Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-05 / 153. szám

Poštarina plaćeaa u gc ** . . ■■ • Ara egy és fél dinár Postaszállítási élj készpénzkén lefizetve Iiíegjelsnik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon sr.fi::: Kiadóhivatal S—53. Szerkesztőség 5—10 g5SHSä*38SS Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sureties, Aleksandrova nl.l.(Leíbach-paloía) Szerkesztőség: Aleksandrova al. 4. (Rossia-FonciercnpaloJa) Halál-sugár • (x) Mathews Grindel angol mér­nök halálsugarai, amelyekről egyre Sűrűbben írnak a lapok, a rádió mellett a tudomány legfrissebb csodája. Félelmetes, ijesztő talál­mány, amelynek az a lényege, hogy több ezer méter távolságból is meg lehet ölni embereket, tönkre leltet tenni aeroplánokat, e! lehet pusztítani katonalégiókat pusztán elektromos sugarakkal, amelyek­nek előállítása Mathews mérnök szerint — gyerekjáték. A hátunk ludbörzik, a szivünk erősen dobog — ó, szent tudomány, végre ezt a csudálatos felfedezést is kikop­laltuk — amikor a halálsugár po­koli hatásáról olvasunk az angol lapokban, amelyek níár számíta­nak, tippelnek, hogy mi lesz ez­után a manlicherrel, a géppuská val és -- Franciaország légi-fiot­­tájáva!. Ha csak fele igaz annak, amit Grindel találmányáról szét­­hord a táviró: a tengeralattjáró és egyéb modern pusztító katona­szerszám eltörpült a haláisugár jelentősége mellett. Nem is lehet csodálni, hogy angol és francia töke olyan lélekemelő Iicitációt rendez n halálsugarak megszerzé­séért. Ez a felfedezés valóban minden eddigit kenterbe ver, erre már nincs konkurrencia sem Né­metországban, ahol — a franciák legalább úgy hiszik — valami rettenetes gázanyagot fedeztek fel, sem Amerikában, ahol éjjel-nappal dolgoznak a laboratóriumok a har­cászat újabb arzenáljának kibőví­tésén. Ä tudomány itt megtette kötelességét: az élet ellen meg­találta a legpompásabb gyilkoló eszközt, a legborzalmasabbat, a legpusztitóbbat — éljen a béke és örülj te szomorú világ, aki a háború kínjait cipeled az irgal­mas tavaszokon át reménytele­nül. Ilyenkor érezzük csak mennyire igazuk van azoknak, akik fárad­tan legyintenek, ha Európa jövő­jéről van szó, ilyenkor tuöiuk csak, hogy Wells, Spengler, Nilli kétségbeesése nem is indokolat­lan. Az a tudomány, amely ma a halálsugár csodájával koronázza meg az életet, az az Európa, a melynek Grindel mérnök talál­mánya jó tőkebefektetés, vájjon nincs-e arra ítélve, hogy elnyelje a beteljesülő pusztulás? Ki tud hinni abban, hogy kinyílik valaha az az idő májusfája, mely alatt mindenki megtalálja az elvesztett örömeit és hogy „lesz még egy­szer ünnep a világon“ — ahogy a magyar költő énekelte régen. A haláisugarak felfedezésekor aiig lehet hinni a békében, a francia baloldal győzelmében, Harriot nyilatkozataiban, ez angol mun­káskormány gyönyörű pacifizmu­sában, a háboruellenes mozga­lom sikerében, az egész vergődő, hangos és koidusbotrajutott Eu­rópában. Hiszen, ha a béke ol­dalára billen egyszer a mérleg, — nincs szerencsénk — a követ­kező nap vérbeborul a föld egyik sarka és ha ma felfedezik a tu­berkulózis gyógyszerét, holnap elkészül valami fegyver a halói szolgálatára. Riadtan állunk már régen a szakadékos parton és nézzük azt az izgalmas versenyt, amelyet az élet fut a halállal. Ez a sors : a célba mindig a frissebb, a halál ér előbb, pár mérfölddel megelőzi az életet, amely határon jár, amikor versenytársa expresz­­szel száguld előre. Európa nagy katonai tábor — mondotta nemrég egy angol po íitikus — Európában több a mu­níció, mint a kenyér. És az em­beriség csak botorkál a sötétben a fegyverek alatt a déli sark-. tói az északiig. Minden nyo­mor, istenidő és dögvé?z elért már bennünket, A végzet kardja a fejünk fölött lóg. Egyszer — ki tudja ? — valami nagy két­ségbeesés lesz majd úrrá rajtunk s elkövetkezhetik az idő is, amikor nem az élet reménye, az illúzió, hanem a győzelmes halál paran­csai szerint fogjuk vógigélni gyászkeretes napjainkat. Akkor majd emberek koporsókba fek­tetik az újszülöttet, sirdombokon vetik meg a nászágyakat, meg­gyászolnak minden születést és részeg örömmel köszöntenek min­den halált. Újszülött a koporsóban, — ha­lott a bölcsőben : ez lesz a rendje a halál uralmának, amely a meg­semmisülés pillanatával kezdő­dik és a születéssel végződik. Mathew Grindel halálsugara — sugara n fekete jövőnek. t Ä kormány a parlam^ajfc összehívása ellen g nem íejesöiioii be a vizsgálat a írbovljei vérengzés ügyében Aggasztó az albán helyzet f Beogradból jelentik : A politikai helyzetben semmi lényeges vál­tozás nem állott be. A belpolitikai élet izgalmai egyelőre teljesen le­­csittuitak és a pártok érdeklődé­sét a külpolitikai események fog­lalják le. A legéberehben az al­bániai polgárháború fejleményeit figyeiik a politikai körök, tekin­tettel arra, hogy az SHS. király­ság — és általában az egész Balkán — fontos érdekei forognak kockán Albániában. A kormány még eddig ném foglalt állást a felkelés ügyében, egyrészt azért, mert jelenleg még tisztázatfan az albániai helyzet, másrészt mert csak az esetben lesz szükség kül­politikai akcióra, ha valamely külső hálálom a status quot meg akarná változtatni. A külügymrniszíerhez közelálló Vreme szerint a jugoszláv kormány magatartása az albán kérdésben egyszerű és világos: az SHS. ki­rályság — hűen Albánia függet­lenségének elvéhez — semleges marod, de valamely külföldi inter­venció azzal a hatásmi lenne, hogy mégis eltérne az említett elvtől. Ez a kétségtelenül sugalmazott cikk nyilvánvalóan Rómának szól, miután elsősorban olasz beavatko­zástól tartanak. Tárgyalások az albán helyzetről A külügyminisztériumban kedd délelőtt a külföldi követekkel be­ható tárgyalások folytak az albán eseményekkel kapcsolatban. Gavrilo­­vics Pánté külügyminiszterhelyet­tes délelőtt először Seba cseh kö­vet látogatását fogadta, majd Bor­­dreró olasz követtel és Dodge amerikai követtel folytatott meg­beszéléseket. Off inger osztrák ügyvivő Ribarzs meghatalmazott minisztert láto­gatta meg. A kormány fölösleges­nek taríja a parlament összehívását Az ellenzéki vezéreknek kedden a királyhoz intézett távirata ért­hetően nagy feltűnést keltett po­litikai körökben és a pártok lapjai különböző kommentárokat fűznek az ellenzéknek ehhez a lépésé­hez. Általában ez a vélemény alakult ki, hogy az ellenzéknek ez az akciója nem fog a politikai helyzetben semmi változást sem előidézni és az tisztán formális jellegű, amelytől maga az ellen­zék sem vár komolyabb ered­ményt. ' * Kormánykörökben rámutatnak arra, hogy az ellenzék rendkívül helytelenül választotta meg a par­lament összehívásának indokait, mi­után csak ártana az ország te­kintélyének, ha a szomszédos országok belpolitikai eseményei miatt összehívnák a parlamentet. Éppen ezért bizonyosra veszik, hogy az ellenzéki vezérek távira­tának semmi eredménye sem lesz. A független munkáspárt nyilatkozata a trbovljei eseményekről A beogradi sajtót még mindig élénken foglalkoztatják a trbovljei események és azokhoz a lapok pártállásuk szerint, különböző és egymással ellentétes kommentá­rokat fűznek. Vilder belügyi ál­lamtitkár, aki, mint jelentettük, kedden; a helyszínére utazott, még nem tett a kormánynak je­lentést vizsgálata eredményéről. Nagy feltűnést keltett Beograd* bon a független munkáspártnak az ellenzéki lapok keddi számá­ban megjelent nyilatkozata a tr­bovljei vérontásról. Hosszú idő óta ez az első eset, hogy a kom­munisták nyilatkozaténak a beo­gradi polgári lapok helyet adnak. A nyilatkozat, amelyet a függet­len munkáspárt nevében Kaclero­­vlcs Misa irt aiá, többek közt a következőket mondja : — Az összeütközést az Orjuna tagjai provokálták, akik a mun­kások előtt elvonulva nemcsak szavakkal és megjegyzésekkel inzuliálták n munkásságot, ha­nem tettleg is bántalmazni akar­ták őket azon a címen, hogy a menet számára helyet csinálnak az uccáru Az első húsz lövést az Orjuna menetéből adták le a munkások ^csoportjára. liyen pro­vokációra '-nehéz nem válaszolni. Senki sem kívánhatja a munkás­ságtól, hogy vágóhídi marhának tekintse magát, amelybe min­denki szabadon belelőhet, aki csak akar. A munkások a szük-# séges önvédelmet gyakorolták és az a körülmény, hogy az áldo­zatok közülök kerültek ki na­gyobb számban, a legvilágosab­ban bizonyítja, hogy nem ők ké­szítették elő a támadást, sőt még nem is készültek fel kellően a védekezésre. A rendőrségnek módja lelt volna, hogy megaka­dályozza az összeütközést, azon­ban ezt kötelessége ellenére még­sem tette meg. Megengedte a rendőrség ezt is, hogy a sebesült Fakin bányamunkást az orjunások két órára kikössék, azután pedig a községi kőbányába hurcolják és olt agyonlőjjék. Ez is annak bizonyí­téka, hogy tendenciózusak azok a jelentések, amelyek szerint a ljubljanai pártiapunkban néhány nappal ezelőtt nyíltan a követ­kezőket irtuk: „Minden nacionalis­tát meg kell ülni és nem szabad megengedni, hogy Trbovljebe bevo­nuljanak“. Ilyesmi ljubljanai la­punkban sohasem jelent meg. A külügyminiszter cáfolja a román zavargások hírét A romániai zavargásokról el­terjedt hírekkel kapcsolatban a külügyminisztérium sajtóosztálya a következő hivatalos cáfolatot tette közzé : — Illetékes helyen arról érte­sülünk, hogy alaptalanok mindazok a hírek, rmelyek külföldről Beu­gródba érleltek bizonyos román zavargásokról. Ugyancsak alapta­lan annak a beogradi lapnak a felfogása, amely állandóan tá­madja a szövetséges országot. Romániában senki sem gondolja, hogy a ccírocenii robbanás sú­lyos következményekkel járna az országra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom