Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-12 / 159. szám
f|i' O* |£ ft ts srnrnm^mmammmBtSBrn [XV. évfolyam Posta rma jtlaćena u goíovom Ära egy és fél dinár PosíaszáüífásMij készpénzeit íeflzetve V1EGYEI NAPLÓ Stslbotica, CSÜTÖRTÖK, ‘1924 junks 12. 159. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és Hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal S—5S. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Snfcotica, Aleksandrova ul. 1. (Lelbach-paloia) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciere-palata) á gyűlölet válsága (~r) A francia parlament két háza azt határozta, hogy tárgyalásait elhalasztja addig, einig olyan kormány alakul, amely az ország bizalmát bírja. Ez a határozat igen nyomatékos válasz Miilerendnak arra az üzenetére, hogy e köztársaság elnöke nem lehet játéklabdája a parlamenti többség kény ének-kedvének. A francia parlament többsége a maga politikájának megfelelő kormányt akar és miután ilyen kormány megalakulásának a köztársasági elnök a legfőbb akadálya, a hozott határozat nem egyéb, mini Millerand obsitja. Nyomban a határozat tudomásul vétele után Millerand bejelentette Francois Marsai miniszterelnöknek, hogy lemond. Három évvel ez elnöki mandátum lejárta előtt válik meg az államfői méltóságtól Millerand, aki a legutóbbi négy év politikajánajjc nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában irányt szabott. Azt az engesztelhetetlen jóvátétel! politikát, amelynek ódiuma Poincaré miniszterelnökségéhez fűződik és amely Európa gazdasági rekonstrukciójának egye temes érdekét alárendelte a vak francia nacionalizmus mohóságának, a millerandi reakció táplálta az Eiysáeből. Amikor tehát e francia nép akarata olyan többséget küldött a parlamentbe, a mely megtagadja az elmúlt évek konok és meddü francia külpolitikáját, akkor egyszersmind döntött az államfő sorsáról is. Millerand, aki tegnap még ragaszkodott állásához és mereven elzárkózott a baloldal vezéreinek követelései elő!, ma távozni kénytelen. A népakarat parancsol, a polgár engedelmeskedik. Milyen lélekemelő megnyilatkozása ez annak a demokráciának, amelynek bölcsőjét a francia forradalom ringatta l Amíg Poincaré külpolitikai hazárdjátékát a nemzeti blokkba tömörült többség támogatta, addig az volt Franciaország törekvéseinek alkotmányos kifejezője. Mihelyt azonban a francia nép tudatára ébredt annak, hogy ez a politika a rombolást stabilizálja és Európát örökös bizonytalanságba és háborús veszélybe vulkanizálja, uj orientációt keresett és olyan politikusokhoz fordult bizalmával, akik hivatottak ennek az uj orientációnak gyakorlati keresztülvitelére. A francia népiélek mentalitásában beállott irányváltozás áldozata Millerand és épen ezért semmiféle közjogi formulával nem lehetett változtatni bukásának szükségességén. Az impuiziv francia nép nem te kinti szentirásnak az elnök hé évre szóló megbízólevelét és i parlament utján, amely az elnő1 köt választja, a bizalmára méltatlannak bizonyult elnököt brev? manu elbocsátja. A forradalom hazájában igy emelnek bástyát a népakarat szikláiból — a forradalom ellen. A*franciaországi államfőválságnak azonban nemcsak az adja meg históriai jelentőségét, hogy a demokratikus államrendszer klasszikus példáját nyújtja, hanem az a biztató perspektíva is, amelyet a prezumptiv elnök békepolitikája dérit az európai horizontra. Painlevé, akinek a legtöbb esélye van az államfői méltóságra, vezető szerepet vitt az utóbbi évek minden olyan eszmei mozgalmában, amely az emberi jogok védelmét és a humanizmus törvényeinek érvényesítését tűzte ki céljául. Herriot, akinek miniszterelnöksége esedékes, hittel hirdeti, hogy csak az igazság uralmának helyreállításával gyói gyithatók meg a sebek, amelyek az emberiség testét égetik. Az utóbbi évek folyamán anynyiszor megcsalatkozott már az optimizmus az eseményekből kibontakozó Ígéretes tünetek felbecsülésében, hogy a kedvező jelek nyomán fakadó bizakodást állandóan kísérti a csalódások hosszú sorával igazolt pesszimiz raus. De az a változás, amely előtt most áll Franciaország, olyan döntő fordulattal kecsegtet, hogy senki sem vonhatja ki magát hatása alól. A francia-német antagonizmus méregfogát készül most kihúzni a Franciaországban felülkerekedett békepolitika és ha Marx többsége ezt a nagyszerű koncepciót ugyanazzal az erélylyel hajtja végre a Tirpiízekke! és Ludendorffokkal szemben, a hogy Painlevé, Herriot és Briand Millerandot kimozdítottak helyéből, ekkor nemsokára uj korszaki virrad a világra. Feloszlatják a Radics-pártöt Az államvédelmi törvényt alkalmazza a kormány a horváiok ellen — Nagyarányú kormányrekonshukció készül Beogradbó! jelentik: A politi- krata főbizottság részéről pedig kai érdeklődés középpontjában továbbra is a kormányrekonstrukció