karomra venni kis kövér testét, hogy elringassam, az élet parancsa ez és én az élet katonája vagyok, nem tud becsapni a vérem, szép szomorúság öntötte el a szivemet, mint a lassú árvíz, ilyen tiszta lehettem, amikor meg­születtem, ki is nézett valaha a szivembe, éti alázatos, sápadt fiatalember vagyok, a fegyencek és a kisgyerekek jóbarátja és na letagadtam magam, mindig csak baj szakadt a nyakamba, 6, isten szeme semmit se lát, hiába loholtak örültek és kei ékbetörtek és a nagyszivü halottak is hiába bomoltak, a jajveszékelőnek nem jelen meg égi jel, barrikád, vér gőz, tűz és ordító hajnalok mind-mind uj kenyérré érnek és nem hullnak csókért több korai halálok, de most még áll a kacagó trónus és vagyunk mindannyian egy álnak isten tenyerén és talán már holnap megöl a fekete sikátor, o, a napjaim ma még simák és négy­­szögletesek, mint a márvány és mint régen és azelőtt is mindig, este hazamegyek, ajtónál lom a csönd, lámpásom a sötét és ágyam szélér, gubbasztva vár már iszonyú szeretőm a magány. Tamás István-■ ■ -­AhoíafiarangokkészüireeR Ä szuboiicai Livnica UntumChelyc A háború alatt elrekvirált temp­lomi harangok pótlása serényen fo­lyik mindenfelé, ami fokozott jelen­tőséget ad a harangöntés iparának. A suboticaf Livnica Ferrum ezen a téren nasfesak a Vajdaságban, ha­nem az egész országban az első helyet foglalja el. Flarangöntőjében művészi kivitelű bronzharangok ké­szülnek. amelyek a zenei összhang követelményeinek a legprecízebben megfelelnek. A Livnica. Ferrum műhelyéből ed­dig Suboticára. Novisadra. Staraka­­nizsára. Novakanizsára, Mali-Idjoš­­ra. Kulára. Bezdánbe, Topolára. Be­­gej Sv. Djuradjra. Jarekra, Stara- Moravicára, Martonosra. Kipolistra. Nova-Cmajára. Padéra. Pacsirra, Uzdhiba. Kücurára. Sekicsre. S.tare- Sovéra kerültek ki öt mázsánál sú­lyosabb nagyharangok és a megren­delő egyházközségek és magánosok a legnagyobb elismerésüket fejezték ki a gyár kiváló teljesítményeiért. Legutóbb Fáth Ferenc novisadi apátplébános fejezte ki a római ka­­tbolikus hitközség közgyűlési köszö­netét a Livnica Ferrum által szállí­tott 7 harang elsőrendű minőségéért A mai nemzedék alig tudja marj elhinni, hogy félszázad előtt éltek még olyan magyar urak, akik ko­molyan foglalkoztak a tervvel, hogy trónra jussanak valahol. S vagy egy «megüresedett trónt iparkodtak elfoglalni, vagy pedig újat igyekez­tek fölállítani. Pedig magam is is­mertem három ilyen vállalkozót. Mind dúsgazdag emberek, akik haj­landók votak milliókat áldozni ez­ért a célért. Bizonyosan eszökbe jutott az ille­tőknek. hogy a régi időkben sok ■magyar ur vállára került fel a fe­jedelmi palást. Zápolya János, akit a korabeli oligarchák »kasznárfiá­­nák« tituláltak családalapitó szépap­ja miatt: Magyarország trónjára jutott. Báthory István Lengyelor­szágnak lett a királya. A Rákóeziak — egyszerű gazdag urak előbb — Erdély fejedelmei lettek. Ugyszinte Bethlen Gábor. Kemény János. Bar­clay. Rhédey és Apaffy. Sőt az újabb korban se hiányzott a biztató példa. A kalandos életű gróf Be­­nyovszky Móric Madagaszkár szi­getén alapította a maga számára ki­rályi trónt, s oly civilizáló hatással volt alattvalóira, hogy a benszülöt­­tek ma is magyar ortográfiával Ír­ják nyelveket. Ilyen előzmények után nem csoda, ha több ember nem tartotta lehetet­­lennnek. hogy ők is sorra kerülhet­nek