Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-15 / 191. szám

i XXV. évfolyam Suhofica, KEDD, 1924 jitlms 15. 191. szám Megjelenik minden reggel, ünnep utén éa hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal E—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova uí. 1.(Letbach-palota) Szerkesztőség: Aleksaadieva ul. 4. (Rossia-Foncičre-palata) Quo vađls? Irta: Végit Lajos dr. A politika az ellentétes érdekek összeütközése. Az alap, amelyen az érdekharc lejátszódik: a köz érdek, vagy helyesebben: az államérdek. Ezen a kereten belül tömörülnek pártokká az egységes érdekek, illetve az azonos érdek­­felfogások. Az a párt, amelynek tagjait nem a belső egységes érdekfelfogás, hanem — mond juk: — valamely külső nyomás tömöríti egybe, nem lehet végle­ges alakulat és érdekelemeire bomlik, mihelyest megszűnik 8 szükségabroncs, amely létrehozta és jól-rosszul összefogta a pártot. Ilyen módon keletkeznek a „nemzetiségi“ pártok. A nemze­tiségi párfok nem lehetnek' vég­leges alakulatok, mert tagjaik különféle osztályokhoz tartozna’ és igy különfélék az érdekfelfo­gások. Tehát kétségtelenül sziik­­ségalakulalck. Az állam többsége i alkuid elem emberi, tehát nur téktelen önzése hozza ezeket létre. A régi monarchiában úgy érezték a kisebbségek, hogy a kormányzó többség hajlamos volt a saját érdekét az ő érdekük hát­rányára öregbíteni. Es itt nem kei! csak anyagi érdekre gon­dolni. Más érdekek sérelme is fájó lehet. Az a nyomás, amely a kisebbségek érdekeire majdnem egyenletesen oszlott meg, hozte létre a szükségalakulníokat: a nemzetiségi pártokat. És minden belső ellentmondás és belső érdek­divergencia dacára fennállottak és aszerint, amint enyhébbnek, vagy súlyosabbnak érezték a nyomást, lanyhábban, vagy in­tenzivebben működtek. Az ilyen szükség-parancsolta alakulatokat erőszakkal megszün­tetni nem lehet, mert ép az erő­szak hozta őket létre. De meg­szűnik magától, mint minden okozat, ha elesik az ok. De meg­szűnik akkor is, ha a heisö ellentét okozta feszerő nagyobb, mint a külső nyomás. A háború szülte uj áliamalaku­­tatok nem tanultak a monarchia kárén. A kisebbségek mindenütt úgy érzik, hogy az uj államalakulatok­ban nem egyenlőjoga polgárok. Az állam többségét alkotó polgárok hatalmi túlsúlyúknál fogva a jog­egyenlőség tisztes elvének félre­­tételévei a saját közös érdekeik­nek alárendelni törekszenek a kisebbségek érdekeit. Ez a törekvés hivja életre a kisebbségi (nemzetiségi) pártokat dacára annak, hogy ennek fajpo­litikai jogosultsága nincs, mert a kisebbségeknek egyes osztályait, érdekköreit egymástól annyi elvi és felfogásbeli érdekellentét vá­lasztja el, hogy más kényszerítő okok nélkül közös politikai pártot nem alkotnának. Amennyire tehát közjogilag in­dokolt és szükséges az ilyen ál­lamalakulatokban a nemzetiségi (kisebbségi) pártaiakuiás, annyira magában rejti az ilyen párt a széthúzás, a bomlás csiráit. Ha ekként helyesen állapítot­tuk meg a nemzetiségi pártok etikai és politikai okát és tartal­mát, akkor parancsoló szükség­ként le kell vonni ennek a kö­vetkezményeit. És ez az, hogy a kisebbségi pártnak alá kell rendelni, vagy helyesebben, fel kell függesz­­~eni azoknak az érdekeknek és deo­­ógiáknak az érvényesítését, amelyek őket osztály beli, vallási vagy világ­­nézleti különbözősége folytán egy­mástól elválasztja. Ezeket egy na gyobb, egy fontosabb cél érde­­■ ében pihentetni keli, mert ez e nagyobb cél életkérdés és egye­düli bázisa lehet minden későbbi reszletküzdelemnek. Mindeddig, míg az államélet minden terén nemcsak a törvény előtti egyenlőség, hanem s • ör­vények és rendeletek végrehaj­tásánál is az egyforma elbánás a isebbségek részére maradékta­lanul kiküzdve és biztosítva nincs, addig egyébb célkitűzések, amelyek belső ellentétek fölidézésére alkal­masak, nemcsak feleslegesek, de károsak és bizonyára veszélyez­tetik az alapcélt. Mig a kisebbsé­gek részére a teljes jogegyeniöség minden alribuiuma megadva nincs, addig minden partikuláris törekvés, különködő érvényesülés céltalan és haszontalan. A tökéletlenség és fonákság­­benyomását kelti az az ember, aki lukas cipőben és foltozott nadrágban ldrojtozott '* gallérjára divatos selyem nyakkendőt köt. Épp olyan fonák, mint amikor a jogegyenlőség híján szűkölködő kisebbség agrár, merkantil vagy vallási érdekekért kezd küzdel­met, avagy ezeket az egymástól elválasztó érdekeket piadesztál­­ként használja személyi érvénye­sülésre. Ezt a selyemkendö- Sexust a kisebbségi párt egyelőre nem engedheti .meg magának. Ezeket az alapvető, elméletileg, mint gyakorlatilag aligha kifogá­solható meggondolásokat a rr a­­gyar nemzetiségi pártban a Ma­gyar Párt föloszlatása után föl­merült egyes, nem épp örvende­tes jelenségek teszik aktuálissá. A jugoszláviai magyar nemze­tiség ma állami életének elemeiért küzd és kell, hogy küzdjön. Az ut, amelyen ma mintha bukdá­csolva bolyongna, némi aggoda­lomra ad okot. De profundis kiáltjuk : quo vadis ? A kitaposott széles országúton kell egyelőre zárt sorokban ma­síroznunk. A külön érdekek dűlő­­útjára majd csak aztán kerülhet a sor. A király betegsége miatt elmaradtak* a kibontakozási tárgyalások A kormány csak néhány nap múlva maiul ie — Aláírták a jugosziáv-olasz egyezményt Beogradbol jelentik : Sándor ki­rály Topolán könnyebben megbete­gedett és ezért a program elle­nére hétfőn sem tért vissza Beo­­gradba. Hir szerint a királynak két-három napig kell ágyban ma­radnia és eddig a fővárosba való visszatérése halasztást szenved. Vasárnap este dr. Koen udvari orvos Beogradbol Topolára uta­zott. Bulletint a király betegsé­géről hétfő estig nem adtak ki. A király visszatérésének elma­radása miatt újból kitolódott a belpolitikai válság megoldása és így a kormány hétfőre várt le­mondása is elmaradt. Ez a körül­mény természetesen még jobban kiélezi az amugyis végsőkig fe­szült hangulatot és a politikai pártok, úgy a kormánypártok, mint az ellenzék, türelmetlenül várják a kibontakozási tárgyalá­sok megkezdését. Hétfőn kellett volna fovanovtes Ljubának meg­jelennie az .udvarnál, aki már korábban megkapta hétfőre a meghívást, azonban a király be­tegsége miatt ez az audiencia is elmaradt. A radikális párt körében újab­ban arról beszélnek, hogy Jova­­novics Ljubának a kedvező körül­mények ellenére nem lesz meg a báíotsága ahhoz, hogy Pastes ellen vállalkozzék a koncentrációs megol­dásra és hangsúlyozzák, hogy a radikális párt Posies nélkül semmi­féle kombinációba nem hajlandó belemenni. Mivel pedig a radikális párt nélkül a koncentráció el nem képzelhető, a koncentrációs kabinet eszméje e források szerint megbu­­koítnak tekinthető és nem marad más hátra, mint hogy Posies ve­zetésével választási kormány alakul jón. Az ellenzék körében ezzel szemben továbbra is optimiszíi­­kuson ítélik meg a helyzetet és rendkívül sokat várnak a Pasics lemondása után meginduló tár­gyalásoktól. Politikai eseményekben egyéb­ként nem volt túlságosan gazdag a hétfői nap. Pasics miniszterel­nök délelőtt és délután is megje­lent hivatalában, ahol több poli­tikussal és a kormány néhány tagjával tárgyalt. Délután hosz-1 szebb látogatást tett a miniszter­­elnöknél dr. Peles Dusán volt szociálpolitikai miniszter, aki tud­valévőén a radikális pártnak a horvátokkai való megegyezését kívánja. Dr. Krafft a parlament elnökénél Hétfőn Beogradba érkezett dr. Krafft István, a német párt el­nöke, aki fölkereste Jovanovics Ljubát, hogy fölvilágositást kér­jen tőle arra a támadásra vonat­kozóan, amelyet ellene a vajda­sági kereskedők küldöttsége előtt intézett. A parlament elnökének dr. Kraffttal való tárgyalása több mint félóráig tartott és Jovano­vics részben kimagyarázta a kül­döttség előtt tett jelentéseit. Krafft dr. a tárgyalás után kije­lentette a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt, hogy a beszél­getés rendkívül barátságos han­gon folyt le és teljesen meg van elégedve a tárgyalás eredményé­vel és a nyert fölvilágositásokkal. Krafft dr. később Koroseccel ta­nácskozott és kölcsönösen infor­málták egymást a politikai hely. zetről. Aláírták a jugoszláv-olasz egyezményt Hétfőn délelőtt ülést tartott a miniszterek gazdasági és pénz­ügyi bizottsága, amelyen kizáró­lag az olaszokkal megkötött ke­reskedelmi tárgyalásokról volt szó. Az ülésen megjelent Bodrero tábornok, beogradi olasz követ is. Megállapodtak abban, hogy este 6 órakor megtörténik az egyez­mények kölcsönös aláírása. Hétfőn este hat órakor össze­ült a jugoszláv és olasz delegá­ció plenáris ülése, amelyen alá­írták a konvenciókai. Erről a kö­vetkező hivatalos kommünikét adták ki: Hétfőn este 6 óra 30 perckor a jugoszláv és olasz delegációk jelenlétében megtörtént a király­ságunk és Olaszország közti kereskedelmi és hajózási szerződés aláírása. Mint meghatalmazottak részünkről dr. Krizmann Hinko kereskedelmi miniszter, Kákics Szava nyugalmazott vámvezér­igazgató, a jugoszláv delegáció elnöke, dr. Ribarzs Ottokár meg­hatalmazott miniszter, dr. Tcdo­­rovics Milán és Szávics Milivoj kereskedelmi miniszteri osztály­­főnökök, olasz részről pedig Bo­drero Alexandro tábornok, beo­­gradi olasz követ és Luciolli Lu­dovico államtanácsos, az olasz delegáció elnöke Írták alá. A szerződés a következő pon­tokat foglalja magában: I. Általános rész a következő mel­lékletekkel: a) Szerződéses beviteli vámok az S. H. S. királyságba és Olaszország­ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom