Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-13 / 189. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal 1924 juíius 13» U. R. S. S. Irta: Nagy Endre A velencei képzőművészeti kiáliitás orosz-pavillonjának falán ez a négy frissenmázolt betű, oromzatán pedig a vörös lobogó jelzi, hogy a szovjetek köztársasága odabenn a szocializált művészet eredményeit mutatja be a kapitalizmus posványában rohadó világnak. Konstatálom, hogy ennek a pavillonnak van a legnagyobb látogatottsága a kiállításon. Mindenki karikára meresztett kíváncsisággal néz be ide, ahol a titokzatosan elzárkózott Szovjet-Oroszország először mutat meg valamit önmagából. A nagyteremben, a díszhelyen, roppant terjedelmű festmény áll: Trockij arcképe. Láttam Versaillesban a csataképeket, amelyeken a hódolatos udvari festők XIV. Lajos és Napoleon hőstetteit magasztalták, sőt láttam a berlini hadimuzeumban azokat a képeket is, amelyek a poroszok győzelmeit örökítik meg, de ez mind szelíd csendéletkép e festmény mellett. Fején sisakszerü fövéggé!, ..kidül!.esztett mellel, lobogó köpönyegben, szétvetett országiipró lábbal, kezét parancsolóan előrelenditve, emberfölötti nagyságban áll Trockij a vászon közepén. Feje a fellegekben, lába az óceánok partján. És feje körül repülőgépek lövik egymást, bukfenceznek, a tengeren szörnyű hadihajók, a szárazíöldön ágyuk okádják a tüzet Mint a konfetti farsangkor, úgy zuhog körülötte a bomba. És e szörnyű bomba-záporban úgy áll Trockij, mint a földműves a varva-várt májusi esőben. A másik falon másik hős arcképe. Ennek a mellén három vörös paszomán jelzi, hogy generáíis-»elvtárssak vau dolgunk. Sólyom-tekintettel, ajkán a győzelmes hősök elégült mosolyával, kezében tábori látcsővel áll az előtérben a generális» mögötte pedig, a levegőtlen távlatban, ezer és ezer pici katonácska rohamoz, ássa magát a földbe, kapaszkodik a meredekekre, gázolja át a folyót. E háttérben levő katonák a kommunizmus alapelvéhez híven, mind egyforma kicsinyek. Az egyenlőség szent elvén csak egy kivétel esik! o képen: a generális-elvtárs javára. Meg kell jegyeznem, hogy a két kép, amelyen a véres harci romantika virágzik ki újból, az udvari festők kinyalt, akadémikus modorával van föstve. Épp csakhogy Trockij képére a festő — valószínűleg, hogy a evikker és az esőköpeny nem éppen romantikus hatását enyhítse — utólagosan egy kis enyhe, udvarképes kubizmust alkalmazott. De éppen csak úgy, mint ahogy némely fényképész szokott a fényképeire néhány zseniáliskodó* vonást rákarcolni. Ebben a teremben van egy női arckép. A címe: »A kereskedő felesége«. Gyönyörű, rubensicn, kövér, szőke aszszony ül villájának terraszán, gödrös kezén, gömbölyű nyakán ékszer bőven, lent a város terül el tarka kupoláival, az asztalon gyümölcsnek, hűsítőknek, kuglófoknak, cukrász - remcioniiveknek egész kis kiállítása. És mindez jóindulatú, szolgálatkész pontossággal lefestve. Nálunk körülbelül Karlovszky Bertalan íöstötte volna le igy ezt a nőt. Egy másik festmény: »Vörös ünnep«. Rengeteg toprongyos ember, bekötöttfej ü asszonyok, vörös zászlók, köröskörül pedig a Kreml .tarka épületei. Aztán tájképek, esendéletképek, interieurök, jók, jelentéktelenek, akadémikusak, modernizálok vegyesen, — akárcsak nálunk. Van egv arckép, ami merészebb: fiatalembert ábrázol elölről, de tningyárt ott van mellette a jobb- és baloldali profilja, sőt a feje fölött hátulról a nyakszirtje is, ha tán valaki erre is kiváncsi. D&hát ez még mindig nem forradalom, iegföiebb pedantéria, amelyet a rendőrségnek figyelmébe ajánlunk, notórius gonosztevők íotografálás áriái. Maga a képzőművészeti forradalom egy oldalsó kis terembe' van elzárva, mint valami fenevad. Itt láthatók a »szupremáiiüták« alkotásai. Ök a képzőmüvészetben a végső tökélyt ostromolják. Csak fehér és fekete színnel dolgoznak. Témájuk a kör, a négyszög, a kúp, a háromszög. Ezek a mértani idomok viaskodnak egymással a rámában. A négyszög beleharap a háromszögbe, egy romboéder félig már lenyelt egy kúpot, csak ép a csücske látszik még ki, da nyilvánvaló, hogy a kör végül mind le fogja nyelni. Az lesz aztán a tökélyek tökélye. Ámbár szerintem ez még mindig nem a végső tökély. A végső tökély a nagy semmi. E kiállítás erősen biztat, hogy az U. R. S. S. szocializált művészete erre a magaslatra is cl fog jutni. De persze csak olyankor, ha nem egy-egy népbiztos arcképéről lesz sző. Olasz napok írta: Baedeker ADDJO, NAPOLI! Úgy van. Az igazi utazónak, akit meg keil különböztetni attól, akit »utaztatnak«, a vasárnapi atazó-tól, az az ambíciója, hogy birtokba vegye, possesso-ba a helyet, amelyet »megszáll«. Nem elégszik azzal, hogy meglásson valamit, bírni akarja azt, a magáévá tenni, a leikébe fölvenni, beregisztrálni az emlékei, besorozni az élményei közé. Nemcsak megnézni óhajt mindent, ami érdekli, de feldolgozni is, amit megtekinteni érdemesnek talált. Neki minden szépség, amin megakad a szeme, nemcsak látvány, hanem esemény egyszersmind, sőt élmény, esetleg egy kaland, de föltétlenül egy darab élet. A szép. amivel így találkozik, részévé, egy fejezetévé lesz az élete rajzának, tényezőjévé a szellemi fejlődésének, kiegészítőjévé a műveltségének. S éppen ezért, ott, ahol megfordul, nemcsak a lába nyomát meg a látogatójegyét hagyja, hanem cserébe a lelke, a müvészlelke egy parányát, ami nem veszteség, sőt pozitív nyereség, mint a csók, amelyet az emW cserél. Amit adunk csókot, attól nem leszünk szegényebbek, s amit kapunk, attól gazdagszunk. (Hogyha tudniillik szívesen adjuk-kapjuk.) így gazdagszik az utazó is, aki a végigjárt helyek lelkét felszívja magába, s a magáéból ad cserébe valamit. Otthagyja lelkének egv csókját, s viszonzásul kapja a Természet csodáinak és a Művészet remekeinek az eszmei bírását, úgy hogy elmondhatja arról, amit néznie, élvezni az istenek kegyelméből megadatott néki: ez az enyém. Igaz, hogy még sok másoké is, akiknek hasonló a szemük és hasonló a lelkűk. De ez nem baj, — a müvészlélek nem irigyli mástól azt, amije nincsen, s még kevésbbé, amije néki is van. Az ilyen társtulajdonosok nem háborgatják egymást a possé’sso-bati, békességben élvezhetnek egymás mellett, egyik sincsen útjában a másiknak. Az ő tulajdonuk felül s kívül áll az anyagon, s az eszmény körül nincs határzár_ vagy1 örökösödési viszály. Testvérek lehetnek hát, az osztályt végre_ nem hajtott osztályostársak a szépnek kultuszában, s boldog mindenki, aki hozzátartozhat a Választottak_ e kicsi reszpublikájához, a Szép-nek jelvénye alatt működő ez élite-társasághoz. S még boldogabb, aki rokongondolkozásu és vele együtt gyönyörködni tudó olyan barátokra talál, akikkel ezt az élvezetet megoszthatja. Igen! — vegyék dicsekvesnek, mit bánom? — gazdagnak érzem magam én szegény, az eszmei birtoknak e jóleső tudatában, gazdagabbnak ama Grand Hötel-ekben büszkélkedő milliomos travellereknél és egyéb Armer Reisenderéknél, akik ásitozva, sznobságuknak a teljes fontoskodásával, méltóságos léptekkel mérik végig a parthenopei öböl csodás látványosságait, s csupa illendőségből ellátogatnak természetesen a Timberio szigetére is. a furaformáju Capri cifra szikláira, — mert mit szólnának otthon, ha be nem bukkannának a kék barlangba? Menjünk hát birtokba venni ezt a nagy, idomtalan sziklát, amely úgy nyugtalanítja, izgatja az ' embert már Nápolyban, amint érthetetlen, titokzatos iacciűta-jával oldhatatlan rejtélyként néz farkasszemet vele. A szemedbe nézünk közelebbről is, te csupakő-sziget, szirének hazája, Tiberius kéjvára, piktorok éldorádója, tucat-turisták great attractíonje, te Sziget-Proteusz. titkok és barlangok és barlangtitkok, mondák és legendák szfinksz-vÜága, te bűvös sokféleség!.... A bucsuvétel a lárma fővárosától nem volt éppen nehéz, — tudtuk, hogy viszontlátjuk nemsokára. Épp oly könnyű szívvel, mint amilyen a csekély podgyászunk volt, léptünk a hajó fedélzetére, amely tele volt Capri-éhes forestiere-kkel. Csak a gőzös személyzete s a frissítőket és kávét árusító pincér voltak bennszülöttek, no meg a zenekar, amely nélkül itten nem képzelhető társas kirándulás. Ez a banda mindenüvé elkíséri az embert az örök Santa Lucia-val, az unalmas Múrgüeritaval, a végtelen Funicala-val meg a népszerű Intermezzo-v&l, a tnascannibálok e kedvelt zeneszámával. Muzsika Nápolyban éppen elég van, s a fülünk nem panaszkodhatik, hogy nincs állandóan elfoglalva. S hogy a szemünknek is legyen foglalatossága, arról gondoskodik a hajó körül lubickoló koldusnépség, mely az idegenek soWo-iért küzd, birkózik, bukfencezik a hűvös habokban. Szórakoztató játék, s aki először látja, annak nagy mulatság. A legtöbb idegen, hacsak nem túlságosan fukar, részt vesz benne néhány a hullámok közé dobált pénzdarabbal, amelyekre mint nyugtalan vadászkutyák esnek, dőlnek, ugranak a soldo-vadászok. Az angolokban s az őket majmoló anglomaniakusokban ilyenkor föltámad a sport- és fogadás-szenvedély, s ki orré, ki meg amarra a fiúra tippek Egy vidám suhanc, akinek fehér fogai már vacogtak a hideg fürdőtől, észrevette, hogy fogadásdijképen az -egyik inglese napoleonaranyat nyújt át a másiknak, s nevetve kiáltotta feléjük: — Tartsák meg, Signori, a soldoiukat s dobják ide inkább az aranypénzt. nekünk nagyobb szükségünk van rá. mint excellenciátoknak! A fiúnak tagadhatatlanul van szociális érzéke, amelyet azonban a fogadkozó urak nem méltányoltak eléggé s továbbad is csak rézpénzeket hajigáltak a vizbe. Nekik kevesebb volt a szociális érzékük... Ez az érzék tudniillik nem növekszik egyenes arányban a va ^’önossággal ... Sose láttál ilyen vidám koldusnépet. Az olasz király esztendőn át nem nevet annyit, .mint egy ily reggelen ezek a görögdinnyéből tökmagból, nyers paradicsomból s egyéb ily drágaságokkal táplálkozó szegény ördögök, — maradványai, utolsó mohikánjai a kihalóban