valahol. Az egyik ily vállalkozó báró Bal­­dácsy Antal volt. Ugyanaz, aki ké­sőbb a magyar protestáns egyhá­zakra hagyta — katholikus ember létére — dús vagyonának tetemes részét. Családja Olaszországból került Becsbe (eredetileg Baldacchi volt a nevök. de ő magyarosan irta.) Apia hadügyminiszter Bécsben, alkatrészeket, gépöntvényeket, a rendes nyomtávú és iparvasutak mozdonyaihoz és vagonjaihoz való öntött vasalkatrészeket, hitelesített mérlegsulyokat. tüzhelylapokat. ros­télyokat. ekekerekeket, sírkereszte­ket. vasbutoröntvényeket. épitési, csatornázási és vízvezetéki öntött vasalkatrészeket is készít. Fokoza­tosan kiterjeszkedik a gyár az ösz­­szes kereskedelmi öntvények, to­vábbá acél és kovácsolható vasönt­anyja gróf Bethlen-leány. nagyany­ja gróf Thoroczkay Kata. kit halálra kínoztak Móra és Kioska csapatai. Baldácsy maga tele volt hiúság­gal. mely egészen a betegesség ha­táráig ment. A hetvenes években európai települők szövetkezve a benszülöttekkel. az afrikai Kongó vidékén több helyen is állammá pró­bálkoztak szervezkedni. Keresték a királyokul alkalmas egyéneket: fő­feltétel az volt. hogy az illető gaz­dag ember legyen, s a magáéból fe­dezze nemcsak a felmerülő költsé­geket. hanem a hadsereg kiadásait, is. Nyugaton eleinte hiába próbál­koztak. akkor valaki felhívta figyel­müket báró Baldácsyra. Annak megtetszett az idea, s komoly tár­gyalásokba bocsátkozott. Szeren­cséjére a követelt összeg nagyobb volt. mint amennyivel az ő ismert fukarsága megbarátkozott. S az af­rikaiak, szövetkezve később több szomszéd vidék lakosaival is. Lipót belga királynak ajánlották föl az uralkodást, aki mint magánember privát pénzével meg is alapította a Kongó-államot. De kévésén múlt, hogy a mostani Kongó-ország egyift tartománya nem külön állam gya­nánt szervezkedett magyar ember jogara alatt. Ha sikerült volna is Baldácsy vál­lalkozása. dinasztiát még se tudott volna alapítani. Mert nem maradi utána gyermek. — bár kétszer is házasodott. Vagyonát — mely a protestánsoknak ajándékozott birto­kon kívül is tetemes volt — unoka­öccse nővérének a fia. Földváry Ár­pád örökölte. Az kivette a takarék­ból a sok kisebb-nagyobb összegű i betéteket, elment utazni színházunk- Inak akkor legragyogóbb csillagával 1 s a birtokok kezelését — szabad 3s művészi kiviteléért. A gyár egyébként transzmissziós vények előállítására. TrónkeresS "magyarok A régi magyar kiskirályok A holtak szigetén — Tengerparti képek — Olyan, mint egy színpadi díszlet, amit remekbe készített a művészi fantázia. Mint halhatatlan mester képe. amelyen a legtökéletesebbet adja. A cattarói öböl csodálatosan változatos panorámájában a leg­szebb. legmeglepőbb kép. A szép lá­tásához kényeztetett szem se akar­ja percekig elhinni, hogy ez is lehet, hogy a legnagyobb alkotó: a termé­szet ennyi szépséget is összezsúfol­hat. Két parányi sziget szorosan egymás mellett, köztük a nagy ten­geren csak olyan szűk átjáró, ame­lyen ép hogy átjut a hajió. Mögöttünk az öböl legkeskenyebb szorosa a Katena. Olyan közelség­ből merednek egymásra a két part sziklái, hogy Nagy Lajos lánccal kötötte itt össze a tenger szemben fekvő partjait és igy zárta el terü­letét az ellenséges hajók elől. . A sziklás hegyoldalban régi várromok között még ma is látni a hatalmas láncok rozsdás maradványait. Előt­tünk. csak néhány