Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-08 / 156. szám

10. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 junius 8,

nothajtó. dúsan jövedelmező tengeri betegségünk.

A scirocco-betegsési némi agynyomással jár, s a paralizisre emlékeztető nehézgondolkozással. Butáknak éreztük magunkat mint ha osztrigák volnánk, de azért ezt a logikát megértettük. A paralitikusok is megértették volna. — olyan világos volt. Csak egyetlen ellenvetést kockáztattam:

— A hajó meg a hotel mégis másmás dolog. Ma egyszer tengerre szállt az ember, nem segíthet magán s nem köthet ki. ott s mikor neki tetszik. — a hotelt ellenben akkor hagyja ott, amikor a kedve tartja.

■— E verő, é verő... De ez nem baj. Csak hadd menjen, aki rosszul érzi magát, jönnek a helyébe mások. Másutt is fuj ám a scirocco, s onnan meg ide menekülnek az emberek. akik félnek tőle. Mert az orvosok ily esetekben légváltozást ajánlanak, a vendégvándorlás hát kiegyenlítődik . . . Aztán, kérem, ne tessék számításon kívül hagyni, hogy a rohamos tüdővészes bízik a legjobban, hogy hosszú életű lesz. A scirocco-sok is ilyen optimisták. Azt hiszik, hamarosan jobban lesznek. s hogy a scirocco nemsokára meg fog szűnni. Ugy-e, Uraságtok is ezt remélik?

Egymásnak a halaványságát néztük s bágyadtan feleltük:

— Igen. biznak benne, hogy nem| tart soká.

— Úgy. úgy, Signori, — helye-! selte a frakkos ur. — Csak reménykedjenek! A tüdő- meg a scirokko-vésznek az a sajátsága, hogy a beteg remél... Csak reménykedjenek !

Beszélgetés Lucien Wolfal

A Népszövetség zsidó referense a naaeras claususrői, a közép- és kelcteurópai zsidóság helyzetéről

A Rómában megtartott nemzetközi kivándorlási konferencián többek között Lucien Wolf, a Népszövetség zsidó referense, az angol zsidó szervezetek vezetője is résztvett. A Bácsmegyei Napló római tudósítójának alkalma volt Wclfral beszélgetést ■ folytatni a különböző zsidó problémákról. A beszélgetés során Wolf közölte, hogy az európai államok hajlandók a zsidók kivándorlását megkönnyíteni. így a zsidó kivándorlókat külön nemzetközi megállapodás fog létesülni. A kelet- és középeurópai zsidóság helyzetének kérdése Wolf közlése^ szerint - mostan az anglo-zsidó Fo-'j reign Comittet foglalkoztatja. Az| angol szervezetek mindennek előtti különböző közép- és keleteurópai | államok egyetemei bevezetett nu- j merus clausust akarják kiküszöbölni. Ennek érdekében kérvénnyel fognak fordulni a permanens nemzetközi bírósághoz. Mihelyt az összes dokumentumok együtt lesznek, az angol szervezetek a Népszövetséget is fel fogják hívni, hogy a nemzetközi döntőbíróságtól kérjen véleményt a numerus clausus törvényessége ügyében.

— A Népszövetség illetékes fényezőivel folytatott megbeszéléseim alapján — mondotta Lucien Wolf — az a meggyőződésem, hogy a Népszövetség pártolja a zsidóság jogos követeléseit. Ha a Népszövetség, illetőleg a nemzetközi döntőbíróság majd úgy dönt. hogy a numerus clausus a kisebbségi jogok megsértésével egyenlő, úgy ez a numerus clausus végét jelenti. A kisebbségi jogokra való hivatkozás igen erős fegyver, az osztrák kormány például nemrégiben közölte velem, hogy nemcsak a numerus claususra irányuló propagandát fogja meggátolni. de egyáltalán szembeszáll minden olyan törekvéssel, amely a zsidóság jogainak megszorítását célozza.

TERE-FERE

Tolsztoj és az Egyház. Érdekes, eddig ismeretlen részleteket közöl Bienstock a nagy orosz iró barátja Tolsztoj utolsó napjairól, melyet Ostepovoban töltött. Most kerültek napfényre a császári levéltárból az erre vonatkozó adatok.

Tudvalevői hogy ezt a kis helyet, mely egy végtelen hősivatag közepén van, akkoriban ellepték az Okrana ügynökei, hogy vigyázzanak azonkank a beszedjére és mozdulatára, kik a haldokló ágyához siettek. De ez az uj közlemény arról is beszámol, hogy milyen aggodalmasan lesték és magyarázták a haldokló utolsó mozdulatait és sóhajait is, hogy azokról azonnali jelentést küldjenek a legmagasabb helyre. Szerették volna tudni, hogy ez a rettegett kiközösített, vájjon megtér-e utolsó órájában, kibékül-e az egyházával.

Ha ez megtörténik, akkor Tolsztoj megtérését azonnal jelentik az egész világon. A szent Sinodus rendelete folytán a faluban püspökök várakoztak. Az ostapovói sürgönyhivatalban szakadatlanul zakatoltak a távirógépek, mióta október 31-én megérkezett a beteg aggastyán, egészen november 7-ig, halála napjáig,

Az íróhoz mindenünnen odajöttek családjának tagjai, orvosokkal, ápolónőkkel. Maga a kormányzó is megjelent és nyugtalanságtól tartván erősítést kért. Mindenkinek ellenőrizték minden lépését. Antony metropolita sürgönyözött Tolszojnak, arra kérvén öt, hogy béküljön ki az Egyházzal, de erre nem kapott választ. Partenio érsek, mihelyt értesült Tolsztoj haláláról, felkereste fiait, és kérdezősködött, hogy a haldokló egy mozdulata, vagy jele, nem engedett arra következtetni, hogy megtért és ellehet-e temetni egyházi szertartás szerint. A válasz tagadó volt, az érsek elment. Nemsokára aztán elindult a vonat is, mely a holttestet vitte áöO hívének kíséretével.

Éva és a kígyó. A mai női divat: egyenes vonalak, kis harangalaku kalap, a nyakról lefelé hulló ruha, merev, majdsportszerü járás. így fest a modern nö. Raglánt, smokingszerü kabátkát, nyakán sálat visel, akár a férfiak, ezenkívül botot, cigarettatárcát. Még borotvája is van, hogy a nyakát borotválja. Sport ruháiban még szembeszököbb a férfiasság.

De ennek is vége. A párisi divatjósok most a directorium, az első császárság széles szoknyáját látják felderengeni, azt a romantikus divatot, mely az úgynevezett alagut-szoknyát teremtette meg. Ez a szoknya oly széles, hogy mikor belebujik az úrnő, a szobalány így szól hozzá:

— Csak tessék felvenni és mikor majd kijön belőle a nagysága, legyen szives nekem csöngetni. .

Még egy jel van arra, hogy egy uj romanticizmus kisért a divatban, A legdivatosabb cipő ma kigyóbőrbői készül. Kígyók pettyes, zöldes bőre ékesíti a könynyü női lábakat. Éva igy bosszulja meg magát kétezer év mulláu, egykori csábítóján.

*

A legrosszabb riport. Az újságírónak van egy titkos munkatársa: a véletlen.

Erre vonatkozóan mesél egy történetet Rudolf Lothar, az ismert német drámaíró, aki annak- idején Zola halálát az egész európai sajtót megelőzően közölte a Neue Freue Pressében, úgy hogy ezt Bécsben előbb tudták, mint Parisban.

Lothar Parisban volt, hogy mengnézze ott egy darabja bemutatóját és ugyanakkor magával vitte feleségéi is, hogy megismertesse a nagy francia regényíróval. Zola szeptember 29-én éjfélkor adott neki találkái.

Valamivel éjfél elölt a Grand Hotel bejárója elöli beszélgetett Lothar egy kartársával. Egyszerre kihúzta zsebóráját és igy szólt:

— Sajnálom, de mennem kell a feleségemért, Zola ma vacsorára hívott.