levő lazzaroni-fajnak. S ki tudja, melyik boldogabb? — a gazdag ur-e azzal a sok bajjal, amely együtt jár a gazdagsággá!, vagy a napról-napra éldegélő üreszsebü nápolyi siheder az aranyfüggetlenségével, igénytelen vágyacskáival és naiv cinizmusával? A jókedvű ember sose szegény, s a jó humor maga is tekintélyes kapitális... A hajó turistái — mialatt kapitány, legénység és fűtők' az indulást készítik elő — jól mulatnak a rézpénzek hullásán s a hullámokban' vivott ártatlan tengeri csatákon. A fedélzeten általános lett a jókedv, a Campania Felice vidám hangulata fogott el bennünket, mosolyra váltak a komolyabb ábrázatok is, s derűs lett körülöttünk s bennünk minden, derűit mint ennek az istenáldotta vidéknek levegője, ege, fénye... Csak egyetlen elégedetlen, morózus ur akadt köziünk, aki mélységesen megbotránkozott, hogy féligmeztelen alakok cirkálják a hajót körül, s a rendőrség ezt az »immoralitást«-t tűri. Igazi dickensi alak volt ez, olyan Pebsnjíf-féie. és én nem győzöm sajnálni, hogy Capriba és nem Japánba utaztam vele, s csak néhány óráig élvezhettem a' szórakoztató társaságát. Mert az ilyen ember álszenteskedő ugyan s nincs egy igazi szava (igazat is csak hazudva mond), de mulatságos, — mulatságosabb mint azok a fiuk, akik a vízben dijbirkóznak a soldo-kért, s mint az inglese-k, akik azokat a tengerbe dobálják. Valamelyikünk vitába ereszkedett vele s argumentumnak idézte az ismert angol humoristát, Sterne-t, aki hasonló esetben egy megbotránykozáist szenvelgő hölgyet ekképpen nyugtatott meg: — Ugyan, kérem, vegyük a dolgot úgy, ahogy van. Hát nem vagyunk-e mindannyian meztelenek a ruháinkban? S nem köztudomású ez? S a tengerbe lökött néhány darab rézpénzt, —- természetesen nem Lawrence Sterne, hanem a honfitársunk. Valahányon voltak, a bronzszinü fiatal testek a hullámszép kék viz alá merültek mind, s a soldo-k körül, újabb háború kezdődött, amelynek kimenetelét már nem láthattuk. A hajónk megindult, s mi az egyre 'távolodó várost néztük, a dolce Napoli-i, amelyet bosszankodva is szeretünk, a világ tarka színpadának ez egyik legszebb dekorációját, a kőpaftjait, a balkónos házait, ar palotáit, villáit, halmait, castel-jeit. Minő látvány! Anr piszok ragadt Európa e leglármásabb és egyik legpiszkosabb emporiumához, ami szenny tapadt a kövezetéhez és a falaihoz, az mind eltűnt e távolodásban, e vékonypárás levegőn kereszti)! nézve, — a tárgyaknak csali a vonalai látszanak, nem a matériái, s a szem meg az ízlés — ami nem egyéb mint a lélek szeme — megbékíti egészen, s szépnek tartja most már azt is, amit azelőtt kritizált. A legjobb és legbiztosabb szépitőszer a távolság... 1 "1 #11 ® ll m w m m 33 IC ÉN« Az ereilen kgjofebfc«cgöíisztifó Ä A fdűlíiiuíhaíaíSan A M/% íürdöcgfrákí § "**** jUM. w> Nagyswröerdöiilaf. í legfőbb fertőtlenítő. Megöli ^.valamennyi a levegőben us* -Citáló «fsa vízben faSáíkiío baeilusokaf és mikrobákat. Síapható minden gyógyszertárban ás drogériában i-SeíáriiEitő SíibBÍicán HEROZL DROGÉRA Aleksandrova uíioa 1. FSeiárusítő Hovisadon „SLAVIA“ Apctskarsko Udruženje StreljaCka ul. 8 a. Főelárusitó Zemunban „VENUS “ Drogéria Ive Peršić Zemun Más városok részére egyedáruíitókat keres a: Technisch-Chemische Handeis-Qes. m. b. H, Wien !. Hsissmnarkt 1.