kérdése áll, amelynek megvalósítása tekintetében eddig pozitív irányban semmi változás nem történt. A kormány átalakulása, a jelek szerint, nagyobb méretű lesz, mint eredetileg gondolták : a Pasics-kabinetből ugyanis kiválik néhány idősebb miniszter is, hogy helyet adjon a türelmetlen ambíciójú fiataloknak. Ko~ jics, Trifunovics, Simonovics és Popovics minisztereken kívül újabban beszélnek Trifkovics Marko törvényegységesitő miniszter távozásáról, aki, mint a kormány legidősebb tagja, gyönge egészségi állapotára való hivatkozással akar megválni tárcájától. A kormácyrekonstrukció kérdésének fölvetése a radikális klubban élénk mozgolódást támasztott. A képviselők nagyrésze Beogradban tartózkodik, hogy a rekonstrukcióra irányuló akció minden fázisáról értesüljön. Davidovics zogrebi tanácskozásai Az ellenzék sorai megélénkültek D ividovics Ljuba zagrebi utjának hirére. A blokk pártjai nagy érdeklődéssel néznek a vezérek tanácskozásai elé, amelyeken a követendő taktikát véglegesen megszabják. Davidovics pénteken utazik Zagrebba, ahol találkozni fog Koroseccel, Spahoval és a horvát parasztpárt vezéreivel. Elkísérik Zagrebba Simonkovics és Agaionovics képviselők, a demo-Hét Angyelinovics és Ribar volt képviselők. A kormány rendszabályai a Radicspárt ellen Nagy feltűnést keltett politikai körökben néhány beogradi lapnak az a híre, hogy a kormány erélyes rendszabályokat készül alkalmazni a Rsdics párt eilen. A lapok szerint a kormány Pribicsevies követelésére az államvédelmi törvény alapján fel fogja oszlatni a horvát köztársasági paraszípártoi. Erre a kormányintézkedésre állítólag az készteti a kormányt, hogy a párt vezére Radios Moszkvába utazott s ezzel rálépett arra az útra, amelyen a kommunisták haladnak. Altaíá-b an úgy tudják, hogy Pribicseviósélc követelése nem talált kedvező fogadtatásra a radikálisok részéről, akiknek terveivel nem vág teljesen össze o horvátok elleni erőszakos fellépés. Prihicsevicsék azonban erősen kitartottak követelésük mellett, úgy, hogy végül is a kormány kénytelen volt deferálni és beleegyezni az erélyes rendszabályokba. Lázics Voja a kormány tervéről Az ellenzéki oldalon a Radics párt feloszlatásának hire nagy riadalmat okozott, mert a ljubljanai városi képviselőtestület feloszlatása valószínűvé teszi, hogy a kormány ezúttal valóban az erős kéz politikáját készül alkalmazni a horvát és a szlovén föderalisták ellen. A kormány bejelentett rendszabályairól munkatársunknak elkalma volt beszélgetni Lazics Vojával, a földműves párt vezérével, aki kijelentette, hogy véleménye szerint az ilyen erőszakos intézkedések nem használnak sem az államnak, sem a kormánynak s egyedül arra jók, hogy az államalkotó népeket még jobban eltávolítsa egymástól. Ljubljenában és Zagrebhan nem azt fogják mondani, hogy egy párt, vagy egy klikk alkalmaz velük szemben erőszakos eszközöket, hanem azt mondják, hogy Beograd és a: szerbek bűnösek a terror alkalmazásában. Október ve várjak a választásokat A szerda délutáni beográdi la-' pok is megerősítik a Bacsmegyci Naplónak keddi számában közölt értesülést, hogy a radikális párt körében akció indult meg a választások mielőbbi megtartása végeit: Ä korjnányhoz közelálló Bsfí* grc.difié Novosti értesülése szerint több Beográdban tartózkodó radikális képviselő tárgyalásokat folytat arra nézve, hogy a választásokat még ebben az évben megtartsák. Arról is beszélnek politikai körökben, hogy júliusban ebből a célból rendkívüli ülésszakra hívják össze a parlamentet és a választó-', sokai októberre kitűzik. Súlyos vádak a lemondott erdő ügyi miniszter ellen Politikai körökben nagy feltűnést kelt, hogy Panto vies- Tázia radikális képviselő a demokrata Pravdában súlyosan megvádolja a lemondásban levő Kojics erdőügyi minisztert. A képviselő eló'rebocsátja, hogy vádjait már a radikális klub ülésén is fölsorolta.-, Pantovics azt írja, hogy Kojics még kereskedelmi miniszter korában a noviszádi, novakanizsai és pancsevói selyemgyárak számára 150 vagon szenet rendelt és a szénnek félannyi kalóriája sem volt, mint amennyi ki volt kötve. Azokat a tisztviselőket, akik erre figyelmeztette, elbocsátotta. Egy második vádpont szerint Kojics egy Illyria nevű zagrlebi vállalatnak a noviszádi és pancsevói selyemgyár áruját úgy adatta el árlejtésen, hogy azon mint árverező csak az illető vállalat megbízóit ja veit részt. Ugyanennek a vállalatnak 500 kilogramm elsőrendű selymet 790.000 dinár érlékben mint mintát adott át. Pantovics megjegyzi, hogy az Illyria nevű vállalatban részes Gluscsevics, Kojics miniszter sógora. Azzal is vádolja; Pantovics Kojicsot, hogy közié.k.edásügyi miniszter korában hatvanhat millió dináros kifizetést hagyott jóvá egy csehszlovák vagongyár számára olyan széllitá«sért, amely ötször olyan drága volt,