Alighogy kiejtette ezeket a szókat, valaki megérinti vállát:

— Zola ebben a pillaralban halt meg - mondta az ismeretlen.

A két barát rémülten, hitetlenül tekin-J

tett rá.

— Orvos vagyok — szólt az — ép most jöttem a holttestétől. Zola gázmergezésben halt meg.

Egy pillanat múlva a két újságíró sürgős táviratot intézett lapjához, majd Zola holttestéhez ment s még azon az éjjel hosszú cikkben számolt be az eseményről.

Lothar ezt mondja:

— Ez tette lehetővé, hogy megelőzzem az egész világsajtót. Parisban ekkor egyetlen egy ember tudott Zola haláláról, csak az orvos. Csodálatos, hogy ez az ember ép akkor ment el mellettem, mikor kiejtettem Zola novét.

*

A cselédek szónoka. Parisban most ö a legnépszerűbb szónok: Lautour Izabella, ma is szakácsnő. Nem kitűnő főztjéről, tortáiról, pikáns mártásairól híres, hanem beszédeiről, melyeket a cselédek sokadalma lelkes tapssal fogad.

A választások alatt tűnt fel, mint a háztartásbeli szószólója. (A »cseléd« szó Parisban is sértés, sőt a »személyzet« is.) Lautour Izabella vidám normann lány túl a harmincon, pirospozsgás, erélyes mozgású, vidám szemű. Választékosán beszél.

Egy újságíró meinterjuvolta:

— Az én pályafutásom?—kérdezte. Parasztlány vagyok, tizenöt éves koromtól fogva gyárban dolgoztam, majd szobalány lettem, aztán szakácsnő, rengeteg helyen lói gyárban dolgoztam, majd szobalány voltam, mert követelődző vagyok. Jelszavam: »munka és szabadság«. Hogyan lettem népszónok? Nem tudom, egyszer a dobogóra löktek, akkor nagy lámpalázam volt, de később belejöttem.

Nem csak a- cselédek hallgatják, hanem az előkelő világ is. Volt gazdasszonyai, kik tekintélyes számban vannak, örülnek sikereinek. Fökép annak, hogy már nincs náluk.

*

Híres mondások. Semmise nehezebb. mint megállapítani azt, hogy a híres mondásoknak, melyek történelmi pályafutásokat tettek, már ki volt az atyjuk. Többnyire nem azok mondták, akiknek tulajdonítják.

A szegedi árvíz után Ferenc József király állítólag igy szólt:

— Szeged szebb lesz, mint volt.

Via már mindenki tudja, hogy ezt a jelszót egy névtelen újságíró mondta.

A franciák most szintén leálcázzák régi szállóigéjüket. Cambronn-nak tulajdonítják ezt a kijelentést:

— A francia gárda meghal, de magát meg nem adja.

A tábornok hiteles tanuk szerint nem igy fejezte ki magát, mikor megadásra szólították, hanem sokkal rövidebben, velősebben. Egyetlen egytagú szóval. (Ami magyarban is egytagú szó.)

Ezt a lendületes szólást Vidor Hugo költötte a Nyomorultak cimü regényében.

Gambettának is rengeteg szállóigét Írnak a javára, de közülök alig valamelyik az övé.

Az egyik ez:

A klerikálizmus az ellenség!

Ezt, amint most kiderítették, egy névtelen képviselő mondta. Hasonlóan egy régi krónikából vette kölcsön azt a nevezetes mondását, mely a revanchera céloz :

— Mindig rá gondolni, sohase beszélni.

Charles Dubui, mikor Valiant bombája

felrobbant, a francia kamarában állítólag hidegvérüen igy szólt:

— Az ülést folytatjuk.

De ezt sem ö mondta, hanem Eugén Pierre.

Ma a leghíresebb szellemes ember a francia parlamentben Clemenceau és Briand.