méternyire Pe­­rastónak. az Adria halott városá­nak elhagyott házai és régi temp­lomtornyai. És e két háttérdiszlet között a csodálatos két kis sziget... A baloldali épen csak akkora, hgy egy kis kápolna fér el rajta, kö­röskörül ciprusokkal. A legenda szerint csudálatosán keletkezett ez a kis sziget: egy, tengeri szerencsét­lenség után minden hajós, aki erre járt. évszázadokon keresztül egy­­egy követ dobott itt a tengerbe ke­gyeletből és — babonából. És az évszázadokon át elsülyesztett kövek lassan-lassan kiemelkedtek a ten­gerből és igy lett ez a kis sziget. Ez a monda. de. a valóság az. hogy jámbor hajósok még ma is köveket dobálnak ezen a helyen a tengerbe. A kis legendás sziget ma a tengeré­szek bucsujáróhelye; egy évben egyszer sok ezer ember nyüzsög a parányi szigeten, zászlók lengnek és zsolozsmák szállnak a magasba a kis kápolnából. Szemben vele a Holtak szigete. Ugyanolyan kicsi és egy templomon kívül csak még egy épület emelke­dik rajta, hatalmas vörös kereszttel az oldalán. Mindent elföd a szemek elől a hatalmas, magasba szökkenő ciprusok tömege. Misztikus csend honol ezen a szigeten, amely körül érdekes művészi vita folyik. Böck­­lin a világhírű német festő sokat járt Dalmáciában és essayk. meg kritikák vitatják, hogy egyik legis­mertebb és leghíresebb képének a »Holtak szigeté«-nek megalkotására ez a sziget inspirálta, Söcklint meg­hatotta a sziget magányos csöndje, az a temetőszerü hangulat, amely különösen akkor volt kirívó, amikor a szomszédos kis szigeten a matró­zok ezrei ünnepeltek zászíódiszben, a csöndes, elhagyatott kis sziget pedig némán és disz nélkül bámult át a bucsusokra. A művészethez való kapcsolatot azonban megiri­gyelte Kor/u szigete is és csakha­mar élénk vita fejlődött, hogy a német festőt Dalmácia e kis szigete, vagy Korfu inspirálta-e. amikor a »Holtak Szigeté«-i megfestette. Ma­ga BöckUn nem nyilatkozott, de képe tagadhatatlanul inkább ennek a kis szigetnek stilizált rájza. mint a sokkal nagyobb Korfunak. De nemcsak ezért nevezik igy a cattarói öbölnek ezt a szomorúságot hirdető, ciprusoktól övezett, elha­gyott kis szigetét. Szomorít oka van a Holtak szigete elnevezésének, halottak százai adták meg az okot erre a félelmes hangzású eikeresz­­telésre. A háború éveiben csak­ugyan a holtak szigete volt itt, a nagy vörös kereszttel megjelölt épületbe szállították a környékről mindazokat a katonákat, akik járvá­nyos betegségeknek voltak az áldo­zatai és akiken az orvosi tudomány már nem segíthetett. Az élők teme­tője volt ez, a kis sziget, aki súlyos betegen idekerült, elkülönítve min­denkitől. hogy ne terjeszthesse to­vább a ragályt, az nem került többé ki az egészséges és az életnek ör­vendő emberek közé. A sziget szerencsétlen lakói a Halál jegyesei voltak, és minden órában temettek a Holtak szgetén . . . A Halál soha el nem mosható em­léke uralkodik ma is a ciprusok kö­zött. A most lakatlan járványkör­­ház és a sok-sok sir könnyes emlé­kei mindennapos temetéseknek, a l rendelkezési joggal — egyik barát- i iára bízta. Egy év múlva, mikor ; hazajött, a vagyonból már semmi se Ivóit. Eladták még a bélai kastély I ezüst készletét is. ahol 72 személyre I volt tányér és tál. ö maga beállt I diurnistának a magyar államhoz. I A másik trón. melynek birtokára I magyar urak pályáztak — még pe- I dig egyszerre ketten is — a bolgá- I roké volt. A szerencsétlen Baíten­­fberg Sándor fejedelemmel csuful bántak el az alattvalói — kieszkor­­tirozták az ország határáig, s ott szélnek eresztették. A fejedelmi széknek ilynemű elintézése után a I bolgárok kiküldtek egy bizottságot !uj uralkodót keresni. A példa, amit az előbbivel szemben inauguráltak, nem volt biztató. Kevés remény volt {hozzá, hogy a német uralkodó csa- I ládok valamelyike pályázni fog Bat­­ij tenberg örökére. Azért a magyar ! főúri családok egyikére gondoltak I elsősorban, nevezetesen a Pejácse­­ívich grófokra, akiknek őse bolgár l eredetű volt. De a család egyik tag- I: ja sem vállalkozott, már csak amiatt í sem. mert ezek az urak is sok pénzt \ követeltek, akárcsak a Kongó-vidéki I küldöttek. I Ekkor támadt két magyar urban I a gondolat, hogy megszerzik ma­li guknak a bolgár trónt. I Az egyik gróf Hunyady László I képviselő volt. Nyájas, jóképű idő- I sebb ur. nem túlságos Ítélő tehet- I séggel megáldva. Elhitette magával I csupán neve okán. hogy ő a nagy 1 Hunyadi Jánosnak egyenes leszár­­{mazottja. Dacára annak, hogy az 3 egykori kormányzó családja Corvin jj János serdüleílen fiában végleg ki­halt. s dacára annak, hogy a mos­­■ tani Hunyady grófok alapítója, Nagy 5 András nevűi ember, csak 1607-ben I kapott köznemesi oklevelet Rudolf I császártól, az öreg urat semmi sem |volt képes meggyőzni tévedéséről. \ Ahoz képest is élt. s még képviselő- I választások alatt is csak tizenkét I szobán keresztülhaladva. kivont karddal posztói ó diszhuszárok sor- I fala között vonulva, juthattak hoz- I zá kastélyában a kortesek. Mert I hát igy illik ez Hunyadi János le­lj számlázottjához. A származásba I vetett hit keltette benne azt a re­­fményí. hogy neki csak akarnia kell, I s leborulnak előtte a bolgárok. Ja­jvára szólt az is. hogy nővére. Julia 1 grófnő, felesége volt egyideig (ké- Üsőbb elvált) Obrenovics Milán szerb j fejedelemnek. A másik vállakozó gróf Zichy i kápolna öreg sekrestyése — a sziget egyetlen lakója — pedig szomorú történeteket tud mondani azokról a borzasztó évekről, amelyeknek so­rán sok fiatal szív itt szűnt meg do­bogni. Es a sziget látogatói — vi­­lágotiáró idegenek — félelemmel és borzalommal állnak meg a kövek között, a kolera meg a szörnyű jár­ványok légiója leselkedik képzele­tükben a ciprusok tövében. A Holtak Szigete szomorú emlé­keivel. halált sóhajtó temetői hangu­latában valahogy egészen különös és dermesztőén szép. Szemben Pe­­rasío elmúlást hirdető kihalt házai és végtelen csend köröskörül. Mint­ha egy végtelen temető lenne erre­felé az egész tenger. A szemlélő el­felejti. hogy valahol nagy városok' is vannak, zaj és nyüzsgés, emberi élet és tülekedés zsivaja. És a vég­telen. áhitatos csendbe brutálisan belesivit egy hajó tülkölése, amely most halad el a két kis sziget kö­zött. Fehér ruhás nők és jókedvű férfiak látcsöveznek erre a csodála­tos szigetre kíváncsian, a kápolná­ban pedig megcsendül a déli ha­rangsző. Olyan mint a lélekharang... A lármásan zakatoló hajó az éle­tei jelenti, amelynek nézőteréről ön­feledten bámuljuk a Természetnek ilyen csodás díszleteit, mini amilyen a Holtak szigete. ’ A türelmetlenül tülkölő hajó hiv bennünket vissza­­az életbe és a Holtak szigete egye­dül marad halottaival . . . László Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom