Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-11 / 158. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 11. CIRKUSZ © m © Csaruga védőheszéde A kitűnő Csarugának, mint megírtuk, egyik horvátorszá­gi csokoládé-gyár tízezer di­­■ - nárt ígért, ha védőbeszédé­ben megemlíti, a gyár készít­ményeit A vádlott rablóve­zér elfogadta az ajánlatot, sőt más cégekkel is hasonló megállapodást létesített. Vé­dőbeszéde elkészítésére e so­rok íróját kérte föl. aki az alábbi beszédvázlatot állította össze Csaruga számára: Tekintetes Törvényszék, Nagyságos Elnök Ur! Bár föltett szándékom, hogy nem veszem túlságosan hosszadalmas módon igénybe a nagytekintetti bíróság türelmét, mégis kénytelen vagyok fel­szólalásomat gyerekkorom ismertetésé­vel kezdeni. Szegény, de még csak nem is becsületes szülőktől származom, akik mindazonáltal tőlük telhetőleg a legjobb nevelésben igyekeztek részesíteni. Mi­helyt az elemi iskolát elvégeztem, be­adtak a zagrebi Vucsetics-féle fiuinter-j nátusba, (Jellasicseva-ulica 45.) ahol j tanáraim csak szépre, jóra és nemesre oktattak. Az intézetet a legmelegebben ajánlhatom minden szülő ifigyeimébe. Tanulmányaimban játszva haladtam előre az Európa-kávéház kártyaszobá­jában, (hideg és meleg büffé) s kije-§ leüthetem, hogy ha nem lön közbe a jj háború, ma nem ülök itt nyakig vas­ban — amelyet egyébként a közismert szuboticai UllreOch-cég szállított — a vádlottak padján. De közbejött, tekin­tetes törvényszék. Így lettem én bű­nöző. A fronton megtanultam, hogy mi­lyen keveset ér az emberélet. S ha va­lakit büntetlenül megölhettem —- noha semmit sem vétett ellenem — én azért, mert másik nemzet polgárainak köte­lékébe tartozott, miért ne lőhettem volna később szó nélkül agyon, a vád­iratban említett Topolovácz földbirto­kost, aki legszentebb érzelmeimben sér­tett meg, amikor azt állította, hogy lé­tezik jobb cipőkrém is az »Idol«-nál. (Gyártja az Első Noviszadi Festék­gyár.) Jogos felháborodásomban követ­tem el tehát ezt az első gyilkosságo-j mat valódi Pieper-féle ismétlőpisztc­­lyommal, amelynek felbecsülhetetlen előnye, hogy zsebben nem,' sül el. A gyilkosság után két szelet Flóra-cso­koládét ettem, amely valósággal fel­­üditett. Senkit sem óhajtanék arra rá­beszélni, hogy embertársát eltegye láb alól, de ha netalántán valakivel mégis előfordulna lyesmi, — elvégre mind­nyájan emberek vagyunk! — akkor ta­pasztalataim alapján ajánlhatom, a tét- j tes el ne mulasszon néhány szelet Fló- S ra-csokoládét elfogyasztani. Csak cse­rebogár-védjeggyel valódi! Biztosíthatom a bíróságot az Adria­­biztosiíótársaságnál arról, hogy tény­kedéseimben kizárólag egy szempont vezetett: mindenáron meg akartam akadályozni, hogy bandám tagjai fölös­leges módon vért ontsanak. Azt mond­hatnám, hogy valósággal közérdekű munkásságot fejtettem ki. Az ügyész urnák ezzel kapcsolatban tett és való­ban Palma-kaucsuktalpraesett megjegy­zésére azt válaszolom, hegy célom ele­iétől fogva az volt, hogy bandám tag­jait csendőrkézrű juttassam. De aki Pick-féle ásóval vermet ás, maga esik bele. Egyre jobban sülyedtem magam is a mocsárba. Kérem nyomatékos eny­hítő körülménynek betudni, hogy első rablógyilkosságomat ellenállhatatlan kényszer hatása alatt követtem el. Meg­láttam egy házalónál egy doboz »Sta­­nicin« poloskairtót, (kapható a szubo­ticai Herczl-féic drogériában) és any­­nyira elfogott a vágy az után, hogy ezt a csodálatos hatású szert magamé­nak mondhassam, hogy valósággal be­számíthatatlan állapotban tiz-tizenöt­­ször hasbaszurtam sollingeni »Iker«­­védjegyü késemmel nem a poloskairtó­szert, hanem a házalót és elvettem tőle az eredeti csomagolású dobozt, amely­nek tartalmát később mindig kiváló si-1 kerre! használtam. Ha arról volt szó, hogy gyengébbe­ket kellett megvédelmezni az erőszak ellen, sohasem haboztam akár életemet is Maggi-féle leveskockára tenni. Egy­szer a feketicsi határban két cigányle­gény életrehalálra verekedett egy tizen­ötezer dinárt tartalmazó pénzestárca fölött. A dulakodás láttára nyomban közbeléptem divatos Danica-félcipőm-1 mel és attól a sihedertől, amelyik már a földön hevert, megkérdeztem^ hogy milyen alapon igényli magának az er­szényt. »Mert én lc-ptain«, — felelte egyszerűen. Magamévá tettem ezt a felfogást az erszénnyel együtt és hogy a vitának véget vessek, mindkettőjüket főbelövettem és eltemettettem őket a Horvátzki-fóle entrepriz-vállalattal. Ezzel a ténykedésemmel direkt meg­­spórotami ai munkát a tekintetes bíró­ságnak és kérem ezt enyhítő körül­ménynek betudni s engem ezen az ala­pon fölmenteni. De ha minden kötél szakad és a törvényszék mégis halál­ra ítélne, azt ajánlom a mélyen tisztelt Ítéletvégrehajtó urnák, hogy a kivég­zésnél hasiználandó kötelet a Weitzen­­feld i Drug-cégnél szerezze be. Az a kötél — garancia rá a cég régi jóhir­­neve — nem fog szakadni.... dió. A cégtábla nyelve A nTempsu lesújtó kritikája A cégtábláról mi itt már nem is beszélünk. Akiknek kedvük telik benne, hogy hazai is águkat azzal dokumentálják, hogy leverik, vagy megrongálják az ártatlan cégtáblát, azok — hatóság úgy sem bántja őket, — csak szórakozzanak. S már belenyugodtunk abba is, hogy egy­­egy város szláv voltát az doku­mentálja, hogy a cégtáblák szöve­gét, amely arra való, hogy minden­kinek hirdesse, hogy mit árulnak az egyes boltokban, ne értse meg, aki még nem tudja az állam nyel­vét. A cégtáblarombolók és a cégtáb­lapolitikusok okulására azonban le kell közölnünk a párisi Temps egyik cikkét erről a kérdésről. Néhány francia nacionalista lap dicsérőleg emlékezett meg Mussolini rendele­téről, amely eltiltotta a cégtáblákon a szláv és német szavak használa­tát. A Temps, tehát nem valami irre­denta magyar lap, ezeket írja er­ről a kérdésről: —.Mi másnak tulajdonítsuk, mint egy virulens nacionalizmusnak, az ide­gen szavaknak ezt a gyűlöletét? — ír­ja a Temps. — Igazán akut nacionaliz­mus, ha azt akarjuk, hogy minden nem­zetben minden nemzeti legyen, még az idegen vásárlókra számitó butikok fel­iratai is. Ezek után már csak az van hátra, hogy tiltsuk meg más nyelvnek a beszélését is a szent területen, mint a benszülött nyelvét, zárjuk ki s a vám­nál tartsuk vissza a kívülről fövő köny­veket és újságokat, maid magukat az utasokat is és — miért ne? — töröljük ki a térképekről a világ többi részeit. mint amelyek haszontalanok, semmisek a cégtábla-purifikátorokrál l és nem méltók, hogy egy derék nacio­­ánalista szemében létezzenek. De je- Igyezzük meg. hogy ez a rendszer nem guj, hanem már dühöngött a régi despo­!tikus birodalmakban, melyekben a töb­bi népek létezését lehetőségig titkolták a hü alattvalók előtt és mikor be kel- i lett vallani, undoknak és megvetendő­­nek állították be. Kinai fallal akarnak körülvenni minden modern és európai népet? Ez a rendszer kétségkívül na­gyon konzervatív, až uralkodó szoká­sokra és vallásokra nagyon kényelmes volna, a haladásra azonban nagyon ke­véssé kedvező. — Nem értjük meg, mi bajt okozna az a néhány idegen eredetű szó, me­lyeket klientúrára vágyó kereskedők írnak kirakataikra vagy a falakra. Ter­mészetesen a németek voltak azok. kik legelőször kezdtek akciót, az ártatlanul j kozmopolita szóhasználat ellen és akik például a postahivatalokban azokat a szavakat, melyeket mindenki értett, de melyek latin etimológiai ódiumát hor­dozták. az ó-németből vett más sza­vakkal pótolták, melyeket sok mai né­met is nehezen ért meg. S vájjon a germán irodalom és szellem lényegesen nyert valamit ezáltal? Az ó-kortól nap­jainkig reakciós manőver volt a nacio­nalizmus szitása és kihasználása, ami­nek célja volt hízelegni a népeknek, el- 1 fordítani figyelmüket más problémák­tól. erősíteni a kormányok helyzetét, szűk hagyományokat kényszeríteni a népekre és küzdeni a szellemi felsza­badulás ellen. A nacionalizmus katasz- Itrófa a tudományra és civilizációra. Ezeket a szavakat — ismételjük — a Temps írja, amely úgy látszik, nem törődik azzal, hogy a naciona­listák indexre vetik. A francia na­cionalisták elé olyan tükröt tart, amelyben minden országok nacio­nalistái magukra ismerhetnek. Fényes nappal kiraboltok egij becskereki magánbankot a. kihullott bankjegyeket. Ez a ta­­nonc adott később a merénylőről személyleirást. amely szerint az il­lető alacsony termetű, harminc év körüli férfi volt. kerékpáros sapká­ban, nyírott bajusszal. A sapkát mé­lyen szemére húzta. Lábán nemez­ből készült házi cipőt viselt. A hely­színi szemle alkalmával talált láb­nyomok megerősítették a tanoncriak ezt a megfigyelését, hogy a rablón saroknélküli, úgynevezett »kontót-. cipő« volt. A rablótámadást negyedórával a tett elkövetése után fedezték fel, amikor Mátics Irma tanítónő a banküzlet előtt elhaladva, véletlenül benézett az irodába és rémülten lát­ta a vérében fekvő asszonyt. Rög­tön beszaladt a szomszédos Ivanics Károly-féle üveges-üzletbe és el­mondta, hogy mit látott. Azonnal értesítették a rendőrséget és orvost hívtak. A közelben lakó lványi Fe­renc dr. orvos részesítette a sebe­sült asszonyt első segélyben, majd nemsokára megérkezett a rendőri bizottság, amely tüzetes helyszíni szemlét tartott és kihallgatta a szomszédos üzletek alkalmazásait A súlyosan sérült asszonyt a mentők a kórházba szállították. Ál­lapota igen súlyos és katasztrófától lehet tartani a nagy vérveszteség és az asszony magas kora miatt. Csaruga utódai Újabb rablótámadások Szlavóniában Oszijekrői jelentik: Néhány nap óta újabb rablóbanda garázdálkodik Szlavóniában, ami nagy nyugtalan­ságot kelt a lakosság körében, a mely még alig pihente ki azokat az izgalmakat, amelyeket Csaruga bandája okozott. Legutóbb pünkösd vasárnapján történtek rablótámadá-Isok Nasic és Vericsanci közötti or­szágúton. Pünkösdkor Nasicon és, Vericsanein vásár volt. amelyeken nagy számmal vettek részt távolab­bi községek lakói. Délután három óra tájban több nasici gazda, akik a vericsanci vásáron voltak, útnak in­dultak hazafelé. Útközben az or­szágúton fegyveres banditák kira­bolták és azután továbbengedték őket. A kirabolt emberek találkoz­tak Vericsanciról hazatérő nasiciak­­kal. akik a rablótámadás hírére ül­dözőbe vették a rablókat, de ezek elmenekültek. Néhány ói;ával később az elmene­kült rablók Saptinovó és Susine- Gyurgyenovác közötti utón támad­­! tak meg három gazdát, akiktől ti­zennyolcezer dinárt vittek el. A csendőrség megindította a nyomo­zást. Tizenegy késsznrással megsebesítették a váltáiizlet tulajdonosnőjét Becskerekről jelentik: ^ Kedden ] délben néhány perccel két óra előtt; a város főuccáján vakmerő rabló-1 támadás történt. A Gabelsberger- | féle bank- és váltóüzlet irodájába | benyitott egy ismeretlen ember és 1 az üzlet ott tartózkodó tulajdonos-1 nőjét, özvegy Gabelsberger Lipót­­nét megkérdezte, hogy beválthat­­ná-e külföldi valutáját. A hetvenkéíéves cégtulajdonosnő’ rendes körülmények között soha­sem szokott egyedül tartózkodni az irodában, hanem vele volt mindig vagy a veje. dr. Goldmann József,! vagy pedig unokája, Klein Ilonka | hivatalnoknő. Kedden délben vélet-1 lenül egészen egyedül volt az öreg- íj asszony a pénzváltó-üzletben, mert £ veje éppen Beogradban járt, unoká-| ja pedig még nem tért vissza hiva-| tálából. S Amikor az ismeretlen férfi látta, hogy az öregasszony teljesen egye­dül van az irodában, kirántotta zse­béből kését és tizenegy szúrást ej- \ tett az asszony fején és nyakán. A: szúrások közül három az orr és 9 száj között, két öt centiméteres vá-1 gás a jobb homlokon, egy hat-hét jj centiméteres vágás a bal homlokonJ három szúrás a nyakon és két szú­rás a bal alkaron érte özvegy Ga­­belsbergemét. Az asszony az első szúrás után kétségbeesetten véde­kezett: a dulakodás közben az író­asztal mellett levő vaskályhát fel­döntöttek helyéből és a víztartó j kancsó a mosdótállal együtt szintén felborult. A bestiális támadó azonban köny­­nyen elbánt az idős növel. Amikor az asszony már vérében elterülve mozdulatlanul feküdt a földön, a rabló a nyitott páncélszekrényhez ment és felnyalábolta az ott levő pénzt, A rendőrség idáig még nem tudta pontosan megállapítani az el­rablóit pénz összegét, de a nyomo­zás eddigi megállapításai szerint hiányzik ötszáz dollár, háromezer lei és néhány ezer dinár a kasszá­ból. A rabló a pénzt kabátja alá rej­tette és a Korona-kávéház felé távo-j zott; a banküzlet ajtóját tárva-nyit-1 va hagyta maga után. Útközben ka-1 bátja alól kihullott egy köt eg tiz di-1 náros bankjegy. Amikor lehajolt, hogy összeszedje a földről a pénzt, a Bering Károly-cég egyik inasa ki­jött a boltból és segített összeszedni Razzia a pékek között Egy pékmifaelyt bezártak A szuboticai rendőrség néhány nap­pal ezelőtt arról értesült, hogy Mauer Géza pékmester Skolus Viatora-ucca 253. szám alatti péküzeme közegész­ségügyi szempontból súlyos kifogások alá esik. A rendőrség megindította a nyomozást, amelynek folyamán kedden délután Biázics ügyeletes rendőrkapi­tány és dr. P/avcsics Koszta hatósági orvos kiszálltak a helyszínre, hogy sze­mélyesen is meggyőződjenek a feljelen­tésben foglaltak valódiságáról. A hely­színi szemlén tapasztaltak arra késztet­ték a rendőri bizottságot, hogy a pék­­müheíy üzemét betiltsák és Mayer Géza ellen megindítsák a közegészség elleni kihágás miatt az eljárást. Mayer pék a betiltás ellen tiltakozott Vukics Ferenc rendőrfőkapitánynál, aki még kedden délután újabb helyszíni szemlét rendelt el a pékmühelyben. Kedden délután hat órakor szállt ki másodszor is a dr. Csóvics József ha­tósági orvossal kiegészült bizottság a Skotus Viatora-ucca 253. szám alá. A lepecsételt műhelyt felnyitották és az orvosok ismét tüzetesen átvizsgálták a

Next

/
Oldalképek
Tartalom