Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-08 / 156. szám
T924 junius 8. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 11. oldal A jő idők Iskolatársak találkozója Júniusban mar találkozni szoktak tiz, vagy liusz évvel az érettségi után a volt iskolatársak. A műsor nagyjából mindig egyforma. Fölkeresik a volt tanárokat, misét hallgatnak, megtekintik a város nevezetességeit, este pedig társasvacsorára ülnek össze. Megállapodtak ugyan, hegy családtagjaikat is elhozzák, de az asszonyok váratlanul megbetegedtek. A föispánnénak ugyanis heveny-iríózata van az adóellenőrnek irányában, ámbár az ellenőrné erre az alkalomra kitisztittatta a három év előtti kalapját és a család valamennyi strucc-tollát ráhelyezte. Este társasvacsorára gyűlnek össze a hajdani diákok, ott vannak a régi tanárok is. Felköszöntők, szép szavak. Én csak éjféltől kfczdvc írom meg a jelenetet, amikor teljes már az amabiiis cor.fusio. Kiszelúk tanár ur a borkeverés egy uj fajtáját régen feltalálta, de már dülöng a széken is, mikor folytatja a szavait: — Gyerekek, gyerekek, pajzán ifjak, hogy elszaladt az a kis húsz év és milyen szép volt a rég'. Keresztes: Bizony, tanár ur, mi soha se felejtettük el a tanár urat, aki annyi bölcsességet csöpöghetett belénk. Kiszelák: Keresztes, már megint kezded? Te néha-néha megkeserítetted az életemet. Kiszelák (egyre jobban clgyengülve): Igazán? Csak tévedés, tévedés. Sorsát senki el nem kerülheti. Gyerekek, én nem voltam szőrös szivü... izé... úgy szerettelek benneteket, mint az apátok... Neumann, ne piszkáld most is az orrodat, te disznó, ha otthon nem tanítottak meg tisztességre, éti kipofozom belőled az eleganciát... recte arroganciát ... Keresztes: Scilicet... Kiszelák: Ne járjon a szád, mit zavarod össze a fogalmakat, azt se tudod, mi fán terem a scilicet, mert mindig szamár voltál... / igenis, én ió apátok voltam és ne suttogj mással, Lőwy, ha éa beszélek, mert eltöröm a botomat a li átadón ... Lőwy: Pardon, tanár ur, Lantos ... Kiszdák: Nem bánom, ha énekes, ha lantos... v-Fehérvári: Vagy verklis, menjünk tovább. Kiszdák: Neked is tartozom még egy pár ütéssel, Fehérvári, csak ue lettél volna olyan szemtelen, hogy mindig a zsebedben volt a cirkü... azért én szerettelek benneteket, mint jó apa a fiát s hogy mindennek dacára kikerültetek az élet porondjára, az csak tiszta véletlen, mert ma sincs fogalmatok az ablativus absolutus lényegéről és a Harzer kollégától tudom, hogy a nehézkedés törvénye épp ilyen nehézség volt nektek... Vuchetich, Vuchetich, életem megrontója, azonnal térdelj ki, mit bánom én, hogy református létedre ez ellen tiltakozol... nem hallod, mars... Vuchetich: Tanár ur, kérem, nem csináltam semmit. Kiszelák: De igenis, fel vagyok már világosítva, hogy a verebet te eresztetted el magyarázatom legnmgasziosabb pillanatában... Neumann, éti többet néni figyelmeztetlek, de úgy beléd rugók, hogy a, hitközség cintermében énekeled a Kol m'drét... pincér, egy feketét forrón ... Fehérvári: Spriccelve, de inkább a rumot spriccelve feketével... Kiszelák: Értelek, piszokfészek, műidig ilyen gúnyos voltál, azért nem tudtam tűrni a pofádat,... de szerettelek benneteket, mint gyermekeit a jó atya, habár a preterituin jtnperfectum Vimariul volt nektek... a ti dolgotok, hogy álltok meg az élet viharáb.an... (az asztalra dől és alszik.) .4 másnapi lapokból: »A társaság a kora hajnali órákig a legkedélyesebb egyiittlétben töltötte az időt s felújították a hajdani ragaszkodás és szeretet elíclcdiietctlen sok szép kötelékét.