Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-14 / 161. szám
T924 június 14, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. "V Skutarihan tüntettek az SHS. királyság mellett Hírek Tirana visszafoglalásáról Skutariból jelentik: Tirana eleste alkalmából a jugoszláv konzulátus előtt nagy tüntetéseket rendeztek annak örömére, hogy az S. H. S. királyság semleges maradt az albán forradalommal szemben. Korcsában az olasz konzulátus előtt hasonló tüntetést rendeztek. A felkelők Tiranában teljesen helyreállították a rendet. Tiranai jelentés szerint a kormány, hogy megakadályozza Achmed bég híveinek felkelését, a déli forradalmi csapatok parancsnokságához szigorú rendeletet küldött, amelyben elrendeli. hogy a legnagyobb eréilyel tartsák fenn a rendet a városban. A rendelet közli., hogy a rendzavarok ellen a katonai törvények szerint fognak eljárni. Debárból érkezett jelentés szerint a visszavonuló Achmed bég a debári kerületbe érkezett, ahol a Fekete-Drinánál véres harcba bocsájtkozott Bajrárn Cur csapataival. Hajrám Cur. minthogy mindössze kétezer emberrel rendelkezik, segítséget kért a déli és az északi felkelő seregektől. Menekülnek a megbukott kormány hívei Korfuból jelentik: A megbukott kormány hívei közé tartozó tiz képviselő olasz hajón Korfuba érkezett. Visszafoglalták Tiranát a felkelőktől? Párisbó! jelentik: Szkuíariból érkező jelentések szerint a hadsereg az albán fővárost. Tiranát minden ellentállás nélkül újra megszállotta. A főparancsnok elrendelte, hogy a forradalmárok vezérét, aki Maridba menekült., tartóztassák le. Kabinet alakulásáig az ügyeket három ezredesből álló bizottság intézi. Durazzóban két angol' hadihajó van. továbbá egy angol és egy amerikai torpedózuzó. amelyek már régebb idő óta vannak a kikötőben. Autón elraboltak egy oksz szocialista képviselőt A Somogyi-gyilkosság receptje szerint végeztek vele a fascisták Rómából jelenik: A rendőrségen bejelentették, hogy Mateoiti szocialista képviselő szerdán este nyomtalanul eltűnt. Mateoiti, aki az egyesült szociálisták parlamenti C5oportjához tartozott, szerdán indult el lakásáról azzal, hogy a parlamentbe megy. A hivatalos vizsgálat kiderítette, hogy a képviselő — akire éppen esetleges merényletek elhárítása céljából detektív vigyázott — be is ment a parlament épületébe és beszédei akart tartani a fascista kormány ellen. A parlament ülése után Mateoiti egyedül távozott, mert a detektivjét elvesztette és végigment Róma főutcáján. Az egyik képviselő társa este 7 órakor még látta nem messze a parlament épületétől, az utcán, ahol több emberrel beszélgetett egy trafik előtt. Mikor Mateotti eltűnése nyilvánosságra jutott, a rendőrségen többen jelentkeztek, akik Róma külvárosában egy robogó automobilt láttak, amelyből segélykiállások hallatszottak. Általában az a vélemény, hogy az olasz képviselőt a fascisták gyilkolták meg azokért a beszédekért, amelyeket a parlamentben Mussolini ellen mondott. Mussolini e. kamarában kijelentette, hogy sajnálkozását fejezi ki az eset fölött és reméli, hogy Mateoiti rövidesen épségben meg fog kerülni. Felháborodva vette a hirt, mert a merénylet éppen akkor történt, amikor helyre kívánta állítani a békét a kormány és az ellenzék között. Mussolini egyébként utasítást adott a fascista milicia parancsnokának, hogy a nyomozást személyesen irányítsa. A rendőrség csütörtökön megtalálta azt az utat, amelyen Mateottit elrabolták. A merénylők a viterbói utón vitték el a szociálista képviselőt a közeli erdőségbe. Kettészakad a Wojff-párt A „kormánypárti ellenzék“ alkonya Budapestről jelentik: A korrnánytámogató Wolff—Zichy-párt egyik vezérének. Wolff Károlynak a miniszterelnököt támadó beszéde miatt szakadás előtt áll. A párt tekintélyesebb része — köztük Vass József népjóléti miniszter és Huszár Károly, a nemzetgyűlés elnöke — idáig sem nézte jó szemmel, hogy a számra nézve is jelentéktelenebb kisebbség Wolff vezetésével a kormánytámogatás programijának mellvédje mögül, a fajvédőkkel szoros szövetségben. állandóan szórja mérges nyilait a kormányra és valósággal a kormánpdrti ellenzék szerepét tölti be. Az elkerülhetetlen szakadás most aktuálissá vált. még pedig olyan formában, hogy a kormánytámogató elemek válnak ki a pártból és magukra hagyják a szélsőséges elemeket. A párt tagjai közül a következők kilépése biztos: ITrss József miniszter. Huszár Károly. Bartos János, Reischl Richárd. Mátéfíy Viktor, Bozsik Pál, Láng János. Hegedűs György. Homonnay Tivadar. Varga Gábor és Lingaucr Albin. Wolfí Károlyt viszont négy hive támogatja, tüzön-vizen keresztül: Buday Dezső. Petrovácz Gyula. Csilléry András. továbbá Bcnárd Ágoston, aki most visszalép a pártba, ahonnan a mérsékeltebb elemek követelésére ki kellett lépnie. Zichy János gróf és a párt centruma még habozik a színvallással: Wolffék szerint Ernst Sándor prelátus. Hegyeshalmy Lajos. Cziráky József gróf. Jankovich-Bésán Endre gróf. Frühwirt Mátyás és maga Zichy hozzájuk húznak, mig a kormánypárti sajtó értesülése szerint Zichyék a disszidensekkel tartanak. IA két szembenálló frakció további sorsa mindenesetre Zichyék magatartásától függ. Ha ők Wolffékhoz csatlakoznak, akkor a Vass—Huszár-csoport belép a kormánypártba. mig Wolffék ebben az esetben eltekintenek attól a szándékuktól, hogy nyíltan a fajvédőkhöz csatlakozzanak. Gaston Doumergue — a francia köztársaság uj elnöke Otszáztizenöt szavazatot kapott Painievé hárotuszázkilenc szavazatával szemben Parisból jelenti a Havas ügynökség: A Versailles! elnökválasztó kongresszus az első szavazás alkalmával Gaston Doumergue-í választotta meg a francia köztársaság elnökévé. Xéső éjszaka érkezett újabb jelentés szerint a szavazás végleges eredménye a következő: Doumergue 515, Painievé 309 szavazatot kapott. A kommunisták Camelimafc-ra szavaztak. A párisi távirati iroda első szűkszavú jelentése meglepetést keltett a csütörtöki nap eseménye, a baloldal próbaszavazása után. mely 306 szavazattal 149 ellenében nagy többséget biztosított a baloldali blokkban Painlcvének. a kamara elnökének. Doumergue jelöltsége teljesen kilátástalannak látszott. E miait Doumergue vissza is lépett a jelöléstől, később azonban, úgy látszik. mégis engedett hívei, de elsősorban a jobboldal kiváltságának és vállalta a kandidúciót Gaston Doumergue megválasztását éles harcok előzték meg — saját pártja kebelében; a szocialisták és a radikális szocialisták Doumergue ellen foglaltak állást azért is, mert a szenátus elnökét a — a jobboldal favorizálta. A nacionalista blokk számára ugyanis sokkal kényelmesebb volt a szenátus elnökének megválasztása és sokkal kellemesebb a radikális Doumcrgue-t látni az Elysée-palotában, mint az intranzigens Painlevét. Ezért a jobboldal egységesen úgy határozott, hogy Doumerguere adja szavazatát, ahelyett, hogy külön jelöltet állítana, A baloldal ezzel szemben nem volt egységes és a baloldali blokk szavazatai megoszlottak a kél jelölt között. Herriot nem vállalja a kormányalakítást Doumergue megválasztása rendkívül megnehezíti a francia baloldal helyzetét, mert Herriot a választások előtt kijelentette, hogy nem hajlandó olyan köztársasági elnök kezéből a kabinetalakításra szóló megbízást elfogadni, aki nacionalista szavazatok segítségével jut az E!ysée-be. Ezzel nyíltan Doumerguere célzott a radikális szocialisták vezére, minthogy már bizonyosnak látszott, hogy a jobboldal Doumerguere fogja adni szavazatát, Ilyen formán könynyen megeshetik, hogy a szenátusi többség kierőszakolja a kamara föloszlatásáí és Franciaország, olyan belső’pártvillongások veszedelmébe kerül, a melyek a mostani nemzetközi viszonyok közepette végzetesekké válhatnak. Az uj elnök Gaston Doumergue. a francia köztársaság elnöke 1863-ban született, tehát most 61 éves. Eredetileg ügyvédi diplomát szerzett, azután a koloniális közigazgatásban vállalt állást és huszonhét éves korútól harminc éves koráig Kokin-Kinában szolgált, majd Algírban volt békebiró néhány hónapig. Ekkor választották meg képviselővé. 1905-ben a kamara elnöke lett, miután előbb már három évig viselte a gyarmatügyi miniszter tárcáját a Combes-kormányban. Doumergue politikai pályája tehát akkor kezdett fölfelé törni, amikor a radikális politika eljutott legélesebb fázisáig. 1906-ban, amikor Sarricn alakította meg még mindig erősen radikális kormányát, a kereskedelmi miniszterséget vette át Doumergue és megtartotta ezt a tárcát Clcmcnceau három éves békekormányában is, csak Clemenceau miniszterségének vége felé került a kereskedelemügyi minisztériumból a közoktatásügyi minisztérium élére: és közoktatásügyi minisztere volt annak a Briand-kormánynak, amely Clemenceau1 bukása után vette át Franciaország kormányzását. 1902. és 1910. között érvényesült legteljesebben a radikális irány a francia politikában és nyolc év-, böl hét esztendőn át volt miniszter Doumergue. Mint kipróbált radikális politikust, ajánlotta ót miniszternek Caillaux 1913-bcm és ekkor Caillaux kívánságára Doumergue vette át a külügyminisztérium vezetését is. A Doumergue—Caillaux-kormány tudvalevőleg 1914 júniusáig maradt hivatalban és Európa tönénctére nézve helyrehozhatatlan következményekkel járt az, hogy éppen néhány héttel a nagy krízis előtt kellett távoznia Doumerguenak, azért mert Calmette közölte Caillaux szerelmes leveleit a ^Figaro« hasábjain és Madame Caillaux néhány revolverlövésse! vetett véget a levelek közlésének. Doumergue soha nem tartozott a kombattáns politikusok közé és így már 1910-ben átköltözött a kamarából a nyugalmasabb szenátusba, amelynek a mostani ciklusban elnöke lett. Az 3z évtized, amely miniszterelnöksége óta telt el, teljes garanciát ad Doumergue politikai ellenfeleinek arra nézve, hogy az elnöki-palota nem lesz a baloldali blokk hátvéde. Az elmúlt évtized alatt Doumergue mindig nagyon konciliáns volt ellenfeleinek álláspontjával szemben és ez magyarázza meg, ha most ellenfelei inkább lelkesednek köztársasági elnökké választásáért, mint barátai. Hét halálos ítélet kimondását kéri a Csaruga-pör ügyésze Oszijekröl jelentik: A Csarugapör főtárgyalásának pénteki napján az elnök felolvasta Tomlijertovics Luba erdőőr Írásbeli vallomását, amire a vádlottak nem tettek semmi észrevételt. Ezután az andrijeveii füí észgyár átiratát olvasták fel arra vonatkozóan, hogy az egyik vádlott, Sikies István valóban a gyárban dolgozott-e a kunjai és ivankovói rablótámadások idejében. A gyár igazgatóságának tanúsága szerint Sikies csakugyan nem vehetett részt a kunjai kalandban, mert amikor az történt, munkása volt a gyárnak, viszont nem sokkal később beteget jelentett. ugy. hogy az ivankovói rablótámadás ideiére már nem vonatkozik ez az alibi. Az iratok felolvasása után kezdte meg Tomics államügyész nagy érdeklődéssel várt és három óra koszszat tartó vádbeszédét. Az ügyész rámutatott arra a szövevényes bűnhalmazatra. amely heteken kérész tül foglalkoztatta a bíróságot és kiemelte. hogy a szóbanforgó bűncselekményeket tervszerűen és előre megfontolt szándékkal követte el egy szervezett banda. A rablások sorozatán kívül tizenkét rendbeli gyilkosság vádját emelte az ügyész a banda tagjai ellen. A gyilkosságok igy oszlanak meg: hét gyilkosságot követett el Csaruga személyesen, egyet az ő parancsára követtek el. egy Mijics Miklóst terheli. Matijevics Bózsó és Predragovics Vid. a banda elesett tagjai egy-egy gyilkosságot követtek el, mig a tizenkettedik gyilkosságot a bandának egyik még ki nem nyomozott tagja hajtotta végre. A banda többi tagjai, mint bűntársak vettek részt ezeknek a gyilkosságoknak az elkövetésében. Tomics ügyész kérte a bíróságot, hogy kérlelhetetlen szigorral járjon el a bűnösök ellen, majd bejelentette, hogy, a banda hét tagjára, nevezetesen Csaruga Jovóra. Pripics Pálra, Suleníics Mirkóra, Krmpoíics Markóra, Mihaljevics Miklósra, Drezgics Markóra és Szendhoífer Ivánra halálbüntetés kimondását kéri. A többi fő-vádlottra részben élet« fogytiglani, részben tíztől húsz évig terjedő fegyliázra szóló Ítélet kimondását kéri.
