Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-13 / 189. szám
10. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1924 július 13. Potiski Sveti Nikola (Tiszaszenimiklós) Képek a bánáti községből Sok évszázados múltra tekint viszsza Potiszki Sveti Nikola. Már 1247- ben Szentmiklós volt a neve, később a község melletti Razsán falutól, mely a török hódoltság alatt elpusztult Razsán Szentmiklós nevet kapott Az 1332-es pápai tizedlajstromban már mint katolikus parókia szerepel. A török hódoltság álatt elpusztult község a tizenhetedik század vége felé kezd újból benépesed ni. A sok vihart látott község a Karlova—nagybecskereki vonalon fek-Trompler Ernő, ev. lelkész Szik, a Tisza mellett. 3500 lakójából magyar. 1350 szerb. 300 tót. Van ■ három temploma: A görög keleti 3822-ben. az evangélikus 1870-ben És a római katolikus templom 1907- sben épült Három lelkésze: Dimitri'áevits Jován görög keleti .Lázár Pál Tengerparti képek Perasto, az Adria halott városa Regényt kellene irni róla vasry hősköiteményt, a halott városról, tamelynek csak elhagyott épületei tanúskodnak ma már arról, hogy falai között valamikor eleven és nyüzsgő élet lüktetett. Nem földrengés pusztította el, tűzhányó izzó lávája se tett kárt benne, csupán lakói hagyták el hűtlenül és ma árván és elhagyottan merednek a düledező falak a tengerparton... Az Adria halott városának nevezik Perastót, a cattarói öböl e festői fekvésű kikötővárosát. A Cattaró I felé haladó gőzhajó horgonyt vet a kikötőben és az első percben megkap már a pusztulás és megsemmisülés vigasztalan képe. Valamikor nagy és virágzó város volt Perasto, az 1700-as években már tizennégyezer lakosa volt. nagyrészt hajósok, mert kikötője gócpontja volt a dalmáciai kereskedelmi vitorláshajózásnak. Ma 345 lélek lakik Perastóban. amely így lakóinak számára nézve kisebb egy valamirevaló bácskai falunál. A valamikor gazdag kikötővárost elhagyták lakói és szinte félelmetes, nyomasztó csend fekszik rá az uccákra és elhagyott, üres épületekre. Megható ennek a városnak a sorsa. Régi perestóiak mesélik el nekem a város történetét, úgy amint apjuktól hallották és amint a krónikák is feljegyezték. Perasto hanyatlását — milyen ellentmondás — lágyrészben a technika fejlődése í okozta. Az első gőzhajó indította itt meg a pusztulást. A város hajós népe megvetéssel fordult el a gőzhajóitól. mert a gép által hajtott hajót római katolikus és Trorrwler Ernő evangélikus lelkész, egymással mintaszerű harmóniában élnek és minden igyekezettel rajta vannak, hogy híveik régi egyetértését se zavarja semmi. A lakosság tulnyomórészben mezőgazda és állattenyésztő. Földje 10.000 hold. A dohány- és szőlőterémlesben értékes munkásságot folytatnak: Hirschl Samu és fiai: Szávin Nikola, isk. igazgató Gyula és Oszkár, valamint a sarinováci gazdálkodók: Hirschl Hermann. a késabarai lecsapoló társulat elnöke és fiai: Illés és Imre. Intenzív és szakszerű őstermelők: Mundloch Mihály. Máté Tibor, Popovits János. Tyirity Milos és Virovszki Ráda. Hirschl Gyűli! a torontál—arankai ármentesitő társulat elnöke a felsorolt gazdákkal együtt derekasan megállta helyét az idei árvizveszedelmi munkákban. A szerb gazdák gyönyörű eredményt érnek el el a juhtenyésztésben. a németeknek kitűnő lóállományuk van, a magyarok nagyon méltatlannak találták az igazi hajóshoz. A vitorlás az igazi hajó — mondották — mert a hajós tudására és bátorságára van szükség, hogy megbirkózzék a széllel, viharral. Megcsontosodot t konzervatizmu'ukban igy fordultak ei a gőzhajótól, mindaddig, amíg mind több gőzhajó szelte a dalmáchi vizeket és a kereskedelmi hajózás kisiklott a perastói vitorlások kezéből Perasto kezdett hanyatlani és a város népe már nehezen találta meg a megélhetést. És a hajósok — akik itt. ezen a kopár és semmit nem termő vidéken másból nem tudtak megélni — kezdték elhagyni otthonukat. hogy másutt keressenek megélhetést. A pusztulás azonban még folytatódott a történelem sokat romboló és keveset építő jóvoltából. A velencei köztársaság diadala után, amikor a város falain a velencei zászló tűnt fel. a büszke és dacos perastóiak, akik nem tudtak belenyugodni a történelmi változásba, megint vándorbotot vettek a kezükbe és tömegesen elhagyták őseik lakhelyét. Így vándoroltak ki Perastóból az ősök és mára csak a kövek és romok maradtak meg a valamikor virágzó városból. A kikötő melletti téren régi szobrok és a velenceiek által emelt emlékoszlopok erttékeztetnek a város régi dicsőségére és minél beljebb haladunk a régi uccák során, annál jobban megkap bennünket a megsemmisülés és pusztulás )képe. Hatalmas, emeletes bérházak ’állnak szorosan egymás mellett céltalanul. üresen, a legtöbbjéből vakon bámulnak ránk az ablaküregek, maga az ablak ki tudja hová lett, Évti-j zedek óta nincs lakójuk ezeknek a í ügyes dohánytermelők. Az ipar- és kereskedelem éppen a község kedvező fekvésénél fogva meglehetősen élénk. Seprő és kosárfonógyára, gőzmalma. Braun Géza fakereskedése. Hirschl Oszkár borászata. Ra dries Jakab faárugyára. Babity Atea és Keresztényi Kálmán cserépáru-Kelcmen János, jegyző gyára. Heuduschka Simon vegyeskereskedése a legjelentősebbek közé tartoznak. A lakosság vezetője a lelkészeken, továbbá Miskovity Alexa községi bírón és Szdvin Nikola iskolaigazgatón kivül Vaidity Milán és Kelemen János jegyző és Mundloch Ede segédjegyző. Uccái szélesek, fásitottak Van a községnek katolikus köre. (elnöke: Süli János), szerb olvasóköre (elnöke: Miskovity Mility), tát olvasóköre (elnöke: Busák Géza.) A kaszinóban gyakoriak a felolvasások. Abelshauser Károly és Grál János felolvasásait nagyszámú közönség látogatja. A mükedvelőelőadásakat Glász Józsefné és .Abelshauser Károly rendezik nagyon ügyesen és lelkesen. Kulturális és jótékonysági mozgalmakban erősen kiveszik részüket: Horvát József. aki 25.000 dináros adományával lehetővé tette, hogy a régi 4 harang helyet négy uji harangot kapott a község; dr. Singer József körorvos. Szamec József. Feisthammel Károly. Lakossága jómódú, munkás, gazdagodó. Az a főtörekvése, hogy Novakanizsával. a járási székhelylyel. közvetlen vonatösszeköttetést kapjon. házaknak, a denevérek ütöttek fészket a valamikor emberek otthonát jelentő szobákban. Dudva és gaz lepte be az évek során elhanyagolt város uccáit és a nagy épületek közül sokból alig látszik már valami a mohától, amely belepte a falakat. Középeurópának talán ez az egyedüli városa, amelyben nincsen lakáshiány. sőt a derék perastói ható. ságok — itt a régi idők emlékeként l^nég ma is van polgármester — úgy akarnak újabb letelepedőket idecsalogatni. hogy mindenki, aki kötelezi magát arra. hogy Perastóban telepedik le. ingyen kap házat. Elég áll rendelkezésre, választani is lehet bőségesen. Az ingyen ház sem kell azonban még a szegény embernek sem. nemcsak azért, mert ezen a sziklás vidéken alig tud megélni az a néhány halász és hajós-ember is, aki hü maradt Perastóhoz. hanem a tuberkolózis réme is annyira megfekszi ezt a szerencsétlen elhagyatott helyet, hogy ritkán akad vállalkozó szellem, aki szembe merne nézni a lappangó veszedelemmel. A háborúban ugyanis — minden rossznak a kutforrása a háború — arra használták fel Perasto sok üres. lakatlan házát, hogy a tüdőbeteg katonáknak rendeztek be bennük kórházat és üdülőket. Itt az enyhe tengerparti dalmáciai kiimában keresett sok szegény szétroncsolt tüdejii katona gyógyulást és nagyon sok házról figyelmeztet még ma is a vörös kereszt arra. hogy itt beteg emberek köhögtek és haltak meg. Mert nagyon kevés ember gyógyult meg Perastóban. csak a legsúlyosabb betegeket, a menthetetleneket izolálták itt az elhagyatott tengerparti városban, ahol már senkiben Szabó Lőrinc: Nézek s ezer arcom visszanéz Ez itt a világ és benne én, — tömbök, rudak, atomok: nézek s ezer arcom visszanéz s fordul, ha fordulok. Én vagyok ő, az ezer arc; utánoz, széthajigált: a tartalom az én, az egy, s a forma milliárd. Szét, — áh hova? Hol nem? Mi lehet, — ami nélkülem is él? Ott: fénytávlatok! — — Hátam mögött összezsugorodik a tér. Ott, ott? oda —: fekete bikák dübörögnek a menny piacán: szivem a vihar harangja-------szemem ma kút, holnap kazán, és forog a tükör: fordulok: hullámzó inak-erek pántjain bennem zúg a Pacific s nagy, néma gleccserek csúsznak szemembe — — tenyerem fensik és kősivatag — — s belőlem ballagnak ki a holdas országutak. Minden vagyok én, semmi vagyok én, és változás — — — Fölnézek a koldra: az vagyok, hipnotikus varázs, és játék! —: játszom veletek, gazellák, őzikék: valakit nagyon szeretek------s tán fáradok — — — Ma még szeretek, óh, — még vagyok, én, én, kürtös hatalom: ki ellenem tusakodik, molyként szétmorzsclom: — ma még — — mert forog a tükör és még érdekel ez a Sok, nézek s ezer arcom visszanéz s fordul, ha fordulok. de holnap — — A tükörből — talán —■ kilépek — pattan az ég — — s csengő sikollyal összetörik a nagy szappanbuborék. •smBtfzssx'öczrsaeamawsass: se tehettek kárt. És azóta félnek a megfertőzött várostól, amelynek falai között a tuberkolózis gyilkos bacillusai uralkodnak... így fejeződött v be e város pusztulásának a történe-' te igy lett Perasto végkép az Adria halott városa. Bolyongok a régi falak között, amelyeket mintha megátkozott volna a kifürkészhetetlen sors. A tengerre néz a város * legszebb építészeti remeke: a székesegyház, amely túlélte a pusztulást. Mellette a régi püspöki palota, már csak rom. Borostyán és más vad nyövényzet futotta be a falait, úgy hogy a zöld lombok közül alig látszik ki a hatalmas épület. A falak sok helyütt megrepedeztek. az ablaknvilások itt is üresek és a nyári napsütésben belátni rajtuk a hatalmas termekbe és oszlopcsarnokokba, amelyeknek kopott. esőtől vert falán régi freskók maradványai porladnak. Olasz művészek régi remekei pusztulnak itt el a múló idővel, a halott városban, ahol nem látni mást. csak az enyészet. az elmúlás, a megsemmisülés vigasztalanságát. Pompáji egész bizonyosan százszorta szebb és hatalmasabb, de azt a természet örök erői semmisítették meg egy nagy kultúra minden alkotásával együtt. Perasto sorsa még meghatóbb. mert ezt a várost a természet és a megindult fejlődés virágzásra predesztinálta, azonban az emberi elhatározások megfoghatatlan akarata Ítélte halálra. Az Adria halott városában üres. kietlen falak közt a napsütéses, tengerparti derűben. az örökzöld növények pompájában éles kontrasztként az enyészetre figyelmeztet minden — László Ferenc.