« Bob. BÉCSI LEVEL A derby Keresztes: Bizonyisten, tanár ur, kérem, a verebeket nem én eresztettem el a tanteremben, hanem a Vuchetich. Kiszdák: De a radirgmrfit te helyezted a kályhacsőbe, elég disznó voltál. Én úgy szerettelek benneteket, mint az apátok, csak a javatokat akartam mindig. Fehérvári: Engem meg tetszett buktatni kétszer is. Kiszdák: Azt hiszem, mégis csak több kell egy ötöddel a borból, sok benne a szóda. Persze, ha nem tudtál semmit, köteles voltál ismételni, Egyszer Szentgyörgyön úgy ittuk, hogy két rész szóda és öt rész bor. Kissé komplikált számítás, de jó. Azért nem mondhatjátok, hogy brutális voltam, én nem vertem pofon senkit. Vuchetich: De igenis, kérem szépen, engem tetszett egyszer. Kiszdák: Mert te is egy disznó voltál és odarendelted a verklit az ablak alá, hogy kedvenc dalomat zengje. Keresztes: Cigány, tusst! Húzzátok a Das ist die Liebe-t... Kiszdák: Szép dal, de nem a pedagógia berkeibe való. Vuchetich: Azért mégse én rendeltein meg a verklist, hanem a Lőwy, mert neki volt pénze. Kiszdák: Lőwy, igazold magad! Lőwy: Bocsánat, tanár ur, Lantos vagyok. Kiszdák: Ez mégis csak szemtelenség volt tőled. A consecutió temporumot nem tudtad, de a verklihez értettél. Fogadok, hogy nem tudnál elmondani egy accusativus cum infinitivot. Na, most beszélj, Lőwy! Lőwy: Bocsánat, tanár ur, Lantos... Kiszelák: Mégis csak alkalmasabb az egy egység szóda és az öt egység bor. A verklist nem bocsátom meg sósa, meg azt sem, hogy összeköpködtétek a lakásomon a szőnyegemet. Vuchetich (nem bír magával): Sose volt kréta az osztályban. ' Kiszelák: Ez is egy gazemberség volt, mert becsempésztétek a téliknbátomba. Melyik csinálta? Úgy tiinteni föl, mint aki elviszi az iskola leltári tárgyait. Vuchetich: Azért még se volt. soha kréta, egy dolgozatra pedig hármast kaptam, pedig szóról-szóra kiírtam a régi olvasókönyvből, ahol részlet volt Jókai regényéből. Uraim, indítványozom, hogy mellőzzük egészen a szódát annak az örömére, hogy élünk. . Fehérvári: Kérem az Istent, hogy segítsen engem is tovább. Tanár urnák meg tetszett jósolni, hegy az akasztófán fogok meghalni, azért még mindig élek. “ A krach, a gazdasági krízis, az egész várost fojtogató általános pangás nem látszik meg a fredenaui meeting nagy napjának külső képén: tizenöt—húszezer néző szorong legalább a tribünökön és a korlátok mögött, a gyepen, kint pedig, a főbejárat előtt, szerényen számítva, nyolcszáz—ezer automobil várakozik a verseny látogatóira. Nagy közönség jelent meg a bécsi lóolimpiászon, nagy, de nem az »igazi« — mint az öreg turfrókák, akik húsz év óta egyetlen derbyt el nem mulasztottak, rezignáltan konstatálják. Bizonyos, hogy a derby ma már anakronizmus. Nem az a társadalmi esemény, ami a császárság idején volt, amikor a lóversenytéri páholyok tövében az egész osztrák és magyar