Briandró! mesélik ezt. Egy napon együtt volt Parisban Lloyd George-val, Lloyd George gondolkozva állt meg Strassburg szobra előtt.

— Arra gondolok, — szólt kajánul az angol, — milyen lesz majd Berlin egyik terén a Rajna balpartjának a szobra.

— Ó, — válaszolta Briand — a berliniek nem jönnek zavarba; hiszen annyi

szobruk van, melyek a német gyarmatokat ábrázolják. Azokat a gyarmatokat, melyeket mi most elvettünk tőlük.

*

Az ügyvédek virasztanak. Egy

párisi előkelő társaság vacsoráján történt. Egy ismert ügyvéd felesége igy szólt:

— Milyen furcsa az a szokás, hogy az ügyvédi kar, mikor valamelyik tagja meghal még mindig elküldi egy-egy kartársát az elhunyt koporsójához, hogy egész éjjel ott virasszon. Kegyeleles középkori hagyomány, de ma a huszadik században, elalvult és érthetetlen.

I Asztalszomszédjai hallgattak. A hölgy tovább beszélt.

— Az én uramnak - meg épen nincs szerencséje. Szegény, valahányszor meghal egy kollegája, mindig őt küldik ki virrasztani'

A társaság helyeselte ezt a felfogást. De egy jóhiszemű híres jogász kijelentette, hogy ö ilyesmiről egyáltalán nem tud. Kinos zavar áll be. Férj, feleség egymásra nézeti.

A párisi hires ügyvéd már évek óta élt ezzel az ártatlan kifogással, hogy felesége előtt igazolja távolmaradását.

Nagyon sok halt meg azóta és ö nagyon sokat virrasztóit . . .

PRÓZA

u.

Én most tó variján élek, jó nádi halak és rossz nádi emberek között, mint a száműzött,

reggel a nappal ébredek, rigóval, erdővel és kacagással,

boioml vétségek nem tüzelnek, a nagy dühök elillannak az esti csöndességben,

egyetlen óriási tüdő az élet, fii, fa, erdő, zöld és minden zűrzavar fölött ott harangoz a nagy kék vízesés,

ó, be jó is álmot látni, kiket annyiszor megsirattam volna,

kiket annyiszor megöltem volna, holtak, uj holtak és fájdalmas szeretők most mind fáradtan bandukolnak kézcsókra a vizen át és a zaklató nyugtalanságok is elültek,

minden nap változatlanul édes de éjszakánként, amikor égő fekete vonatok rohannak keresztül az alvó erdőn,

hallom, hogy valahol a túlsó partokon összedobban Európa három betez szive

Moszkva, London, Róma és én az ágyammal együtt szaladok utánuk

és mint megannyi kósza sárkányt rájuk kötözöm nagy, aljas csatákon elhullott vágyaimat.

Tamás István- I. i-OTTr .....................

— Nemzetközi mmtavásár Pádnában.

Páduában a hatodik nemzetközi mintavásárt junius 5-től junius 19-ig tartják meg s kérik a jugoszláv kereskedők részvételét. Az olasz kormány különösen súlyt helyez arra. hogy a kereskedelmi jóviszony a két ország között minél jobban kiépíttessék. A két ország kormánya megegyezést kötött arra, hogy úgy a jugoszláv, mint az olasz vonatokon (kivéve a Sirnplom-Expressz) 50% engedményt adnak a vásár látogatóinak oly formában, hogy az odautazásra szolgáló jegyet a vásári igazgatóságnál kell lebélyegeztemi és ugyanez a jegy ingyenes visszatérésre is érvényes. A vásári igazgatóság a látogatóknak minden kényelmet biztosit. Tekintettel arra, hogy Pádua Velencétől csak 40 kimre van, a kiállítás látogatóinak alkalma nvilik arra is, hogy Velencét és környékének nagyobb városait is meglátogassa. Páduábó] Velence fél óránként közlekedő hajóval, villamossal és vasúttal közelíthető meg. Közelebbi felvilágosítást a szuboticai Kereskedők és Gyárosok Egyesülete ad;