arisztokrácia, a tisztikar, a haute finance és az udvar találkozott. Ma a siberck feszítenek kint, közülök is csak a másodosztálynak; Bőseit és Castiglionit nem lehet seholsem látni. A második és harmadik hely közönsége nem változott, az első helyen azonban csupa uj arc. ízléstelenség és talmi elegancia. A férfiak utcai zakóban, sehol egy cilinder: a régente szinte előirásszerü lóverseny téri öltözékei: zsakettet, aprókockás pepitanadrággal, nyoictiz kereskedelmi alkalmazott viseli csak, igaz viszont, hogy színes puhagallérokat vettek fel" hozzá. A női divatkiálíitás is elmaradt. A nagy toalettek — a hőséig miatt? — nem kerültek elő a szekrényekből, vagy talán cl sem készültek. A tribünön azért orgiákat ültek a sziliek, halványkéktől rikító sárgáig és rózsaszíntől feketéig minden árnyalat felvonult. A melegtől még úszónadrágban is izzadni kellene, de azért a hölgyek világért le nem tennék a fehér prémköpenyeket és szorosra csavarják nyakukon a tollboákat. A toalettek főként dekorativ hatásra törekednek, ami fantasztikus mintájú tapétát, kárpitosszövetet, könyvboritékot, fotelhuzatot össze tudtak a nők a boltokban keresni, az mind megjelent itt mint nyári kosztüm, A nők nagy érdeklődéssel mustrálgatják egymást és szakszerű megjegyzéseikből megállapíthatom, hogy fehér ruhához már nem elegáns a fehér harisnya, hogy csak a szolid félcipőnek van jövője és a szandál kiment a divatból, hogy a testszinü harisnya tartja magát, főként a barnás árnyalat, amelyik a lesülést imitálja. Az ilyesmiket jó tu dm. A sport jónak ígérkezik. Legalább is a beavatottak azt mondják. Én nem értek hozzá, ezt onnan tudom, hogy mindig más ló jött be, mint amelyikre tettem. A derkyt a favorit nyerte, amin eléggé megütköztem, mert hogy tudhat futni egy gebe, akit Alter Dreher-nck hívnak. Nekem sokkal szimpatikusabb volt Borgia. Legalább is a verseny előtt. Utána nem, mert lemaradt és ezzel érzékenyen megkárosított. Na mindegy, azzal vigasztaltam magam, hogy pech a játékban: szerencse a szerelemben. Kint a pályán azonban óvakodtam ilyen alapon regresszáini magam, mert régi megfigyelés, hogy csak öreg nők járnak lóversenyre; a fiatal leányok találnak maguknak különb szórakozást is. A főfutamot a nagytribünről néztem végig, amit már a próbagalopp megkezdése előtt úgy megszállt a közönség, hogy alig lehetett feljutni. Mellettem egy budapesti borbélymester figyelte távcsövön a pályát és rendezett hangos vitákat gukkerekke! és messzelátókkal hasonlóan felszerelt társaival'. Egyikük alacsony, vörös angolbajuszos, aki egész obszervatóriumot rendezett be a hasán, teleszkópjába hunyorgatva állandóan humorizált és viccekéit gyártott a lovaregyleti igazgatókra, akik véletlenül a lovak közé keveredtek a mázsáiéban és együtt vonultak ki a pályára. — Melyik itt a ló? — kérdezte üvöltve. — Honnan tudjam, hogy melyik az igazgató és melyik a favorit? A borbély (kedvet kapott az élcelődésre): Az igazgatók is futnak? (Hogy az osztrákok is értsék): Laufen Sic auch? Egy ősz osztrák: Nem fog fizetni semmit. Alter Drahrer parira áli. A borbély (az ősz osztrákhoz magyarul): Tesznek rá nagyon a bukik. Az ősz osztrák hitvese (férjéhez): Was sagt er? A humorista (magyarul ordítva): A hogyhijjákon blinkesz van, a Dombi ikon. A borbély: Annyi baj legyen. Egy nő lejjebb: Vigyázzon, majdnem rálépett a fejemre! A borbély. (Alter Drahrerre fogadott és: annak drukkol): Nem is izzad az a ló. A Borg'ia csupa viz. (Kaporesz elgalloppoz a tribün I előtt.) De szép állat ez a Kaporesz. A humorista: Alti megtette, az már most »kaporesz«. (Röhögnek. Kaporesz állítólag azt jelenti, hogy fuccs.) .4 borbély: Hogy izzat! ez a Borgia! (Nem zsé-vel mondja, nanem gé-vel. Fél, hogy Borgia ie találja húzni Alter Drahrert.) Valakinek most jut eszébe az után érdeklődni, hogy milyen lioszszu a pálya? Senki se áll szóba vele. A lovak visszasétálnak zi próbagaloppról lépésben a starthely[hez. A borbély: Ez lesz a sorrend. Elől Alter Drahrer, mögötte Borgia fél hosszal. Úgy, ahogy most vannak. A humorista: Egy órával ezelőtt még nem volt a magáé az Alter Drahrer! (Büszke, hogy az ő tippje után fogadtak.) A borbély: Dehogynem! Már a I kocsmában az enyém volt. (Látszik rajta, hogy hazudik: a kocsmában Borgiáért lelkesedett és titokban még most is...) Megvan a tikett? Egy borotvált fiatalember (felinteget a tribünre az ismerőseinek. Azt hiszi, hogy ötezer ember közül éppen őt fogják észrevenni): Halió! Otó, Otó! Ottó! A borbély: Alter Drahrer felment négyről ötre. Csoda feszten áll. A tribünön halálos csönd. A lovak eiugranak a starííói. Nem sikerült. Az ősz osztrák: Hallatlan. A starter a hátuk mögött all. Ezt nem értem. A borbély (artikuiálatlan bőgőseket babait, ezekkel is a íavoriiot akarja biztatni): Hej! Hő! Huj! Haj! Az anyád Qktondi, el akart lógni, de nem sikerült neki. Csöngetés. A lovak futnak. A tribünön csak magyar szót hallani. .4 borbély: A mienk jól eljött. Janek ganc lecte. Oktondi harmadik. A humorista (csillagvizsgálón keresztül nézi): Oktondi lecte. (Oktondi második, közvetlenül Alter Drahrer mögött.) A borbély: Dehogy, Janek lecte. Oktondi harmadik. Borgia második. (Üvölt.) Alter Drahrer' most megy el tőlük. Az ősz oszt rakná: Was sagt er? (Érdeklődve nézi a tüzes magyar borbélyt.) Osztrákok kórusban: Oktondi kommt! A borbély: Nincs baj. Alter Drahrer most ujit. (Megijed.) Hujjé, jön Borgia. (Reménykedve.) Nem verik meg. (Kétségbeesve, a humoristához.) A Janek most kívülről gyön. Mondtam, hogy ne ezt az Alter Drahrert... (Megint bizakodva.) Nem verik meg! (Bőgve.) Nem verik meg! Jói van! Brávó! Hurrá! A lovak bent vannak az egyenesben. Borgia lemarad, Alter Drahrer ostor alatt küzd Oktondival és fél hosszal megveri. Pokoli üvöltés, nem lehet semmit se hallani. Egy magyar (aki eddig hallgatott, a barátjához): Oktondi az én Envühlungcm, megvan piacra is. Egy másik magyar: Csak a lovas nyerte. Egy szimpatikus bécsi (a leányához): Also, Ritzerl, was sagst dazu? War schön? .4 kislány: Igen, papa, ganz hübsch war. (Ezek is magyarok.) >'• * * Az autó a versenyről visszafelé a külső Práteren halad keresztül. Az utszéli fákon táblák: »Az úttest frissen van olajozva«. Por, az tényleg nincs. Jobbra és balra családok nyaralnak a fűben, gyerekek meztelenül, papák nadrágban és ingujjban, mamák ingben és alsószoknyában. Nem zsenirozzák magukat. A derby a szezon vége, kezdődik a nyár. D. T.